Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-03 / 260. szám
Múzeum a fonógyárban Motollák, fonóasztalok, az újak mellett ezerévesnek tűnő gépek őrzik a múlt, a selyemgubós korszak emlékét a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonógyárában. Az üveg- sclyem-készítő üzem végében a gyár kis múzeumot rendez be, ezzel is demonstrálva a hatalmas fejlődést. Képünkön Schaller Gusztáv és Kintner János, a gyár két régi szakembere, akik még hajdan ápolták, javították, most újra összeállítják az idős gépeket. Foto: Szepesi lj gázcső Kuba közelről A gázprogram megvalósításánál sok gondot okoz a korrózióvédelem. A közismerten nedvességtartalmú földgáz hamar megtámadja az acélcsöveket, s még nagyobb veszélynek vannak kitéve azok a vezetékek, amelyek agresszív — lúgos, vagy savas — talajban haladnak. A fém helyettesítésére ösz- szefogott az országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalattal, s közösen kifejlesztették a műanyag gázcsövet, korszerű biztonságos csatlakozókkal. Az új termék ellenáll a korróziónak s a talaj „támadó” hatásának. A Tolna megyei Épííőanyagipari Vállalat paksi és mázai üzemeiben B 50-től B 200-ig TRANSZPORTBETONT KORLÁTLAN MENNYISÉGBEN SZOLGÁL KI készséggel magánosok, mind közületek megrendelésére. (59) Dolgosokat felvess A Lőrinci Fonó felvételt hirdet 15 éven felüli lányok részére! A betanulási idő 1 hónap, kereset: 1700—2100 a betanulás után. Vidéki lányok részére szállást biztosítunk. Cím: PIV. Lőrinci Gyár, Budapest, XVIII., Gyömrői út 85—91. (32) 1972. november 3. A gázcsövek gyártását nagyüzemi méretekben a jövő év elején kezdik meg, s előreláthatóan negyedmillió méter hosszúságú műanyag csövet adnak át a gáziparnak. (MTI) A komputerek korát éljük, de szerencsére szükség van az emberi agyra is. Mert egy komputer ki tudja ugyan számolni, hogy az új házgyári lakásoknak csak 1 százalékából érkezett beázást jelentő panasz, de egy komputer nem tud „azonnal hozzálátni a felmerült hibákkal kapcsolatos megelőzéshez is", mint ahogyan egy házgyári ügyekkel foglalkozó nyilatkozatban olvasom. Mert ugyebár, a komputer nyilatkozni sem tud, nem tud élesen rámutatni arra, hogy az „összegezett adatok szerint a legtöbb beázás a legfelső szinten fordul elő”. A komputer legfeljebb összegez, de semmi ismeretsége sincs a legfelsőbb szinteken. Nekem azonban akad, s némi összegezési képességet is magamnak mondhatok, mondhatnám, hogy az olvasók száz- ezreivel-millióival együtt. Akik nagyon régen tudják, hogy ha beázik egy tízemeletes ház, akkor ritkán szokott először a földszinti lakásokban csurogni a víz. Persze, pongyolán, nem a nyilvánosság számára, azt szoktuk volt mondani, hogy lyukas a tető. S úgy vélekedtünk, hogy akkor meg kell a tetőt csinálni. Tudniillik nem ház az, amit nem hoznak tető alá. No, ma persze nincsenek némelyek szerint tetők, mert ez nagyon egyszerű technológia és főleg nagyon egyszerű fogalmazás. Legfelső szintek vannak, szigetelve. Erősebben vagy gyengébben szigetelve. Ha erősebben vannak szigetelve, akkor nem ázik be a legfelső szint Aki Kubába érkezik, nesm mulasztja el megtekinteni a La Tropicana műsorát. Valamikor a milliomosok kedvenc helye volt, s játékkaszinóiban a tétnek nem volt . felső határa. Mesélik: éjjelente gyárak és bányák, cseréltek gazdát. Ma is minden este telt ház van a kétezer személyt befogadó, félig tükörfalú, pálmaliget közepébe épített, háromemeletes hidraulikusan mozgatható szín- padú Tropicanában. Az ötvenes évek elején építették, tervezője nemzeti díjat kapott, Az ember nem tudja megállni dicsérő jelzők nélkül. A kubaiak büszkék rá, de önérzetesen azonnal hozzáteszik: igaz, hogy a 30-as évektől a forradalom győzelméig majdnem minden amerikai pénzen épült, de kubai mérnökök tervezték, és kubai munkások épitették. S ha járod Havannát, mindenütt találkozol a kubai mérnökök és munkások dús fantáziájú alkotásaival. A vedádó- ban (neve azt jelenti, tiltott terület), ahol a 30 emeletes felhőkarcolók tetején uszoda van, vagy a főváros kertnegyedében, ahol nemigen találni két egyforma villát. De megcsodálhatod a kevert építészeti stílusú Óhavannát is, ahol az utcasarkokon ott ül a cipőtisztító, vagy rozzant masinájával az utcai fényképész. Kezdetleges eszközökkel, de tíz percen belül képet csinál rólad. Gil Green „Forradalom kubai módra” című, nálunk is nemrég megjelent könyvében így jellemezte Havannát: „a főváros épületei magukon hordozzák a gazdagságot, a rendszertelenséget, a szellősséget, a tisztaságot, a csendet”. ‘ Persze ami a csendet illeti, csak néhány építészeti stílusra mondható el. Mert jelképesen is, a valóságban is Havanna és az egész ország nagyon is zajos. A munka zajától. A szigetország azok közé az országok közé tartozik, ahol a legmagasabb a beruházások arásem. Ez az a bizonyos 99 százalék, ami még akkor is jó eredmény, ha nem a lóverseny hármas befutójának tip- peléséről, hanem új házak építéséről van szó. S ha gyengébb a szigetelés, akkor jön az a bizonyos 1 százalék, ami tulajdonképpen nem nagy ügy, mert legfeljebb beázik a legfelső szint, de például negyediktől lefelé már esőben is zavartalanul lehet aludni. Természetesen a vezérigazgatóhelyettesi irodák nem magasan szoktak lenni, hanem első-második, vagy legfeljebb a harmadik szinten, nehogy a kollégáknak túl sok emeletet kelljen mászniuk a nyilatkozatért. Magam is házgyári lakásban lakom, soha nem áztam még be, s nagyon elégedett vagyok. Kevésbé vagyok elégedett azonban a nyilatkozattal. Es egyszerűen megrémülök: ha az építők valóban úgy építettek volna, mint ahogyan egyik főnökük elképzeli a nyilvánosság előtt az építkezést, már vége lenne a nyugalmamnak. Szerencsémre az én lakásomat olyanok készítették, akik nem százalékot számoltak, nem ezt méricskélték, hanem a panelek, az ajtók, ablakok, ó, pardon, nyílászáró szerkezetek helyét. Mert, hqgy ezt is előre kell mérni, s nem utólag felmérni, arról meggyőz a nyilatkozatnak az a pontja, amely kifejti: előfordul, hogy a nyílászáró szerkezetek mentén folyik be a víz. Beósület úristenemre, amikor én tanultam magyarul, nem léteztek még nyílászáró szerkezetek., viszont volt ajtó és ablak, ame2. Kubai asszonyok nya: 31 százalék. Sok a pótolni való. Mert a cukoripart, a szórakoztató és szolgáltató ipart kivéve, nemigen beszélhettünk iparról Kubában. Talán meglepő, de tény: annak idején még egy kenyérgyára sem volt a fővárosnak. Mindennap repülőgéppel Floridából hozták a kenyeret. A forradalmi kormánynak tehát egész sor úi iparágat kellett létrehoznia. Mégpedig olyan körülmények között, amikor a meglévő néhány üzem gépei is leállással fenyegettek. Nem jött alkatrész-utánpótlás a túláó partról. A forradalom győzelmekor például 300 ezer gépkocsi volt az országban. Ebből ma már mindössze 15—20 ezer fut az utakon. S itt Kubában nincs semmi meglepő abban, ha látsz egv kocsit ablak, vagy ajtó nélkül. Arról nem is beszélve, hogy az irányjelző egy kicsit luxusnak számít. Azért is, mert minden gépkocsivezető számára kötelező az irányváltoztatás jelzése — kézzel is. Érthető, hogy a kubai kormány nem a gépkocsipark felújítására fordította a figyelmet. Volt és van égetőbb gond is. Például a lakáskérdés. Itt is gond, mint az egész világon. Az idén 30 ezer család költözhet új otthonba, 1975-től már évi százezer lakás építését tervezik. Santiago de Cubában, a hárommilliós Oriente tartomány fővárosában, a Sierra Maesrtra-i hegyek lábánál nagy kapacitású szovjet házgyár dolgozik, ötvenezer lakosú városrész épül itt.. Tízezer család már el is foglalta új otthonát De ha Havannából délre indulsz, a Karib-tenger partján szintén új lakóteleppel találkozol, szomszédságában, sporttelep és játszótér. Az ország — sok más mellett — építőanyag-gondokkal is küzd. Igaz, hogy a cementtermelésben évi egymillió tonnás rekordot értek el, de ez még mindig kevés. S főleg a munkáskéz hiánya, meg a gépesítés akadályozza, a nagyobb lyek akkor neveztettek ajtónak és ablaknak, ha nem folyt be mellettük a víz. Most viszont a nyílászáró szerkezetek he- lyenkint nem zárják a nyílást, persze, megint csak statisztikailag elhanyagolható módon. Mert ha, az ember meggondolja, hogy mondjuk egy két méter magas és 90 centiméter széles erkélyajtó összesen 18 ezer négyzetcentiméter nagyságú, s azon csak egy négyzetcentiméteres nyíláson folyik be a víz a lakásba, ez a víz statisztikailag úgyszólván elhanyagolható. No, de vehetünk négy méter magas és 180 centiméter széles lakásajtót is, vagyis 72 ezer négyzetcentimétert, s ehhez mérhetjük az egy négyzetcentiméteres lyukat. Igaz, hogy négy méter magas lakás, következésképpen erkélyajtó sem létezhet... De ha lenne, úgy számíthatnánk, hogy egy 72 ezer négyzetcentiméteres erkélyajtó egy négyzetcentiméterén ugyanannyi víz folyik be, mint a 18 ezer négyzetcentiméteres erkélyajtó egy lyukas négyzetcentiméterén. Statisztikailag tehát már sokkal jobb a helyzet. S le azokkal a demagógokkal, akik a sok ezer négyzetcentiméterből, meg a sok ezer nem Jocázó lakásból pont azokat látják, ami lyukas, ami rosszul szigetelt, ami beázik. Az ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy véres-verítékkel tető alá hozzanak egy építőipari nyilatkozatot. Mert igaz ugyan, hogy a komputerek korát éljük, de sajnos, szükség van még az emberi agyra is. PINTÉR ISTVÁN arányú építkezéseket. S a lakásépítésben is született egy kubai módszer, az úgynevezett mikrobrigádos építkezés. Lényege: a különböző üzemek küldik el munkásaikat az építkezésre, így a fizetés az üzemből jár. A létszámtól függetlenül az üzem kapja majd a lakásokat, a legjobban rászorulók között osztja szét. De előnyt élveznek azok, akik részt vesznek az építkezésben. Tehát jórészt a munkások maguknak építik a lakásokat.' Havanna szomszédságában, Alamárban az ilyen 25—30 tagú mikrobrigádok építenek egy új várost, ahová az első épületekbe a lakók már be is költöztek. Ha felépül a város, 80 ezer lakosú lesz. Napról napra változik a kubai táj arculata, mindenütt a nagyarányú építkezésekkel találkozni. De a gyors fejlődést, — többek között a munkaerőhiány is akadályozza. A munkaerőgondok között különös nyomatékkai esik latba a nők munkába állítása. Az iparban 1964-ben 282 ezer nő dolgozott, tavaly már félmillió. De ez a szám is kevés. Hiszen vannak olyan könnyűipari üzemek, ahol éppen a női munkaerőhiány miatt, a kapacitásnak csak felét tudják kihasználni. A nők munkába állításának akadálya — ha valahol igen — akkor Kubában még inkább a fériak ellenállásában keresendő. A hagyományos előítéletek itt mélyebben gyökereznek, mint Európában. Elsősorban a középkorú és idősebb korosztálynál: a férfi szava még parancs. De a front- áttörés előszele már érződik. S ez nem kis részben a kubai nőszövetségnek köszönhető. Brigádjai sorra felkeresik a nem dolgozó lányok, asszonyok családjait. Beszélgetnek. Persze a siker attól is függ, hogy hogyan tudják megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az anyák gondtalanabb munkáját segítik. Havannában például már létrehoztak néhány olyan bölcsődét, ahol a gyerekek — az édesanya éjszakai műszakja alatt — ott alusznak. A fővárosban tavaly 22 új óvodát nyitottak meg, s ezzel számuk elérte a 330-at, de még ez is kevés. Kevés, de ne felejtsük el: tíz évvel ezelőtt a nulláról indultak. Sok — főleg nyugatról jövő utast meglepi az, hogy minden nehézség ellenére, változatosan és elegánsan öltöznek a kubai lányok, asszonyok. — Főleg a blokádot követő első időben — mondják a nőszövetségben — sok mindent meg kellett tanulnunk. Ezrével szerveztük a szabás-varrás tanfolyamokat. Nem csupán azért, hogy az asszonyokat, lépésről lépésre bevonjuk a munkába, s megismertessük őket a nőszövetség munkájával, hanem azért is, hogy házilag tanuljanak meg ruhákat átalakítani, változtatni. Nézze meg a nők lapját. Terjedelmének 15—20 százalékában tippet ad a „házi varrónőknek”. Azért is, hogy estére, szépek,’ pontosabban még szebbek legyenek a kubai lányok, asszonyok. Mert ebben a sokáig fennmaradó Havannában sokat adnak arra, hogy a szórakozni induló kubai nő estére legyen szép. Nappal az utcákon, vagy munkahelyeken egész nap be van csavarva a haja, úgy dolgozik, úgy sétál — de estére kész lesz a frizura. A hangsúly az estén van, mert a klímához igazodva, az élet igazán este 8—9 órakor kezdődik. Ekkor nyitnak a színházak, az esti iskolák, egyetemek, ilyenkor kezdődnek a gyűlések. És este népesülnek be az ifjúsági klubok is. ' KIRÁLY FERENC (Folytatjuk) Százalékszámítás
