Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-18 / 272. szám
? r I ï I Máza Reggel kilenc óra. Mi történik most Mázán? A község üzemeinek kultúrfelelősei, párttitkárai most kezdik értekezletüket a Bányaipari Kulturális Intézményben, melyen megvitatják a jpvő évi köz- művelődési programtervezetet. A szociális otthon lakói délelőtti beszélgetésüket kezdik. A körzeti orvosi rendelőben öreg bányászok panaszkodnak. Cigenheim Mátyás vájár fodrászszékbe ül nyiratkozni, Hesz Imréné hatéves kisfiának melegítőt venne, de nem kap. A tanácselnök körülbelül most érkezik az új óvódához segíteni a gondokon, ha lehet. Az izményi öregember fogat hú- zatott. A Kossuth Lajos utca egyik házának udvarán a nyolcötvenes, piros Fiat kerekeit emelik le, hogy téli pihenőre tegyék. Két izményi asz- szony a buszmegálló felé indul, hónuk alatt a Mázán kár- toltatott gyapjúval, a mészárszék előtt sürgés-forgás, tíz fél disznó és egy mázsa marhahús kerül az üzletbe, a két postai kézbesítőnő kiskocsin hatalmas táskát húz maga után. irány az egész falu. Ébert Ádám fodrász elneveti magát. — Hogy mi újság itt? Tudja, minek nevezik Mázán a fodrászüzletet? Rádióadónak. Üljön le, hallgassa maga is. — Mit tud erről az egyesítésről? Igaz-e, vagy csak szóbeszéd ? — Én tudok pontosat Hitetlenkednek. — A bontaiak a kutyájukat Szászvárra viszik oltani, ügyesbaios dolgukat itt intézik. Cigenheim Mátyás vájár veszi át a szót: — Tudja, itt a hegygerincen van Bonta. Mázaiak. szászváriak éoítkeztek ott. Egy éve mást sem hallunk, hogy Bon- tát is, meg Mázát is Baranyához csatolják. — Nem hagyjuk! Maradunk itt, ahol vagvunk, — szól közbe Szatvkó János. — Bonyhá- dot megjárjuk hat forintból, fél nap alatt, Sásdra meg mit tudom én mennyi pénz menne el, meg egy nap. — Ezért nem kell, — helyeselnek a többiek. A fodrászüzlet ablakából kilátni a csupasz domboldalakra és a Kossuth Lajos utcára, csendes, kihalt. — Munkában van mindenki ;— mondja a vájár, aki azért ér rá délelőtt fodrászhoz járni, mert valami baj van a gyomrával, beteg. — Ugye, szól a rádió? — nevet a fodrász. — Csak hallgatni kell. Az egyesítésről beszélünk. De nem tudunk semmi pontosat. Az idős kereskedő a pult mögött ül, olvas. — Lépést kell tartani, —■ mondja — Itt olvasom, hogy a nyugat-németországi önkiszolgáló rendszerű szupermarketek az átlagosnál többet költenek reklámra. ’ ' — Mázán mi a reklám? — A kirakat. Nézze, én huszonkilenc óta a szakmában vagyok. Tudom, hogy a jó kirakat annyi, mint egy jó kereskedő. Nekem elhiheti. Formanek János, a Tolna megyei Népbolt Vállalat 80-as ruházati boltjának vezetője panaszkodik: — Nem jó az áru forgási sebessége. Három és fél hónap, de kettő-kettő és félnek kellene, hogy legyen — magyaráz. — Hatszázötvenezer az árukészlet, kétszázezer a havi forgalom. Ha ez 325 ezer lenne. nyolcvan nap lenne az áru forgási sebessége. Nem jó az áruellátás. Kérem szépen, máskor már szeptemberben megkaptuk a posztószáras meleg cipőket, hogy a hűségpénz osztására legyen. Most meg? Egyetlen párat sem kaptunk még, sem nőit, sem férfit. Hát lehet így forgalmazni? hétköznapjai Szerelik a DÉDÂSZ számítógépét Tanácstalanul kitárja karját, később a szupermarketekről szóló cikkeket olvassa tovább. Lehet. • Máza üzletsora ez. Itt a ruházati, a vas-műszaki, meg az élelmiszerbolt. S hogy milyen a mázaiak közhangulata, sokban múlik e három üzleten is. Végigjárva a boltokat megtudom, hogy a legkeresettebb cikk az olajkályha, eddig novemberben mindennap eladtak egyet. A vas-műszakiban most ez a cikk, és szerencsére van belőle elég. Az egyik polc előtt, szegekre akasztva petróleumlámpák lógnak. — Veszik? — Ugyan. Kinek kell? — csodálkozik Schváb Henrikné, a bolt vezetője. — Igaz — mondja, s homlokához kap — valamelyik nap vett egyet egy cigány. — Minden vevőt így megjegyez? — Nem. Csak aki petróleumlámpát vesz. Béres Henrikné is átjön a szomszédos élelmiszerboltbóL — Tegyen már valamit az újság, hogy ne reklámozzák annyit azt a nyavalyás margarint. Lehet, hogy Pesten van. de nálunk ugyan nyár óta nemhogy Ráma, de még Liga sincs. Minek az ilyen reklám? Egy pillantás még a mészárszékbe. Fél disznók lógnak a kampókon, arrább, a pulton hatalmas darab marhahús. . • Az új óvodában az ebédhez készülődnek a gyerekek. Reggel óta Itt van Merényi József, a tanácselnök és Strigens Pál- né, az általános iskola Igazgatója, — Minden kezdet nehéz — mondja Merényi elvtárs. S tényleg így van. Azért ültek össze a vezető óvónővel, hogy megbeszéljék, hogyan, miként szállítsák majd ki az ebédet a téglagyári napközt otthonos óvodához meg az általános is- kai nanközlbe. — Mire jutottak? T— Úgy gondoljuk, hogy a maszek fuvaros elvállalja, Reméljük. A továbbiakban megtárgyalták még azt is, hogy a közel lövőben, a megnőtt feladatok miatt, esedékes lesz egy élelmezésvezetőt beállítani. — Nem győzöm egyedül — mondja Szünstein Lajosné, aki jelenleg eevszemélyben vezető óvónő és élelmezésvezető is. — Mi lesz a mai ebéd? — Zöldborsóleves, fánk, lekvárral. • A napok nagyjából ugyanúgy zajlanak le a szociális otthonban, S most, a váratlanul érkezett idegennek minden öreg el akarná mondani az életét. Megtelt az ebédlő, öregasszonyok. öregemberek mindenfelé. Az egyik hálószobában öregasszony, karosszékben. — Béna vagyok — mondja. Sz. őrnagy, a nyolcvanvalahány éves öregasszony fia éppen most pereskedik, sokallja az édesanyja után fizetendő tartási díjat. Siffel néni is betotyog, s az ágya felett lévő képre mutat. — A fiam. Fiatalon halt meg, a tüdejével volt baj. Sorsok, sorsok kinek-kinek a maga élete szerint. Egy biztos, jó helyen vannak. Jó az ebéd a vacsora, a reggeli, meleg a hálószoba, nincs veszekedés. — Mi kell még az öregembernek? — kérdezi az öreg, egykori pedellus. — Csak az a baj, hogy mindnyájan olyan egyedül vagyunk, mint ez a kisujjam ni. • A délután. Szürkület ereszkedik le a domboldalakról. Buszok kanyarodnak a falu főutcájára, belőlük bányászok lépnek elő. A szénpor, mint a szempillafesték ül szemhéjukon. A munkáslányok Bony- hádról érkeztek. Vége a munkának mára. A buszmegállóban az izményi öregemberrel találkozom. Pálinkásüveget fog a kezében, s mosolyog. — Megtanítom én valamire. Ha fogat hűzat, pálinkát igyék rá. A régi öregek is így csinálták. — Az orvosok mást mondanak. — Nekem higgyen, én már öreg vagyok. Ebben maradunk. Az útelágazásnál, ahol a járművek Máza vagy Szászvár felé mehetnek tovább, egy öregasszony kukoricaszárat éget. Mozdulatai pontosak, simák. E pontosságban benne van az egész élete. VARGA JÓZSEF Ösztöndíj munka sszármazású fiataloknak A Baranya megyei Tanács VB tanulmányi ösztöndíj-alapot teremtett a fizikai dolgozók középiskolás gyermekeinek segítésére. Az ösztöndíj adományozásának az a célja, hogy megkönnyítsék a munkásszár- mazású diákok iskoláztatását : tanulásukat ne nehezítsék anyagi gondok és lehetőleg ugyanolyan feltételekkel járhassanak iskolába, mint a más pálván dolgozó, +ehető- sebb szülők lányai és fiai. Az alap évi összege százezer forint és azt most első ízben adják ki. A 2000—2000 forintos Ösztöndíjat azok a diákok kapják, akiknek szülei ipari, vagy mezőgazdasági munkások, ők pedig példamutató eredménynyel tanulnak és aktívan részt vesznek az iskola közösségi életében. A napokban érkezett meg kamionban a konténerekbe csomagolt ROBOTRON—21 típusú számítógép Pécsre a Német Demokratikus Köztársaságból. A több millió alkatrészből álló igen bonyolult gépezetet az őt megillető gondossággal csomagolták ki, és örömmel állapították meg, hogy a hosszú úton a legkisebb mértékben sem sérült meg. Az „őt” megszólítást egyébként nem véletlen írtuk. A gép ugyanis elektronikus berendezései segítségével any- nyiban marad el az embertől, hogy csak, „arra gondol”, amire kezelői utasítják. Memóriaegységeibe betáplált adatokkal, ez esetben számokkal, azonban az embernél több százezerszer gyorsabban képes bonyolult matematikai műveleteket elvégezni. Könyvtár — Két éve, 1970. óta van pedagógiai könyvtár Tolna megyében. Azzal a céllal hozták létre, hogy szakirodalommal lássa el a megye mintegy háromezer pedagógusát — nemcsak azokat, akik részt vesznek a továbbképzés valamilyen formájában, hanem azokat is, akik önképzéssel fejlesztik tudásukat. A könyvtárnak a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium ad otthont. Az iskola tanulóinak, nevelőinek munkája — és a 160 ezer forintos támogatás — nyomán tavaly óta szép olvasóterem várja az érdeklődőket. Az évi negyvenezer forintos keret biztosítja a könyvtár rendszeres fejlesztését A szakkönyveken kívül sok folyóirat — a pedagógiával kapcsolatos közülük szinte valamennyi — megtalálható Itt. Nagy Károly könyvtáros, pedagógia, szakos tanár a pedagógus-továbbképzést bibliográfiák összeállítáJelenleg szerelik az okos masinát. Az erre a célra előre elkészített épületben, egy 90 négyzetméteres teremben fog dolgozni. A vele érkezett német szakemberek a tervek szerint december 20-ra átadják, és az év elején megkezdődhet a kísérleti üzem. Először az anyagkönyvelést és anyagnyilvántartást viszik a számítógépre, utána a hat megyében lévő 450 ezer fogyasztónak a villanyszámláit is a ROBOTRON fogja elkészíteni. Amikor teljes kapacitással dolgozik majd a gép, a DÉDÁSZ valamennyi könyvelési munkáját az végzi. Sőt, tervezik, hogy a szegedi testvérvállalat hasonló munkáit is elvállalják. Ez a ROBOTRON egyébként az első ilyen típusú gép az országban, és ezért igen nagy az érdeklődés iránta az ügyvitel gépesítését tervező többi vállalatnál. pedagógusoknak sával segíti. Ugyancsak 5 készítette el a könyvtár katalógusát, amely eljutott a megye valamennyi oktatási intézményébe, hogy megkönnyítse a szakmai tudásukat fejleszteni akaró pedagógusoknak a megfelelő szakirodalom kiválasztását. A könyvtárból egyébként nemcsak személyesen, hanem postai úton, megrendelésre is lehet kölcsönözni. A megyei pedagógiai könyvtár jelentőségét növeli, hogy a legtöbb iskolában az anyagi, személyi feltételek — függetlenített könyvtáros, helyiség, pénz — hiánya miatt nincs rendszeres állományfejlesztés, nehezen lehet hozzájutni a szükséges szakirodalomhoz. A könyvtár 1971-es katalógusát, amely tartalmazza az akkori könyvállomány jegyzékét, ezután minden évben követi az újonnan beszerzett művek jegyzékének kiadása. — Akár hiszi, akár nem, én mindig azzal kezdem a hetet, hogy a végére gondolok! Ezt egy fiatalasszony mondta tegnap a szekszárdi piacon, akit találomra szólítottunk meg az új téesz-boltsor előtt. A kijelentés még akkor is érthető lenne, ha Magyarországon nem szaporodna évről évre, az ország gazdasági teherbíróképességével szinkronban, azoknak a száma, akiknek a hét utolsó napja egyben szabadnapot, ha úgy tetszik, víkendet is jelent. De akiknek nem, azoknak is a munkaszünetet megelőző napot, amivel kapcsolatban érdekesnek éreztük megtudakolni, ki,’ mivel tölti legalább a délutánját. A címben is foglalt kérdést tegnapelőtt és tegnap tettük fel többeknek. A VÁLASZOK: K. J ; népművelő: — Gépkocsival elmegyek Szegedre és az ottani Nemzeti Színházban megnézem Révész Gy. István: Caius című darabját. Ez kikapcsolódás és munka egyszerre, mert engem érdekel, de hivatalból is köteles vagyok a következő színházi szezon előkészítésén dolgozni. M. J.-né, adminisztrátor: — Tegnap mostam, tehát ma délután vasalok. Két gyermekem van. mindketten egész héten az óvodában, nekik sem árt, ha egy kicsit jobban ér rá foglalkozni velük az anyjuk. T. Z., munkás a MEZÖGÉP-nél: — A motoromon bütykölök. Estefelé meg alighanem kimegyünk a sógoroméit szöllejébe. A gyerek már elég nagy, itthon lehet hagyni egyedül is. H. J.-né, oz egyik kereskedelmi elosztó vezetője: — Először fodrászhoz megyek, utána ágyneműt mosok. Egy községi tanácselnök, aki éppen Szek- szárdon járt: — Megszököm hazulról, mert különben valakj úgyis keres. B. A., gépkezelő: — Felhordjuk előbb a mi kukoricánkat, aztán a szomszédét a padlásra. Épp elég lesz. Utána, ha jó a műsor, talán tévét nézek. Agyból, mert úgyis elalszom. Gy. I., pedagógus: — Van tizenhét anya- nyulam, azokat rakom rendbe. S. B., termelőszövetkezeti tag: — Mit csinálnék? Dolgozom. K. U, építőmunkás: — Tudja a fene! Ami jön. Lehet, hogy semmit. B. S., ipari tanuló: — Hazautazom és elleszek a haverokkal. D. F., ipari tanuló: — Lógunk a testvéremmel. Este talán elmegyünk az ifjúsági presz- szóba. I. Z., pedagógus: — Természetesen az alkotó pihenésnek szentelem minden energiámat. Elolvasom az Élet és Irodalmat, a Kortárst, Nagyvilágot, Jelenkort, Társadalmi Szemlét, Világosságot és Vigíliát. Utána elkészítem a hétfői óráim tanmenetét és így tovább ... Persze ezt csak azért mondtam, mert biztos ilyesmit akar írni. Valóságban azt a maradék erőmet, ami hét végére megmarad, arra fordítom, hogy rendbe tegyem a pincémet, mert erre még nem jutott időm. S. T., gimnazista lány: — Otthon leszek, segítek anyunak. Később jó lenne elmenni táncolni, de nincs hová és nincs kikkel. T. K., gépkocsivezető: — Annyit alszom, amennyit csak tudok. Már előre fáradt vagyok felébredni. * Könnyű bárkire követ vetni és valamiféle vélt magasabb fórumról ítélni meg eleveneket és holtakat. Az újságírót akkor szeretik legkevésbé az olvasók, amikor ilyesmivel próbálkozik. Kíséreljünk meg ehelyett némi ösz- szegezést. Tizennégy személyt kérdeztünk meg, többé-kevésbé a véletlenre bízva a választást. A megkérdezettek felének terveiben szerepelt valamilyen módon a munka, bár részben házimunka, ami érthető ha a hét végére torlódik. Bizonytalankodott négy, lehetőséget hiányolt egy, álomba, vagy otthonról menekült kettő. A kikapcsolódás valamilyen formája bizonyíthatóan szerepelt négy válaszban (színház, családi kör, pinceszer, tévé). Kevés ez? Alighanem igen. O. L Mit csinál ön ma délután Évente 40000 forint a fejlesztésre
