Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

ids a tanulás mellett ? A társadalomnak sokolda­lúan képzett, széles érdeklődé­si körű, harmonikus egyéni­ségű emberekre van szüksége. Ennek érdekében készül tanterv már az óvodai neve­lőknek is, ezért járunk általá­nos iskolába, középiskolába, ezért tanulunk szakmát, irat­kozunk felsőoktatási intéz­ménybe. De ez sem elég: és mert nem lehet semmit sem elég korán kezdeni, a gondos szülő külön tornára, balettra járatja óvo­dás korú csemetéjét, amikor iskolás lesz, beiratja zenét és idegen nyelvet tanulni. A cse­peredő fiú, leány sportolni kezd, szakkörbe jár, beiratko­zik a könyvtárba. Feleslegesen? Nem, csak sokszor nem elég megfontol­tan, úgyhogy az ismeretek mellett megszerzi felnőttkori neurózisa alapjait is... Igaz, a rendszeres mozgás szükséges a testi fejlődéshez, a zene- és nyelvtanulás, a szakkörök, az olvasás segít a speciális érdek­lődés kialakításában, a látó­kör szélesedésében, ám az át­lagos diák napi négy-hat órát tanul az iskolában, kettő-négy órát otthon. A gyerekek, a diákok munkaideje tehát na­pi kilenc óra, a szombatjuk is teljes munkanap, szabad szom­bat nincs. Hogyan bírják emellett a töméntelen fél-kötelező elfog­laltságot, mire jut idejük a ta­nulás mellett? Egyáltalán van-e szabad idejük? Ipari tanulókat, szakközép- iskolásokat, tanárokat faggat­tunk erről. Kaszás Imre, a szakmunkás- képző intézet igazgatója így válaszolt: — A mi intézetünknek két­ezer növendéke van, szabad időről, illetve praktikusan fel­használható szabad időről a kétezerből ezerhétszáz tanuló esetében alig lehet beszélni. Ennyi bejárónk van, és nem is egyszerűen bejárók: egy ré­szük ugyan már reggel be­utazik, mert akkor van vona­ta, de az első órája csak dél­ben kezdődik. Reggel jön, este megy. A vonaton, buszon nem­igen hasznosítják az időt — túl nagy önfegyelem kellene hozzá — otthon meg éppen annyi idejük van, hogy egye­nek, beszélgessenek egyet, és átvegyék a tanulnivalót. Ezen a helyzeten csak új kollégiumi helyekkel lehet segíteni, napi­renden is van egy 450 szemé­lyes diákszálló építése. Addig is próbálunk segíteni a bejárókon: szép klubszobá­juk van, könyvtárral. Itt el- tölthetik az üresjáratokat, ol­vashatnak, magnózhatnak, té­vézhetnek. Az itt lakó tanulóink spor­tolnak. szakkörbe járnak, klubjuk van. Szeretik az iro­dalmi színpadot és a turista­kört. Hogy mennyi idejük van rá? Kevés. A túlterhelés pokoli ! Azt hiszem végre eredménye is lehetne az or­szágos vitának a maximaliz- musról. Mi meg szeretnénk valósítani, hogy a gyerekek itt, az iskolában tanulják ;meg mindazt, amit tudniuk kell. Midennek a lényegét, az értelmét ismerjék! Csakis így fékezhető meg az isme­ret-lavina, ami a gyerekek fejére zúdul! Tizenegy óra volt, amikor betértem a klubterembe, amely a tengő-lengő bejáró­kat hivatott befogadni. In­kább egy tanácskozó és egy könyvtár hibridje, elég hideg és cseppet sem barátságos, derűs a terem, ötezer köte­tes könyvtár van benne, a könyvtáros függetlenített. A nagyszünetben van a legna­gyobb forgalma, ma is sokan jönnek. Három tizenöt éves víz- és gázszerelő tanuló áll egy szekrény előtt, mindhárman bejárók. B. Mihály beszél: — Naponta ötkor kelek, és vagy ötre, vagy negyed hét­re érek haza, aszerint, hogy iskolában vagyok vagy a gyárban. A tanulás után — mert rosszul hiszik, hog^ ná­ilre |se! lünk nem kell rendesen ké­szülni — olvasni szoktam, közben tánczenét hallgatok a rádióból, vagy tévét nézek. A könyvek közül a kalando­sakat olvasgatom, estére már olyan fáradt vagyok, hogy máshoz nincs türelmem. Ál­talában egy hét alatt olvasok el egy könyvet. Ha időm lenne, vagy ha Szekszárdon laknék, focizni járnék, kézi­labdázni, moziba, esetleg szíhházba is. Ott még nem voltam. A többiek — Sz. Gyula, és K. György — rábólogatnak. A tanulás mellett olvasásra és tévézésre van idejük, de csak a szórakoztató műveket, soro­zatokat szeretik. Hiányérze­tük van: általában ködösen, megfogalmazhatatlanul, a sport iránt konkrétan. Hogyan, mi­kor lesz ezeknek a gyerekek­nek széles érdeklődési, tág A Szekszárd és Vidéke Te­rületi Tsz-szövetségben az el­múlt napokban fejeződött be a vizsgálat, melynek során fel­mérték a termelőszövetkeze­tekben dolgozó fiatalok köz­életi tevékenységét. A felmé­rés során kiderült, Hogy a 30 éven aluli nők és férfiak lét­számukhoz képest igen nagy százalékban töltenek be felelős Lapunk október 15-1 szárhá- ban cikk jelent meg „Tárva hagyott kiskapuk” címmel, mely a lakásügy terén elkövet­hető visszásságokra óhajtotta felhívni a figyelmet. Az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium lakás- és kommu­nális főosztályának vezetője, Soltész László írásunkra hosz- szabb levélben válaszolt. Leve­lét kivonatosan közöljük, rész­ben terjedelmi okokból, rész­ben azért, mert abban nem annyira megállapításainkkal vitatkozik, mint inkább álta­lunk se vitatott tényeket is­mertet, Azonban ezek publi­kálása is közérdekű. Néhány — az ügyet részünkről lezáró — kiegészítésünkre a főosz­tályvezető sorai után térünk vissza. Soltész László egyebek közt a következőket írta: „A megkeresésben foglaltak szerint arra történik utalás, hogy a cikkben feltételezett visszásságok a 30/1971. (XII. 30.) ÊVM—PM számú együttes rendeletén alapulnak. Ügy vél­jük, nem szorul részletesebb indokolásra, hogy a rendele­tek általában nem a társada­lom számára kedvezőtlen je­lenségek előidézésére, hanem éppen ezek megakadályozásá­ra kerülnek kiadásra . . . Ugyanakkor szükséges, hogy a rendelkezések akadályozzák meg a spekulációt és üzérke­dést is. Társadalmi és lakás­gazdálkodási szempontból egy­aránt kívánatos célkitűzés, hogy aki nagyobb terhet tud vállalni és lakásigényét a szövetkezeti, vagy a magán­lakás-építési konstrukcióban kívánja kielégíteni; ezen törekvést előmozdítsuk, er­re ösztönözzünk. Ezt szol­gálja — többek között — az a rendelkezés is, mely le­hetővé teszi, hogy a bérlő la­kását térítés ellenében leadja és az elismerhető összeggel a tanácsi értékesítésű lakás el­adási árát csökkentsék. Az így kapott ellenérték és annak ilyen módon való elszámolás semmiképpen nem tekinthető indokolatlan nyerészkedésnek. látóköre? Úgy számítanak, högv szakmunkásként is be­járók lesznek majd. A középiskolások helyzete sem jobb. Az Egészségügyi Szakközépiskolában a 274 ta­nulóból Í22-en bejárók, zöm­mel fizikai dolgozók gyer­mekei. Sokan laknak albér­letben, 104-en kollégiumban. A tananyag nagyobb, mint az ipari tanulóknál: heti har­minchat tanórájuk van, ehhez jön a politikai foglalkozás, mozgalmi tevékenység, szak­köri munka, korrepetálás, előkészítő. Az iskola a szabad idő ész­szerű felhasználását irányíta­ni alig tudja: klubhelyiség ki­alakítására lehetőség nincs, az osztályrendezvények helye egy fűtetlen szoba. Fenyvesi János igazgató szerint az albérletesek szabad­idő-felhasználása a legnagyobb gond. A szabadság a tizen­vezetői posztokat. A kérdések­re adott válaszok tükrözik azt is, hogy számítanak rájuk, és kivétel nélkül, mindenütt el­ismeréssel nyilatkoznak mun­kájukról. A húsz szövetkezet­ben 19 huszonéves vesz részt a vezetőségek munkájában, negy­venötén pedig az ellenőrző, döntő- és nőbizottságokban dolgoznak. A fiatalok megbe­csülését bizonyítja az a sok­A kormány rendelkezése sze­rint a lakások elosztásának helyi szabályait a tanácsok sa­ját rendeleteikben állapíthat­ják meg ... Sajnálatos, hogy a cikk író­ja csupán „feltételezések” alapján közölte mondanivaló­ját és a forgalmi áron való értékesítésre vonatkozó le­hetőségen túl egyúttal nem hívta fel a figyelmet azokra — az ugyancsak e rendeletben, illetve más rendeletekben fog­lalt jogi eszközökre is, ame­lyek útját áll ják (ki­emelés tőlünk! A szerk.) a spekulatív, nyerészkedő ten­denciák érvényesülésének. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis, ha valaki tanácsi ér­tékesít ésú (szövetkezeti) laká­sát forgalmi áron értékesíti, vagyis magasabb összegért ad­ja el, mint amennyiért a ta­nácstól — az OTP útján meg­vásárolta, köteles visszafizetni a kapott állami ártámogatást (37 ezer Ft), az értékkülönbö­zet után pedig progresszív jö­vedelemadó-fizetési kötelezett­ség terheli. A lakás forgalmi értékét a tanácsi ingatlanköz­vetítő szerv hivatalos érték- becslésben állapítja meg és ez képezi az adózás és illeték alapját. Ha többletjövedelem eltitkolása derülne ki, az adó­hatóság megfelelő szankciókat alkalmazhat... A cikkben sze­replő eset vonatkozásában, amennyiben a körülmények a cikk írójának megállapításával ellentétben nem „feltételezé­sek”, hanem bizonyítható té­nyek; a fenti eszközök alkal­mazásának van helye!" * Rendkívül örülünk a főosz­tályvezető soraiban annak hangsúlyozásának, hogy „a la­kások elosztásának helyi sza­bályait a tanácsok állapítják meg”. Ilyesformán nincs el­zárva annak lehetősége, hogy ha valaki a város szempontjá­ból fontos funkciója miatt jog­gal kiemelt helyzetbe jut a la­káselosztás terén, a funkció megszűntével, meghatározandó ideig köteles legyen a lakást visszajuttatni a tanács ren­négv-tizennyolc éves lányokat gyakran szabadosságra csábít­ja. S. Mária negyedikes, albér­letben lakik. Ötig tanulószo­bán van, de a tanulást otthon is folytatja. — Az ember az albérletben nem maradhat fenn addig, ameddig szeretne, főleg a vil­lany miatt. így általában két- három órám van, ámít szabad időnek nevezhetek. Mit tudok ennyi idővel kezdeni? Vagy otthon maradok, vagy elme­gyek. Otthon olvasgatok, kere­sek egy kis beat-et a rádió­ban. Ha élrhegyek, kószálunk egyet a fiúval, akivel járok, vagy moziba megyünk. Szín­házba, könyvtárba nem járok. Nem, klubba sem. De járók előkészítőre és edzésre is, ezt elfelejtettem az előbb. M. Margit, É. Klára, F. Ilo­na kollégiumban laknak, na­a tsz-fiatalók oldalú, és forintban kifejezve is jelentős segítség, amelyet a tsz-ek vezetőségétől kapnak. Madocsán például külön klub­juk van a termelőszövetkezet­ben dolgozó fiataloknak, de másutt is jelentős összeggel se­gítik sporttevékenységüket, a lakásépítési akciójukat és tá- támogatjék őket a továbbtanu­lásban is. delkezésébe. Egyebekben azon­ban a levél figyelmen kívül hagyja cikkünk írójának azt a nagyon is célzatos törekvését, hogy „feltételezések” alapján hívja fel a figyelmet lehető­ségekre, egy rendelet tár­va hagyott kiskapuira. Ugyan­is az említett jogi eszközök már csak a lakáseladás meg­történte után biztosítanak megtorlás! lehetőséget. Annak nem állják útját. A nyerész­kedő ugyanis természetesen visszafizeti ag állami ártámo­gatást (37 ezer Ft). Az érték­különbözet után azonban csak akkor hajtható be rajta prog­resszív jövedelmi adó, ha er­ről az illetékesek tudomást szereznek. Az adóhatóság megfelelő szankcióira, vagy akár büntetőjogi felelősségre vonásra ugyancsak ebben az Konfekcióé varrónői munkakörbe lányokat, asszonyokat tolnai telephellyel, két műszakos munkaidővel felveszünk. VARRNI TUDÓK ELŐNYBEN. Betanulási időt biztosí­tunk (egy hónap, 5,— Ft-os órabérrel). Jelentkezni lehet: Tolna, Szekszárdi Szabó Szövet­kezet, Marx Károly u. 136. számú telephelyén az üzemvezetőnél. (275) ponta két óra kimenőjük van, és este nyolctól háromnegyed tízig van szabad idejük. — A kimenő alatt mászká­lunk, vágy bemegyünk a kol­légiumba mosni. Este — és amikor lehet — rádiót, magnót hallgatunk, azaz zenét. Kézi­munka, néha tévé. vagy égy könyv... Tulajdonképpen sem­mi éftelmes dolgot nem csi­nálunk, pedig ránk férne egy kis önművelés, nyelvtanulás. Ha huszonnyolc órás lenne egy nap, talán nem folyna ki a kezünkből az idő. így vi­szont — egyszerűen fáradtak vagyunk valami komolyabba belefogni. :. Egyetlen beszélgetőtársam sem akadt, aki elégedett )ett volna a szabad ideje mennyi­ségével. De ne csak a mennyi­séget, a minőséget is nézzük: olyánnal sem találkoztam, aki igazén okosan használná fel Szabad két-három óráját. A monoton visszatérő tévé-mo- zi-beatzene lenne az igazi pi­henés, szórakozás eszköte? Nagyobb önfegyelemmel, tar­talmasabb pihenésre is rászok­hatnának diákkorukban a fia­talok. az iskolai túlterhelés mellett és ellenére. — Későbk nehezebb lesz változtatni ezen a beidegződésen. Saját érdekük és közös ér­dékünk ez, hiszen sokóldalú, érdeklődő, harmonikus szemé­lyiségű felnőtteket várunk! V. F. fi. esetben kerülhet sor. Minden­nek a valóságban csekély a lehetősége. De legyünk opti­misták! Tegyük fel, hogy va­laki — ezúttal nem a cikkünk­ben szereplő személy — száz­ezer forint többlet nyereségre tesz szert. Visszafizet harminc- hétezer forintot, adóban le­vonnak tőle tízezerét — nye­resége még mindig ötvenhá­romezer forint, egy olyan ügy­letben, melybe munkát nem fektetett, csak ügyeskedést. Meggyőződésünk, hogy az utó­lapos retorzió lehetősége, bár fennáll, nagyon kétes értékű és a lapunkban említetthez hasonló lehetőségek megelőzé­sére, prevencióra van szük­ség. A „Tárva hagyott kiska­puk” című cikkünk írója, Or­das Iván, erre akarta felhívni a figyelmet. A Vasipari Vállalat köz­li, hogy a 14-es sorszámú „Szekszárdi Vasipari Vállalat, Szekszárd, Rá­kóczi út 13. MNB szám” feliratú bélyegzője elveszett A bélyegző lenyomatai 1972. november 11-től ér­vénytelenek. Szekszárdi Vasipari Vállalat, (273) Részt yesznek a vezetésben is Visaxhang Még egyszer a „Tárva hagyott kiskapukéról

Next

/
Thumbnails
Contents