Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

f közéleti szemlélődés rvag^'Timény a Tolna gyei emberekkel a szűkebb hazáról, a lakóhelyről beszél­getni. Megkapó és sokszor megható vallomások ezek. Szeretet, ragaszkodás és kötő­dés számtalan megfogalmazás­ban, különböző változatban. Az emberek szépen szólnak a tájról, a falvak tisztaságáról, a kisvilág eredményeiről, szá­mon tartott változásairól. A pörbölyi kisiparos, a hőgyészi ipari tanuló, az uzdi nyugdí­jas, a dunaszentgvörgyi hiva­talsegéd tudja, számon tarja a fejlődés' fontosabb állomása- ■ it. A véletlenek szerencsés ösz­szeiátszása, hogy az utcán, a boltban, az építkezésnél, a ke­rítésnél megszólított emberek mindecvike egyezik abban, hogy szereti lakóhelyét és ra­gaszkodik ahhoz? Talán arról lehet inkább szó. hogy valóban büszkeség töltheti el a közsé­gek lakóit, mert még Űzd se a régi. A tsz-nvugdíjas a csöpp­nyi kisközségről is azt mond­hatta el, hogy a lakásokat fel­ül ították, a bútorokat kicserél­ték. szóval, hogy Űzd sokkal szebb, mint valamikor volt. Őszintén szólva a felfedezés a meglepetés ereiével hat, az a közéleti szemlélődés, amellyel az emberek a falujukat nézik. Szóval azok az emberek is, akik nem viselnek semmilyen hivatalt, nem tisztségviselők sehol, ilyenformán tehát csak­ugyan minden „vonalasságtól” mentesek- és tárgyilagosak nyilatkozataik. Ki gondolná például, hogy a parkosítás Szedresen személyes ügye és öröme a lakosság többségé­nek. Ki gondolná, hogy a fiatal ipari tanuló meglepő közéleti szemlélődéssel Hő- gvész üzlethálózata fejlődését dicséri, s tartja elismerésre méltónak. A vízvezeték, a jár­da, a lakóépületek tisztasága mind számon tartott értéknö­velő tényező, és az új létesít­mény feltétlenül dicsekvés tárgya, beszélgessen az ember akár fogatossal, boltossal, má- zsaházkezeipvel, munkással. Olykor hajlamosak vagyunk feltételezni a „közemberek” részvétlenségét, passzivitását a helyi dolgokkal szemben. Ezek a feltételezések aligha helytállóak, csupán kérdezni kell a feleletekből a válaszok­ból nyomban kiderül: egysze-' rűen, s póztalanul ugyan, de az emberek aktívak, érdeklő­dők, s kellőképpen értékelik, elismerik, számon tartják a szőkébb haza értékeit, ered­ményeit. Mi tagadás, csak­ugyan élmény újból felfedezni a megye szépülő községeit, já­rási székhelyeit. Az egykor elhanyagolt házak, udvarok, utcák megfiatalodtak, az üzle­tek, a kirakatok, a házak előtt parkoló autók, az új utcasorok szemre is láttatják a gyarapo­dást, az emberi szorgalmat. A szőkébb haza többet nyújt, mert többet kap, azoktól akik szeretik, dicsérik. Budapestre érkezett a Kínai Népköztársaság külkereskedelmi minisztere Vasárnap Budapestre érke­zett Paj Hsziang-kuo, a Kínai Népköztársaság külkereskedel­mi minisztere, aki dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi miniszter múlt évben Kínában tett láto­gatását viszonozza. A Ferihe­gyi repülőtéren a minisztert dr. Bíró József külkereskedel­mi miniszter fogadta, jelen volt Lü Csi-hszien, a Kínai Népköztársaság magyarorszá­gi nagykövete, Fock Jenő, a ' Miniszterta­nács elnöke hétfőn hivatalá­ban fogadta Paj Hsziang-kuo-t a Kínai Népköztársaság külke­reskedelmi miniszterét,. E.GYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPIa Á lakáselosztás helyzetéről, a lakásügyi jogszabályok végrehajtásáról tárgyalt a szekszárdi Városi Tanács 3LHA KEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXII. évfolyam, 268. szám ARA: »0 FILLÉR Kedd, 1972. november 14. Két, igen sok embert érin­tő témát tűzött ülésének napi­rendjére tegnap délelőtt a szekszárdi Városi Tanács, mely munkáját ezúttal is a végre­hajtó bizottság két tanácsülés között folytatott tevékenységé­nek summázásával kezdte. A testületet Császár Józseí tanácselnök tájékoztatta a le­járt határidejű tanácshatároza­tok végrehajtásáról és arról, hogy a végrehajtó bizottság milyen fontosabb intézkedése­ket tett szeptember 18., a leg­utóbbi tanácsülés óta. E napi­rend során adott a városi ta­nács elnöke választ arra a több mint tíz interpellációra is, mely a városi tanács szep­tember 18—i ülésén hangzott el. Ezután került sor Birtalan Józsefnek, a városi tanács la­kásügyi társadalmi bizottsága elnökének előterjesztése alap­ján arra a tájékozódásra, mely Szekszárd város Tanácsát in­formálta a lakáselosztás hely­zetének alakulásáról. Ismeretes, hogy a lakásügyi társadalmi bizottságot a szek­szárdi Városi Tanács VB. 58/1971. számú határozatával hívta életre az 1971. július 1-én életbe lépett új lakásügyi rendelet helyes végrehajtásá­nak biztosítására. A társadal­mi bizottság 16 főből áll, élen egy elnökkel és egy titkárral. Tagjai részben az addig funk­cionáló lakásügyi bizottságból, részben pedig a nagyobb vál­lalatok által javasoltakból áll. A lakásügyi társadalmi bizott­ság ezt megelőzően 1971. de­cemberében tájékoztatta a vá­rosi tanácsot megkezdett mun­kájáról. A tegnapi tájékozta­tás éppen ezért már teljesebb képet nyújtott a lakáselosztás helyzetéről, a társadalmi bi­zottság tevékenységéről. Mivel foglalkozott létrejötte óta a lakásügyi társadalmi bi­zottság? Az új jogszabályok­nak megfelelően mindenek­előtt a megújított lakásigény- léseket dolgozta föl, majd so­rolta be a megújítás után be­adott lakásigényeket is. A be­sorolás munkájának megköny- nyítése érdekében — s egyút­tal biztosítandó annak igaz­ságosságát is — a bizottság más városokban szerzett ta­pasztalatok alapján kidolgozta a besorolásnál azóta is alkal­mazott és jól bevált pontozá­sos rendszerét, aminek haszná­lata arra hivatott, hogy kizár­ja az elosztásból a szubjekti­vitást. Az érdekeltek a városi ta­nács vb jóváhagyását követően közszemlére bocsátott besoro­lási jegyzéket ismerik, azt azonban kevesen tudják, hogy a városi tanács 1971. április 30-án a megújítás határidejé­nek lejártakor 981 igénylést tartott nyilván. Ez a szám az említett év végén már 1236 volt. A városi tanács vb által el­készített, majd a tanács által elfogadott 1971—73. évi lakás­elosztási terv alapján az álla­mi bérlakásokból a lakáski­utalási névjegyzéken szereplők igényeinek kielégítésére 118 lakás, minőségi cserékre 10 lakás, a tanácsi értékesítésű lakásokból az értékesítési névjegyzéken szereplők igé­nyeinek kielégítésére 112 la­kás és minőségi cserére pedig 10 lakás fordítható. Ezek isme­retében került kiutalásra a mai napig 19 állami bérlakás, és 67 tanácsi értékesítésű la­kás. OTP-társasház-, illetve lakásvásárlásra 48 vevőt jelölt ki a városi tanács. 1972-ben tehát 134 igénylő jutott lakás­hoz. A közszemlére kitett név- ■ jegyzék összeállításánál a la­kásügyi társadalmi bizottság messzemenően szem előtt tar­totta a pártnak és a kormány­nak az ifjúságra vonatkozó ha­tározatait, s a lakások 46—47 százalékát juttatta fiatal háza­soknak. Ez év végén — várhatóan — elkészül a Vosinsky-lakótele- pen egy újabb 82-lakásos bér­ház, amelyben a közérdekű — a szanálások miatt szükséges — elhelyezéseken kívül mint­egy ötven lakás kerülhet ki­osztásra. Ez azt jelenti, hogy (Folytatás a 3. oldalon) Összehívták az MSZMP Központi Bizottságát A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak ülését november 14-ére — keddre — összehívták. A Politikai Bizottság a X. kongresszus határozatainak végrehajtásáról szóló beszámoló, valamint az 1973. évi nép- gazdasági terv és állami költségvetés irányelveinek megvi­tatását javasolja. (MTI) Bajban kihex, hová ? A munkásélet kezdetén, különösebb bajok nélkül Faith Józsi mondja ezt, aki egy évet megpróbált már a gimnáziumban is, most építő­gép-szerelő lesz. — Voltál-e már bajban, ki­hez fordultál segítésért? Felderül az arca. — Hogyne! Egyszer a have­rom azt mondta, menjünk el Pestre farmert venni. Ö szólt a szüleinek, én nem. Ebből volt a baj. — Tehát bajban voltál, se­gítségért mégsem mehettél senkihez. — Mehettem volna, a haver­hoz ... — És családban, ha baj van, hova szaladtok. — Baj? — csodálkozva néz rám tizenkét szempár. Miféle baj lehet? — Hát betegség. — Ott áz orvos, a kórház, a mentő, a patika. — És ha nincs pénz a ház­nál, aztán sok kellene, de na­gyon gyorsan... — Apám a takarékban tart­ja a pénzt. — Mi otthon, de mindenki tudja hol. Ha a családból vala­kinek kell, hozzányúl, mondja hogy erre ennyi pénz kell. Az­tán rendben van. — És ha nagy értékű Ciliket vásároltok? — Arra is ott a takarék, ha nem elég, akkor vásárlási hi­telt veszünk. — Mi még soha nem vet­tünk semmit részletre, pedig van minden: bojler, rádió, tv, centrifuga, motor ... — Nekem külön is van ta­karékpénzem. Nyáron elmen­tem dolgozni, s kerestem. Ezer­ötszáz forintom van. Most bo­tot, üvegbotot vettem, mert szeretek horgászni. (Folytatás a 2. oldalon) Tizenketten vasat reszelnek. Herseg a fém, a fiúk nyomják a stószreszelőt. A satupadok körben állnak, mellettük kék munkaruhás ipari tanulók. A műhely közepén esztergapad. A sarokban olajkályha füstöl, most gyújtották be. Fénycső villog a mennyezeten, a pado­zat betonból. Olajszag, jelleg­zetesen vasasműhely-illat fo­gad. Ez az Î/D vasas osztály műhelye. Az esztergapadot álljuk kö­rül. — Ismeritek a gépet? Vagy öten fejüket rázzák: Nem. Még nem tantárgy. — Csak annyit tanulunk, amennyit a tanrend előír. Bővül a MEZŐGÉP Két 74x18 méteres _ szerelőcsarnokkal és egy szociális épülettel bővül a MEZŐGÉP szekszárdi gyára. Az új beru­házás mintegy harmincmillió forint értékű. Az átadást 73 végére tervezik. Foto: Gottvald Mai számunkbóli A SZÖVETKEZET PÁRTTITKÁRA 3. o. SZOCIÁLIS KÉRELMEK, SZOCIÁLIS JUTTATÁSOK 4. o. MINISZTÉRIUMI Állásfoglalás az alkoholisták GONDOZÁSÁRÓL, GYÓGYKEZELÉSÉRŐL 4. o. FORNÂDON — A KUKORICAFRONTON 5. o. SPORT 6—7. o. GYÉMÁNTLAKODALOM — SZOCIÁLIS OTTHONBAN 8. o. A RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ MŰSORA 9. o.

Next

/
Thumbnails
Contents