Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-14 / 268. szám
ï I Párisaservexé» — partir ányítáa A szövetkezet párttitkára A lakáselosztás helyzetéről, a lakásügyi jogszabályok végrehajtásáról tárgyalt a szekszárdi Városi Tanács A politizálás a közösségi élet szerves részévé vált a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben. A pártonkívüli termelőszövetkezeti gazdák körében is egyre inkább növekszik az igény a politikai, gazdasági összefüggések magyarázása, az idejében való tájékoztatás, az emberi ügyes-bajos dolgokkal való foglalkozás iránt. Mindezeket elsősorban a kommunistáktól, a pártszervezettől várják el. Ebből a jogos igényből táplálkozott a szövetkezeti parasztoknak az az elhatározása, hogy a legjobb feltételeit igyekeznek megteremteni a pártszervezet működésének: az ország termelőszövetkezeteinek több mint a felében a tagság magéra vállalta a párt- szervezet titkára függetleníté- sének anyagi terheit. A párttitkár napjainkban a szövetkezetek többségében elismert vezető. Ezt az elismerést a szövetkezetük megszilárdításában végzett áldozatos, céltudatos munkájukkal vívták ki. Az átszervezést követően időt, fáradságot nem kímélve szervezték a tagokat a közös munkára, s mindenütt ott voltak, ahol a szövetkezet ügyében tenni kellett. A szövetkezetek életében az úgynevezett „hősi korszaknak” vége. A legtöbb közös gazdaság megszilárdult, kiegyensúlyozottan gazdálkodnak, s ez a kiegyensúlyozottság jellemző a szervezeti életre, a tagok egymás közötti viszonyára is. A párttitkárokra napjainkban nem vár minduntalan „életmentő” feladat. A pár.tvezető- séggel, az alapszervezet valamennyi tagjával együtt kell munkálkodniuk a tsz-tagok gondolkodásmódiának formálásán, a termelés, a gazdálkodás hatékonyságának növelésén. A párttitkárok munkáját ezeknek a követelményeknek a szellemében értékelik a felsőbb pártszervek, de párt- szervezetük tagjai is. Kétségtelen, hogy a függetlenített párttitkárok — a pártmunkát illetően — előnyösebb helyzetben vannak azoknál, mint akik társadalmi munkában gyakorolják párttitkári megbízatásukat. Időben is többet törődhetnek szövetkezetük társadalmi, politikai, gazdasági életével, mint az “utóbbiak, s nagyobb a lehetőségük az elmélyültebb elvi, gyakorlati munkára. De — mint ahogyan ezt a mindennapi élet bizonyítja — a függetlenítés egymagában nem jelenti a gondok, problémák megoldását, csupán lehetőség arra. A függetlenített párttitkárok túlnyomó többsége jól él ezzel a lehetőséggel, a számára biztosított időt jól hasznosítja a mozgalmi munkában. Ahol a párttitkár függetlenített, általában rendszeres a szervezeti élet. A legtöbb ilyen helyen kiküszöbölik az esetlegességet a mozgalmi életből azzal, hogy megtervezik a politikai eseményeket, egyeztetik a párt- szervezet, a gazdasági vezetés és a tömegszervezetek munkáját, akcióit. A jobb, a rendszeresebb politikai munka eredményei a gazdasági életben is gyümölcsöznek. Tájékozottabbak a szövetkezeti tagok gazdaságuk életéről, élén-, kebb az élet a tömegszervezetekben, jobban betöltik feladataikat a tagságot képviselő bizottságok. De tovább is lehetne sorolni a jeleit a mozgalmi élet fellendülésének. A helyzet leegyszerűsítésétől azonban feltétlenül óvakodnunk kell! Ahol elismerésre méltók az eredmények a mozgalmi életben, ott az semmi>912. november 14. képpen sem csupán egy embernek. a függetlenített párttitkárnak az érdeme.1 Számtalan párttestület vizsgálta már működési területén a függetlenített párttitkárok helyzetét, munkáját, s szinte valamennyi arra a megállapításra jutott: az a párttitkár dolgozik jól (s mutatkozik munkájának eredménye), amelyik azon fáradozik, hogy a pártvezetőség mint' testület maradék nélkül töltse be szerepét a pártszervezet élén. A függetlenítette párttitkárnak nem a pártvezetőség nélkül vagy helyett kell dolgoznia, hanem a kollektív vezetés elvének érvényesítésével. Bármilyen egyszerűnek is tűnik ezt betartani, mégsem olyan könnyű ennek szellemében dolgozni nap mint nap. Jó néhány párttitkár jószándékú törekvése hiúsult már meg a kollektív vezetés elvének lebecsülésén. Mert miről van szó? A függetlenített párttitkár a termelőszövetkezetben az első számú politikai vezető. Naponta fordulnak hozzá a tagok ügyes-bajos dolgaikkal, a gazdasági vezetők gazdaság- politikai kérdésekben kérnek tőle tanácsot, véleményt kell mondania emberekről. De tovább is sorolhatnánk mindazt, ami bizonyítja, hogy a párttitkár fontos személyiség. Ez a funkció azonban párttisztség, s ennek megvannak a maga konzekvenciái. Amikor a párttitkár véleményt nyilvánít, azt a párt politikája szellemében teszi. Akár a közösség, akár egy-egy személy ügyében foglal állást, azt az illetékesség szerint a pártvezetőség vagy a taggyűlés elé kell terjesztenie. Rossz útra téved az -a titkár, aki ezt szem elől téveszti,. De azok a pártvezetőségi tagok is, akik egyrészt ■ felelősségüktől,. másrészt a munkától igyekezvén szabadulni, azt mondják: „azért van a függetlenített párttitkár, hogy ő mondja meg, mit kell csinálni”. Mert a párttitkár legyen mégoly felkészült is, sohasem helyettesítheti a pártvezetőséget. Egy-egy szövetkezet munkáját elsősorban az elért gazdasági eredmények fémjelzik. Minden tsz-ben a fő cél az eredményes gazdálkodás, a tagok jólétének növelése. A pártszervezeteknek politikai eszközökkel kell e cél elérését segíteniük. Tevékenységükben azonban számos helyen fellelhetők a korábbi gyakorlat maradványai, s nem egyszer operatívan is beavatkoznak a gazdasági vezetés munkájába. Ezt tükrözi az. hogy a pártvezetőségek olyan ügyekben határoznak, amelyben kizárólag a gazdasági vezetés illetékes. S ettől a hibától számos függetlenített párttitkár sem mentes. Bár munkájukra mindjobban az a jellemző, hogy politikai eszközökkel segítik a gazdasági célok megvalósítását, még mindig elég gyakran vállalkoznak olyan feladatok megoldására, amelyekben az elnök vagy a szakemberek illetékesek. De az sem ritka, hogy a párttitkárok tekintélyére hivatkozva, maguk a gazdasági vezetők igyekeznek „átadni” a számukra népszerűtlen feladatokat. Napjainkban elég gyakori, hogy a gazdasági vezetők a szövetkezeti erkölcsöt sértő, vagy a népgazdaság érdekeit figyelmen kívül hagyó vállalkozásokhoz igyekeznek megnyerni a pártszervezetek titkárait. Bár olykor-olykor ezt sikerrel kísérlik meg, mégis mindinkább az a jellemző, hogy a függetlenített párttitkárok többsége politikailag és erkölcsileg szilárd magatartást tanúsít, küzd a népgazdasági, a csoport- és az egyéni érdek összhangjának érvényesítéséért ______ . . ... ...•__ A függetlenített párttitkárok munkákörülményei között nagyok a különbségek. Nagyban különböznek a szövetkezetek eredményei, a tagság összetétele, a pártszervezet létszáma, stb. De bármilyen körülmények között is dolgoznak, túlnyomó többségük igyekszik a lehető legjobban eleget tenni felelősségteljes megbízatásának. Soron következnek : az alegységgyűlések Hétfőn délelőtt alegység- parancsnoki értekezleten - vettek részt a szekszárdi városi- járási munkásőregység törzsének vezető beosztású munkatársai, az alegységek parancsnokai. Ezen értékelték,- miként tettek eleget az őszi egységgyakorlat követelményeinek, azonkívül meghatározták az egész kiképzési év értékelését előkészítő szakaszgyűlések pontos időpontját. Az egy-egy szakasz munkáját értékelő, ünnepélyes gyűlésekre meghívják az illetékes párt- és gazdasági szervek vezetőit, képviselőit is, amelyeken a szolgálati feladatok végrehajtása mellett értékelik a munkásőrpk munkahelyi tevékenységét is. Az alegységgyűlések előtt összeülnek a szakaszok versenyfelelősei. hogy értékeljék az egységben folyó szocialista versenyt, odaítéljék a legjobb szakasznak, rajnak, a legjobb munkásőrnek járó kiváló címet. . .... Hasonló értékelések kezdődtek meg a-megye többi, járási munkásőreg.ységénél is, amelyben részt vesznek az illetékes pártbizottságok, ' pártszervezetek is. Egyre többször kézbesít hozzánk a postás borítékba cső-- '• magolt stencilfüzeteket: egy- egy vállalat, szövetkezet üzemi híradóját. Nyilván nem feltűnési viszketegségből szerkesztenek újabban sokhelyütt ilyen tájékoztató füzeteket, hanem azért, mert rá kellett jönniük: a belső tájékoztatásnak ez a leggyorsabb és legeredményesebb módja. Mire is alkalmas az üzemi híradó? Elsősorban arra, hogy a vállalat eredményeiről, eseményeiről ne kelljen munkaidő alatt értekezleteken, gyűléseken beszámolni. A termelési tanácskozásokra szánt idő jó részét az tölti ki, hogy a vállalat vezetősége felsorol x számadatot, amit vagy megjegyez a dolgozó, vagy nem. Rendszerint nem, hisz a rengeteg számot képtelenség észben tartani, még ha annyira érdekli is az embert. Márpedig a dolgozók jó részét nemcsak az érdekli, hogy mennyi nyereséget fizetnek év végén, — hanem a vállalat, az üzem eredményei is. Természetesen az emberekkel való személyes kapcsolat semmiképpen sem hanyagolható el. A gyűléseken, termelési tanácskozásokon a számhalmaz felsorolása helyett, jut idő arra, hogy az emberek a kisebb-nagvobb közösségek problémáival részletesen kimerítően foglalkozzanak. Az üzemi híradó nagy szolgálatot tesz azoknál a szövetkezeteknél, vállalatoknál, ahol ï á? egyes üzemegységek egy(Folytatás az 1. oldalról) a kifüggesztett névjegyzéken szereplőknek több mint fele lakáshoz jut, míg a többiek lakásügyének megoldására 1973. első ' • félévében kerül majd sor. Ugyanez a helyzet a tanácsi-értékesítésű lakásoknál is. A lakásigények kielégítésének egyik formája a lakáscsere. Az erre ösztönző intézkedés életbe ■ . lépte óta 41 önkéntes lakáscserére került sor. Eddig ,nem sikerült azonban kellő, mértékben alkalmazni a lépcsőzetességet, ami pedig a lakásgazdálkodás egyik legjobban kihasználható eszköze, tudniillik egy új lakás belépésével 2—3, esetleg ennél is több — lakásigénylő kérelmét lehetne kedvezően megoldani a - lépcsőzetesség következetesebb alkalmazásával. A városi tanács lakásügyi társadalmi bizottsága 1971. július 1-től 65 fogadónapot tartott, ezeken mintegy másfél ezer ügyfél jelent meg. Az érdeklődők jelentős többségének a bizottsági tagok azonnal választ tudtakv adni. írásbeli megválaszolásra 52 esetben került sor. Annak ellenére, hogy számos lakásigénylő ügyét sikerült kedvezően megoldani, a lakásigénylők száma nem csökken, hanem növekszik. 1972. szeptember 1-én a városi tanács igazgatási osztálva 631 állami bérlakásigénylőt, 506 tanácsi értékesítésű lakás- igénylőt és 187 OTP-társasla- kás-igénylőt tartott nyilván. Ezekért kívül huszonötén várnak minőségi lakáscserére. A Városi tanács a lakásügyi |ársadalmi bizottság, ginekének tájékoztatóját' követően foglalkozott dr. Wéner János vb-titkár előterjesztése alapmástól területileg távol esnek. Mint például a MEZŐGÉP Vállalatnál, ahol az üzemi híradó jóvoltából a várdombi üzemegység dolgozói üzemen belül első kézből tudhatják meg, hogy a bölcskei üzemegységnél milyen nehézségek, problémák adódnak. De sorolhatnánk tovább a „laptulajdonos” . vállalatok, szövetkezetek nevét. S ezekben a lapokban egyré több okos, értelmes hozzászólás, javaslat olvasható — a dolgozók tollából. Alkalmat ad a külföldön járt embereknek, hogy beszámoljanak arról, merre jártak, mit láttak, a kísérletező kedvűeknek, hogy leírják, publikálják az eredményeiket, hogy ismertessék a legújabb technikai módszereket, megmagyarázzák, hogy mi miért nincs, hogy hogyan született és miért egy-egy vállalati döntés. Ily módon maga a dolgozó is tevékeny részese lehet a vállalat munkájának. Nem hiszem, hogy túlzás lenne azt állítani : ez is egy formája, lehetősége annak, hogy az emberek jobban kötődjenek a munkahelyükhöz. Sokszor talán nagyon egyszerűnek tűnő, de hatásában mégis igen jelentős dolgok miatt. Az Állategészségügyi Értesítőben igen közvetlen emberi hangon számolnak be egy-egy összejövetelről, jó egészséget kívánnak az újszülötteknek, köszöntik a kitüntetetteket, a nyugdíjbavonúló- kat, az újonnan belépőket. ján a lakásügyi jogszabályok végrehajtásával és a nem állami lakásépítési formák elterjedésének elemzésével. A tanácsülés az előterjesztés alapján képet alkothatott arról, milyen mértékben sikerült megteremteni a lakásügyi rendelkezéseknek megfelelve a lakásgazdálkodás állami rendszerét, szabályozni a lakások elosztását. A város két évre szóló lakáselosztási és lakáskiutalási terve szerint 1973. végéig 202 állami bérlakás és 237 tanácsi értékesítésű lakás készül el. Év közben várhatóan tíz lakás üresedik meg. A napirend kapcsán igen sok szó esett a jövedelemhatárokat megszabó tanácsrendeletről, mely a pályakezdők, magányosok és idős emberek lakáshelyzetének megoldását nehezíti. Hasonlóképpen a lakásügyi szervek sokszor ellenőrzött tevékenvségéről is, továbbá az OTP-társnsIakások építéséről, a lakásépítő szövetkezés örvendetes elterjedéséről. Végül, de nem utolsósorban arról, hogy a városi tanácsnak továbbra is elsőrendű feladatként kell kezelnie — az eddigiekhez hasonlóan — a lakásépítés feladatát ahhoz, hogy Tolna megye székhelyén is megvalósuljon a párt és az állam által méghirdetett lakásépítési program és minél több jogos lakásigénylő jusson lakáshoz. Bejelentések címszó alatt hagyta jóvá a városi tanács Szekszárd . és a jugoszláviai Becsej városok közötti testvérvárosi kapcsolat fölvételének javaslatát és bízta meg a városi tanács vezetőit a testvérvárosi alapokmányok aláírásira és kicserélésére. A városi tanács tegnap délelőtti ülése interpellációkkal ért véget. Egyszerűen emberként, minden sallangtól mentesen. Ez az, ami az üzemi híradó egyik legfőbb erénye. S a másik: mindig fellapozható, elővehető, ellenőrizhető, s otthon, nyugodt körülmények között neki lehet ülni elolvasni. Kezemben a kölesdi Egyetértés Tsz október havi üzemi híradója. A 16 oldalas stenci- lezett híradó kiadásáért a szövetkezet főagronómusa felel, ízelítőül néhány cím: Tájékoztató az őszi munkákról. Híradás az állattenyésztésről. A munkavédelem gyakorlati végrehajtása szövetkezetünkben. Az ifjúsági törvényről. S végül hírek a tsz nőbizottságának, KISZ-szervezetének munkájáról, a szüreti bálról, arról, hogy az árpa árát miért az augusztusi munkabérből vonták le.' Külalakjukra nézve bizony nem szépek ezek az üzemi lapok, de ez nem is fontos. Tartalmuk, szándékuk azonban igen nemes célt szolgál. A dolgozók megbecsülését, hogy ne csak halljanak, hanem tudjanak is arról, hogy mi történik ott, ahol a kenyerüket keresik. Jó tudni, hogy az üzemi híradók száma évről évre növekszik. A jó példát, a hasznos törekvést és remélhetőleg egyre többen követik. Mert egyelőre még nincs annyi helyen, ahány helyen lehetne. V. M. Üzemi híradók Jelentés a dolgozóknak
