Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

t

T

•i

¥

Pártaserveses — pârtîrânyîtâ*

A jogok és kötelességek egysége

A pártalapszervezetekben szinte mindenütt nagy gondot fordítanak arra, hogy a felvételre jelentkezők megismerjék a párttagsággal együttjáró jogokat és kötelességeket. Tudunk alapszervezetekről, ahol nemcsak az ajánlók és a jelentkező munkaterületén dolgozó pártcsoport, hanem a vezetőség valamelyik tagja is külön figyelmet szentel a kérelmező ilyen értelmű előkészítésének. Sok esetben azonban megelégszenek a jogok és kötelességek tételes ismertetésével, és nem fordítanak gondot arra, hogy a jövendő párttagok értsék, érezzék: jogok és kötelességek egymásból következnek, elválaszthatatlanok egymástól, s a pártmunka gyakorlatában is szerves egységet képeznek.

Még régi párttagok között is tapasztalni, hogy a jogok és kötelességek együvétartozása elsikkad előttük, és legfeljebb morális követelményként merül fel akkor, ha valaki például kötelességet mulasztott. Ilyenkor — helyesen — hivatkoznak arra, hogy az illető milyen jogokat, lehetőségeket kapott, és nem, vagy rosszul élt azokkal. Vagy szóvá teszik: előszeretettel élt valaki a jogaival — aktívan részt vett a döntések előkészítésében bírált, javasolt —, 3e az utolsók között volt a sorban, amikor a végrehajtásra került a sor. A morális felelősség felvetése minden ilyen és hasonló esetben jogos. Ám érdemes elgondolkodni azon is: nincs-e mulasztásunk abban, hogy elméletileg is tisztáztuk volna a tagság előtt: hogyan is függnek össze a jogok és kötelességek, miként következnek egymásból, milyen a kapcsolatuk a demokratikus centralizmushoz?

À jogok és kötelességek mindenekelőtt szervesen ösz- szefüggenek a párt általános helyzetével, politikájának tartalmával, a pártmunka módszereinek fejlődésével, változásaival. Gondoljunk például arra, hogy néhány évvel ezelőtt a pártalapszervezetek még nem élveztek olyan nagy önállóságot, mint ma, s a felsőbb nártszervek sem támaszkodtak döntéseik előkészítésében úgy az alsóbb pártszervezetekre. mint napjainkban. A szocialista építés igényesebb, magasabb szintű feladatai szükségszerűen megkövetelték a pártdemokrácia fejlesztését, és ennek természetes következménye volt. hogy nagyobb jogokat és önállóságot kaptak az alapszervezetek, sőt az egyes párttagok is. De lehet-e csak jogokat adni? Nem, hiszen a nagyobb jogkörrel, az önállósággal szükségszerűen emelni kell és emeltük is a kötelességek, a felelősség mércéjét.

A párton belüli demokrácia fejlesztésével biztosítottuk például, hogy a párttagok jogai növekedjenek a bírálatban, sőt a szervezeti szabályzatnak a X. kongresszuson elfogadott módosításával biztosítottuk a bírálók hatásos védelmét is. De nem álltunk meg itt, hiszen a párttagok kötelességévé tettük — a szervezeti szabályzatban is — nem egyszerűen a párt politikájának ismeretét, hanem annak képviseletét, védelmét is. A jogok bővülését természetszerűen követte tehát a kötelességek, a felelősség növelése.

Népújság 3

A párttagok jogai és kötelességei tehát a párt általános helyzetével, politikájával, feladataival összefüggésben változnak, bővülnek. A jogok bővülése természetszerűen

együttjár a kötelességek növekedésével, és megfordítva: aki nagyobb kötelezettségeket vállal, azt méltán megilleti a szélesebb jogkör is. Mindez következik a demokratikus centralizmus elvéből, abból, hogy a pártban a döntést megelőző vita, a döntésekben való egyenjogú részvétel és a határozatok mindenkire egyformán érvényes kötelező végrehajtása elválaszthatatlan, szerves egységet képez.

Nem állítjuk persze, hogy a

jogok egyoldalú gyakorlásának, a kötelességek elmulasztásának esetén mindenkor elméleti tisztázatlanságról van szó. De kétségtelenül ez is közrejátszik abban, hogv sok esetben a jogok bővülésével nem tart láoést a kötelességtudat erősödése, a pártfegyelem megszilárdulása, hogy egyesek nem érzik: aki többet kap jogokban, annak többet színvonalasabbat kell nyújtani a kötelességek teljesítésekor is. Ilyen esetben elsősorban arra van szükség, hogy tanítsuk meggyőzzük a kötelességmulasztókat, és a gyakorlati munkában bizonyítsuk : megnőttek a jogaid, teljesíts többet és iobbat; részt vettél olyan döntések előkészítésében, amelyekhez azelőtt nem volt meg a jogod, ' most már nem léphetsz fel „kívülállóként”, kötelességed nemcsak elfogadni, hanem kéoviselni és védelmezni is a határozatokat.

Más a feladatunk akkor, amikor nem elvi tisztázatlanságról van szó, hanem a kommunisták emberi gyöngéi mutatkoznak meg a jogok és kötelességek nem megfelelő gyakorlásában. Találkozni például azzal, hogy egyesek azért kívánnak egyoldalúan szinte csak a párttagsággal járó jogokkal élni, mert ez így kéT nyelmes számukra. Az első sorban vannak amikor tetszetős, népszerű feladatokról van szó és az utolsók a kötelességteljesítésben, amikor a munka nehezét kell vállalni. Ma már aligha jelent bárki számára is anyagi, pozícióbeli előnyt a párttagság. De akadnak még, akik erre szeretnék felhasználni funkciójukat, amelyből — mi tagadás — ma még egy szolga lelkű környezetben előnyöket lehet húzni. Ilyen esetekben az illető rendszerint a párttag jogainak képviseletében lép fel, valójában azonban visszaél azokkal, kiváltságot keres a maga számára, és ennek semmi köze a párttagok jogaihoz.

A pártszervezetek helyesen teszik, ha időnként felülvizsgálják: lépést tartott-e náluk a jogok növekedésével, bővülésével az igényesebb köteles- ségteljesités, megértették-e a párttagok, hogy minden jog előfeltétele a kötelességek példamutató teljesítése. A jogok és kötelességek egységét, kölcsönös egymásra hatását szem előtt tartva kell elbírálni, minősíteni az egyes kommunisták, de a pártcsoportok, az alapszervezetek tevékenységét is. Az ilyen önvizsgálat a legalkalmasabb módszer ahhoz, hogy a párttag ne csak elméletben értse, vallja a jogok és kötelességek elválaszthatat- lanságát, hanem az ebből következő szemlélet, magatartás áthassa egész munkáját.

FARAGÓ JENŐ

MSZBT-kitüntetéseh november 7 alkalmából

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmából ünnepséget rendezett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság pénteken, a Barátság Házában. Az ünnepségen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke kitüntetéseket nyújtott át. A Munka Érdemrend különböző fokozatait kapta több aktivista a magyar—szovjet barátság elmélyítésében végzett kiemelkedő munkájáért.

Az MSZBT első ízben adományozott aranykoszorús plakettet kiváló munlíát végző tagcsoportjainak. MSZBT aranykoszorús plakett kitüntetést kilenc tagcsoport kapott, köztük a Bonyhádi Cipőgyár MSZBT tagcsoportja.

Az MSZBT legmagasabb kitüntetését, az aranykoszorús jelvényt a következő Tolna megyeiek kapták: Rúzsa János, az MSZMP Szekszárd városi Bizottságának első titkára, Tóth Ferenc, a MÁV dombóvári csomópont pb. titkára és ifj. Bajnok Sándor, a hátai „November 7.” Mgtsz gépcsoportvezetője, az MSZBT országos elnökségének tagja.

A kitüntetések átadásánál jelen volt: Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, Grósz Károly, a KB osztályvezető-helyettese, ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete.

II ............... -I ■ — ’ 1 : ■■■'«• -i

I

rány von átok az évforduló tiszteletére

Ünnepség Dombóváron

Feldíszített mozdonyok mellett ünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóját tegnap délután a dombóvári vasútállomáson.

A MÁV pécsi és budapesti igazgatósága egy-egy kerekszámú irányvonatot indított, és ezek találkozása adta az alkalmat a megemlékezésre.

Délután egy órakor, kis ünnepség után indították el Pécs- bányarendező állomásról a 9000. szén-irányvonatot Szolnokra, amely Dombóvárön találkozott a Tatabánya-Felső állomásról indított 13 001, irányvonattal. A két hosszú szerelvény végig zöld utat kapva érkezett a dombóvári állomásra, ahol az MSZMP dombóvári bizottságának és a két vasúti igazgatóságnak párt- és vállalati vezetői rész» vételével rendezett rövid ünnepségen emlékeztek meg az 55 éve lezajlott, egy új világ születését jelentő eseményekről.

Ilyennek látja, mondja Győrét Kovács Erzsébet munkásnő

— Az olvasókra való tekintettel legelőször helyezzük el a térképen. Kisközség, a bonyhádi járásban, közel Izmény- hez és Máza-Szászvárhoz.

— Pontosan.

— Maga györeí?

— Az vagyok. Itt nőttem föl. A szüleimmel lakom, dolgozni Máza-Szászvárra járok. Érettségi után úgy alakult, hogy amikor a szomszédban több lett a munkaalkalom, odamentem, ez lévén hozzánk legközelebb. Munkás vagyok. Jobban szeretem, mint az adminisztrátori beosztást.

— Hány éves?

— Mit gondol?

— Gondolom tizenhétnek is, meg huszonegynek is.

— Az egyik jó.

— Mindegy melyik. Itt nőtt fel, ismeri a község történetét?

— Nem.

— Arról tud-e, milyen volt íyöre harminc évvel ezelőtt?

Miből éltek az itteniek, és kik voltak a leggazdagabb emberek?

—• Tudom. Hallottam. : De túlságosan nem foglalkoztat, a mai Győré jobban érdekel: Ennek ellenére mindenkiről' tudom, hogy kicsoda, milyen családból származik. Most nyolcvan százalékban jól élnek a györeiek. Hát, aki dolgozik és iparkodik. Ez azért mindenkire nem vonatkozik. A lustákra nem. Ismerek néhányat. Akárhányszor végigmegyek az utcán, mindig kint látom őket, tétlenkednek, beszélgetnek, örökké ráérnek.

— Falun él, és fiatal, a paraszti munkáról mi a véleménye?

— A tehenészeket, a sertés- etetőket nem irigylem. Ezt a munkát nem csinálnám. Talán jól keresnek, akkor sem csinálnám. Nincs szó lenézésről, ellenkezőleg, Virág Mihályné- ra szinte felnézek. Sertésgondozó. sokat dolgozik, korán

Két vállalat

Napirenden: a minőségjavítás

1932. november 4.

TEJIPARI VÁLLALAT

Tejtermékek készítésénél legfontosabb az alapanyag minősége. A Tolna megyei Tejipari Vállalat ezért higiéniai versenyt hirdetett idén, a körzetébe tartozó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok között. Az első három helyezett pénzjutalomban részesült.

Tavaly és idén az első negyedévben sokan panaszkodtak a poharas tejföl minőségére. Volt tennivaló az üzemegységek technológiai fegyelmének megszilárdítása terén is. A legjobb minőségű árut előállító üzemrészek munkáját az év végi nyereség fizetésénél külön jutalmazzák. Mint a vállalat igazgatója elmondotta: idén még differenciáltabban osztják a nyereséget.

A Tejipari Vállalat csatlakozott a Tejipari Tröszt versenyfelhívásához, mely szerint a legjobb, legegyenletesebb minőséget előállitó vállalatok között jelentős összegeket osztanak ki az év végi értékelés Után.

A minőségen nemcsak a gondos munka, hanem korszerű csomagolás is javított. A légmentesen záró borításban kevésbé romló a tejtermék, és általában esztétikailag is szebb. A negyedkilós túrót ez évben perlvax papírba csomagolják. Több tejipari vállalat átveszi a módszert az országban.

KESZTYŰGYÁR

A dombóvári részlegnél 270 ezer pár kesztyű készül évente.

A Pécsi Kesztyűgyár termékeinek minőségét Európa-szerte ismerik, az évente készített

mennyiségnek 60—70 százalékát exportálják. Ahhoz, hogy a pécsi kesztyűk versenyképesek legyenek a világpiacon, elengedhetetlen a kiváló minőség. Kár, hogy abból, amit nyerünk a réven, egyrészt elveszítjük a vámon: a kesztyűgyár termékeiből aránylag kevés kerül a belföldi üzletekbe.

— A minőség nálunk is függ az alapanyagtól, a bőr minőségétől — mondja Paári Ferenc, a gyárrészleg vezetője. — Ezért lehetséges, hogy kiváló minőségről beszélünk, s közben az is igaz, hogy termékeink csupán 20 százaléka az elsőosztályú.

A kesztyű minősége másodsorban a szabászatban dől el. Ha ott rosszul dolgoznak, azt már nem lehet kijavítani.

— A szabászatban — mondja az igazgató — a minőségtől függő premizálási rendszert alkalmazunk. Minden brigád tett minőségi felajánlást. A szabászatban egy-két munkacsoport évek óta egyenletesen jó munkát végez. Idén azonban sehol sem mutatható ki olyan fejlődés, hogy név szerint bármely brigádot kiemelhetném. A harmadik negyedév brigád- munkájának az értékelése ezekben a napokban folyik. Nem akarok elébe vágni.

Százszázalékos selejtet, ami már nem használható fel, jóformán nem is ismernek a gyárban. Egy pár kesztyűre átlag húsz fillér se- lejtösszeg jut. Évente így ötven-hatvanezer forint a kár, ami nagyrészt az utó javításokból, többlet-munkaráfordításból ered. A vállalat vezetői szerint azonban ez az - összeg még csökkenthető, ;lL ,

kel, nehéz munkát végez. Ezért én őt tisztelem, becsülöm, de nem irigylem.

— Kiket tisztelnek a fiatalok?

— Virág Mihálynét biztos. A'nyílt, egyenes jellemes embereket. Kovács György párttitkárt például mindenki tiszteli. Nyugdíjas bányász, ettől eltekintve még mindig első a társadalmi munkában. Lelki- ismeretes, mindennel és mindenkivel törődik.

— Győré tiszta, virágos és barátságos. Távolról sem az az isten háta mögötti község, aminek Szekszárdról gondolja az ember.

— Szép helyen fekszik, rendezett, . lakói barátságosak. Mindenki normális körülmények között él, aki dolgozik. És munka van. Azt meg talán nem is hiszi, pedig igaz: a nagypapák sokszor együtt járnak a könyvtárba az unokákkal. Győrén szeretik a könyvet, sokan olvasnak. Én vagyok a művelődési ház igazgatója, látom, tudom.

— Kulturotthon-igazgató és érettségizett munkás. Most tanul valahol?

— Budapesten elvégeztem egy tan folyamot, megtanultam gép mellett fonni, most marxista esti egyetemre járok.

— Milyen templomok vannak Győrén?

— Az egyik katolikus. A másik? Református. Nem, azt hiszem evangélikus. A kettőt mindig összetévesztem, ha jól tudom, mégis csak evangélikus.

— Győrén 1972-ben ki a legszebb lány?

— Horváth Anikó a legcsi- nosabb. Középiskolába jár, ő az egyik legcsinosabb lány.

— Az egyik? Akkor ma már nincs egyetlen egy faluszépe?

— Nem egy van, több van.

— Kik a barátai?

— Nekem a kultúrotthon gondnoka. A györeiek jó barátságban élnek egymással, összetartóak, ez a társadalmi munkában is megmutatkozik, de rendszerint az egyforma érdeklődésű és egy korú emberek barátkoznak jobban. Hi- norán néni, a legöregebb gyö- rei_ asszony biztos egy másik: idős asszonnyal érti meg magát legjobban.

— Köszönöm a beszélgetést.

— Amit tudtam, elmondtam.

— Sz. F. «•