Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-18 / 272. szám
J ¥ ! K- T -,Vi^ v SStVZ&'Efi t Î^ctêi VSBfâf-irdó cl-a VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXII. évfolyam, 272. szám ARA: 90 FILLER Szombat, 1972. november 18. Hég a héten újabb találkozó Le One !l@ eieiéricezett Párizsba Le Duc Tho. a párizsi tárgyalásokon részt vevő VDK- küldöttség különleges tanácsadója pénteken Moszkvából Párizsba érkezett, hogy bizalmas megbeszélést folytasson Henry Kissingerrel, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával a vietnami fegyverszüneti megállapodással kapcsolatos kérdésekről. Megérkezése után a repülőtéren Le Duc Tho újságírók előtt kijelentette: amennyiben az Egyesült' Államok valóban alá akarja írni a megállapodást, úgy haladéktalanul be kell szüntetnie Vietnam bombázását és a Dél-Vietnamba irányuló fegyverszállításokat. Figyelmeztetett rá, hogy az Egyesült Államok nem tartja be a megállapodásban foglaltakat. Az a tény, hogy a VDK újból tárgyalni ül le az Egyesült Államokkal, a vietnami fél jóindulatát jelzi. Le Duc Tho, a VDK párizsi tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója, aki részt vesz majd az Egyesült Államokkal folytatott bizalmas tárgyalások „pótfordulóján”, a találkozó előtti egy napot a szovjet fővárosban töltött, ahol Ä kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Miniszter- tanács pénteken ülést tartott. A Minisztertanács megvitatta és elfogadta az Országos Tervhivatal elnökének részletes előterjesztését a jövő évi népgazdasági tervről és határozatot hozott az 1973. évi nép- gazdasági tervben foglaltak végrehajtására. A pénzügyminiszter előterjesztése alapján a kormány megtárgyalta és elfogadta az 1973, évi állami költségvetés részletes előirányzatait, s úgy határozott, hogy a törvény- javaslatot az országgyűlés legezúttal — megfigyelők szerint — a szokásosnál is részleteseb(Folytatás a 2. oldalon) közelebbi ülésszaka elé terjeszti. A Magyar Nemzeti Bank elnöke előterjesztést tett a hitelpolitikai irányelvekről és az 1973. évi beruházási hitelkontingensekről. A kormány az előterjesztést elfogadta. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztését a népgazdasági tervezésről szóló törvényjavaslat tervezetéről, s határozatot hozott, hogy a törvényjavaslatot az országgyűlés legközelebbi ülésszaka elé terjeszti. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Ülést tartott a Minisztertanács Plusz egy forint Széles Márton szocialista brigádvezető egy termelési tanácskozáson szót kért. Három hete történt, az épülő-újuló szekszárdi Augusz-ház egyik emeleti termében. — Kérem az építésvezető szaktársat, hogy két fiatal munkatársunk, brigádtagunk órabérét rendezzék. Mi a brigádban, a régiek úgy döntöttünk, hogy legalább egy forinttal kellene emelni Palko- vics Mihály és Föglein Ferenc órabérét. Megérdemlik, szorgalmasak, jól dolgoznak. Van szívük a kőművesszakmához. A felszólalást jegyzőkönyvezték, aztán miután ügy lett belőle, megjárta a hivatalos utat : művezetői láttamozás, építésvezetői aláírás, és felterjesztés az igazgatóhoz. A hét elején rövid úton kézbesítették az igazgató levelét a két fiatal szakembernek: az igazgató a vállalat KISZ- titkárát és munkaügyi osztályvezető-helyettesét bízta meg, adják át a munkásoknak a fizetésrendezésről a hivatalos írást. „1972, okt. 1-i hatállyal a 7/1971. MüM. sz. rendeletben foglaltak alapján személyi órabérét a 41-es kategóriának megfelelően 9 forintban határozom meg. Kérem a továbbiakban is munkáját a legjobb képessége szerint végezze. Kobra József igazgató.” A levél alján még három aláírás, a szakszervezet, a pártszervezet és a KISZ titkárának neve, akik szintén javasolják a kőművesek előrelépését a munkás-ranglistán. A művezetői irodában beszélgettünk a két fiatal szakemberrel. — Megérdemelték az órabéremelést? Palkovics Mihály: — Úgy hiszem, igen. Amikor szakmunkások lettünk az év derekán, nem hét forinttal, hanem nyolccal kezdtünk, ez is mutatja, hogy a tanulóévek alatt nem hiába koptattuk a malteraskanalat. Föglein Ferenc: — Megérdemeltük a javítást, de azt is tudjuk, hogy Széles Marci bácsiék mellett mi a kötelességünk: tanulni, hogy olyanok legyünk, mint ők. A két fiatalembert a vállalat vezetősége azért osztotta a tizenegy tagú, több mint tíz éve szocialista címet viselő brigádba, mert az utánpótlást akarják biztosítani: legyen a Széles-brigádban olyan fiatal szakmunkás is, aki teljesen a vállalat neveltje, és a jövőben is rendelkezésre álljon egy olyan kiváló együttes, amely á legkényesebb munkát is jó minőségben tudja elvégezni. Az Augusz-háznál próbára vannak téve a kőművesek. A különleges kiképzésű homlokzat, a csipkés épület-perem, a tetőkiképzés, a falak vakolása nem egyszerű kőművesmunka. Itt a szerszámokból is legalább két tucattal több kell, mint egy sima fal vakolásánál. A különféle simítok, sablonok kezelését tanulták meg a fiúk, s jól beilleszkedtek a szocialista brigádba. Úgy is mondhatjuk, hogy Széles Márton brigádvezető felszólalása munkássá avatta a két fiatal szakembert. — Pj Föglein Ferenc nagy figyelemmel, hozzáértéssel simításra készít elő egy falrészt. Palkovics Mihály maga készítette szerszámmal párkány alatti díszes vakolást végez. Foto: Kz. Őszinte, nyílt beszéd Az első benyomás ez: őszinte, nyílt beszéd. A Központi Bizottság higgadtan, reálisan értékelte a X. kongresszus óta elért eredményeket, feltárta azokat a hiányosságokat, amelyek akadályozzák a szocializmus magasabb szinten való megvalósítását. Az állásfoglalás egyértelműen, mindenki számára világosan, megnyugtatóan rögzíti: tovább haladunk a megkezdett, kipróbált és bevált úton. A X. kongresszus határozatai, amelyeket nemcsak a párttagság, de egész dolgozó népünk magáévá tett, amelyeket a választáskor szavazatok milliói erősítettek meg, helyesnek bizonyultak, kiállták az idő próbáját. A párt ezentúl is, a X. kongresszus bevált fő irányvonalát és összes alapvető elvi döntéseit követve tevékenykedik. Az állásfoglalás azokat az eredményeket, gondokat tükrözi, amelyekről az emberek a taggyűléseken, üzemekben, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, hivatalokban, presszókban, klubokban, baráti társaságban, utcán és családban beszélgettek. Azt hiszem — ez nagyon lényeges dolog, mert ebből is kitűnik: a párt figyelemmel kíséri a határozatok sorsát, felfigyel a jogos észrevételekre. Az ' állásfoglalás nem érte váratlanul az embereket, hisz ezt várták, erre számítottak, még akkor is, ha ennek a határozatnak egynémely pontja pillanatnyilag kellemetlenül, „zsebbevágóan” érinti őket. A magvas, bőbeszédűségtől mentes, a figyelmet az eredményekre és a feladatokra irányító állásfoglalást lehetetlen összefoglalni. Csak részeket lehet kiragadni belőle. Mindenki a maga területén lemérheti azt, amit az állásfoglalás így fogalmaz meg: „Belpolitikai életünk legfőbb jellemzője népünk mindennapos alkotó tevékenysége, helytállása az építőmunkában.” Ha eredményeinket vizsgáljuk — nem kell szégyenkeznünk. De ha arra gondolunk, hogy tehettünk volna többet is — akkor nincs okunk az elégedettségre. Az elért eredmények nagyok, de az előttünk álló feladatok sem kisebbek. Az elért eredményeket is, a meglevő hibákat is mindenki, mindenütt tapasztalhatja. Az, hogy az ipar általában teljesítette a feladatát megmutatkozik a boltokban, az hogy az építőanyag-ipar nem fejlődött kellően, azt az építtetők tapasztalhatják a TÜZÉP-telepe- ken. Minden, mindenütt lemérhető, kézzel fogható. Hogy általában nőtt az életszínvonal — azt mindenki érzi. Azaz, nem mindenki érzi kellően. Mert voltak és vannak olyan dolgozó családok — különösen amelyekben kevés a kereső, sok az eltartott, a gyermek —, amelyeknek az életszínvonala alig, vagy egyáltalán nem növekedett, holott a kongresszus határozata is előírta, a mostani állásfoglalás is ismételten aláhúzta, hogy a családi jövedelmeknek közelíteniük kell egymáshoz. Az üzemekben járva mindig tapasztalni lehetett azt a tényt, hogy az állami üzemi munkások keresete nem nőtt olyan mértékben, amilyen mértékben kívánatos lett volna. A Központi Bizottság figyelmét ez sem kerülte el. Nemcsak felfigyelt erre a nemkívánatos jelenségre, megmutatta a kivezető utat Is. Tudom, hogy nem pontos ez a kifejezés, de nem találok jobbat, amikor az állásfoglalás sorait újra, meg újra olvasom — az állásfoglalás minden sorából érződik, a Központi Bizottság a nép szemével tekintett körül a hazában, azt látta meg, amit a dolgozók Is megláttak. Még a zsebbevágó kérdéseket sem kezelte kényes kérdésként. Nem kezelte, mert látta azt, amit a falvak emberei; nem nő kellő mértékben a szarvasmarha- állomány, ezért kevesebb a tej, a tejtermék, kevesebb a marhahús az üzletekben, kevesebb jut exportra. Ahhoz, hogy több legyen, többet kell áldozni. Nemcsak az államnak, az egyes fogyasztónak is. A fogyasztónak is részt kell vállalnia a ráfordítási költségekből. A ráfordítási költségek pedig magasak — az állami dotáció pedig véges. Hús, tej pedig csak akkor lesz több, ha a termelőszövetkezeteink Is megtalálják a számításaikat. Felemelik a tej és tejtermék árát — a negyedik ötéves terv végéig rögzítik az összes alapvető élelmiszercikk árát — de ezt ellensúlyozva emelik a legnagyobb tej- és tejtermékfogyasztók nyugdíját, ösztöndíját, családi pótlékát, gyermekgondozási segélyét. Bizonyára az égetett szesz, a cigaretta árának emeléséből Is jut a kiegészítésre. Jusson is. Az égetett szesz, a cigaretta nem alapvető cikk. Akik szívják — én is szívom —, akik isszák, akik hódolnak ezeknek a szenvedélyeknek, azok vagy mélyebben nyúlnak a zsebükbe, vagy csökkentik az adagot. Nő a gépkocsi, a motorkerékpár adója is. De miért nő? Azért, mert több jó útra, az utak mellett szerviz- állomásokra, benzinkutakra van szükség. És kik használják elsősorban ezeket? Azok, akik járművel rendelkeznek. Ha pedig ők használják elsősorban, akkor az építésükhöz, fejlesztésükhöz, karbantartásukhoz is jobban hozzá kell járuiniok. Ez is logikus. Lehet, hogy első olvasásra bosszantó, • de egy kis gondolkodás után helyeselhető. Minden, amire a határozat a figyelmet irányította, valóságos, élő probléma. A túlzottan dekoratív város- központok is, az úrhatnámság jelenléte is, a több helyütt tapasztalható pazarlás is, a kishitűség is, az álradikalizmus is ... A Központi Bizottság állást foglalt. Most rajtunk, mindannyiónkon a sor. Mert az állás- foglalás csak a helyes irányt mutatja. Rajtunk: kommunistákon, pártonkívülieken, munkásokon és parasztokon, értelmiségieken ... egyszóval mindannyiunkon múlik az: hogyan nő az életszínvonalunk, sikerül-e a lakásépítési programot végrehajtani, lesz-e elég hús, eltűnik-e a pazarlás .., SZALAI JÁNOS
