Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
Az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) A parasztság személyi jövedelmének növekedésével egyidejűleg jelentős intézkedések történtek a termelőszövetkezeti tagság szociális, társadalmi ellátottságának javítására is. Ebben a tekintetben azonban még maradtak a jövőben rendezendő kérdések. Ezek közül is előtérbe kerül a termelőszövetkezeti öregek helyzete. A szocialista átalakulást követő időszakban az idős tagok részaránya nőtt és az ebből adódó problémák a mezőgazdaságban jóval nagyobb gondot okoznak, mint a többi területen. A párt és a kormány a nyugdíj - és járadékrendszer bevezetésével és továbbfejlesztésével jelentős segítséget nyújtott azoknak a termelőszövetkezeti öregeknek, akik nagy számban voltak a termelőszövetkezeti mozgalom úttörői, a szövetkezet alapító tagjai. Anyagi erőforrásaink azonban végesek és ezért sajnos az öregeink közül számosán vannak nehéz anyagi helyzetben. Helyzetük javítására a fiatalabb nemzedék, maguk a termelőszövetkezetek is sokat tehetnek. Ennek szép példáival ma már mind több helyen találkozunk. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek továbbra is segítsék idős, munkában megöregedett tagjaikat. Lehetőségeihez mérten a kormány is tesz további intézkedéseket helyzetük javítására, elsősorban a járadékok összegének a jövő év elején történő felemelésével. A társadalmi ellátottság másik kétségtelenül nagy különbsége a nyugdíjkorhatárban van. Ez is úgy ítélhető meg, hogy a nem túl távóli jövőben intézkedés születhet a nyugdíj- korhatár azonosítására. ^ továbbiakban a miniszter a fejlesztés fő irányait ismertette: A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és az elsődleges faipar műszaki fejlesztése egyre dinamikusabban fejlődő, korszerű ipari hátteret igényel. A saját gépjavító- és szolgáltatóbázis megteremtésében jó úton haladunk. Sok régebbi hibát sikerült kiküszöbölnünk például az alkatrész- ellátásban rövid idő alatt elért előnyös változással. Fejlesztési elképzeléseink azonban csak úgy valósíthatók meg, ha minél több új gépet, eszközt, minél több és hatékony kémiai anyagot kapunk a hazai ipartól, illetve a baráti országoktól. Idei eredményeink máris biztatóak. — mondotta ezután dr. Dimény Imre. — A mező- gazdaság előreláthatóan néhány százalékkal túlteljesíti az éves terv előirányzatát. Az élelmiszeripar teljesítése 1971- hez képest mintegy 8 százalékos növekedést mutat. Átlagon felül fejlődött a húsipar, a tartósító ipar és a növényolajipar. A cukorrépa-termelés növelésére tett intézkedések kezdeti eredménye abban is megmutatkozik, hogy a cukorrépát termelő szövetkezetek, állami gazdaságok — és velük együtt a cukoripar — az elmúlt évi rendkívül alacsony szinthez képest az idén jelentősebben emelik termelési színvonalukat. A lakosság élelmiszerellátása az 1971. évi szinthez képest mintegy 8 százalékkal emelkedik. Az eredményeket — ezt hangsúlyozni kell — végső soron az az alkotómunka teremtette meg, amelyből minden szorgalmas dolgozónk, parasztPillanatfelvétel az viselőkkel beszélget. országyűlés őszi ülésszakáról. Kádár János Csongrád megyei kép(MTI Foto — Vigovszki Ferenc felvétele. — KS) Ságunk fiatalja, öregje, értelmiségünk egyaránt derekasan kivette részét. Amikor erről a helyről is köszönetét mondok valameny- nyiüknek, azt kérem tőlük: segítsék a jövőben is hasonló lelkesedéssel és odaadással közös céljaink megvalósítását. Ezután szünet következett. Szünet után Varga Gáborné vette át a tanácskozás elnöki tisztét és megnyitotta a vitát dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter beszéde fölött. A vitában felszólalt dr. Bélák Sándor Veszprém, Imri Gyula Borsod, Szabó Imre Heves és Palkó Sándor Baranya megyei képviselő, majd i ebédszünet következett. Ezután dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés. Az elnök elsőként Szabó Istvánnak, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa elnökének adta meg a szót. Szabó István felszólalása A _ gazdaságpolitika részét jelentő agrárpolitikának az elmúlt 15 évben részben a termelőszövetkezeti út adta meg a fő vonását. A nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása azt jelentette, hogy ésszerű arányok jöttek létre az állami vállalati és a szövetkezeti tevékenység között, megerősödött a szocialista szövetkezeti tulajdonforma a mezőgazdaságban. Fontos része volt az agrárpolitikának az anyagi ösztönzés, amelynek változatos, a helyi viszonyokhoz igazodó formái alakultak ki. Megvalósult a közös nagyüzemi és a kisüzemi termelés szerves egysége, ennek alapján felkarolták a háztáji termelést és a nagyüzemek önálló, vállalati gazdálkodásához, a feltételek megteremtése szintén állandó törekvés. Emlékeztetett Szabó István arra a párthatározatra, amely a tsz-tagság anyagi érdekeltsége kapcsán leszögezte: az egyéni anyagi érdekeltség alapvető tényező, s a parasztság jövedelme és társadalmi juttatásai együttesen — a szövetkezeti sajátosságoknak megfelelően — fokozatosan válnak azonossá a munkások jövedelmével és társadalmi juttatásaival. E határozatnak az egyik feie már megvalósult: a parasztság személyes jövedelme elérte a fizikai munkásokét. A parasztság életszínvonala, társadalmi juttatásainak mértéke azonban még alacsonyabb. A gazdasági irányítás reformja kapcsán kiemelte: a mezőgazdasági nagyüzemek túlnyomó • hányada alkalmassá vált az önálló vállalati gazdálkodásra. A mezőgazdasági tsz-ek öt év alatt 48 milliárd forintról 70 milliárd forintra növelték termelésüket. 1969- ben például a bruttó jövedelem elérte a 26 milliárd forintot, az elemi csapásokban bővelkedő 1970-es évben ez visz- szaesett ugyan 21 milliárd forintra, de 1971-ben ismét meghaladta a 24 milliárdot. Ugyanebben az időszakban a termelésnél lassabban nőtt a részesedési alap — az utolsó három évben lényegében változatlan maradt. Kisebb létszámmal — az egy főre jutó termelés és jövedelem növelése útján — sikerült megoldani a feladatokat. Javult a tervszerűség a szövetkezetekben nemcsak a termelés terén, hanem a jövedelmek elosztásában és a felhalmozásban is. A gazdaságirányítási reform tapasztalatai az élelmiszergazdaságban kedvezőek, mindamellett a szabályozást bizonyos kérdésekben még tovább kell finomítani. Az egységes szövetkezeti törvény alapján mind több tsz területi szövetség fontos feladatának tartja a termelő- szövetkezetek belső mechanizmusának fejlesztését. Foglalkoznak a javadalmazás rendszerének jobbításával, az üzemi juttatásokkal, a belső ellenőrzés segítésével. Ugyanakkor a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa — gondos előkészítés után — országosan áttekinti a tsz-ek belső mechanizmusának kérdéseit, megvizsgálva az egységes szövetkezeti törvény végrehajtását. Ennek alapján a TOT a mező- gazdasági üzemek belső viszonyainak továbbfejlesztésére ajánlásokat dolgoz ki. Szóvá tette Szabó István, hogy a termelőszövetkezetek jelentős részében a javuló termelési eredmények ellenére sem kielégítő a gazdálkodás biztonsága. Jó néhány gazdaság pénzügyi gondokkal küzd, annak ellenére, hogy a termelőszövetkezeti szektor egészében . a tervezett szinten ai akul a jövedelem. Előfordul, hoev az üzemek egy része inkább vállalja a termelési alapok csökkentését (néha még szabálytalanságoktól sem riad vissza) mintsem hngv egv- szer s mindenkkora felszámolja elhúzódó veszteségeit, vagy felszámoljon gazdaságtalan vállalkozásokat. Öt évvel ezelőtt jöttek létre a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek új típusú érdek- képviseleti szervei: a területi szövetségek és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Ezek is kivették részüket az élelmiszergazdaság fejlesztéséből. A TOT országos szerepkörrel, a területi szövetségek pedig működési területükön — a megyékben — társadalmi módszerekkel segíthetik a tsz- ek gazdálkodását. Mégpedig elsősorban azzal, hogy a megoldásra érett problémákat rendszeresen az illetékes állami, illetve társadalmi szervek elé tárják. Az érdekképviseleti szervek részt vesznek az állami intézkedések kidolgozásában is. így már a döntések előkészítésekor fel lehet mérni az intézkedések várható hatását. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa azt a feladatot vállalta — mondta a TOT elnöke —, hogy érvényesíti a gazdaságok és a tagság érdekeit a szövetkezetek gazdálkodási. működési feltételeinek kialakításában. Ugyanezt teszik lehetőségeik kiaknázásával a területi szövetségek is. Ez a munka — az eddigi tapasztalatok alapján — megfelelően alakult. A termelőszövetkezetek örülnek az érdek- képviseleti szervek tevékenységének, s mivel látják, hogy van eredménye, igényeiket is fokozzák. Ugyanakkor igényeik teljesítésért anyagi áldozatokat is vállalnak. Befejezésül Szabó István azt kérte a társadalmi ég állami szervektől, hogy a jövőben is bátran építsenek, számítsanak a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsára és a területi szövetségekre, mint nagy társadalmi erők létesítményeire. Szabó István felszólalása után elsőnek Mateovics József budapesti képviselő emelkedett szólásra, őt követte Nemeslaki Tivadar, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Borsod megyei képviselő. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy az MSZMP következetes, helyes agrárpolitikája, a dolgozó parasztság munkája és a munkásosztály segítsége nyomán létrejöttek a ■ szocialista mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban azok az emberi és technikai feltételek, t hogy az élelmiszergazdaság magasabb színvonalon elégítse ki a népgazdaság igényeit. Ezt a tényt a munkások, a szervezett dolgozók örömmel és elismeréssel nyugtázzák. A munkásosztály és a parasztság viszonyában a közös munka, a közös érdek és a szocializmus teljes felépítésének közös célja dominál. A szakszervezetek, a szervezett munkások nagy érdeklődéssel, nagy figyelemmel kísérik mezőgazdaságunk, élelmiszeriparunk fejlődését, hiszen az életszínvonal jelentős tényezője az élelmiszer-ellátás minősége és mennyisége, a mezőgazdasági termékek ára. Munkásosztályunk eddig is megadott, s ezután is hajlandó minden segítséget megadni szocialista parasztságunknak. A szakszervezetek megtisztelő kötelességüknek tartják, hogy a munkásosztálynak ezt a tevékenységét segítsék, támogassák. mindez tovább erősíti a munkás-paraszt szövetséget, szocialista fejlődésünk loyfon- tnscKh zálogát — zárta hozzászólását Nemeslaki Tivadar. A felszólalók sorában ezután Pethő Ferenc Szabolcs- Szatmár megyei képviselő következett, majd Angyal János Bács-Kiskun, Lakatos András Somogy, Varga Gyula Zala, dr. Técsi János Komárom, Sárvári István Vas, Marjanek József Fejér, Gócza József Szolnok, dr. Révay Zoltán Győr és dr. Hargitai Katalin Vas megyei képviselő mondta el a véleményét mezőgazdaságunk fejlődéséről és problémáiról. Ezzel az országgyűlés keddi tanácskozása befejeződött. Szerdán délelőtt 10 órakor a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter beszámolója feletti vitával folytatja munkáját a parlament őszi ülése. A pénzügyminiszter r en delete az OTP feladatairól A pénzügyminiszter — a Magyar Nemzeti Bank elnökével egyetértésben, a Minisztertanács rendeletének végrehajtásaként — rendeletben szabályozta az Országos Takarékpénztár feladatait. Az új jogszabály az OTP lakossági szolgáltatásait nem érinti. Lényege, hogy a tanácstörvénnyel • összhangban módosította, bővíttette az OTP feladatait, s így most már jogszabály is rögzíti az egyéves gyakorlatot. Az OTP a tanácsok bankja is lett, kezeli a tanácsok és intézményeik költségvetési és fejlesztési pénzeszközeit, lebonyolítja pénzforgalmukat, a beruházásokkal kapcsolatos pénzügyeiket. A rendelet értelmében az OTP valamennyi előző hatósági jogköre a Pénzügy-minisztériumhoz került. A rendelet kedden hatályba lépett és ezzel együtt érvényét vesztette az OTP, illetve a takarékpénztári főigazgatóság feladatára utaló egész sor korábbi részszabályozás, utasítás, amelyeket a mostani rendelet már magában foglal (MTI),
