Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

t 1 1 i * Egy munkás a cipőgyárból I Oktatógép a gimnáziumban BRIGÁDTAG. A munkája: cipősarkokat csiszol. A József Attila szocialista brigád veze­tője. Brigádjában a jelszó: ne adj tovább rossz cipőt. Háztu­lajdonos, rádió- és tévétulaj­donos. Á keresete havi két­ezer, kétezerkétszáz forint. Férj, családapa. A neve: Mik­lós Mihály. Égy munkás a Bonyhádi Cipőgyárból. — Mitől szocialista a József Attila brigád? — Lényegesen más a közér­zetünk, mintha nem szocia­lista brigádban dolgoznánk. Az emberek munkáját, a ter­melést ez meghatározza. Hajt­ja az embert, hogy a közös­ség, ahol dolgozom, minél jobb eredményt érjen el. A lényeg, hogy közösségben dolgozunk, és sokkal jobb a termelés, mintha az embernek csak az egyéni teljesítményét mérnék. A mi gyárunknál az a cél, hogy minél több szocialista brigád — de jó szocialista bri­gád — legyen. — Mi az, ami az embert ar­ra készteti, hosv különb le­gyen a többinél? — Ennél a gyárnál dolgo­zunk, a gyárból élünk, itt kaoiuk a fizetésünket, tehát érdekünk, hogy a gyár minél jobb eredményt érjen el. A gvár a mi munkánkra, ránk támaszkodik. — Igen. De, maguk nem ' mindenáron akarnak jó ered­ményt elérni, hanem jobb mi­nőséggel. Jó munkát tovább .adni nem mindig érdekük: tel­jesítményre dolgoznak. — Hogy nem mindig érde­künk? Hogyhogy? Hát ha a termelésben dolgozom, igenis érdekem, hoev rossz munkát ne adjak tovább. Sőt. A bri­gádon belül minőségi ellen­őrök is vannak. A cipőt, mi­előtt a mi szalagunkra kerül, megnézzük, hogv lehet-e belő­le minőségi munkát készíteni, vagy sem. Ha nem, visszaad­juk oda, ahonnan kaptuk. Ha egv laikus ránéz a cinőre, nem találja meg rajta a hibát. An­nak, aki vele dolgozik, szeme van hozzá. Természetesen vannak olvan apró hibák, ami­től a c'oö még jó lehet. ezt ráengedjük a szalagra. Ekkora termelésnél, mint a mienk, szinte minden cipőn lehet egÿ pici hibát találni. Megmondom én egvszpri'en miről van szó: jó érzés jól dolgozni. Nem a prémium miatt csináljuk, hig"ve el. Ha prémiumra men­nénk. fütvülnénk a minőség­re. A grár naponta 900 cipőt termel. És nem mindegy, hogy az emberek mit mondanak a bonvhádi cipőről. Époen ezért a brigádban három szakmun­kás — szalagnál dolgoznak ők is — a minőséget ellenőrzi. Ez nem azt jelenti, hogy a brigád többi tagi a nem nézi, mit vesz a kezébe. Nézi. Kö­telességünk megnézni. Bármi­lyen .hibát észreveszünk, meg­mutatjuk a mesternek, ö dön­ti el, mehet-e tovább a cipő, vagy nem. — Ezzel egyetért az egész brigád? — Természetesen. — Miiven emberek a bri­gádtagok? — Azzal kezdeném, hogy a ÍR brigádtagból öten párttagok, kilencen pedig KLSZ-tagok. Van közöttük vezetőségi tag, pártbizalmi, szakszervezeti bi­zalmi. Miiven emberek? Mun- kásemberek. Szakmunkások, betanított munkások. Az átlag életkor 27 év. — Magánemberként is isme­ri őket? — SZEMÉLY SZERINT. Van olvan brigádtag, akivel 12 esztendeje dolgozom együtt. Nemcsak szép cioőt csinálnak, hanem magánemberként is megállják a helyüket. És anya­gi. szempontból is jól állnak. Persze nemcsak amiatt gazda­gok, hogv mindenük megvan. Mind a tizenhatan színházbér­letet vettünk a Déryné Szín­ház előadásaira, és a mi bri­gádunk viszi ki a legtöbb könyvet a vállalati könyvtár­ból. Könyvvel is élünk. De ne higgye, hogy ez olyan kam­pány. Valahogy, fene tudja, ez olyan természetes lesz lassan nálunk. — Úgy van ez, hogy a kultú­ra, a művelődés, meg a sza­lag melletti munka egymásra hatással van? Igényesebbek itt is, ott is az emberek. — Igen. Amilyen igényesek, kulturáltak, otthon, olyan igé­nyesek, kulturáltak a gyárban is, a munkájukban. A kettő összefügg valahogy. — Érdekli magát, hogy mi történik a nagyvilágban, a megyében? Érdekli az ország helyzete? :— Én újságolvasó ember va­gyok. Amit egy dolgozónak tudnia kell a napi események­ről, tudom. Kell, hogy tudjam. Meg érdekel is. Olyan hét nem múlik el a vállalatnál, hogv valamilyen tájékoztató ne lenne. Nem akartam el­mondani, de ha már kihozta, elmondom, hogy pártvezetősé­gi tag vagyok. Kötelességem mindenről tudni, éppúgy, mint a cipőkészítés minden fo­gását. — Ezzel nincs mindenki így. — Különbözőek vagyunk. Havonta egyszer brieádgyűlést tartunk, ahol nemcsak a mun­káról van szó, hanem politi­káról is. Nem hosszan. csak öt percig. Iszunk egv kávét, s megbeszélgetjük a dolgokat. — Mit jelent ma Magyaror­szágon munkásembernek len­ni? — Az ember ne csak dol­gozni tudjon, hanem más is érdekelje. Az édeskevés, ha a munkás ledolgozza a nvolc óráját és kész, ezzel befejezte. Az a véleményem, ha sok jó brigád dolgozna az országban, az nemcsak az országnak len­ne jó, de az ember is jobban épülne. — Tükrözik-e a körülmé­nyei. hogy maga nem csak munkásember, hanem szocia­lista brigád vezető? — Amit én itt a tizenkilenc év alatt a két kezem becsüle­tes munkájával kerestem, nem a kocsmába vittem, hanem a lakásomra költöttem. Házat vettem, berendezkedtem. Ami egv dolgozó családban meg kell, hogv legyen, nálunk meg is van. Ebből a szempontból elégedett vagyok. Viszont a feleségem sajnos beteges, rokkantsági nyugdíiban van. A kislányom negyedik osztá­lyos, szépen tanul, — Gondolt már a jövőjére? — Igen. Szeretném a cipő­gyárba hozni. — Milyen iskolát végzett? — Hét osztályt. Februárban, úgy hallom, itt a gyárban le lehet tenni a nyolcadik osz­tály vizsgáit. — Nem zavarja, hogy ci­gány? — Ha már kimondta, be­széljünk róla. Nem gondoltam még erre. Engem nem zavar. De azt hiszem, a többieket sem. Nem hinném. Pedig a brigádban nincs több cigány, csak én. Kétféle ember van: becsületes és gazember. — Mit szeretne elérni az el­következő néhány évben? — Szeretném, ha ilyen jó egészségben maradnék pár évig. Szeretném, ha a kislá­nyom szakmunkás lenne. És jó lenne az is, ha a brigádta­gok még jobban élnének. Né- hánvan tervbe vették, hogy építkeznek. Majd segítünk né­kik. — Szeret itt lenni? Milyen érzéssel jön be reggelente a gyárba ? — Jó nekem itt, csak egész­ség legyen. A 19 év alatt egyetlen egyszer sem mulasz­tottam igazolatlanul, egy per­cet nem késtem, egv perccel nem mentem el korábban. Le­het hogy sok jót mondtam ma­gamról, de miért titkolnám, ha így van. — ELÖFORDULT-E, hogy valakit kiközösítettek a bri­gádból? — Erre, akárhogy gondolko­dom, nem volt példa. Mi tény­leg egyetértünk. Nemrég pél­dául elhatároztuk, hogy kom­munista műszakot tartunk sza­bad szombaton, s a pénzt az óvoda bővítésére fordítjuk. Mondhatom, jól sikerült. A felhívásunkra sokan bejöttek és 107 ezer forint gyűlt össze. — Az óvodaépítés nem min­denkinek érdeke. Magának sincs óvodás korú gyermeke. — A kommunista műszak az én ötletem volt, és nagyon örülök, hogv sikerült. Arra gondoltam, hogy ami a válla­lati nvereségből az óvodaépí­tésre jut, sose elég. Közben itt volt még az is, hogy a vállalat az első fél évben egy kicsit lemaradt. No most, ha kommunista műszakot tar­tunk, akkor az óvodának is jut pénz, meg magunkat is utolérjük. Senki nem mondta egy szóval sem. hogy nem jön dolgozni. Még az sem akinek nincs családja. Majd lesz. És kire támaszkodhat az ember, ha nem a cipőgyárra.' — Hogy lett brigád vezető? — Tizenkét éve dolgozom szocialista brigádban. Mikor megalakultunk, engem brigád- vezető-helyettesnek választot­tak. Akkor nagyon meglepőd­tem. Három év múlva aztán én lettem a brigádvezető. — Miért éppen József Atti­la nevét vették fel? — Legkedvesebb költőm. Nagyon szeretem a verseit, közel áll hozzám. — A brigádtagok közül hány embert lehetne megbízni a brigád vezetésével? — Az emberek felét. Ezt minden lelkiismeretfurdalás nélkül mondom. MEGKÖSZÖNÖM Miklós Mihálynak a beszélgetést. Ki­kapcsolom a magnót, és már- már indulni készülök, mikor arra kér, nyomjam be újra a kapesológombot. Még nem mondott el mindent. Van a brigádnak 1600 forint készpénze. Ha valaki például hóközben nagykabátot akar venni, és nincs elég pénze, kölcsön vesz a brigádkasszá­ból. Majd fizetéskor megadja. És még valami. A József Atti­la brigád egy esztendeje pat­ronál egy kislányt, aki a hő- gyészi nevelőotthonban van. Dávid Zsuzsannának hívják. Most hétesztendős. Nem jóté­konykodásból patronálják, ha­nem azért, hogy legalább ün­nepnapokon a kislány családi otthonban legyen. Karácsony­kor, újévkor, karbantartási szünetben a brigádtagok lát­ják vendégül. Már jövő júniu­sig beosztották, hogy mikor ki­nél lesz. És gyűjtenek neki. Minden brigádtag fizetéskor öt forintot tesz az asztalra. Ki­számították, hogy mire Dávid Zsuzsanna elvégzi a nyolc ál­talánost, tízezer forint körüli pénze lesz. — Szeretnénk neki valami kedves örömet szerezni az in­duláshoz, a boldoguláshoz. Kö­szönöm szépen, csak ennyit akartam. D. VARGA MARTA Népújság 1972. november 4. Az országban először a monori József Atilla gimnázium­ban alkalmazzák a BCO—02-es „MAGNOCOR” oktatógépet, amely az Elektroakusztikai Gyár készítménye. A gép auto­matikus és kézzel is kezelhető. Az oktatási anyagot vetített képekkel illusztrálja. A feltett kérdésekre a tanulók meg­nyomják a számjeggyel ellátott gombot, a gép összegezi a helyes feleleteket és azonnal osztályoz. Ha sok a rossz fele­let, a kérdést aprólékosabban adja fel, több gondolkodási idővel. A gép előnyei közül a legfontosabb, hogy intenzív tanulásra készteti a gyerekeket és reális képet ad az osztály tudásáról. Negyven fős osztály tanítására alkalmas. (MTI foto: Király Krisztina felv. — KS) Az idei eredmények elmaradtak a tervezettől Ülést tartott a fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetek választmánya Pénteken délelőtt ülést tar­tott Tolna megye fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetei­nek választmánya dr. Vadas Ferenc elnökletével. A tanács­kozáson részt vett 'Lantos László, a SZÖVOSZ elnöksé­gének tagja és dr. Zimonyi Béla, á SZÖVOSZ főosztály- vezetője is. Két napirendi anyagot vitattak meg a tanács­kozáson. Az egyik a fogyasztá­si, takarék- és lakásszövetke­zetek idei első háromnegyed- évi eredményeit taglalta — ennek előterjesztője Kálmán Gyula MESZÖV-elnök volt —, a másik a megyei nőbizottság munkáját elemezte. A nőbi­zottság munkájáról: Takács Mihályné, a megyei nőbizott­ság elnöke számolt be. Az előterjesztett anyagból mindenekelőtt megtudhattuk, hogy a megye fogyasztási szö­vetkezeteinek eredményei ez év első háromnegyedében el­maradtak a tervezettől, sőt, az előző éviekétől is. Tekin­tettel arra, hogy a Tolna me­gyei AFÉSZ-ek az előző évek­ben mindig kiváló eredmé­nyekkel büszkélkedhettek — elég csak a sok országos el­ismerésre: vándorzászlóra, ok­levélre utalni, — különös gonddal elemezték a jelenlegi helyzetet. A szövetkezetek áru­forgalmának növekedési üteme lelassult: a fejlődés csupán a fele a tervezettnek, és csak 3,4 százalékkal haladta meg az előző év hasonló időszaká­nak áruforgalmát. Ez az ered­mény az országos átlagtól is elmarad, öt ÁFÉSZ forgalma még az egy évvel korábbinál is kevesebb, és csupán 6 szö­vetkezet növelte bolti árufor­galmát 6 százalékot meghala­dó mértékben. Feltűnő, hogy a néhány éve áruházzal ren­delkező három szövetkezet — Dunaföldvár, Paks, Bonyhád — forgalomnövekedésének üte­me alulmaradt még a megyei átlagon is. A kedvezőtlen eredmények okait két kategóriába sorolva boncolgatták az ülésen. A szö­vetkezeten kívüli okok közt megemlítették a Tolna megyei lakosság pénzbevételeinek csökkenését, és az ezzel pár­huzamban mutatkozó nagyobb takarékoskodást, a tavalyi eny­he telet, amely csökkentette a tüzelő- és ruházati forgalmat, a beruházások mérséklődését és az építőanyagok árnöveke­dését, ami keresletcsökkenést vont maga után. Mindemellett sok szubjektív tényező is be­folyásolta az eredményt. Az áruházak forgalma már tavaly sem érte el a kívánt szintet, s egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy azok külső megjelenése ugyan impozáns, de az nem mindig jár együtt a tudato­san irányított áruforgalmazás­sal, korszerű munkaszervezés­sel. a fogyasztók időszaki és egyéb igényeihez való rugal­mas alkalmazkodással, a rek­lám és a vásárlási akciók ad­ta lehetőségek következetes ki­használásával. Gyakori a ke­reskedelemben mind nélkülöz­hetetlenebb kockázatvállaló siói való félelem. Igaz, a külön­féle szabályozókkal is össze­függ, de a másik oldalon ép­pen ez a forgalomnövekedés nélkülözhetetlen feltétele. Az ÁFÉSZ-ek mezőgazdasá­gi termékforgalmazásában már évek óta megtorpanás tapasz­talható, és ez évben sem si­került előrébb lépni. E téren a nagydorogi és a dunaföldvár! ÁFÉSZ-nál tapasztalhatók jó kezdeményezések, a többi eredménye elmarad a tagsági, lakossági, illetve népgazdasági igényektől. Az ÁFÉSZ-ekben mindenütt behatóan megvizsgálják saját eredményeik alakulását, és megfelelő intézkedéseket tesz­nek. A megye takarékszövetkeze­teinek eredményei ez évben is kiegyensúlyozottan javultak. A vitában felszólalt Lantos László és dr. Zimonyi Béla is.

Next

/
Thumbnails
Contents