Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
Bába iHtrân lahato* ami a bíróságnak nem sikerült... Két évvel a negyedszázados törzsgárdatagság előtt —1 Mikor kezdődtek Fejőséknél bajok? Egyesek szerint már a mézeshetek után, amikor Ilonkára testálódott a háztartás vezetése mindazzal, ami a háztartásbeliként dolgozó, falun élő asszonyok nyakába szakad, de amit sokan világért sem ismernek el testet-lelket egyaránt elnyűvő munkának. Szóval; egyszer a háztartás, a takarítás, mosás, főzés, vasalás, aprójószágok, kiskert, két beteges öreg, az apósék, később a gyerekek. S minderre még a leszerződött sertések, szarvasmarhák. Jóska erőskö- dött, hogy nyúl is kéne, nyúl- tenyészet, mért az is jól fizet, de Ilonka tiltakozott. Az utolsó szót — akkor is, azután is — Fejős mondta ki. Megjöttek hát a nyulak is, amikkel nem volt olyan szerencséjük, mint a marhákkal, disznókkal. Már úgy eleinte. <— Mit jár a szád? Itthon vagy, nem csinálsz semmit. Parasztemberhez mentél feleségül, nem grófhoz — hallhatta a fiatalasszony, amikor panaszkodni próbált, hogy nem bírja. Valahogyan így kezdődött a közmondásnál is hangosabb kanálcsörömpölés, amibe az ôrçgek nyíltan nem szóltak bele. Ök mind a ketten ősidők óta elrendéltnek tartják, hogy az asszony neve hallgass. Az asszony neve szolgálat. Egyszóval, nem magáért van, hanem az uráért. Aztán ha az ura azt mondja, hogy herére pedig nincs szükség, akkor annak van igaza, meg gyarapodni sem lehet másként, csak a dolog által. És itt következtek el mások, akik azt állítják, hogy hiába Fejős Jóska a tsz legjobb állattenyésztője, valami nagy hiba van a fejében neki. S alighanem akkor kezdődött el az a hiba, amikor öt lánytést- vér után világra jött egyetlen fiúgyermeknek, és még pen- delyes korában megtanulta, hogy ő gyerek, a többi meg csak lány. Ott az ész, ahol a kalap i Kár részletezni. Ilonka fiatalasszonyéveit elnyelte a robot. Már csak irigykedésre sem tellett tőle, amikor üzemben, tsz-ben, itt-ott dolgozó egykori leánytársaival beszélt, akik ugyancsak férjhez mentek. — Rosszabb neked hallod, mint: egy cselédnek. Mire nyü- vöd magadat? Na jól van, ott a ház. Az csakugyan szép. Az autó is jó Valamire. Az üdülőT óth Miklósné, aki huszonkét éve tagja a szekszárdi Városi Tanácsnak, soha nem csinált magának gondot abból az előítéletből, hogy ő egy gyenge nő. Nem is tekintették annak. Tíz évvel ezelőtt nem ő volt a népfront jelöltje, de a jelölőgyú- lésen, a zömmel parasztokból álló városrészben egy férfi állt föl, mondván, ők a Baloghnét akarják. (Első férje után így hívták.) A legutóbbi választásokon kettős jelölés volt a körzetben, akkor egy férfi ellenében győzött, döntő szavazattöbbséggel ... Azt hihetné az olvasó a felsorolt tények alapján, hogy őt a népfront ellenére választották meg körzetének lakói, holott már hatvankettőben is kíméletből nem jelölték, ugyanis súlyos szívbeteg. Orvosai azon is csodálkoznak, hogyan képes ellátni a saját háztartását. Tóthhé azoknak az embereknek a csoportjába tartozik, akikre másoknak kell vigyázni, mert olyannyira életelemük a munka, a közösség szolgálata, hogy észre sem veszik, egyszerre két oldalról égetik a gyertyát. Évtizedekig képesek valóságos erejükön felül teljesíteni. Sok. nála fiatalabb emberrel találkoztam, akik annyit telek is, mert lesz majd hova menni, amikor felnőnek a gyerekek. De mire mégy mindezzel, ha megrokkantod magad? Kézzel mosol, pincébe viszed az ételt, fiatalok vagytok még, aztán otthon penészkedtek, mert jaj, az állatok! Lassan bármi kódis televízió előtt áztatja esténként a bütykös lábát, nektek az sincs. Mire gü- zülsz? — Én otthagynám az egészet! Ezt, meg ilyenféléket hallott Fejősné. Csak özvegyen élő anyja csillapítgatta fáradhatatlanul : — Tűrjél lányom, ilyen az asszonysors. Majd csak észhez tér a Józsi. — Azt mondja, ingyenélő vagyok, mert az nem munka, amit otthon csinál égy asz- szony. — Te választottad gyermekem, aztán ott van a két kicsi. — Látja, az is baja, hogy csak lányok, hogy még arra se vagyok jó ... Szomszédok, rokonok, ismerősök, ki így, ki úgy mondta el a magáét. Fejős maradt a régiben. Otthon csak ellenőrzött és szaktanácsot adott. Aztán sor került a legrosszabbra is. Megütötte az asszonyt. Úgy történt, hogy Ilonka rosszul lett kint az istállóban, isten tudja mennyi időt hevert ott ájultan, és amikor magához tért, nem vacsorakészítő dolgai után látott, hanem elment az orvoshoz, aki nem kis döbbenettel állapította meg a teljes kimerültséget. — Pihenésre van szüksége lelkem, kímélje magát. — Kíméljem? Én kíméljem? Az orvos ismerte Feiöséket. Nem egvszer fordult meg az öregeknél. Megígérte hát. hogy beszél - az emberrel, mert nem . lesz ennek ió vége. . Itt következett el a verés, utána meg az, hogv Ilonka össze'mnkodta a gyerekek holmiját, kézen fogta a két megrettent kislányt és hazament az rnviához. Váratlan dolog történt akkor, mert a falu föllázadt és megteoetésszerűen az asszony mellé sorakoztak a pártot állók. — Oda se neki Ilonkám! Aki dolgozni akar, talál munkát, de ami a tied, meg a gyerekeké. azt ne hagyd. Ragaszkodj még a rozsdás szöghöz is. Második tárgyalás után történt, hogy Fejős kétségbeesve rohant be a községi tanácsra, ahol magából kikelve adta elő a fiatal tanácstitkárnak, hogy őt a felesége mindenből ki akarja forgatni. Nagyon le- horgadt a feje, amikor kiderült, hogy nem tud ő itt semmi ismeretlent mondani. Ismerik a dolgukat, s azt is, hogy mi indította lázadásra az ifjabb Fejősnét. — Nem lehet így gondolkozni manapság Jóska, — avatkozott bele a szobába lépő elnök is a meghallgatásba. Micsoda beszéd, hogy a te kenyeredet eszi az asszony? Jól keresel, tudom. Na de nézd csak meg, mire mentetek ti hét év alatt? Az csak a te munkádból kétszer hét esztendő alatt se jött volna össze. Cselédnél rosszabb sorban tartottad az asszonyt! — Tudja mit, ha maga talpig aranyból lenne, én akkor se tudnék magával élni! —így a vb-titkárnő. Több se kellett. Fejős elmondta a felesévét mindennek, ami époen elvakító indulatában eszébe jutott és bevágta maca mögött az ajtót. Alig félóra múlva Ilonka sírta el — ugyanabban a székben ülve, mint az előbb az ura —, hogy ő a gyöngébb fél, neki kell a segítség, mert a Jóska már a gyerekek ott maradt holmiját se adja ki, hogy az ég szakadna rá. így ment ez nap nap után. Hol az ember, hol az asszony toppant be a tanácsházára, mire úgy döntött a titkár is, e'nök'is, hogv bqljot+ak énnen eleget, most jöiienek együtt a válófélben lévők. Az első „összebeszélés” hangulata meglehetősen paprikás volt, és úgy nézett ki, hogy amit a két községi vezető kifőzött, nem megy már itt a kibékítés. Aztán az elnöknek lett igaza, aki már csak koránál fogva is jobban ismeri az embereket, mert az ötödik ilyen kis egyezkedés azzal kezdődött, hogy isten neki... Akkor ők megpróbálják rend- betenni az életüket. Most először léntek ki a községi tanácsházból egvütt és indultak el a Dózsa György utca felé, Ilonka anyjához. Később derült ki, hogy a gyerekekért mentek. Van ennek már fél éve. A minap valamit megtudakolandó kerestem a kis község tanácsvezetőit. Jó hosszan kellett Várni rájuk, mire megérkeztek és olyan derűs volt az arcuk, mintha 'bort kóstoltak volna addig valamelyik pincében. No de pincének még a Alacsony termetű, sí él es vál- lú, mosolygós szemű ember. A mozgása roppant testi erőt sejtet és egyben azt is, hogy ötvennégy éve ellenére tele van tűzzel, indulatokkal. Bába István lakatos, a MEZŐGÉP várdombi üzemének dolgozója, az egykori Állami Mezőgazdasági Gépállomásoknál kezdte. Huszonhárom éve van egy helyen. — Ilyesformán az egyik legrégibb törzsgárdista? — kérdezzük. —, Az. Túl vagyok a tíz, a tizenöt és a húsz éven. Kettővel a huszonötödik előtt. — Sok fiatalt nevelt? — Rengeteget! — Van közülük most is, alti itt dolgozik? — Például Oláh János. De sokan elmentek. Jobban fizető helyekre, iparhoz, építőiparhoz. Azt már az üzem igazgatója meséli, hogy Bába Pista bácsi „mellékesen” a fiának is adott egy plusz szakmát, amiről ugvan nincsen papír. Ifjabb Bába István most vonult be a határőrséghez, de előtte Várdombon tanult és szabadult fel esztergályosnak. — Ha lejárt a műszakja és még volt két óra a deçsi busz indulásáig, az öreg ráförmedt: „Nem mész Sehova, itt maradsz mellettem!” És szép csendesen kitanította lakatosnak is. Tagadhatatlan, hogy közben nem mindig tartotta szem előtt a legmodernebb pedagógiai elveitek de az eredmény nem vitatható. Ifjabb Bábára is úgy emlékeznek, mint jó szakem- bbtre. akit Visszavár az üzem. — Az idősebb Bába István? — kérdezzük még mindig az igazgatót. — Kiváló Dolgozó jelvényt kapott, a legjobb lakatosaink élén jár. Nincs az a komplitájékán se jártak, bort is csak egv pohárral láttak Fejősöknél, akik meghívták őket; — Jöjjenek el, győződjenek meg, mit ért az a sok bajmo- lódás. Elmentek hát egy órácskára és a nem hivatalos szemle eredménye gyújtotta olyan jókedvre őket. — Látja, ami nem sikerült á bíróságnak, nekünk sikerült! kait, nehéz vagy finom munka, amit ne bízhatnánk rá. Immár a huszonöt éves jubileum előtt álló lakatoshoz fordulunk : — Most min dolgozik? — Az MTZ traktorok ventillátorain dolgozunk és a Telefongyárnak végzünk bérmunkát. Még véletlenül se használ egyes számot. A munka nála kollektív tevékenység. — Pista bácsi! Említette, hogy a tanítványai közül sokan jobban fizető helyre távoztak. Maga miért nem? — Most?! Majdnem huszonöt év után? — És tíz évvel ezelőtt? — Nekem már akkor is tizenöt év volt a hátam mögött. Meg tudják, a magamfajta nehezen mozdul. Szeretem a munkát, megszoktam a helyet, ahol végzem. O. I, Fotó: K. Z. Látni nem láttam, de halottam: és azóta egyfolytában tűnődöm azon, hogy ami Értelmező Szótárunkban a közhivatalnok címszó magyarázataként áll, tartalmazza-e valóban, hogy mit jelent emberi sorsokkal is foglalkozó közhivatalnokoknak lenni? LÄSZLÖibolya Megtiszteltetés, hogy több mint húsz éve bíznak bennem az emberek. Ez már önmagában is rangot ad. A városi tanácson mindig szívesen fogadják a tanácstagokat. Az utóbbi időben pedig csak egy esetben próbáltak lerázni, de az illető beosatott volt, nem vezető. Mondok másik példát is. Nemrég egy orvos tanácstag küldött hozzám valakit a problémájával, mondván, hogy én el tudom intézni, nekem van tekintélyem a tanácsnál. — Minek örült legjobban az utóbbi időben? — Természetesen a Murika Érdemrend bronz fokozatának, amit november hetedikén kaptam. — Vállalná egy új ciklusra is? — Természetesen. Erre nemcsak az emberek ragaszkodása és bizalma, de a kitüntetés is kötelez. — Ön szerint milyen a jó tanácstag? — Három tulajdonságot tartok nélkülözhetetlennek: a tanácstag legyen önzetlen, szeressé az embereket, és kész legyen szolgálni a szocializmus ügyét. Tóth Miklósné rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. — Ihárosi -Gyógyító közélet foglalkoznak saját bajukkal, hogy a végén valóban súlyos állapotba kerülnek. Tóthné viszont ezt mondja: — Számomra orvosság a munka. Gyógyít az az érzés, mikor sikerül valamit elintézni, egy emberen segíthettem. Fönntartó erő, hogy nem vagyok egyedül, hogy szükség van rám. Más körzetekből is jönnek, hiszen ismernek az emberek a környéken, de még senkinek sem mondtam, hogy a panasza nem hozzám tartozik. Néha már az is orvosság az embereknek, ha van kinek kipanaszkodni magukat. Rengeteg történetet tudnék, ami a huszonkét év alatt a körzetemben megesett, mindenesetre a legnehezebb dolgom akkor van, ha meg kell valakinek magyarázni, hogy nem jogos, amit kér. — Változott áz emberek gondolkodásmódja az elmúlt két évtized alatt? •— Feltétlenül. Általában nem olyan önzőek, maguknak valók, mint régebben. Azért persze van még olyan ember, aki nem látja a különbséget az épülő szocializmus és a múlt rendszer között. Az ilyen vakság s -szerint is sért, úgy érzem, mintha engem bántottak volna meg. Elég csak az én sorsomra gondolni. Árvaként jöttem a megyébe, voltam segédmunkás, cseléd, majd tanácsi dolgozó. Tizennyolc éve rokkantsági nyugdíjba kellett mennem. Mondhatná valaki, hogy nem sok az a nyugdíj, de szerényen be lehet osztani, és létbiztonságot jelent. Az első férjem meghalt, a második házasságom rosszul sikerült, az örökös viták egyik oka éppen a munkám volt. Nem értette a férjem, miért törődök mások gondjával-bajával, mikor van hekém is ’ elég. Van, ez igaz, de munka közben elfelejtem. Sok nehéz időszak volt az életemben, de a munka, az emberek bizalma átsegített a legnehezebb pontokon is. — Mi lesz a következő feladat? — Nem is következő, régi dolog, a szemétszállítás kérdése. Érthetetlen, hogy miért nem képesek megérteni- az emberek, hogy nem lehet az utcára hordani a hulladékot. Itt, a Kiss János utca végén mindig összegyűlik a szemétdomb. Lassan fogyóban van a türelmem. Mindenkinek van udvara, ahol a tárolást meg tudja oldani, és egy évben egyszer elvitetni a szemetet. Persze egyszerűbb kiszórni az utcára. Ha másként nem megy, bírságolás következik. — Rang tanácstagnak lenni? — Feltétlenül annak érzem.
