Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-12 / 241. szám
Számos Petőfi-mű jelenik meg születésének 150. évfordulójára Fekete Sándor ; Petőfi élete 3. A szülők, akik másfél évig nem láthatták fiukat, bizonyára szeretettel fogadták. Ezt olvashatjuk ki abból a levélből is, amelyben később maga a költő meselte el viszontagságait egy volt iskolatársának: „..örültek, hogy a katonaságtól megszabadultam, de — képzeld barátom! — azt akarták, hogy mészáros legyek, én és mesterember! Ennek két oka volt. Először az atyám engem mindig jobban szeretett volna látni: húst mérni, mint jambusokat, trocheusokat faragni. Másodszor — s ez már fontosabb! — szüleim elszegényedtek, annyira, hogy engem tanulásomban segíteni nem voltak képesek. Azonban — gondolhatod — hogy ha még tíz ily fontos ok lett volna is, ebben velők meg nem egyezem.” Nem is egyezett. Két hónapig volt ideje arra. hogy viszonylag nyugodt körülmények között felmérje helyzetét. Világosan tudta, hogy nem folytathatja apja mesterségét, hivatásérzetével ezt nem lehetett volna összeegyeztetni. Nunka nélkül viszont nem maradhatott Duna- vecsén, szülei terhére. Keresnie kellett egy olyan pályát, amelyen művészi vágyainak élhet és meg is élhet. Nem volt más választása —vándor- színésznek kellett állnia. így lett 1841 nyarán egy vándortársulat tagja. Sokat nem tudunk e háromhónapos kóborlásról. 1841 őszén már ismét Pápán bukkan fel, innen írja egy barátjának, hogy „szerencsecsillaga némileg csil- lámlani kezdett...” A szerencse mindenekelőtt abból állt, hogy Pápán tanított akkoriban a tudós Tarczy Lajos professzor, ki már tavasszal is továbbtanulásra biztatta Petőfit. Most is segített a költő felvételében — megengedték neki, hogy a gimnázium VII. (logika, bölcseleti) osztályába járjon, noha Sel- mecen, a VI. osztályban, félévkor megbuktatták. Tarczy tanítványt is szerzett neki, egy ügyvéd kislányát kellett tanítani, kosztért és párt forint havibérért. Táisaitól különböző ruhadarabokat is kapott, fekhelyet hol egyiknél, hol másiknál talált. Mint új környezetben rendszerint, ezúttal is nehezen engedett fel. Önképzőköri — akkoriban úgy mondták: képzőtársasági — sikerei egyengették ezt a folyamatot. A társaság könyvtárából a világ- irodalom és az új magyar li- teratura alkotásait lehetett megszerezni. Rá is vetette magát a könyvekre, minden bizonnyal itt kezdett behatóan foglakozni Schiller, Heine, Lenau műveivel. Még fontosabb, hogy itt már nemcsak írni lehetett, hanem hallgatóságra is talált, többször is fellépett saját költeményeivel. Pápai zsengéi közül később csak egyet vett fel kötetébe, azt a versét, amely elsőként jelent meg nyomtatásban, mégpedig nem is akárhol, hanem az élő magyar irodalom nagytekintélyű lapjában, az Athenaeumban. 1842. május 5- én küldte el néhány versét Bajza József szerkesztőnek, a megvesztegethetetlen ítéletű kritikusnak. A levelet feladni és kézbesíteni, a lanot szedni kellett — s mégis, 22-én megjelent A borozó. Vagyis a szerkesztő nem habozott, nem ijedt meg az ismeretlen nevű kezdő felléptetésétől — elolvasta a verset és betette az Athenaeum következő számába. Maga a bordal nem üt el élesen a kor átlagától. Igazában csak annak mondhat sokat, aki már tudja, mi mindenen ment át ez a hányatott kamasz, mennyire nem szóvirággal él, ha a kínok fúriáiról beszél. Hogy egy diák művét az ország első folyóirata közölje, az valóságos szenzációnak számított. S hogy ez a diák éppen az obsitos lett, az már szinte csodával volt egyeníő. Szúrós modora miatt továbbra sem tolongtak körötte a barátok, de tekintélye megnőtt — Pápa az első hely Petőfi életében, ahol megízlelhette a költői dicsőséget. Különös módon azonban még mindig nem látta be, hogy mi az ő igazi hivatása. Bizalmas barátai körében megint csak a színészi álmait dédelgette. Három igazi művésziélek volt a kollégiumban. Petőfi és a már említett Orlay Petries Soma mellett a harmadik — Jókai Mór, a későbbi nagy romantikus író. Ekkor még mindhárman téves irányban keresték tehetségük érvényesítését. Orlay, a későbbi jeles festő, költői ábrándokba merült, Petőfi szenvedélye a színpad volt, Jókaié az ecset. „Egymásnak — írja Jókai — őszinte bámulói voltunk: Petőfi csak egy fokkal állt alább Egressynél; magam is valahányszor a szögleti bolt előtt elmentem, büszkén tekinték a címerül festett magyar kisasszonyra, miért ne tudnék én is ilyet festeni valaha!” S ekkor színészek jöttek Pápára, kiváló művészek, köztük Egressv Gábor is. Valami szerelemféle megint fellángolt az ifjúban az egyik színésznő iránt, de még komolyabb eredménye lett a vendégszereplésnek, hogv a színpad iránti szerelme ellenállhatatlanná vált. Minden, ami történt vele és körötte, a színház felé sodorta. Kilátástalan anyagi helyzete éppúgy, mint sikerei. Utolsó pápai dicsőségét a képzőtársaság év végi záró- ünnepélyén aratta. Két verse is díjat nyert a szokásos irodalmi pályázaton, egy-egy arany jutalmat kapott értük. De talán még jobban örült a harmadik aranynak, amelyet szavalóként szerzett. Bizonyítványa tűrhető lett, magyarból, németből, földrajzból éppenséggel kitűnőt szerzett, de ő már tudta, hogy nincs értelme tanulmányai befejezésének. Ha újabb nélkülözések árán el is végezhetné iskoláit, mit érne vele? Alacsonyrendű hivatalnok lehetne valami irodában. A nyári szünidőben szokása szerint barangolt az országban, megkereste szüleit is, akik támogatást ígértek arra az esetre, ha tovább tanul. 1842 október végén, az új tanév kezdetén újra meg is jelent Pápán. De olyan munkát nem talált magának, amelyből megélhetett volna, elszegényedett szüleinek nem akart terhűkre lenni, „...mit tehettem egyebet — írta Orlaynak — mint fölvettem sapkámat, s amerre sildje esett, arra indultam.” De ez a sapka okos jószág volt, mert tudta, merre kell esnie... Fehérvár felé mutatott. ahol éppen egv új szín- társulat szerveződött. 1842. november 5-én már a társulat tagja volt. Elkezdődött színészéletének harmadik — leghosszabb és legeredményesebb — időszaka. „MŰVÉSZ ÉS KÖLTÖ.-” Fehérvárra utazása előtt Petőfi levelet írt egy volt iskolatársának. Megérezhetjük belőle, milyen nehezen szánta el magát e sorsdöntő lépésre: „Egy borzasztó mélység előtt állok, melyet átlépnem kell. s e lépéssel talán két szívet (szüléimét) repesztek meg. S mégsem tehetek másképp., színésszé kell lennem, kell, nincs semmi menedék.. Mondjam-e, hogy nemcsak a mindennapi kenyér keresése célom (mert úgy kocsissá vagy béressé lennék, s bizonyosabb kenyeret ehetném) hanem, hogy magasabbra törekszem, s a célt szemem elől soha eltéveszteni nem fogom. Művész és költő! barátom, mint he- vülök. De már rég meg van mondva, hogy én középszerű ember nem leszek: aut Caesar aut nihil”. Vagy Caesar, vagy semmi... Egyelőre közelebb áll az utóbbihoz: a fehérvári társulatba készségesen felveszik, de mert a súgó történetesen megbetegedett, a súgói lyukból kell újrakezdenie az annyira áhított művészi pályát. De hamarosan szerepeiket is kapott, kezdetben csak pár szavas „inasszerepeket”, azután komolyabbakat is. Abban az időben alkalmi kis plakátokkal, „cédulákkal” hívták fel a tisztelt nézők figyelmét a műsorra. Egy irodalomtörténészi felületesség következtében száz éven át azt terjesztette a költő minden életrajza, hogy Petőfi is csak amolyan „cédulaosztó” volt Fehérvárott (és később Kecskeméten). nem is színész. Méltánytalan tévedés és igazságtalanság ez a beállítás! A feltárt okmányok, az előkerült színlapok bizonyítják, hogy a költő — Rónai és Borostyán néven, majd Petőfi Sándorként — igenis a színészek névsorában szerepelt, (a cédulaosztást másokra bízták). (Folytatjuk). Varsóban nem lehet eltévedni — kaptam az eligazítást, mielőtt elindultam. Az ok: kevés olyan világvárost találni, ahol olyan tudományos alapossággal építkeznének, mint a lengyel fővárosban. „A sugarasan épített utakon egykettőre a centrumba lehet érni. Mindig csak a Tudomány és a Kultúra Palotáját figyeld.” Pontosan így volt minden. De alkalmi ismerősöm Varsóban a város szépségét jdi- csérő szavaim hallatán előbb elgondolkodott, majd csendesen válaszolt: „Sajnos...” Aztán elmondta, amit ők sohasem tudnak elfelejteni, azt, hogy a második világháború során majdnem a földdel vált egyenlővé Varsó. Itt mindent újjá kellett — és kell még ma is — építeni. Sokat kellett áldozni, amíg Varsó ilyen szép lett. Nem felejtik a testvérországok segítségét sem, különösen a Szovjetunióét. Benn a központban az új épülteitek csodálatos harmóniája fogja meg az embert. Szerencsésen sikerült elkerülniük az új városnegyedeket gyakran rideggé tevő egyhangúságot. Hol a balkonok vibráló játéka, hol a színek kavalkádja, hol meg a Verffkâÿi'S (.mozgatás” oldja meg a monotonságot, teremt egy könnyedségében is fellelhető fegyelmet. Tüzetesebb szemlélődés során az is kiderül, hogy itt sehol sem „billen fel” az utca, mértéktarPetöfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére a Szépirodalmai Kiadó elindítja a költő összes műveinek kiadását. A sorozat első kötete „Petőfi Sándor összes költeményei” címmel a nagy poéta minden versét tartalmazza, s Borsos Miklós illusztrációival jelenik meg. „Petőfi Sándor összes mű- vei”-nek az Akadémiai Kiadónál az idén megjelenő első kötete egy új, kritikai kiadás első darabjaként lát napvilágot. Tizenkét versének autó- gráf kéziratáról készült fakszimilék füzére a Magyar Helikon művészi kivitelű kötete. A legismertebb versekből válogatott összeállítás Juhász Ferenc „A szent gyújtogató” című prológusával jelenik meg. Petőfi Sándor szerepel szerzőként a Csanádi Imre válogatta „Vers és próza” című köteten is. A gyűjtemény abban tér el az eddigi válogatásoktól, hogy nem műfajilag elkülönítve, hanem keletkezésük sorrendjében rakja egymás mellé Petőfi egyes Írásait, legyen az vers, cikk, Befejeződött az idei főszezon a szakszervezeti üdülőkben. Május elejétől október elejéig 208 000 személy, az erre az évre beutaltak több, mint 60 százaléka nyaralhatott a szakszervezet vendégeként. Jótékonyan éreztették hatásukat azok az intézkedések, amelyek a nagycsaládosok üdülését segítették elő, hiszen az összes üdülőknek majdnem 40 százaléka szülőkkel nyaraló gyermek volt. A SZOT üdülői és szanatóriumai az idei elő-, fő- és a még előttünk álló utószezonban 337 000 vendéget fogadtóak az arányok, a felhőkarcoló-magasságú lakó- és középületek nem hivalkodóan törnek a magasba, a környezet „jól előkészíti” e magaslatokat. Előrelátásukról tanúskodnak a tágas sugárutak is. Ma még nincsenek „telítve” a lengyel főváros utcái — bár a legkülönfélébb nemzeti jelzésű autók rohannak, töltik meg a parkírozókat, mert nagy az idegenforgalom — de ők már tíz—húsz évre előre gondoltak, az akkori forgalom lebegett előttük. Kalauzom nem kis dicsekvéssel vitt el a lengyel főváros jelenlegi legnagyobb urbanisztikai munkájához, a kétszintes, a Visztulát és a főváros jó részét átszelő, csaknem öt kilométeres hosszú híd építéséhez. Ez is a holnapután közlekedési gondjait segít majd megoldani. Nemcsak Varsóban, de Ki- elcében, Katowicében. Radom- ban és másutt rendkívüli ütemben építkeznek, mert kevés a lakás itt is, ott is. Magyar szemmel mindjárt észre- veszem. hogy a lengyelországi építkezéseken nincs olyan „nagy felfordulás”, mint nálunk. A felvonulási terület csak az indokolt méretű, s egy-eev elkészült létesítmény környéke nem őrzi hetekig, hónapokig az építkezés nyomát. Egyébként is: Lenevel- ország városaiban egyfajta tisztaság-kultuszt is fel lehet fedezni. Szeretik szénnek, rendezettnek látni lakásuk környékét, az új épületek köleséi, vagy drámai munkák egy-egy részlete. Ugyancsak Csanádi Imre szerkesztette a Magvető „Petőfi koszorúi” című antológiáját, amely a költőről írott kritikákból, levelekből, versekből és emlékezésekből közöl válogatást. A tudományos igényű és ismeretterjesztő kiadványok is sokoldalúan mutatják be a forradalom költőjét. Különlegességnek számít e művek között Illyés Gyula—V. Nyi- lassy Vilma „Petőfi világa” című képes albuma, amely végig kíséri a költő pályáját táj- és tárgyélményeinek, az őt körülvevő világnak, környezetnek bemutatásával. A gyermekek és fiatalok számára jelenteti meg a Móra Kiadó Fekete Sándor „Így élt a szabadságharc költője” című könyvét. A határainkon tül élőkkel hat idegen nyelvű Corvina-kötet ismerteti meg Petőfi költészetét. összes költeményeinek harmadik kiadása jelenik meg orosz nyelven, válogatott költeményeinek új, bővített kiadása pedig német nyelven lát napvilágot. (MTI) tak, illetve fogadnak annyi embert, mint Miskolc, Debrecen és Székesfehérvár lakossága együttvéve. Legtöbben, mintegy 85 000-en, a Balatonnál, sokan, 63 000-en a hegyvidéken üdülhettek, illetőleg üdülhetnek még az utószezonban. Az összes beutalt körülbelül egynegyede pihenhetett és fog még pihenni az év folyamán a gyógyüdülőkben és a szanatóriumokban.. A jövőre elkészülő soproni üdülőszálló pe- dik 1973-ra még tovább javítja majd ezt az arányt. zött hatalmas virágágyások, tiszta pihenőpadok. Sőt — bármennyire is. jelentéktelen — a kukaedények sem tarkítják ütötten-kopottan az utcát: ízléses, modern vonalú „falak” közé rakják a szeméttárolókat, körülötte nincs csatatér. Ez is hozzátartozik a városkép kultúráltságához. Ha Varsóban kevésbé, Krakkóban, de különösen Katowicében szép példáit lehet látni annak a városépítésnek, amely szerencsésen ötvözi a régit és az újat. Nem keverik pillanatnyi ötletek nyomán a különböző építészeti stílusokat, nem erőltetik a túl merész megoldásokat, ha a környezet másként kívánja. Ahol viszont szárnyalhat a fantázia — miként Katowice centrumának egy részénél is — ott nem fukarkodnak a meghökkentő megoldások. Ez az urbanisztikai rend végigkíséri az idegent egész Lengyelországon. A nagy gyárvárosok lakónegyedei a környék legkisebb részére kerülnek, s azért nem látni a vadonatúj negyedekben sem feltúrt utakat, mert ők rendszerint már a csatornázott területre építkeznek, és „nem spórolják meg” a pénzt a kapcsolódó beruházásoktól, a kereskedelmi hálózattól. a szociális és kommunális létesítményektől sem. Várost építeni, korszerűen — erre nagyon sok jó példát kínál Lengyelország. ANGYAL SÁNDOR Lengyel hétköznapok i Városépítés — korszerűen Befejeződött az üdülési főszezon — 208 000 nyaraló a szakszervezeti üdülőkben
