Tolna Megyei Népújság, 1972. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
mind arany... Nem „Kevés pénz jut közművelődésre." „Az állami támogatás ma már a rezsiköltségek fedezésére sem elég.” „A jelenlegi pénzgazdálkodás gyakran engedményekre, megalkuvásra késztet”. A népművelők körében nem ritkák az ilyen és ehhez hasonló vélemények. Egyet is lehet érteni velük. Épp ezért született meg néhány esztendeje az a helyes elképzelés, hogy ahol lehetőség nyílik rá, ne csupán a tanács gondja legyen a művelődés anyagi támogatása, hanem a helyi gazdasági egységek és intézmények is vállaljanak részt a művelődési ház fenntartásában, üzemeltetésében. Reális igény ez, mivel a legtöbb falusi tanács évi ötven-hatvanezer forintnál többet nem tud áldozni a kultúra támogatására. Szükséges tehát, hogy mindazok összefogjanak, akiknek ilyen célra fordítható pénz áll a rendelkezésükre, s azt ne elaprózva, ki-ki a saját szűkebb portáján költse el, hanem az egész falu- közösség előbbrelépését segítse vele. Az elmúlt években azonban egy ezzel ellentétes jelenség hódít mind nagyobb teret. A látványos, sok szellemi és anyagi energiát fölemésztő, s ennél lényegesen kevesebb műveltségi hasznot hozó, nagyszabású programsorozatok divatját éljük manapság. A légkülönbözőbb napokra, hetekre, sőt hónapokra érkeznek szinte hetenként a szerkesztőségekbe az újabb és újabb meghívók, amelyek többségének célkitűzése mögül hiányzik a megfelelő tartalom. Ezt a hiányzó tartalmat aztán látványos fogadásokkal, népviseletbe öltöztetett adminisztrátorlányok felsorakoztatásával, meghívók tömegének nyomtattatásával és szétküldésével, a sajtó képviselőinek meghívásával, a legkülönbözőbb emlékplakettek és jelvények adományozásával kívánják pótolni. Megmosolyogtató igyekezet, amely minden jószándéka ellenére nem lépi túl az önmutogatás határait. Mert, például, amíg az ország egy nagy városa rendelkezik . akkora szellemi és anyagi erővel, hogy országos rendezvénysorozatra vállalkozzon fennállásának hétszázadik évfordulója alkalmából, célját tévesztett dolog lesz az, ha egy község törekszik erre. ötfajta meghívó, illetve programfüzet, emlékjelvény, sajtófogadás és munkaebéd — ez volt a dologban a látványosság. S a tartalom? Horgászverseny, táncdalest, magyarnótaest, fésülködési, kozmetikai tanácsadó, étel- és divatbemutató, női futballmérkőzés. utcabál, szüreti mulatság, — néhány valóban tartalmas programpont mellett. S mindez a hétszázéves jubileum ürügyén. Hogy mennyibe került? Nyilván lényegesen többet költöttek rá, mint a művelődési ház támogatására egész esztendőben. Hiszen egy ennél lényegesen szerényebb programú, s mindössze három napig tartó rendezvénysorozat dekorációjára, propagandájára és postaköltségeire húszezer forintot áldoztak egy másik, alig kétezer lakosú faluban ! Ha ehhez még hozzászámítjuk a meghívott négyszáz vendég ebédeltetési költségeit, túlságosan is nagy szám kerekedik belőle.» Kinek használnak vele? A közművelődés ügyének a legkevésbé. Néhány nap vagy hét alatt gyakran a többszörösét költik el annak, ami egész esztendőben a közművelődés rendelkezésére áll. Aztán előtte hetekig készülnek, utána hetekig pihenik a fáradalmakat, s ami közben elsikkad, az a hétköznapok kevésbé látványos, de mindenképpen tartalmasabb és gyümölcsözőbb közművelődési munkája. Az is elgondolkoztató, hogy éppen a túlméretezett rendezvénysorozatok kapcsán hányán és hányszor devalválják az értékfogalmakat. Tudományos napokat rendezni egy faluban — ráadásul tizennégy résztvevővel — nevetséges. Művészeti hétnek nevezni azt a programsorozatot, melynek záróakkordja a Cu-ki együttes táncestje — dermesztő nagyképűség. Sajtótájékoztatót rendezni, amelyen csak egyetlen újságíró jelenik meg — túlértékelése a programnak. Irodalmi színpadok üzemi seregszemléjén abszurd vagy ahhoz nagyon közelálló művekkel színpadra lépni — a munkástömegek elriasztása a színházak látogatásától. És sorolhatnánk még hosszan az elmúlt nyár egyes rendezvény- sorozatainak fonákságait. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nincs szükség nyaranként is jelentős kulturális rendezvényekre. Népújság 9 1912, november 12. Csupán arra szeretnénk figyelmeztetni, amire a közmondás: nem mind arány, ami fénylik. A túlzott látványosság helyett sokkal többet ér a kevésbé csillogó, de tartalmasabb,/ az eredeti közművelődési célkitűzésekhez sokkal közelebb álló rendezvény vagy akár rendezvénysorozat. Csak azért, hogy hosszabbra nyúljon, kár megtűzdelni oda nem illő, színvonalon aluli produkciókkal a napok vagy hetek programját. És arra is jobban kell figyelni: ezek a nyári rendezvénysorozatok nem helyettesíthetik az egész évi folyamatos és tartalmas ■ közművelési munkát, legfeljebb kiegészíthetik és betetőzhetik azt. S ami ebből következik: bem szánhatják rájuk az amúgy is kevés pénzt, amely az egész évi közművelődésre adatott. IVÓ ANDRIC: TUTAJ A DRINÁN Párái a víz, leh eleiétől ködlik a völgy. Kioltva már a t űz a tutajon. A meredek hegy ködlő tetejéről kiáltás szólít val akit. Az egyenetlen id őközökben, a hívó hangra a hogy figyelek, oldódni kezd belő lem a hideg, feledvén, ki vág yok s honnan jövök, megadással nyug vásba révedő, és amikor már-m ár azt hiszem, végképp elnémul t, hirtelen hallszik a hívás. Korholom maga m: Aludj, nem neked szól. Te, aki feledted magad, mért hogy te virrassz itt és réttiüldözz egy ismeretlen idegen hang miatt. Am némi csend után — ennyit vár, aki vár, szólal a hang, és újra meg újra szól. De hallom, mind távolodik a rengetegben. S ezt gondolom: nemsokára túljut a szikla őri ásón, és már ver föl álmából, alvó vadat vagy csiíggeteg v isszhangot csupán. S én álomba me rülhetek. És alkatom. Dudás Kálmán fordítása A Nobel-díjas Ivó Andric nyolcvan éves. Az évforduló alkalmából a jugoszláv kritika ünnepi méltatásaiban behatóan foglalkozik az Író fiatalkori lírájával, a mély gondolatiságával. Érdi Judit rajza. PRUKNER PÄL LOVÁSZ PÁL: JÁTÉK ESTE ( Nyelvfárasztó) Telt Hold fönt fényt hint, önt. Lásd, est lett, lomb leng lent. Árny jár már. hús szél száll. Hang nem zeng, csönd ring-reng. ZIRR-ZÖRR ZÁR (Nyelvrezgető) Zirr-zörr zár, rissz-rossz zár. rókarázta csirkevár. Ravasz őr, rút rőt szőr, rántsa-rontsa varjúcsőr! 'ZA-RÓKA-SZAJKO MONDJA (Nyelvtörő) Macska mondja, karmát nyújtja: „Cincogj kint, nem bent szűk lyukba!" Róka mondja, csúf ínyt nyal már: Jobb több tyúknyak egy tyúknyaknál!' éajkó mondja, szájas, tréfás: „Bükk makk mag-tok, nem más, hélcás!"
