Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

írók — fórum n P 1 k Ü 1

Fórumok — írók II C 1 A II l

Több tudósításban is hírül adtuk a Szekszárdim rendezett „Mai ifjúsági regény — mai ifjúság” című tanácskozás eseményeit. Általános elismerést aratott a Tolna megyei KISZ-bizottság kezdeményezése, mely tavaly a történelmi, idén az ifjúsági regény művelőinek biztosított fórumot. A felszólalók ugyanis nagyon sok esetben hangsúlyozták, hogy ennek híjával vannak, éppúgy mint műveik kritikai visszhangjának. Tanácskozásuk legnagyobb része irodalomelméleti kérdésekkel foglalkozott és kissé teoretikus ízzel bár, de nem csekély figyelmet szenteltek az ifjúság, vagy a legfiatalabbak yalôsàg- ismeretének és igényelnek- Egymás műveinek már kevésbé, amivel kapcsolatban a szegedi Hegedűs András nagyon találóan mondta: „szépen, udvariasan tudunk egymással beszélni, d.e nem szeretünk egymás műveiről beszélni”, Azt, hogy erre Kántor Zsuzsa írónő, nem minden ka- jánság nélkül Úgy vélekedett, hogy „összetanult tgrsgsQQ vfl- gyunk", hfárs László pedjg Keszthelyi Zoltánt így idézte : „Tapintat ist eine Hauptsache” (fő dolog), al|gha lehet túlzott örpmmel fogadni. Aít, hogy éppen Hegedűs András felszólalása nyomán a jelen levő gyermek- és ifjúsági írók kör vetkező tanácskozásukra konkr rét művek elemzését ígérték, már igen és éppen ebben volt a Kisz megye! bizottsága által olyan szép körülmények között létrehozott fórum baszna és

eredménye. Ezenkívül a megyei könyvtár részéről Miszlai Sarolta felszólalásában, amelyből konkrét felmérés adatai alapján derült ki, hogy a sok író által csak ismerni vélt, de valójában nem túlságosan ismert ifjúság milyen tárgyú, jellegű műveket igényel.

Nem esett szó viszont a tanácskozáson egy másik fórumról, melynek mintha gz írók nem szentelnének kellő figyelmet. E? az író—olvasó találkozóké. A legutóbbi tanácskozást megelőző papon tpbb is volt, nagy és mérsékelt sikerű egyaránt, Még itt voltak Szekszárd (ró vendégei, amikor befutott hozzánk g tolnai művelődési központból Deli Erzsébet levele, amelyet tanulságként szó szerint Idézünk:

„A tolnai művelődési központ is a könyvtár dolgozói 1972. szeptember 27-én, szerdán délután értesültek § szekszárdi járási KISZ-bizottság titkárán keresztül, hogy a KISZ megyei bizottsága é( a megyei könyvtár 1972. oki. ?- án, hétfőn 16.4S órakor író- olvasó találkozói kíván rendezT ni Tolnán Fehér Klára, Tßtay Sándor és Major Kiára írók részvételével. Annak ellenére, hogy a szervezeti idő rendkívül rövid volt, q művelődési központ és a könyvtár dolgozói mindent megtettek apnak érdekében, hogy a találkozón megfelelő számú közönség vegyen részt■ Meghívókat küldtünk ki, könyveket adtunk ki olvasásra, mozgósítottuk « KlSZ-szervezetek?t, gimnáziumot, iskolát, Kb. hatven fő jelent meg a találkozón■ Köztük olyanok is, akiket a legritkább esetben látunk csak rendezvényeinken. Mondanom sem kell, hagy legtöbben Fehér Klára kedvéért jpttek el. A bejelentett írók közül azonban egyik sem volt felen a találkozón, kelvettük Földes Péter érkezett meg valamennyiünk nagy meglepetésére. (Mikor a hallgatók tudomást szereztek róla, kb. húszán távoztak a teremből.) Amit ehhez hozzáfűzni szeretnék:

1. Földes Péter pontosan egy éve volt Tglnán Ppssuth László társaságában egy nagyon jól sikerült találkozón■ Most senki nem számított rá. 2. Ha már a bejelentett írók nem érkeztek meg, a legtisztább eljárás az lett volna, hogy a megyei könyvtár, vagy a megyei KISZ-bizottság, a találkozó szervezésében illetékes képviselője felemeli a telefonkagylót és közli velünk, hogy « párt személyek nem érkeztek meg, ezt és ezt tudják hozni, kell vagy nem kell? Ennyivel azt hiszem tartozunk egymásnak, 3, Az ilyen rendezvények hatását a későbbiekre vonatkozóan csak az tudja lemérni, akt „túlélt” már néhány ilyen találkozót. Csalódás a közönségnek, kellemetlen az írónak, de legkellemetlenebb a szervezőknek; jelen esetben a művelődési központ és könyvtár dolgozóinak. Ha senkinek sem jó, akkor miért csináljuk? Véleményünk az, hogy az ilyen és ehhez hasonló találkozók rendezése, szervezése felelőtlenség, több a kára, mint a haszna. Nem az író— olvasó találkozók ellen, s jelen esetben nem Földes Péter személye ellen van kifogásunk, ő társai helyett igyekezett helytállni. Irodalmat szerető és értő olvasókat szeretnénk nevelni, olyanokat, akik az írók művei és a művek által felvetett problémák iránt érdeklődnek elsősorban, nem pedig az iránt, hogy például „Mi volt a kedvenc tantárgya az iskolában? Éjjel ir, vagy nappal? Hogyan kezdett el írni?" Márpedig, hß HZ olvasókat nem tudjuk felkészíteni, az idő rövidsége miatt, vagy ha felkészítettük őket, nem az jön, akit várunk, más kérdésre nem nagyon számíthat az író, főleg akkor, ha nem túlságosan népszerű az olvasók körében. A találkozó pedig alkalom az író megismertetésére. Ha nem az, a találkozónak nincs értelme, egy lesz a „kipipálható” rendezvények közül, s ezt szeretnénk a jövőben elkerülni, az olvasókat pedig megkímélni hasonló csalódásoktól."

Peli Erzsébet levelével a kezünkben Tatay Sándorhoz fordultunk- Azért csak hozzá, mert se Fehér Klára, se Major Klára nem vette igénybe a gyprmek- és ifjúsági írók számára Szekszárdon teremtett fópum lehetőségeit, nem jött el. Tatay Sándor eljött, de csak késve, mert váratlanul megbetegedett feleségét kellett Badacsonyból Budapestre szállítania. A fővárosból, az Írószövetségből telefonáltatok ugyan, de ez az üzenet a jelek szerint nem érkezett meg. A tolnaiak elnézését kéri és mindig nagyon szívesen ellátogat hozzájuk, de mivel már nem fiatal ember, szívesebben venné, ha tavaszi—nyári időpontot próbálnának egyeztetni vele.

Ez Tatay Sándor esetében a tény, ami azonban mit sem változtat Deli Erzsébet igazán. A Művelt Nép Könyvesbolt minden író—olvasó találkozóra igyekszik és most is igyekezett kellő számú művet biztosítani az előre megjelölt szerzőktől. Ha azonban g szerzők neve az utolsó percben módosul, akkor se szervező, se könyvesbolt, könyvtár, vagy művelődési központ nem tehet csodát. Író nélkül maradt egy fórum. Egy a sok közül, melyeknek hiányát az írók szívesen panaszolják.

ORDAS IVÁN

Az ősz oldalán Tolnában

Szabad a karját?

Tessék.

Az ősz-asszonnyal járom a megyét, aki reggelenként téli szigorral rám parancsolja a nagykabátpt, betüzeltet az olajkályhákba, s ha mosolyog, Inkább hűvös, ritkán meleg az a mosoly. Bolond idő járja. A legénykedő, könnyen megkapja a derékfájást,' s a traktoros tanácstalan: ml le$z novemberben, hg már most elő kell venni a pufajkát.

Novemberben? Akkor meg majd ránk köszönt a nyár. így vagy úgy, a? Ősz hetek óta dirigálja a maga dolgát, s mellette bandukolva közelről azért egészen szelídnek látszik.

Milyen most mégis, a hetvenes években? Egyszer

az, hogy néptglen, illetőleg nem úgy népes, miként megszoktuk, s ahogy elvárnánk. A majorokban, a tanyaközpontokban, a mázsaházak, a rakodók környékén nyüzsgés, élénkség, hetjpiae-hangulat. Azoktól távolodva lakatlan szigetek a kukorica-, a cukorrépa-, a napraforgótáblák, 5 a bennük mozgó magányos gépek, a hallgatag emberek olyanok, mint a messziről indított gyérszámú felfedező- expedíciók.

Éz a külső kör: a csendövezet.

Az országutakon járó ember rendszerint a csendövezetben halad, s ez váltja ki belőle azt az érzést, hogy kétoldalt a hüt-áj- kihalt, s teljesén néptglgni Régebben a betakarítás még a lertnpiőszöyetkeze- tekben is százával Igényelte a kétkezi munkást. Ködös reggeleken tartották nagy zajjal a munkaelosztásokat. Valahol, valamelyik gépszín mögött, vagy a műhelyek környékén- Ezek a népes mupka- elosztások elmúltak, kimentek a divatbó}.

A cukorrépát, a krumplit sok-sok ember szedte, a kukpricát sok-sok ember törte, tüzek lobogták, élénk, ejeven és népes volt a határ. B? most njpps, illetőleg szűnőfélben van. Kevés helyen létezik, és ahol van. ott is egyre szűkül a részesmŰYeiéS- Oda korlátozódik, ahol még nincs pénz betakaritógépek- re, illetőleg nem tudnak állandó munkát és keresetet biztosítani a tagok többségének, vagy a tagok korösszetétele ojyan. hogy a tevékenységi kört bővíteni túlzottan nem lehet.

Ilyen helyeken a cukorrépa, és valamennyi a kukoricából részes.

Ahogy Tengelicen és Gej-jenben... Ezekben Sz üzemekben a beütemezés, a ki kezdje, hoi kßzdje, mikor kezdje, ez a legnehezebb.

Mindenesetre tágul a külső kör, a csendöyezet. Ami néhány esztendővel ezelőtt még csak program volt, tehát az, hogy a szántás, a vetés, a növény- ápolás, az aratás gépesítése után a soron következő lépés a betakarítás gépesítése legyen, ez a program az idei őszön már igen szépen nyomon kpvethető.

Ahogy Szekszárdi-ól Paksra, vagy Hőgyészen keresztül Dombóvárra haladunk, az állami gazdaságok szembetűnően mutatják: megkezdődött a lendületes átállás, a kézi betakarításról a gépi betakarításra; Elfogynak az idénymunkások, a sommások mai megfelelői, akik így őszidőben a homoki vidékekről leszerződtek az állami gazdaságba kukoricát törni. Igaz, egyre nagyobb gondot okoz idénymunkásokat találni és tavaly tudomásom szerint egyedül Dalmandon a Szolnoki brigád képviselte az idénymunkásságot.

Különös érzés, meglepő élmény felfedezni a holt statisztikát, amely időről idpre közli, hógy a foglalkoztatottak száma a mezőgazdaságban évről éyre cspkken, s a régi értelemben vett paraszti mesterség múlófélben. Ahogy nyugalomba vonult a kasza, hasonlóképpen nyugalomba vonul a szárvágó kapa, és a föbbi őszi szerszám, kézi alkalmatosság. A hatalmas, több száz hektáros kukoricatáblákon két- három gép, s néhány vontató mozog, töréssel foglalkozó, szárvágással bajlódó ember tíz kilométereket mehetünk úgy, hogy egy sem.

Helyenként tartálykocsikra emlékeztető gépek műtrágyát szórnak. Nyomukban szántó traktorok cammognak. Úgy tűnik, eljutottunk oda, hogy a kinti munkát számos üzemben már ősszel is csak néhány ember végzi, pontosan úgy, miként nyáron gz aratást. Az igazi fpgós feladat a szállítás, g szárítás, a tárolás, a raktározás bent a központokban.

Tengelicen és több más közös gazdaságban tavaly, yagy az idén helyezték üzembe a szárítóberendezést. Enélkül a nagy hozamú kukorica ütemes betakarítása egyszerűen elképzelhetetlen. Nem kell megvárni a teljes érést. A termés még szinte zöld állapotban harminc százalék körüli víztartalommal lekerülhet a földekről és késlekedés nélkül mehet a vetőszáptás, a mélyszántás.

Az utakon rengeteg a szállítójármű. Leginkább ezek mutatják, hogy a földeken teljes erővel folyik a vetés, a betakarítás, a szőlőkben a szüret. Teherautók hordják a szőlőt, a répát, a kukoricát. Ezekben g papokban a szekszárdiak }s gyakian Játják, hogy szőlőskocsik haladnak át a városon, azt viszont kár, hogy nem látják: a bekötő utakon olykor nagyobb a forgalom, mint egyik-másik szekszárdi utcában- A gazdák, a szakemberek az esőtől rettegnek legjobban. Csak az ne. Megbénul minden. A kátyús, felázott földutak Gyönkön, Gyuláján, általában a kötöttebb talajokon a vontatókra nézve istencsapásszámba mennek. Ezekkel a foldatakkal esőben, sárban legfeljebb az ökörfogat képes megbirkózni, nagy nehezen.

Az lesz majd az igazi, ha a mezőgazdasági üzemek belső úthálózata is alkalmazkodik a korszerű követelményekhez, a gépi technikához. Tíz év múlva, hús? év múlva talán.

Az őgz oldalán járva a megyét sok a bizakodás, a reménykedés. Már ami a terméseredményeket, a termésátlagokat illeti. Az a fontos csak, hogy ídpjébent minél kevesebb veszteséggel sikerüljön elvégezni a betakaríját. A mezőgazdászok a termésbecslésékre hagyatkozva elmondják; a tervezett körül, vagy annál valamivel jobban fjzet a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa, s egyelőre jól halad a vetés. Persze mire ezek a sorok nyomtatásban megjelennek, teljesen megváltozhat jobbra, vagy rosz- szabbra fordulhat az idő.

A tapasztalt szőlősgazdák bizalmatlanok. Menten}, ami menthető. Nem várják a napos időt, iparkodnak befejezni a szüretet.

Kplesd és Harc között, az út bal oldalán hanyagul összedobált bálaszalmakazal. Ez az egyetlen, ami az őszi határt járva kifejezetten szemet szúr, pedig igen csak bejártam a fél megyét, Gerjen, Du- naszentgyörgv, Mucsi, Szedres, Kalaznó, Kurd, Kéty, Tevel Duzs határát.

Paks alatt, a háztáji szőlőkben szüretelnek. Végre a dűlő végén lovakat látok. Az ember azt hinné. hogy a ló már nem is háziállat. Ritka, mint a fehér holló. A háztáji és a kisegítő gazdaságokban inkább a kistraktprok mozognak. Fürgék, és állítólag alig kérnek „abrakot”.

Feltűnt, hogy a szüretelek csak szedik a szőlőt, de nem nótázhak. A kertészetekben, ahol 30—40 asszony dp}go?ik együtt, ott sincs nóta. Sajnálom, hogy nem szokás, hogy nem divat, hogy itt nem léteznek Röpülj páya körök.

Szere{tem volna találkozni csősszel, mezőőrrel. A mezőőrök egyenruhát hordanak. Nem sikerült. Nem láttam se csőszt, se mezőőrt, úgy látszik elkerültük egymást.

Ősz van.

A vén cpkprrépa-átvevők, a nyugdíjas mezőgazdák, az egykpri gazdatisztek ülnek a mázsaházak előtt, s merengve nézik a befelé iparkodó gázolajszagú hafgrt.

SZEKUUTY PÉTER