Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-21 / 274. szám
I Nemzeti Park a pusztán  természet szerelmese  Nemzeti Park tehát a Hortobágyra kerül. Erre a sajátos magyar tájra, melyről nemcsak a hazánkba került turisták beszélnek rajongással, hanem belopódzott a külföldi irodalomba is, például Hemingway egyik regényébe is. Valóban nem mindennapi képet nyújt a magyar puszta. A kilenclyukú hídnál kétarcú Hortobágy tárul az ember elé. Egyik: a régi romantikus táj a maga nyugalmas végtelenségével, lobogó ingujjas csikósaival, dübörgő ménjeivel, száguldó lovak végtelen hajrájával, a föld húsából hatalmas szálfaként kiágaskodó gémeskút- jaival. A hazug délibábos világ, amit mind jobban kiszorít, évről évre kisebb területre zsugorít az emberi akarat és fejlődés csodája. És a másik: fenn a magasban sasok köröznek, vadlibák húznak. A földön overálos traktoros gépe dübörög. Egy nép alkotásvágyáról beszél a Hortobágy másik arca, arról a hatalmas munkáról, mellyel elhozták a Tisza vizét a tik- kadt, szomjas földre, selymes gyepiszőnyeget terítettek a szárazságtól meghasadozott talajra, sajtgyárat, baromfifarmot, hatalmas rizsterületet, virágzó állattenyésztést és növénytermelést, lakótelepek sorát ter remtették ide. Most pedig Nemzeti Parkot álmodtak a pusztára. A végtelen pusztaság ma érdekesebb látvány, mint bármikor volt. A beláthatatlan síkság varázsa, mely lenyűgözte az embert, ma is megragadja páratlan élményével a szemlélőt éppúgy, mint amikor a Bulyba Tarász grandiózus felvételeit, vagy ,.Mórj£?,. Zsigmond Komor ló elbeszéléséből készült forgatókönyv jeleneteit vették fel itt. De a puszta kuriózuma mellett csodálatos kontrasztként évtizedek emberi alkotásai nőttek ki a szikes földből. Két világ egymás mellett. A HÍRES CSÁRDA, AHOL PETŐFI VERSET ÍRT Tartsunk sorrendet a puszta látványosságaiban. Közel a kilenclyukú hídhoz emelkedik a híres hortobágyi csárda, egykor a betyárok tanyája. Az irodalom is számon tartja ezt a műemlékszámba menő épületet: itt írta Petőfi: „Hortobágyi csaplárosné” híres versét, ebben az épületben játszódik Hunyadi Sándor Pusztai szél című betyártörténete, de szerepet kap Jókai Mór Sárga rózsa című regényében is. Itt kapott helyet és fogadja a nézőket a pusztai múzeum. Felsír falai között a cigánymuzsika is, mint egykor: eredeti hortobágyi nóták fájdalmas szépségével ríkatva a megfordulók lelkét. Mert az elmúlt évtized folyamán már ismét számos külföldi vendég is eljött a Hortobágyra. Lengyelek, szovjet turisták, csehszlovákok, franciák, angolok, svédek, németek, hollandok, osztrákok látogatták ezt a különlegességszámba menő tájat. Jártak itt neves vendégek, művészek is, ma is szívesen emlékeznek vissza a puszta lakói a híres poznani gyermek- kórusra, akik Ohaton és Árkuson szerepeltek. AZ ÉLET EGYKOR ÉS MOST A virágzó állattenyésztés kapcsán itt dolgozó csikósok, gulyások, kondások, juhászok élete természetesen most is hozzátartozik a puszta képéhez. A jószág kora tavaszi kihajtásától késő őszig itt foglalkoznak, mint régen. De menynyire más az életük ma, amikor szép. takaros házakban laknak, filmvetítéseken, színházi előadásokon szórakoznak, az- állami, gazdaság könyvtárából kivett regényeket olvassák. Velük van családjuk, nem úgy mint régen, amikor hónapokig elvétve látták csak őket, mert azok bent a városban éltek. Gyermekeik most a közeli pusztai iskolába járnak. A juhhodályok, sertésólak környékén foglalkozó juhászok és kondások is szép bútorokkal berendezett, egészséges lakásaikba térnek haza. Sokat tudnak beszélni megváltozott sorsukról a régi pusztai emberek. SHAKESPEARE, MOLIÈRE A PUSZTÁN A kultúra is fészket vert a Hortobágyon. Szép kultúrott- honok várják a puszta lakóit, színjátszó csoportjaik vannak, ezeknek első előadásait több, mint másfél évtizede Thuróczy Gyula kezdte rendezni. A Csokonai Színház művésze meghalt, de munkáját átvették a fiatalok. Tánccsoportok működnek a kultúrotthonokban. A debreceni együttes is rendszeres kapcsolatot tart a táncosokkal, s külföldön is nagy sikert aratott műsorukban helyet kaptak a híres hortobágyi táncok. Időzik rendszeresen játszanak a puszta dolgozói részére, akik filmen gyönyörködtek Shakespeare Otellójában, színjátszók előadásában Molière Dandin Györgyében. Téli hónapokon előadássorozatokat hallgatnak a tudomány, a technika világáról. A színjátszó és tánccsoport mellett zenekar is működik a pusztán. A sportélet is igen élénk, labdarúgócsapatuk jól szerepel, az ohati lányok messze földön híresek röplabdajátékukról, legnagyobb sikerük azonban a hortobágyi lovasoknak van, saját tenyésztésű lovaikon számos országos versenyben kiválóan szerepeltek. A budapesti mezőgazdasági kiállítás közönsége is tapsolhatott a hortobágyiak lovasfutballjátékának. Sokat lehetne még mondani az új arcú Hortobágyról. Szántóföldi termeléséről, mert a Tiszából idehozott víz, mely mint ezüstpántlika kígyózik, termékennyé téve a szikes földet, gazdag rizstermelést biztosít. A halászat eredményeiről, a gazdag takarmánytermésről. Végül emlékezzünk meg arról, hogy ma már hosz- szú épületsorok nőnek ki a földből, egy újjávarázsolt pusztát mutatva meg a látogatóknak. Ezen a pusztán valósul meg a közeljövőben a Nemzeti Park is. És egyre többen jönnek a Hortobágyra a világ minden részéből, mert ma már valóban csodálatos látvány a puszta. Szebb mint bármikor. Hiszen a természet lenyűgöző nagyszerűsége mellett a teremtő emberi akarat alkotásaival találkozik itt az ember. A paksi nőklub látogatása Ssekssárdon Hétfőn tanulmányi és tapasztalatcsere kirándulásra mentek Szekszárdra a Paksi „kiváló” járási Könyvtár Lá- nyok-asszonyok klubjának tagjai, Szederkényi Lászlóné vezetésével A nőklub húsz tagja megtekintette a Babits Mihály megyei művelődési központot, a Balogh Ádám múzeumot, Babits Mihály szülőházát és a megyeszékhely más látnivalóit. Délután, Bogár István megyei néprajzi felügyelő kalauzolásával Sárköz nevezetességeivel köztük a decsi népművészettel ismerkedtek, majd a szekszárdi „Olvasó asszonyok klubkönyvtárába” látogattak. A paksi asszonyok és lányok részt vettek a 70 éves Illyés Gyula tiszteletére Szekszárdon rendezett iro- , datai estea is % v-JvJ!.. \ •'*. ... . Andrej Bannyikov szovjet zoológust a vadon élő természet és a környezet védelmében elért jelentős eredményeiért a Természetvédelmi Világalap aranyéremmel jutalmazta. Andrej Bannyikov tanulmányait a Moszkvai Állami Egyetem biológiai fakultásán fejezte be. Huszonhét éves korában a biológiai tudományok kandidátusa, tíz évvel később pedig doktora. A neves biológus több évtizedet töltött közvetlen kapcsolatban a természettel 3,5 évig Mongólia pusztáin dolgozott, kutatva az ország prém- és hústartalékait. „A Mongol Népköztársaság emlősállattal” című könyvét Angliában, az NDK-ban, Lengyelországban, Franciaországban és Csehszlovákiában is kiadták. A tudóst számos kollégájához hasonlóan az élővilág elszegényedése nyugtalanítja. A Föld viszonylag rövid történelmi időszakában több mint 200 vad- és madárfajta halt ki. És sajnos ez a folyamat ma is tart. Délnyugat-Ázsiában és Afrikában csökkent az orrszarvúak száma, a tigris még Indiában is ritkaságszámba megy. A Kaspi-tenger vidékéről és a Szovjetunió délkeleti részéről fokozatosan eltűnik a tatárantilop. Az eddig még nem tanulmányozott állatfaj fenntartása és regenerálása csak Kalmükföld sztyeppéin folytatott helyszíni munkával volt megoldható. És a hároméves expedíció munkája eredményes volt: két évtized múltán a tatárantilop-állomány ezerről több mint 2,5 millióra nőtt. Az expedíció sok erőt felemésztett, de a tudóst régen, még az egyetemen született elképzelése nem hagyja pihenni. Figyelmesen áttanulmányozza az expedícióról készített jegyzeteit. A több éves munka „A kétlakiak biológiája” című könyvvel teljesedik be, majd néhány évvel később „A Szovjetunió kétlaki és csúszómászó állaitai” című mű következik. Bannyikov ezzeü egyidőben a kígyók biológiáját is tanulmányozza. Az egyre nagyobb mennyiségben szükséges biokémiai nyersanyag — a kígyó- méreg — mind több hüllő befogását igényli, ami a kígyók számának .csökkentéséhez vezet. Ezt csak a csúszómászók természetének gondos tanulmányozása után akadályozhatják meg. És Bannyikov újult erővel fog a kígyóbiológia ku- tatásába. Noha már nem fiatal, 60 felé jár, de még soha nem volt szanatóriumban vagy üdülőben. Egyszerűen azért nem, mert legjobb pihenésnek a munka változatosságát tartja. Előadásokat tart, részit vesz nemzetközi biológus- és vadászati kongresszusokon, szimpo- zionokon, foglalkozásokat vezet a Központi Természetvédelmi laboratóriumban, majd újra útnak indul egy-egy expedícióval: Kazahsztánba, Kö- zép-Ázisiába, a Kaukázusba, a Tiensanba vagy a Pamírba. Nyáron, vakációidőben Bannyikov Közép-Oroszország erdeibe jár. Ez azonban nem szokványos pihenés, noha a tudós az erdőket, mezőket járja és a szabád ég alaitt tölti, áz éjszakákat. Idejének nagy részét a természet megfigyelésével tölti. Vlagyimir Sztasevszkij (APN—KS) A Szekszárdi Vasipari Vállalat FELVESZ öntödei technológust. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályvezetőjénél, . Szekszárd, Keselyűsi út 6. (315) 1972. november 21, Hőerőmű épül Debrecenben Tizenhat-tizennyolce ».er lakás fűtését biztosítja majd a TITÁSZ debreceni hőerőműve. A csaknem 140 millió forint értékű beruházás első üteme 1973-ban készül ei, Andrej Bannyikov dolgozószobájában. (Foto: APN—KS — D. Csernova felvétele.)
