Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-28 / 255. szám
I 1 / Hők Toîna megyében Egyenlő munkáért egyenlő bért Gondolatok a megyei pártbizottság ülése után Áz MSZÔT-tagesoporîok elnökeinek megyei értekezlete „Az egyenlő munkáért, egyenlő bért elve gyakorlati érvényre juttatása érdekében központi és helyi intézkedések eredményeként jelentős bér- fejlesztésre került sor megyénkben. Ennek kapcsán emelkedett a nődolgozók fizetése és javultak a bérarányok ...” (Részlet a megyei pártbizottság beszámolójából.) A Tolnai Selyemgyárban megszüntették az 1400 forint alatti ' keresetet. A Bonyhádi Ruházati Szövetkezetben azokat a nőket, akiknek lényegesen alacsonyabb volt a keresetük, nem a szokásos kétszázalékos, hanem tízszázalékos bérfejlesztésben részesítették. A Dombóvári Fatelítőben is dupla fizetésemelést kaptak a nők, hogy a gyakorlatban is érvényesüljön az egyenlő munkáért egyenlő bért elv. E téren is történt változás. Aki arra számított, hogy itt máról holnapra látványos változás lesz — az csalódott egy kicsit. Mint Horváth József, a megyei pártbizottság titkára szóbeli bevezetőjében rámutatott: a nők olyan iparágakban dolgoznak elsősorban, ahol alacsonyabbak a jövedelmek. Ezt máról holnapra megszüntetni nem lehet. Az egyes ágazatok közötti jövedelemkülönbségeket csak hosszabb távon lehet kiegyenlíteni, mert a gyors, meggondolatlan cselekvés egyensúlyi zavarokhoz vezetne. A nők alacsonyabb jövedelmét azonban nemcsak az iparágak közötti különbségben kell keresni, hanem a szakképzettség hiányában is. A nők nagy része ma megyénkben is az úgynevezett tipikus női foglalkozási ágazatokban található, amelyeknek jellemzői : hasonlóságot mutatnak a háztartási munkákkal és olyan munkai körök, amelyekben férfiak nem szívesen helyezkednek el az alacsony bérezés miatt sem. Az ifjúság pályaorientációja is újratermeli ezeket a hagyományos női szakmákat. A családi környezet is az iskola- rendszer is még sok tekintetben szétválasztja a fiúk és a lányok számára adandó ismereteket. De nem csupán az oktatási rendszerben, hanem a pedagógiai módszerekben is hiba lehet, mert a lányok műszaki képességeit ma még kevésbé fejlesztik, mint a fiúkét. Hogy mennyire baj van a nők szakképzettségével, bizonyítják a statisztikai adatok. 1970-ben Tolna megyében a 30 646 szakmunkásból mindössze 5552 volt a nő, de ezt az arányt még rontotta, hogy közülük mindössze 3081 dolgozott a jelzett időpontban a szakképzettségének megfelelő beosztásban. De nemcsak a megyei átlag ilyen rossz. Az egyes települések átlaga is hasonló Dombóváron 1970 ben az összkeresők száma 76.55 volt. Ebből férfi: 4528, a nő pedig 3127. 1971-ben az összkeresők száma 9967-re nőtt. A férfiak száma ekkor 5769, a nőké pedig 4198 volt. Ezek a számok azt bizonyítják: a nők egyre inkább beilleszkednek a termelesüe, mind több és több nő vállal munkát az üzemekben. Ez ió dolog. De az már nyugtalanító, hogy a szakképzettséget vizsgálva kiderül : Dombóváron 2748 embernek van szakmunkás-képzettsége és ebből mindössze 465 a nő. És még nyugtalanítóbb, hogy a jövő kilátásai sem biztatók. Dombóváron a jelenlegi 597 ipari tanulóból mindössze 16 a lány. Az idén felvett 188 ipari tanuló között pedig mindössze csak egy lány akad. Erről beszélt hozzászólásában Kaszás Imre is. Elmondotta: 1970 óta stagnál a szakmunkásképzőkben a nők aránya. A felnőtt szakmunkás- képzés csaknem teljesen megszűnt. Négy év óta dolgozó nő nem jelentkezett a megyében szakmunkásvizsgára. A szakmunkásképzés, a kevés női szakmunkás kérdése, jelenlegi állapota, sokféle tényezővel függ össze. Magyarázni is lehet. Sajnos a magyarázás nem segít. Tenni kell. És egyre többet tenni. Kétségtelen tény, hogy a dolgozó nők egy jelentős hányada nem régen lépett az ipari munkások soraiba. Az is tény, hogy a munkásasszonyok egy része kora miatt nem tudja a szakmunkásbizonyítvány megszerzésével járó pluszt vállalni. Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy megyénk több mint 17 000 bejáró dolgozója között igen sok a nő. A nők esetében még- inkább időveszteséget jelent a bejárás, mint a férfiakéban. Gátló körülmény a nem megfelelő iskolai végzettség is. Sajnos, ma még megyénk munkakéoes korú nőlakosságából 1559 semmiféle iskolai végzettséggel nem rendelkezik, 19 872 nedig csak hat osztály elvégzéséről kapott bizonyítványt. Jelenleg viszont a szakmunkáskéozettség megszerzéséhez előírás a nyolc általános. Sajnos nemigen van törekvés arra, hogy akik elmulasztották ezt elvégezni, most törekednének a végzettség megszerzésére. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók általános iskolái ába járók között egyre kevesebb a nő. Nem törekszenek a nők szakmunkás-bizonyítványt sze— Pörböly „határállomás”, utána Bács-Kiskun megye következik. Milyen község Pörböly? — Község? Aligha község. Település csupán, s nekem ez a lakóhelyem — mondja Schulteisz Péter parkettakészítő kisiparos. — Házat épít? — kérdezem. — Tél előtt szeretném fölrakni rá a tetőt. A Szózatra gondolok: Itt élned, halnod kell. Soha nem jutott eszembe, hogy elköltözzek. Feleségemmel együtt megszoktuk, megszerettük Pörbölyt. Mások is így vannak ezzel. Építkeznek. Az idén költözött új házba Balogh János erdőgazdasági dolgozó, és Asztalos János. Jó hely ez nagyon. Munkalehetőség szempontjából különösképpen. Helyben az állami gazdaság, az erdészet, a termelőszövetkezet. Mind-mind bőséges munkaalkalom. Pör- bölynek kifejezetten jó a fekvése abból a szempontból is, hogy közel van hozzá Baja, Bátaszék, Szekszárd és Pécs. Sokan járnak dolgozni Bajára a posztógyárba, a fűtőházhoz, üzemekhez, vállalatokhoz. Egyedül az a probléma, hogy ide a központhoz két kilométerre fekszik a vasútállomás. Ezzel szemben igen jó, az utóbbi években megjavult az autóbuszközlekedés. — És magának, a parketta- késiítő kisiparosnak, kereset szempontjából megfelelő „terep” Pörböly? Van munkája? — Rossz mester az, akinek nincs munkája. Nézzen körül. Egyetlen olyan házat nem lát, rezni azért sem, mert gazdasági egységeink egy részében vagy az üzem profilja olyan, hogy nincs igény a szakmunkásra, vagy a bérrendszer ösztönöz nagyobb tömegű segéd- és betanítottmunkás-létszám meglétére. Hasonló problémákkal találkozni a termelőszövetkezetekben is. Előfordul ma még — sajnos —, hogy a termelőszövetkezet ösztöndíjasként végzett szakmunkáslányokat profilváltozás miatt nem tud foglalkoztatni a tanult szakmában. De találni olyan technikusi oklevéllel rendelkező asszonyt is, aki nem a végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik. Az is tény, hogy számos, mezőgazdasági szakmunkásképzőt végzett nő más pályán helyezkedik el. A ma még erősen ható szülői konzervativizmus is „besegít” a szakképzetlen női munkaerő újratermelésébe. Még mindig erősen tartja magát az a nézet, hogy a fiúnak szakma kell, a leány majd elmegy segéd-, vagy betanított munkásnak, és ha férjhez megy, a jövője is megoldódik. Mindezt tetézi a családos nők otthoni .leterhelése. Ha mindezeket a tényeket figyelembe vesszük, akkor látjuk: jelentősek a nők szakmai képzésében az objektív és szubjektív gátló tényezők. Ezek a tényezők ma még jelen vannak. Napjaink feladata, hogy ezek a gátak is minél előbb leomoljanak. Maguktól nem fognak leomolni. Mindannyiunknak tenni kell azért, hogy ezek az akadályok minél kisebbek legyenek, majd teljesen eltűnjenek. SZALAI JANOS Következik: Bölcsőde, óvoda, szolgáltatás. ahol még nem dolgoztam volna. A környező községekben is mindenütt ismernek, megbízatást kapok, hívnak. Dehát egyelőre a saját házam építése teljesen leköt. Erre fordítom minden időmet. — Most hol laknak? — Nagyanyám házában, Szálláskert 2. szám alatt. Látja ez is új. Mármint az elnevezés. Pörbölyön utca nem volt. Utcanév sem volt. Az utóbbi időben aztán nehezen lehetett eligazodni, így ha jól emlékszem, két esztendeje „megkereszteltük” az utcákat. Bajai, Iskola, Óvoda, Rezéti... A postásnak könnyebb, bár ami azt illeti az ittenieknek nem nagyon tetszik, hogy Pörbölyön nincs posta, és a szomszédba kell eljárni pénzt, csomagot feladni. — Az új ház mellé épít ba- romfiólat, sertésólat? — Természetesen. Itt változatlanul a baromfiól a hűtő- szekrény. Disznót is tartok és hizlalok. Tessék körülnézni. Említettem, hogy az új házak mindegyikében dolgoztam. Belülről is ismerem valamennyit. Mindenütt vannak ólak, sőt még kukoricagóré is. A jószágtartásról nem szeretnénk lemondani. — Mennyit ér egy új, két- szoba-komfortos téglaépület? — Egy a közelmúltban százhetvenezer forintért kelt el. Általában ez az ára. Százötven-, száznyolcvanezer forint között. — Más vidékekről költöznek ide Pörbölyre? A megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának szervezésében pénteken ülést tartottak a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Tolna megyei tagcsoportjainak elnökei. Az ülésen részt vett Czank József, az MSZBT országos elnökségének tagja is. A tanácskozás részvevőit István József, a megyei pártbizottság osztályvezetője tájékoztatta a megyei párt-vb idevonatkozó határozatáról, a tagszervezetek munkájáról, s körvonalazta a feladatokat. A magyar—szovjet barátsági mozgalom Tolna megyében is évről évre nagy sikereket könyvelhet el. Évente 25—30 községben rendeznek baráti találkozót, orosz nyelvi tanfolyamok segítik a nyelvi különbség áthidalását. Nagyon fontos a szovjet nép dolgos erőfeszítéseinek, életének megismerése. E téren különösen szembetűnőek az eredmények: Tolna megyéből már 10 barátsági vonattal több mint 3000 érdeklődő utazott a Szovjetunióba. Szép sikerek születtek megyénkben a Szovjetunió mai életét bemutató irodalom népszerűsítését célzó olvasómoz- galoomban. Az MSZBT-tagcsoportok jelenleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. és a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára való készülést tartják a legfontosabb feladatuknak. Ebből az alkalomból sok helyen kiállítást szerveznek, vetélkedőket rendeznek „Ki mit tud a Szovjetunióról” címmel, és továbbra is napirenden szerepel az olvasómozgalom keretében a Szovjetunió eredményeinek népszerűsítése. Mind nagyobb számú turistautazásra kerül sor a Szovjetunióba, de egyre — Nézze, ez olyan dolog, hogy mindenütt akadnak vándormadarak. Ideköltöznek, egy évig, két évig itt laknak, utána továbbmennek. Akik valóban meghonosodnak Pörbölyön, azok a decsi szállásokról „húzódtak” ide. Valamennyien dolgos munkásemberek. Különben Pörbölyre jellemző, hogy az itteni lakosság kilencven százaléka állandó munkát végző, havi keresettel rendelkező fizikai dolgozó, tíz százaléka szintén havifixes irodista. Mindössze két egyéni gazdát ismerek, és talán érdekes, hogy már csak egyedül ők tartanak lovat. — A szórakozásról mit mondana? — A kultúrház a fiataloké, a miénk meg az italbolt. Ha érdekli, a fiatalokról elmondom, hogy kocsis, tehenész egy sincs közöttük, illetőleg egyetlen egyről, a Bíró Sanyiról tudok. A többiek szakmával rendelkeznek, vagy iskolába járnak. Az én Margit lányom Bonyhádon tanul, Péter fiam meg Pécsen jár iskolába. Margit a középiskola elvégzése után egyetemre szeretne menni, közgazdász akar lenni. Ez általános törekvés. Vagy tovább tanulni, vagy szakmát szerezni. — Milyen fából van legtöbb? Az udvarokon, az utcákon, a kertekben? — Akác és dió. Nem mondhatom, hogy sok gyümölcs terem. Tudja ez mély fekvésű tegyakoribbak a szakmai utazások is. Amint az lapunk hasábjairól is ismert, Tolna megye közvetlen baráti kapcsolatokat teremtett a szovjetunióbeli Tambov megyével, s ez különösen sok lehetőséget nyújt a testvéri kapcsolatok elmélyítésére. Vadócz Kálmán, a megyei könyvtár igazgatója tájékoztatót adott az ülés részvevőinek a „Kell a jó könyv” olvasópályázatról, amelyet ugyancsak a magyar—szovjet barátsági mozgalom keretében hirdettek meg. Az olvasópályázatra több mint 2100 pályázat érkezett be. A pályázat díjait előreláthatóan decemberben adják át. István József osztályvezető befejezésül átadta a Magyar—■ Szovjet Baráti Társaság országos elnökségének aranykoszorús jelvényét a mozgalom két kiemelkedő Tolna megyei aktivistájának: Vadóc Kálmán megyei könyvtárigazgatónak és May Simon értényi tsz-elnők* nek.----------------------------------- j T ovábbképzés Tamásiban Jól sikerült az idei oktatási év a tamási ÁFÉSZ-nél. A szövetkezet 308 dolgozója közül kilencvenhárman iratkoztak be általános, középszintű iskolákba, felsőoktatási intézménybe, illetve tanfolyamra! A 93 iskolás közül ötven nő. Az érdeklődésre egyetlen számadat is jellemző: kedden tartják az ÁFÉSZ kultúrottho- nában a szakszervezeti politi-' . kai oktatás ünnepélyes megnyitóját. A tanfolyamnak hat«: van résztvevője lesz. rület. A gyümölcsöt inkább megvesszük a piacon. Ezzel szemben a kertekben jóformán minden megterem. A háztáji kertek gyakorlatilag a családok konyhaszükségleteit kielégítik. Paradicsom, paprika, bab, zöldségfélék,, van minden, bár a piacokról is vásárolnak. Ha valami megtetszik, vagy ha valami szebb, akkor megveszik. Ma már nem úgy van, mint régebben. Az emberek jobban mernek pénzt költeni, nem verik túlságosan a fogukhoz a garast, bár a portákról láthatja, hogy pocsékolás nincs, a pörbölyiek beosztással, takarékosan élnek. Az öltözködésre igen sokat adnak a fiatalok. Itt is az a helyzet, hogy van miből. — Vadászok, halászok? — Tudtommal nem divat. Egy embernek van csak vadászpuskája. Nincs ugyan messzi a víz, de halászni, horgászni nem járnak. — Mit gondol, lesz még az idén jó idő? — Kell, hogy legyen. — Sz. P. — 1972. október 28, Ilyennek látja, mondja Pörbölyt Schulteisz Péter magánkisiparos f
