Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-04 / 261. szám
V Szép szokás A nagy társadalmi átalakulás következtében, annak velejárójaként az utóbbi 25 évben tízezrek mozdultak ki lakóhelyükről — ahol különben egész életüket leélték volna — az ország egyik feléből a másikba költöztek. Előfordul, hogy éppen a harmadik, a negyedik város levegőjét szívják, a harmadikat, vagy a negyediket tartják magukénak, sajátjuknak. Szekszárdon és Tolna megyében szintén rengeteg a bevándorolt, aki a fel- szabadulást követő években, később az egyetem, a főiskola elvégzése után került ide, meghonosodott, s már legfeljebb a rokoni szálak fűzik a szülőhelyhez, ahhoz a községhez, városhoz, ahonnét elszármazott. Innét is elmentek persze, nem kevesen. Az egyik Debrecenben orvos, a másik Szolnokon tanár, a harmadik Budapesten újságíró, a negyedik Érden nyugdíjas, és sorolhat nánk. A tömegméretekben bonyolódó helyváltoztatás következménye, hogy napjainkban sokak számára a rokonlátogatás napokig tartó országjárás, hiszen ha a győri, nyíregyházi testvér, sógor elindul Szek- szárdra, mire ideér, bejárta és látta fél Magyarországot. Évente egyszer, kétszer, kihasználva a kétnapos ünnepeket, az országjárás tömegméretű. Szülők, nagyszülők felkerekednek, vonatra, autóra, autóbuszra ülnek és elindulnak megnézni, mekkorát nőtt az unoka, milyen az új lakás, a bútor, a fiatalok meg a szülői házhoz „zarándokolnak”, megpihenni annak melegében, pótolhatatlan szeretetében. November 7. előtt is sokan készülődnek Szekszárdról, a megyéből Debrecenbe, Kecskemétre, Miskolcra, Budapestre, innét oda, onnét ide. Ezek az utazások a találkozások, a „kibeszélgetjük magunkat” \ örömén túl nyújtanak még valamit: országlátást, országképet. Azt, amivel a munkásember, parasztember alig, vagy egyáltalán nem rendelkezett, hisz leszámítva a katonaidőt, falujából, városából nem mozdult ki évekig, évtizedekig. Az asz- szonyok meg végképp bezárkózva éltek, kicsi világukban. Nem ismerték a hazát. Napjainkban viszont a szekszárdi orvos tiszántúli tsz-tag édesapja, édesanyja szinte lépésről lépésre nyomon követheti a változásokat. Hol mi épült, mikor, hogyan, menynyi ideig. Egy-egy oda-vissza út után mindig és még jobban maguk elé tudják képzelni az országot. Felfedezik a gyárakat, a lakóépületeket, az új gépeket, utakat, üzleteket, s észreveszik a határ változásait. A rokonokat sétára szokás invitálni, és nézelődés, beszélgetés közben büszkén megmutatni az újat. Minden évben van mit megmutatni, abból, ami tavaly még nem volt. Üj középület, a községben járda, törpevízmű... Van mit megmutatni. S ez a szép szokás immár meghonosodott, ünnepeinkhez teljesen hozzátartozik. Szp. TOLNA'MËGYËI VIÜG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIÁLIS IÁM UM* AS P A RT TO t N&^M'fcO YF.I BIZOTTSÁGÁNAK LA Pl A XXII. évfolyam, 261. szám ARA: 90 FILLÉR Szombat, 1972. november 4. Kádár János és Foclc fogadta Henryk Jablonskit Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke péntek délelőtt látogatást tett Kádár Jánosnál, az MSZMP Központi Bizottságának első titkáránál és Fock Jenőnél, a Minisztertanács elnökénél a Központi Bizottság székházában. A szívélyes, baráti találkozón jelen volt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József külügyminiszter-helyettes, Németi József, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete, valamint Kazimierz Olszewski, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnök-helyettese, Stanislaw Kowalczyk, a LEMP KB titkára, Józef Czyrek külügyminiszter-helyettes és Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköz- társaság budapesti nagykövete. Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke és felesége, valamint kísérete péntek délelőtt Budapest nevezetességeivel ismerkedett. A lengyel vendégekkel együtt volt a városnézésen Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, Roska István külügyminiszter-helyettes, Németi József, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete, Csikesz Józsefné, a fővárosi tanács elnökhelyettese. Megtekintették a kelenföldi lakótelepet, majd a gellérthegyi citadellától és a Halász- bástyáról gyönyörködtek a főváros panorámájában. A Mátyás-templom megtekintése után útjuk a vármúzeumba vezetett. Dr. Horváth Miklós, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója fogadta a vendégeket, akik megtekintették a középkori királyi palota kiállítását. gyűlésen vettek részt. Az üzemi gyűlésen Losonczi Pál és Henryk Jablonski beszédet mondott. (MTI) Mai szántunkból JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK EGYSÉGE 3. o. KUBA KÖZELRŐL 4. o. EGY MUNKÁS A CIPŐGYÁRBÓL 5. o. HETI RÁDIÓ- ÉS TELEVIZIÓMŰSOR 6. o. VOLÁN 7. o. SPORT 8. o. AZ ÜZLETEK ÜNNEPI NYITVA TARTASA 9. o. Látogatás a Láng Gépgyárban Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke és kísérete pénteken délután ellátogatott a Láng Gépgyárba. A lengyel vendégekkel együtt volt a látogatáson Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. Megérkezésük után Kasoly József vezérigazgató tájékoztatta a vendégeket a gyár történetéről, fejlődéséről, munkájáról. Ezt követően ' megtekintették a gépgyárat, majd annak nagycsarnokában üzemi Minden erőt a hátralevő munkák mielőbbi befejezésére kell koncentrálni Ülést tartott a megyei operatív bizottság Pénteken délelőtt ülést tartott a megyei mezőgazdasági operatív bizottság, Horváth Józsefnek, a megyei tanács elnökhelyettesének elnökletével. Az ülésen részt vett dr. Mészáros István MÉM főosztályvezető, az országos operatív bizottság elnöke is. Somorjai Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője adott tájékoztatót a mező- gazdasági munkák menetéről. Megemlítette, hogy július eleje óta az elmúlt két hét volt az az időszak, amikor a munkák a megfelelő ütemben folyhattak, bár azt megelőzően az eső napokra megakasztotta a Lengyel kulturális vezető Tolna megyében A Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályának meghívására magyar- országi látogatásra érkezett Edward Kopyt, a Lengyel Népköztársaság kulturális és művelődésügyi minisztériuma kulturális felvilágosító munka és könyvtárügyi igazgatóságának igazgatója. Tolná megyei látogatására november 2-án került sor, délelőtt a decsi háziipari szövetkezet kiállítását tekintette meg és a helyi művelődési ház padlásmúzeumát. Délután a megyei művelődési központot tekintették meg. Nemcsak az épületet, de a délutáni foglalkozások egy részét is megnézte a lengyel szakember. munkákat. A napos idő segítette a kö2ép és kései kukoricák érését, több százalékkal csökkent a nedvességtartalom, de még mindig az optimális felett van. Meggyorsult a szántás-vetés, a kukoricatörés, de Tolna megyében változatlanul az országos átlag alatt van: a búzavetésnek még több, mint harminc százaléka visszavan, töretlen a kukorica negyven százaléka, és az őszi mélyszántásnak is háromnegyede vár elvégzésre. A legutóbbi adatok szerint még két hét kellett a vetőszántáshoz, 12 nap a búzavetéshez, 14 nap a cukorrépa betakarításához, a napraforgóhoz négy nap, a kukoricatöréshez 37 nap. Viszont a vetést minden eszközzel meg kell gyorsítani, hogy a jövő hét végéig befejeződjön — akár területváltás- sal — mert a késedelem csak a jövő évi termésnek árthat; Bár volt már arra példa, hogy a november második felében vetett búza is megfelelő termést hozott, semmi garancia nincs arra, hogy az ismételten megtörténik. A kukoricabetakarítást meg lehet gyorsítani, ha a háztáji munkákból felszabaduló kézi munkaerőt felhasználják. Az üzemanyag-ellátási gondokról szólva elmondotta Somorjai Sándor, hogy az utóbbi napokban van már némi javulás, bár változatlanul disszonáns jelenség, hogy a tolnai telepen csak délután fél háromig van kiszolgálás. A járási hivatalok élelmiszergazdasági osztályvezetői ezután részletesen beszámoltak a munkák állásáról. A bonyhádi járásban csütörtök délutánig a vetőszántás nyolcvan százalékát végezték el a mezőgazdasági üzemek, az őszi mélyszántást 29 százalékban. A búzának 72 százalékát vetették el, a cukorrépa- betakarítás 78 százalékos: a termést már kiszedték, már csak a leszállítás folyik. Négy termelőszövetkezet komplex gépsorral dolgozott, igen jó teljesítménnyel. A kukoricának a háztájiban 99 százalékát, az üzemi táblákról 28 százalékát takarították be. Néhány termelőszövetkezetben pár napig az hátráltatta a munkát, hogy a vezetőség és a tagság között viták voltak — például Nagymányokon — hogy a közös kukoricát milyen részért szedjék. À dombóvári járásban a vetőszántás 91 százalékban történt meg, a búza 73 százaléka van földben. A még szántásra váró terület is szabad, így a vetést legkésőbb november 10-re befejezhetik a gazdaságok. A kukoricabetakarítást a közös terület negyven százalékán, a háztájinak 78 százalékán végezték el eddig. Döbröközön, Kocsolán eredetileg nem terveztek kézi munkát, most viszont az adap- teres betakarítás rovására a terület mintegy tíz százalékáról takarítják be kézzel a termést. Viszonylagos lemaradás Gyülajon és Kocsolán van, az előbbi helyen kevés a szállító jármű, ezért igényelnek a MEZŐGÉP. által mát korábban felajánlott tíz szállító traktorból. Dombóvárott a termelőszövetkezet 77 százalékra áll a vetőszántással, 70 százalékra a búzavetéssel. A burgonyaszedést befejezték, a cukorrépának viszont eddig 30 százalékát szedték fel, a cukorgyárral kötött megállapodás szerint. Az őszi mélyszántásnak eddig 29 százalékát végezték el — viszont a szövetkezet is társult a bajai kukoricatermesztési rendszerbe, az ennek keretében a napokban érkező Dutra traktorokkal meggyorsítják a mélyszántás ütemét. A kukoricának 55 százalékát takarították be három adapterrel és négy csőtörővei. A cukorrépa-betakarításhoz külső munkaerőt is igénybe vesznek, ebbe a munkába mintegy hatvan nyugdíjas is besegít. (Folytatás a 2. oldalon)
