Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

I Fekete Sándor ; Petőfi élete '„ITT SZÜLETTEM ÉN EZEN A TÁJON...” 1. Petőfi életét nemcsak azért érdemes megismernünk, mert jobban megértjük belőle köl­tészetét, hanem azért is, mert ez az élet maga is alkotás: a forradalmi emberség örök mintája. Apja Petrovics István, sze­gény embernek született, ne­héz munkával kereste kenye­rét, mint mészárossegéd, hogy azután hússzékek bérlésével gyűjtse össze azt a vagyont, amely fia neveltetéséhez is szükséges volt. Szláv eredetű családból, de magyar község­ben látta meg a napvilágot és magyarnak vallotta magát: az 1848-as szabadságharcban zászlótartóként vett részt. A költő anyja. Hrúz Mária, szlo­váknak született, csak felnőtt korában tanult meg magya­rul. A nemesi előítéletektől át­hatott régi Magyarország tu­dósai igyekeztek bebizonyíta­ni, hogy Petőfi távolabbi atyai ősei magyar nemesek lehettek. A levéltári adatok azonban nem igazolják ezeket a le­gendákat. A költő ismert ősei vándorló iparosok voltak. Petrovics István és Hrúz Mária házasságából minden valószínűség szerint a Pest megyei Kiskőrösön született Petőfi Sándor. Keresztelésé­nek, 1823. január elsejének dá­tumát tartotta születése nap­jának, de a születéshely és -idő körül máig sem szűnő vi­ták zajlanak, — mint ahogy legendás homályba vész hősi halála is. Annyi mindenképpen biz­tos, hogy a család hamarosan elköltözött Kiskőrösről: Fél- ; egyházán, a magyarság egyik sajátos törzse, a büszke kis- : kunok között nevelkedett Pe­tőfi. ő, akit csecsemő korá­ban spirituszos vízben fürdet- , tek a babonás falusiak, hogy ^megmaradjon”, erős, szívós ;r fiúvá serdült. Mindvégig kis ^termetű maradt, de a kortár- sak egyöntetűen kiemelik. I hogy* feltűnő testi ügyesség és ártartás jellemezte. ' j&pja üzleti vállalkozásai ré­tién a család egyre inkább jómódba került A fiú előtt megnyílt az iskolázódás lehe­tősége. Kecskeméten végezte elemi tanulmányait, majd a sárszentlőrinci és pesti alsófo­kú középiskolákban tanult. Pesten, a fejlődő fővárosban egyszerre találkozott a nagy­város élményével és a művé­szet varázsával — apja épp azért vitte el Pestről, mert í,sokat ólálkodott a színházak körül”. így jutott a már csaknem ti­zenhárom éves fiú Aszódra. E kis mezővárosban három éven át tanult 1835. szeptemberétől 1838. nyaráig, Koren István ke­ze alatt. Már az első tanévben jeles lett, majd pedig éppen­séggel kitűnő tanulónak bizo­nyult. Ebből az időszakból maradt fenn első verse is, amely a szokványos iskolai feladatok közül a forma ele­venségével és a szemlélet frissességével tűnik ki. Az is­kola könyvkatalógusa a diák rendkívüli szellemi érdeklődé­séről tanúskodik: vaskos vi­lágtörténelmi művek szerepel­nek a kikölcsönzött könyvek listáján, továbbá latin, német és francia nyelvkönyvek, szó­tárak, szépirodalmi művek. A harmadik tanév végén vándorszínészek érkeztek a városkába. S a kamasz poéta, aki eddig egy helybéli kis­leányba volt reménytelenül szerelmes, most a társulat pri­Népújság 4 1072. október ’0 madonnájáért lángolt fel, sőt meg is akart szökni a színé­szekkel — nem sokkal a vizs­gák elölt A tervről Korén ér­tesítette az apát. Ezen a ponton jobb, ha át­adjuk a szót a költőnek: „Atyám... — mint jó atyához illik — a veszedelmes hírvé­tel után egy percig sem ké­sett pokoli örvénybe süllyedő fia megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csak­ugyan eltérítettek atyai taná­csai, melyek még hetek múl­va is meglátszottak... háta­mon és lelkem porsátorának egyéb részén”. Az eltérítés hatása nem tar­tott sokáig. Bottal senkiből sem lehet kiverni a művészi vágyakat, legkevésbé ered­ményes azonban az ilyen ne­velés egy Petőfi-méretű jel­lem esetében. A költő később önvallomásos szenvedéllyel magyarázta meg, hogy színészi vágyai milyen mélyen össze­függtek legfőbb jellemvonásá­val, szabadságszeretetével. El­ső esküm címmel verse sze­rint azért akart színészek kö­zé állni, „csakhogy szabad, hogy független” legyen. A fiú lázadó hajlamai íme, már akkor megmutatkoztak, Utón Krakkótól Varsóig nemcsak a kitűnő országutat csodálja meg az ember, hanem az elmaradó falvak emeletes parasztházalt is. A legtöbb he­lyen manzárdszobával készül­nek ezek a lakások, igen sok szép balkonnal, láthatóan tá­gas pincékkel. Újabban itt ez a divat — mondta az egyik gazda, nem messze Rabkától, akitől — útközben — vizet kértem a hűtőbe. Aztán el is beszélgettünk. Nem lepett meg, hogy egyé­nileg gazdálkodik. Lengyel- országban ötmillió magán- gazdaságot tartanak számon, a területnek csak elenyésző ré­szén folytatnak nagyüzemi ter­melést. A gazda háza mögött terül el a földje. Dicsértem a szép termést, a dús kalászo­kat és az éppen virágzó bur­gonyát. Kevés szavú ember volt a gazda. Jól esett a dicséret, az­tán arról beszélt, hogy milyen sokat kell dolgozniuk mind­ezért. Neki nincs erőgépe, úgy szokta mástól bérelni, eléggé borsos áron. Aztán a saját jószágaival végzi a többit: a szántást, az ekekapálást, a betakarítást és a szállítást is. Értette a célzást, amikor a szövetkezésre tereltem a szót. Előbb hallgatott, aztán any- nyit mondott, hogy néha ösz- szefognak ők: ha a munka olyan, segítenek egymáson. Jól megvan ő így is. Nyáron so­kat dolgozik a családjával, de aztán kipiheni. Hozzátette még. amikor családja még aránylag jólétben élt. Még dacosabban fordul szembe a világgal, amikor Aszódról hazatérve meg kell tudnia, hogy az 1838- as nagy árvíz elvitte szülei házát, tanyáját, jószágait, s szegények lettek. A természet kártevését Petrovics István a reá jellemző szorgalommal még jóvá tudta volna tenni. De üzleti vállalkozásai is ba­lul ütöttek ki, a bizalmával Visszaélő emberek ellen nem volt orvosszere: a jómódú bér­lőből hamarosan elszegényült kocsmáros lett. Mindez végzetes változást idézett elő a család életében. Az apja egyre kevésbé látta értelmét annak, hogy ere­jét meghaladó áldozatot hozzon gyerek tanulásáért, a fiúban viszont éle­deztek a költői-művészi hajlamok, s hallani sem akart arról, hogy apja mesterségét folytassa. Valószínűleg az anya odáz­ta el a végső összeütközést, ő bírhatta rá férjét arra, hogy a szeretett fiú továbbtanulhas­son. 1838 őszén tehát Petőfi megjelent Selmecen. Eszmei­sok év után végre jobban jön a pénz is, most jó ára van a korai termésnek, megéri a sok fáradságot. Láttam, inkább ő kérdezne szívesebben a nagyüzemi gaz­dálkodásról, minthogy maga válaszoljon a kérdéseimre. Az­tán csak úgy halványan, ke­délyesen mondta búcsúzóul : „Egyszer majd talán én is megnézem a maguk gazdasá­gait”. Magyar szemmel ezek a magángazdaságok a mi fel- szabadulás utáni helyzetünket idézik. Több helyütt találkoz­tam például a malmok előtt hosszú kocsisorral, türelme­sen vártak, hogy rájuk kerül­jön a sor, és őrölhessenek... Aztán másutt, a városi forga­tagban lépten-nyomon lassítot­ta a forgalmat, a sok-sok sze­kér, amely a hétvégi piacra hozta az árut a környező köz­ségekből. A széles határban apró, nadrágszijparcellák, a legtöbbjük szépen gondozott, de akad elhanyagolt is. Már vége volt az iskolai tanítás­nak, s az országút menti árok­parton sok helyütt integettek a tehenet legeltető, aprójószá­got őrző kislányok, kisfiúk. Ha az idegen a boltok kí­nálatából próbálja meg lemér­ni a lengyel mezőgazdaság helyzetét, viszonylag kedvező képet alkothat: szép választé­kot kínálnak zöldségféléből, sőt gyümölcsökből is, bár ez utóbbiak ára lényegesen vna­érzelmi fejlődésének szeren­cséjére, tanulmányi eredmé­nyeinek kárára a líceumban kisebbfajta nemzetiségi hábo­rú dúlt. Az osztályfőnök a szlovák hazafiak ama szeren­csétlen típusának képviselője, amely az osztrák elnyomók előtti buzgó hajbókolással akart magyarellenes izgatásá­hoz támaszt találni. Megdöb­bent, amikor a szlovák nevű fiú nem a „Tót Irodalrni Kör”, hanem a „Nemes Magyar Tár­saság” tagjául jelentkezett. Az ifjú költőnek — szavahihető iskolatársi vallomás szerint — „legkedvesebb tudománya a magyar történet volt, mely­ben való jártasságát” még a jó tanulók Is bámulták. Ter­mészetes tehát, hogy a reak­ciós osztályfőnök megbuktatta Petrovics Sándort — és épp történelemből buktatta meg. Hosszas szenvedés után, vasárnap délelőtt Buda­pesten 87 éves korában el­hunyt Gőzön Gyula Kos- suth-dí jas kiváló művész. Te­metéséről később intézked­nek. Gőzön Gyula Érsekújváron született 1885-ben. Magán- színiiskolából került 1902-ben különböző vidéki társulatok­hoz, majd később Nagyvárad­ra. Nagy Endre onnan szer­ződtette kabaréjához, amely­ben már a fiatal művészként nagy feltűnést keltett. A kö­vetkező évben a Népopera színpadán játszott, több sike­res operett humoros szerepé­ben, majd felváltva működött az operett- és kabaré6zínpado­gasabb, mint nálunk. A hús­ellátás már korántsem ilyen jó, s a választék sincs olyan, mint a mienk. Később Varsó­ban — amikor egy munkás­család megélhetéséről beszél­gettünk — friss ismerősöm el­ismerte, hogy nagyüzemi mó­don gyorsabban lehetne javu­lást elérni az állattenyésztés­ben is, s ő reméli, hogy a mostani új vezetés majd erre is megtalálja a megfelelő mó­dot. Tehát Varsóban a munkás­családnál. A véletlen kerített sort erre a találkozásra, vagy pontosabb, hogy úgy fogal­mazzunk : a kényszerhelyzet. Aki jó előre nem rendel szál­lodai szobát Varsóban, köny- nyen hoppon maradhat. Mit tehet a turista ilyenkor? Ma­gánszállás után néz. így ke­rültem én is a Putawska utcán egy modern bérhézba. Becsen­gettem ide, becsengettem oda, előadtam szorult helvzetemet, míg végül a harmadik emele­ten tudtak segíteni. Ebben a lépcsőházban lakik az az autógyári munkásember, akinek — mint az orgonasíp — három szép kisgyermeke van. Megkért, ha írok róluk, ne használjam fel a neyét, ő ugyanis csak egy aközül a sok tízezer munkás közül, aki itt él a fővárosban. Lakására terelődik a szó, lelkesen ma­gyaráz: — Bizony elég sokat kellett rá várnunk, de végre megvan, s ha nem is tágas, jól elférünk benne. Azelőtt egy pinceszobában húzódtunk meg." Nincs különösebben magas szakképzettsége és nincs jelen­tősebb beosztása sem a gyár­ban. Két és fél ezret keres át­lagban, ha fontos munka van, és jutalmat tűznek ki, akkor Amikor az anyagi gondoktól hajszolt Petrovics István meg­tudta, hogy fia bukással há­lálja meg a szülői áldozatot, indulaténak első rohamában kitagadta őt. Mindez 1839 februárjában történt, tehát félévkor. Ha Pe­tőfi meghunyászkodik osztály- főnöke előtt, év végéig kija­víthatta volna jegyét. Anyai közbenjárással apai bocsána­tot is szerezhetett volna. S akkor megtakaríthatja az el­következő évek megannyi nyo­morúságát. De nem lett vol­na Petőfi, ha így cselekszik. Elhatározta, hogy megszökik Selmecről. Petőfi „könnyelmű” dönté­seiben is számolt a következ­ményekkel, legfeljebb nem mindig váltak be számításai. E nem csupán vérmérsékleté­ből, hanem teremtő erejéből fakadó hirtelen elhatározó ké­pesség jellemének egyébként egyik legnagyobb erénye Volt. kon. 1919-ben a Király Szín­ház tagja lett, s egyidejűleg Muskátli Kabaré néven rövid életű színpadot alapított, ahol későbbi felesége, Berky Lili volt a primadonna. Nagy nép­szerűséget szerzett az operett- és kabarészínpadokon, de mű­vészi becsvágya a dráma felé vitte. így került 1927-ben a Belvárosi Színházhoz, máj 1 1935-ben a Nemzeti Színház­hoz. Kiváló művészi alakítá­saiért számos kitüntetést ka­pott, a többi között 1954-ben Kossuth-díjat, 1955-ben a Ma­gyar Népköztársaság Kváló Művésze címet, 1960-ban Mun­ka Érdemrendet, 1965-ben a Munka Érdemrend arany fo­kozatát. (MTI) ez felmehet háromezerig is. Lengyelországban háromezer zlotyi már jó fizetés, de ők öten esznek, öt emberre kell ruha, s ha — miként Magyar- országon, úgy náluk is — az állam jelentős terheket vesz le a családosok válláról köz­vetett juttatásokkal, szigorú beosztással kell élniük. Éle­lemre elég sok megy el — egy vasárnapra nem elég száz zlotyi, — s ők bizony a fele­ségével egy hónapban csupán egyszer, vagy kétszer enged­hetik meg maguknak, hogy le­mennek a közelben lévő ét­terembe sört inni, zenét hall­gatni. Van televíziójuk, most új bútort szeretnének venni, de még gyűjteni kell rá né­hány hónapig. Talán év végé­re meglesz. Szállásadóm, egy emelettel feljebb más körülmények kö-' zött él. Szépen berendezett háromszobás lakásuk van, a pincesorban garázs, kocsival. A férj nincs idehaza, állami kiküldetésben már lassan egy éve külföldön dolgozik. A fe­leség négy nyelven beszél, ide­genvezető, szépen keres. A nagyobbik gyerek már érettsé­gizett és most műszaki rajzo­ló az egyik tervezőirodában. Az örökvidám kislány harma­dikos gimnazista. <3k banánt és földiepret tálalnak a va­csorához, a fiú szobája akár egy ifjúsági klub, olyan mo­dern és gépesített. A mama és a kislány nyáron a tenger­partra mennek, a nagyfiú a Mazuri-tavakhoz látogat. Ne­kik teiik. Mondják is. hogy az ő családjuk nem tioikus és a lépesőházban egyesek irigy­kednek rájuk. ANGYAL SÁNDOR (Kövoíkezik: Varsói fiatalok közölt.) Madách-hiállítás Balassagyarmaton Madách Imre születésének közelgő 150. évfordulója al­kalmából vasárnap a balassagyarmati Palóc Múzeumban reprezentatív kiállítás nyílt dr. Szabó József magángyűjte­ményének anyagából. A kiállítást Kmetty Kálmán, a városi tanács elnökhelyettese nyitotta meg. A többi között bemu­tatták a tragédia japán és ■ örmény nyeli'ű kiadását. Van egy tragédiakötet, amelyet Bi/Cios Airesben jelentettek meg — magyar nyelven. Kiállították a dán fordítás kéziratának fo­tókópiáit, amely nem jelenhetett meg, mert fordítója, Kari Dumreicher az antifasiszta ellenállási mozgalom résztvevő­jeként hősi halált halt. Láthatók a legújabb német, angol és szovjet tragédiakiadások is. Lengyel hétköznapok : A gazda, a munkás, s amiből megélnek (Folytatjuk). * Meghalt Gózon Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents