Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-17 / 271. szám
\ ft O Z O R A — ősszel Üj szerzemények a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban Amikor Ozorai Borbála férje, Filippo Scolari, avagy másként Pipó úr parancsára a mai vár falait rakni kezdték, még ez a szakmájához igencsak értő zsoldosvezér se számolt komolyabban az ágyúkkal. A vár nem a jóval magasabb környező dombok valamelyikének tetejére került, hanem egy viszonylag alacsony halomra. Igaz ugyan, hogy ezt a halmot szinte teljesen körülölelték a Sió mocsarai, így jól védhető volt és a kor otromba kőgolyókat hányó ágyúi alig veszélyeztethették. Ma — bár változatlanul uralkodik a falu felett — kissé elzártabb. Se a templomot, se az új iskolát nem építették valami különös leleménnyel melléje, és eléje, Az érkező sokat vesztett a gyönyörű épületre való rálátás lehetőségéből. A várba természetesen változatlanul érdemes felmenni. Emellett pedig kissé túlságosan is lehetséges. A hulló vakolatú termek, szobák egy része minden nagyobb akadály nélkül megközelíthető és így baleseti forrást is rejt magában. A kőborítású, négyszögletes udvar akusztikája páratlan. A szakemberek tudni vélik, hogy közepén valószínűleg ott rejlik az egykori már- ványkút. maradványa és túlzott fantázia sem kell ahhoz, hogy akár régi úri mulatozások képét idézzük fel magunk előtt, akár eljövendő kamara- hangversenyekét, amelyek céljára ezt az udvart mintha csak teremtették volna. Valamivel nehezebb bejutni a bejárattól balra lévő hely- történeti gyűjtemény három szobájába, pedig ide is érdemes. A gyűjtemény szakirányítója a szekszárdi múzeum, létrehozói helyi lokálpatrióták voltak, mint Pintér Endre Zsigmond. Jelenlegi tisztelet- díjas kezelője Palánki László, aki szívesen mutatja, de nem mindig és nem mindenkinek. Mi végignézhettük az értékes anyagot, kezdve a „púpos pénztől”, a római gabonatárlón át, a Wosinsky gyűjtötte tóti pusztai leletek másolatáig, vagy az újabb kori emlékekig. 1706-ban Ozora volt az egyetlen dunántúli falu, ahol a parasztmozgalmak véres lázadásba csaptak át és az úriszék később százhuszonhárom vádlott felett ítélkezett. Az 1905- ös aratósztrájk 1955-ben még élt résztvevőinek fényképe is a látogatóra néz a falról. Az ottjárttunkat kíváncsian szemlélő és a váratlan nyitva tartást kihasználó néhány iskolás azonban már nagyon kurta fogadtatásban részesült. Az értékes helytörténeti gyűjtemény, úgy véljük, legalább a hét egy napján, megszabott időben történő nyitva tartást igényelne. Most ugyanis, az épület szépségét nem számítva, ez a várban az egyetlen említésre érdemes látnivaló. A vár „vár”, és a várra várnak az ozoraiak. Jó néhány esztendeje és nagyon valószínű, hogy az éveket még egy darabig párosával lehet számolni. A szomszédos Simon - tornya példája mostanában mintha kissé jobban felcsigázta volna a kedélyeket. Tény, hogy a megfelelően használatba vett ősi épület a falu sok gondját megoldaná. Bőven van hely benne a jelenleginél nagyobb múzeumi kiállításnak, művelődési otthonnak, klubszobákkal. Mozinak, tanácsteremnek, a jórészt még feltáratlan pincerendszerben stí3. lusos étteremnek, „borharapó- nak”. Az emeleten kisebb turistaszállónak és még az iskola részére megfelelő tornateremnek is. De mikor? Az állam ismeretes módon hatalmas összegeket áldoz a műemlékvédelemre. Kétségtelen, hogy az ozorai vár országosan is egyike a legépebbeknek. Helyre- hozatala szerepel is a most már nem távoli tervekben. Csakhogy a hatalmas épület modern célokra való átalakításához addig hozzá se lehet kezdeni, amíg a régészeti feltárás le nem zajlik. Centiméterről centiméterre kell végigmenni a falakon, kibontva sok mindent, amit egész bizonyosan eltakartak a századok és összegyűjteni azt amit ma még, a régészek szerint egyik legbiztosabb takaró, a föld borít. Ha mindez megtörténik és a még elkészítésre váró szakszerű tervek nyomán a belső átalakítás meglesz, további feladat vár az Idegenforgalmi szervekre, az, hogy látogatót is hozzanak majd a faluba. Mindez nincs a jövő holdas távolában, de közel sincs, így egyelőre azt érdemes mérlegelni, hogy mit lehet tenni a faluban ma? A művelődési otthon Igazgatója hosszú évek óta meglehetősen furcsa szerepet tölt be Ozorán. Nincs mit igazgatnia, rnert az otthon csak erősen decentralizált állapotban létezik. Jelenleg az öregek napközijével él közös „albérletben” a községi pártbizottság házában. A belépő első impressziói nem túl fényesek. Péntek este. Az előtér egyetlen mini rexasztalánál tucatot közelítő, különböző korú cigánygyerek és legény szórakozik. Az egyik: — Tessék mán adni húsz fillért! Húsz fillért kérni már olyan régen kiment a divatból, hogy óhatatlan a kérdés: — Minek? — Nyerni akarok! Kap nyolcvanat. Visszafelé: — Nyertél? Felcsillanó szem: — Igen! Ez, elismerjük, aligha kul- túrmunka. Az otthon igazgatójának kiskonyhányi szobácska áll rendelkezésére ahhoz, hogy adminisztrációs tevékenységét elvégezhesse és terveket szőjön. A tervek egy része álom. Az kétségtelen, hogy más hely hiányában a házaknál „tanyázó előadások” rendszere célszerűnek tűnik. Az olyasféle teóriák azonban, miszerint „Nekünk nincs szükségünk szakkörökre, mert mindig mindenre megmozgatható az egész falu!” — a gyakorlati népművelésben — kissé naivak Hét esztendeje mostoha körülmények közt dolgozni, érthető módon eredményezhet fáradtságot. Ha valamelyik község, úgy Ozora fokozottan rá van szorulva a járási, de a megyei művelődési központ módszertani segítségére is. Szóba került a faddi példa. Csak osztani lehet dr. Pajor Zoltán termelőszövetkezeti elnök véleményét, mely szerint ha szociális-kulturális alapjukból a jelenleginél sokkal bővebben áldoznának a művelődési házr^, akkor ott rendkívül aktív munkát, szervezettséget és eredményt várnak. Az ilyen irányú tárgyalások megrekedtek. A pártház udvarán viszonylag jó állapotban áll egy használaton kívüli magtár. Művelődési célokra való átalakítása szép terv, kétségtelenül tetemes anyagi áldozatot igényel, de társadalmi összefogást is. Ezt a falujukért mindig tenni kész ozoraiak esetében vagy a tanácsnak, vagy az erre illetékes szakembernek — Palánki Lászlónak — kellene az eddiginél lényegesen hatékonyabban kézbe vennie, szerveznie. Ugyanez vonatkozik a rossz állapotban lévő magánházban helyet kapott mozira. Megkérdeztük Czank Józsefet, a megyei moziüzemi vállalat igazgatóját, hogy mit lehetne tenni? — Mindent nem tehetünk mi — mondotta. — A helyi tanácsnak is kellene kezdeményeznie. Tény, hogy Ozoránál sokkal kisebb, elmaradottabb falvak ma már megyeszerte szép filmszínházakkal büszkélkedhetnek. Mi minderről a helyiek véleménye? Általában: mi a véleményük a világról, önmagukról, helyzetükről a huszadik század utolsó harmadához közeledve? (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Uj értékekkel, történelmi emlékekkel gyarapodott az elmúlt időszakban a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. Nógrádi Sándor hagyatékából több, mint 90 magyar és külföldi kitüntetés, jelvény került az illetékesek birtokába. Közöttük található a Garibaldi emlékérem, a szlovák Partizán emlékérem, a szovjet Munka Vörös Zászló érdemrend, a szovjet Vörös Csillag érdemrend, a Lenin emlékérem. Gyűjtőktől és veteránoktól került a múzeum birtokába az 1900-as és 1931-es május 1-i jelvény, a Tanácsköztársasági vörös hadihajóraj-jelvény, a Károlyi Mihály emlékérmék és a munkásgyermekbarát-jel- vény. A külföldi anyagok közül különösen értékes a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára megjelentetett kitüntetések. A zászlógyűjtemény új szerzeményeinek során figyelmet érdemel a vasas szakegyleti zászlóesúcs az 1890-es évekből, a szociáldemokrata párt nő- munkás-zászlócsúcsa és zászlószalagjai, s az emlékszalagok Weltner Jakab temetéséről. A felszabadulás utáni korszak zászlói közül egy DlSZ-kong- resszusi zászló és egy KISZ- építőtáborzászlót a KISZ budapesti bizottsága adományozott a múzeumnak. Gazdag a tanácsköztársasági anyag, amely ma már úgyszólván teljesnek mondható. 1918-ban a polgári demokratikus forradalom idején rajzolta Vértes Marcell a „Lukaesics” és az „Őfelsége a király nevében...” című alkotásait. Szintén ezt a korszakot idézi Pajzs-Goebel Jenő „Kossuth Lajos üzenete: éljen a köztársaság” című plakátja. Gyűjteménybe került Tábor János „Vöröskatonák, előre” című, a Tanácsköztársaság idején készült mozgósító plakátja, valamint Szántó Lajos, „Proletárok előre, ti vagytok a világ megváltói” című munkája. Épül a szovjet kultúra és tudomány palotája A lengyel, bolgár kultúra és tudomány bemutatására alkalmas épület van már a magyar fővárosban. A szovjet kultúra és tudomány palotája most készül. Az emberek szeretnék még széles körűbben és alaposabban megismerni a kommunizmust építő ország tudományos és kulturális eredményeit, szeretnének a szovjet emberekkel még közvetlenebb kapcsolatokat teremteni. Ennek az igénynek kielégítésére született meg a terv: alkalmas helyen létrehozni a szovjet kultúrkombinátot. A Művelődésügyi Beruházási Vállalat, a LAKÓTERV, a Középületépítő Vállalat összefogásával — mintegy 90 millió forintos költséggel — épül a palota. Illetve átépül.., Budapesten a Kossuth Lajos utcában, a valamikori Filharmónia helyén, egy műemlék jellegű házban. Milyen lesz? Mikor készül el? Erre kértem választ a tervezőktől és kivitelezőktől. REKONSTRUKCIÓ — URH-TOLMÂCS A Kossuth Lajos utcai barokk palota érdekessége, hogy udvarán az egykori pesti várfal húzódik, ez képezi az épület egyik belső falát. A rondellának ezt a részét természetesen épségben hagyják. A gyönyörű díszítésű bejárat is megmarad eredeti formájában. Egyébként az egész palotát átépítik. Az utcai frontot árkádosítják, az eddig kihasználatlan udvarokat beépítik, a fűtés, a világítás hálózatát kicserélik. Az első emeleten az igazgatási helyiségeket, tárgyalókat és a kamaratermet helyezik el. A kamarateremben filmeket vetítenek, előadásokat tartanak. Egyedülálló, több nyelvű tolmácsberendezés segíti megérteni a szónokok szavait, nem vezetékes, hanem URH-készüléken keresztül. Az érdeklődő zsebébe tesz egy parányi kis vevőt és az épület bármely pontján hallhatja az előadót. A II. emeleten a könyvparadicsom a legkényesebb műitészek igényeit is kielégíti. Külön könyvtárban találják az érdeklődők a tudományos és technikai műveket, külön könyvtárban kap helyet a szépirodalom. A III. emelet a hivataloké. Itt lehet majd megtudni, mikor, milyen művészegyüttes vendégszereplésére számíthatunk, megismerhetjük a palota programját. A magyar építészek sok technikai újdonsága teszi kellemessé az épületben tartózkodást. Emeletenként klimatizáló berendezések szolgálják télen a fűtést, nyáron a hűtést. KIÁLLÍTÁS — TEABÁR Minden bizonnyal kedvenc hely lesz majd a földszinten lévő teabár. A galériás kiképzésű, eredeti orosz berendezésű teabárban a romantikus szamovárokból lehet megízlelni a kitűnő „csáját”. Utoljára hagytam, de nem utolsónak említem, a földszinti kiállítási termet, ahol a szovjet ipar és kereskedelem termékeinek bemutatóit rendezik meg. A Semmelweis utca sarkán képzőművészeti bolt várja a vásárlókat, természetesen szovjet termékekkel. Befejezés: előreláthatóan 1973 végén, vagy 1974 elején. SZÜTC TyQnES 1972. november 17. A teabár (Gonda felvétele)
