Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
« DÓZSA NÉPE Érdi Judit raju KV TI HORVÁTH GYÖRGY VERSEI: ARCODON A SZÉL arcodon szél simít ujjaim helyett rámszelidülsz lassan mint az álom visszavetít a pillanat mikor a lét örvényhabjai közt forogva végre rádtaláltam de lekúsztál múltam ércfaláról hol a bearanyozott éjszakák emléke leng-lobog arcodon a szél arcomon a szél közöttünk a csend araszol METSZET lecsupált őszi táj ölelésünk dermedt védtelen őz a vágy gallyak között reszket ujj-karom egy-egy ág fölsebzi a testét vetgődve mint a fák elvérzik egy estén Hadbíróság! eljárás Roth és Philipovícs ellen az ozorai fegyverletétel miatt Az 1848/49-es magyar szabadságharc után Roth és Phi- lipovics osztrák tábornokoknak hadbíróság előtt kellett magúkat igazolniok azért, hogy 1848. október 6-án Ozoránál körülzárt és teljesen demoralizált seregükkel nem volt más választásúit, mint a feltétel nélküli megadás és fegyverletétel. A hadbíróság még a helyszínen is nyomoztatott az ügyben. Tolna Vármegyéhez intézett megkeresése alapján Kor- bonics Elek, dombóvári kerületi törvénykezési főbíró 1850. május 11-én 12-én Ozorán 12 tanút hallgatott ki a fegyver- letétel történetéről, illetve az osztrák-horvát seregnek Ozorán és környékén tanúsított magatartásáról. A tanúknak — köztük Kolanich Pál, az Esz- terházy-uradálom ozorai pénztárnokának, Vida János, hercegi kasznárnak, Thofflássy József, az ozorai árvák atyjának (közgyám), Kelemen György, ozorai „oskolamestér- nek” és Horváth Ferenc, uradalmi hajdúnak — 11 kérdésre kellett válaszólniok. Többek között arra, hogy 1848. október 6-án miiven felszerelésű és mekkora létszámú felkelősereg szállta meg Ozó- rát. Milyen tlőkészüleket tettek ezek a felkelők az ozorai Sió-híd körül abból a célból, hogy Roth generális seregét a Sión való átkelésében megakadályozzák. Különösen érdekelte a hadbíróságot az. hogy amikor Roth tábornok Ozorá- ra érkezett, a felkelők képesek voltak-e már arra. hogy a horvát sereget feltartóztathassák. És ha nem. akkor a tábornok tett-e és minő rendelkezéseket. hogy az Ozorán talált felkelő seregen keresztülvághassa fnaaát. Igen fontos kérdés volt az is, tudnak-e a tanúk arról, hogy Bastatich Károly százados, Roth tábornok segédtisztje Ozorán állandóan azt hangoztatta. hngv ők. mármint Roth tábornok és s°rp<*e .semmi ellenséges indulattal nem viseltetnek a mani-arnk iránt. Vász- akarva haladnak lassabban, Halál Velencében, unalom a moziban Híre messze megelőzte, s nemrég televíziónk is jónak látta bemutatni a film előkészületeiről készült filmet. A felfokozott érdeklődés sok mindennek szólt. Thomas Mann korunk egyik legnagyobb írója, a Halál Velencében a világirodalom egyik mesterműve, s úgy mondják, Visconti a filmművészet élvonalába tartozik; ennyi jó együtt csak jót eredményezhet. Nem ez történt. A Hálál Velencében egy félreértés rendkívül unalmas dokumentuma, s amíg viszolyogva ülünk a moziban, nem is tudjuk, mit csodálunk jobban: egy jó nevű rendező eltévelyedését, vagy azt a tényt, hogy egy kristálytiszta remekművet is félre lehet érteni? A novella hőse Gustav von Aschenbach „a legszigorúbb rendnek szentelt életet” éli, nem úgy, mint filmbeli mása, aki ügyefogyott kispolgár csupán, s maga sem tudja, hogyan, szerelembe esik, egy szép fiú babonázza meg. Á film szándéka teljes homályban marad, mert a szexuális eltévelyedés is helyenként már nevetségesen érzelgős lesz, a filmbeli Aschenbach remegve, csörgő nyállal támolyog a velencei utcákon, lesi a szép fiút, potyognak a könnyei, ájuldozik, s közben fogalmunk sincs, hogy mitől jött tűzbe ez a Csehov kispolgárait idéző alak, aki annyira komolyah veszi önmagát, hogy épp ezzel válik humorossá. A novellát maga Mann magyarázza, mintha maga is tartott volna attól, hogy a tragikus történet félreérthetővé válhat. Aschenbach egy helyen így beszél: „Mert csak a Szép- ség, jól jegyezd meg, Phaid- rosz, egyedül a Szépség isteni és látható egyben s így hát az Érzékelő útja, kicsi Phaidrosz, a művésznek az útja, az Eszméhez.” Visconti hőse azonban mit sept tud az Eszméről, csetlik- botlik, érzeleg, homoszexuális buzgalma is tökéletesen érdektelen, s ha nem nevetséges, hát unalmas. Sajna, a film nagyobbik felében. Természetesen sok rossz film van, a világ mai filmtermésében nem is iehet másként, önmagában egy rendező tévedése nem is lenne föltűnő. Itt azonban másról van szó. Azok, akiket ez a film vezetne be Thomas Mann csodálatos világába, — minden okuk megvan rá — csak visszariadnak, s a világirodalom egyik legszebb novellájában holmi sivár pornográfiát sejthetnek csak. Mond ink így: ettől a .filmtől ■ -m kap kedvet ahhoz, hogy elolvassa Mannt. Ennél is nagyobb baj, hogy a film unalmas, mégpedig nagyon unalmas. S miután nagy igényű alkotásnak hirdeti a propaganda, kevesek számára hozzáférhető „művészfilmnek”, kézenfekvő a következtetés : ami nagy igényű, magas rendű, klasszikus = unalmas. Az ifjú nézők százai, akik a szekszárdi előadástól élményt vártak, talán azt, hogy közelebb kerülnek Thomas Mann világához, fegyelmezetten véglg- unatkozták a hosszú előadást, s feltehetően azzal mentek haza, hogy úgy látszik „alkalmatlanok” a klasszikusok befogadására. S ezen a ponton a megfilmesített Halál Velencében egyenesen veszedelmes: a jószándékot visszariasztja, az irodalmi érdeklődést lelohaszt- ja, s azt szuggerálja, hogy klasszikus csak unalmas lehet, amit valószínűleg csak megerősít a vetítést bevezető előadás feltétlen hódolata is. Pedig, kicsi Phaidrosz, igazán másról van szó. A Szépség, jól jegyezd meg, isteni és látható egyben, ez a művész útja, s ez a te utad is, az Eszméhez. Ne aZ unalomra gondolj Phaidrosz, amiben részed volt, hanem arra a Szépségre, amit itt hiába kerestél, de ez igazán nem jelenti azt, hogy nincs is. CSANYl LÁSZLÓ hogy Jellasich bán főseregével ne egyesülhessenek. Roth tábornok csák kedvező alkalmat vár arra, hogy megadhassák magukat, mihelyt egy rendes magyar katonai alakulattal találkoznak. Végső kérdés az volt, mikor és mily erővel érkezett Perczel Mór a felkelők segítségére és a vele való érintkezés után miképpen történt még a fegyverletétel. A tanúvallomások végeredményben semmi terhelő adatot nem szolgáltattak Roth és Phi- lipovics magatartására vonatkozólag. Sőt, igazolták azt, hogy Roth tábornok nagyon is igyekezett mielőbb egyesülni a Jellasich bán vezette fősereggel, és hogy az nem történhetett meg, semmiképpen sem Roth tábornok mulasztásából származott. A megállapított tényállás szerint ugyanis a Roth és Pht- lipovics tábornok parancsnoksága alatt álló mintegy 9— 10 000 főnyi tartaléksereget, amely Jellasich seregének a jobb$zárnyát képezte, alighogy Eszéknél átlépte a magyar határt. már Baranyában is állandó nartizánakciók zavarták és késleltették előrehaladásában. fez a sereg Tolna mégve határát csak szeptember 28-án érte él Dombóvárnál. Onnan két oszlopban menetelt tovább Ozóra felé. Az egyik oszlop a Dombóvár—KoCáola—Tíónvi úton. a másik Gvulaiováncrárt (ma Ovulai! és Begölvfin keresztül masírozott Pincehelyre, ahol a két oszlón szeptember 30-án e«vesüH névmással. Pincehelyről Roth generális másnap, azaz október 1-én indult tovább Ozora felé, akkor, amikor szeptember 29-én Pá- kozdrtál a fiatal magvar honvédsereg már jelentős csapást mért. Jellasich seregére és azt a könnvűnek hitt előnyomulásában feltartóztatta. Roth tábornok ekkor már semmiképpen sem vehette fel az érintkezést Jellasich seregével, mivel magyar csapatok állottak a két sereg között Jellasich ugyanis a pákozdi csata után három napra megkötött fegyverszüneti megállapodást nem tartotta be, hanem Roth vezette tartalékseregét sorsára hagyva igyekezett minél előbb biztos területre, Ausztriába menekülni. Sikerült is neki, mivel a honvédsereg vezéfe, Móga altábornagy elmulasztotta egy megvert, menekülő hadnak az üldözését. Jellasich valószínűleg nem értesítette, vagy nem tudta értesíteni Rothékat elhatározásáról, mert Roth seregével tovább nyomult előre Székes- fehérvár felé, annak ellenére, hogy Szlavóniával már 6 is elvesztette összeköttetését és minden utánpótlási Vonalát. Roth október 3-án érkezett Soponyára. Onnan Haas kapitány zászlóalját küldte ki felderítés céljából Bárándra, ahol azonban a horvát sereggel szemben operáló Perczel-had- test elővédje, Beck őrnagy parancsnokkal az élén, az egész felderítő batalliont elfogta. Perczel Mór hadtestének másik elővédjét viszont Görgey Arthur őrnagy vezényelte, aki amikor arról értesült, hogy Tácon még horvátok tanyáznak, rajtuk ütött és kiverte őket a községből és ő is egészen Bárándig nyomult előre. Közben Perczel Mór egész táborkarával és a fősereggel megérkezett Tácra, ahol meg is állapodott. Roth viszont ebben az időpontban a közeli Soponyán táborozott a seregével és amikor arról értesült, hogy hátában, Ozora környékén nagyszámú felkelő sereg gyűlt ösz- sze, egyre jobban meggyőződött arról, hogy a helyzete teljesed reménytelen. Valószínű közben ő is értesült Jellasich megfutamodásáról, ezért egyenesen a helyettesét. Philipo- vics tábornokot küldte el Tácra, hogy ott Perczel Mórtól a horvát had számára akadálytalan elvonulást eszközöljön ki. A küldetés nem járt sikerrel, tekintve hogy Perczel Mór feltétel nélküli megadást követelt. így amikor Philipovícs a soponyái táborba visszatérve közölte Roth-tal a feltételt, a horvát sereg október 5 és 6-a közti éjjel elhagyta Soponyát. hogy gyorsított menetben Ozora felé még el tudjon illanni Horvátországba. Perczel és Görgey azonban a nyomában maradt és amikor Roth október 6-án Ozoránál elérte a Siót, azon a hidakat lerombolva találta és ott Csápó Vilmos parancsnoksága alatt közel 10 000 főnyi felkelő had állott vele szemben. Roth tábornok nak így nem lehetett más választása, mint hogy a lehangolt, teljesen demoralizált és körülkerített seregével minden feltétel nélkül megadja masát és letegye a fegyvert. Ez október 7-én Ozoránál meg is történt, ahol a két tábornok — Roth és Philipovícs — amint azt az ügvükben 1850. október 17-én összeült ftaditöfVém- széki tárgyaláson egyértelműen Vallották, megadás jeléül a Tolna megvet felkelők vezérének, Csapó Vilmos őrnagynak adta át a kardiát. Az ozorai diadal fő érdeme tehát a tolnai felkelőké, akikről még Görgey Arthur, a későbbi fővezér is dicséröleg emlékezett meg, pedig ő általában nem sokra becsülte a felkelők és a nemzetőrök katonai értékéi „Harci értékük kevés. — hangoztatta — de voliak kivételek, mint a tolnai felkelők. akik nem iiedtek me« Ozoránál Rnth fábn-nök jól felfegyverzett seregétől.” HORVÁTH ÁRPÁD HEGEDŰS LÁSZLÓ: CSAK A SZILVAFÁK ÁLLNAK Hogy elszívjam cigarettámat, leültem szőlőnk füves partszélén, múltja romjain, öt sor sovány tőke mutat satnya termést. Csak itt, az útmenti szilVafa ágain vígasztal az érett gyümölcs hamvas-kéklőn. mint négy, vagy tíz éve, avagy tavalyelőtt Körülötte egyre nő a puszta parlag: hajdan szőlőt termő hegyoldalak, tetők t'ôtes füvet lengnek, senki nem kaszálja, akárcsak itt körülöttem s az összediilt présház helyén. Fűböl-gazból ki se látszik hatalmas, öreg présünk, tégen messzetűvt idők tanúja. Lassan a belevésett írást is egészen elmossa az eső: — Tsináltatta líS7-ben Hegedűs Jósef. — Fája is repedező. Vénhedt múzeum lett e táj, bedőlt pincét gazos présházhelyet, silány szőlőt mutat. — csák a Szllvafák állnak mindet túlélve, gyümölcsdt-kínálón őrzik a volt utat.
