Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
I I Nők Tolna megyében Szocialista egyenjogúságot Gondolatok a megyei pártbizottság ülése után „Legyen a mi korunk asz- szonya, leánya művelt, képzett, öntudatos, egyenrangú minden tekintetben de végezzük munkánkat annak tu» datában is, hogy a társadalomnak a nőre, az anyára is szüksége van, a maga finom-, ságával, kedvességével, intelligenciájával.” Ezt már a vitában mondta el Gyuricza István. Hogy mégis élre került, annak oka az, hogy más szavakkal ugyan, mint a beszámoló — a szocialista egyenjogúság elveit fogalmazta meg. Mit vár a szocialista társadalom az egyenjogú nőtől? Azt várja, hogy legyen cselekvő, aktív a munkában, a tanulásban, a családban. Ebből világosan következik: a nő csak akkor lesz szocialista értelemben egyenjogú, ha a társadalomépítés cselekvő részesévé válik, ha gondolkodását, cselekvését áthatja a szocializmus eszméje. Ezt elérni, megvalósítani pedig nem lehet máról holnapra. A párt, a kormány e cél elérésére törekedett a felszabadulás óta. Azt még könnyű volt kimondani törvényben, alkotmányban: a mi társadalmunkban a nők a férfiakkal egyenlő jogot élveznek. Megvalósítani ezt a szép elvet már sokkal nehezebb. Immár több, mint negyed- százada küzdünk érte. Eredményeink óriásiak, de feladataink is hatalmasak. És bonyolultak. Nem máról holnapra megvalósíthatók. A Központi Bizottság 1970. február 18—19-i határozata sem tartja máról holnapra megvalósíthatónak a nők szocialista egyenjogúsítását, hanem folyamatként kezeli. E folyamatban a határozat megjelenése óta a nők egyenjogúságát gyorsító szakasz figyelhető meg, amelyben egyre inkább össztársadalmi üggyé válik a nőkérdés megoldása. Az elmúlt több, mint két esztendőben végzett következetes politikai munka eredményeként a közérdeklődés és a társadalmi cselekvés homlokterébe került a nők helyzetének javítása megyénkben is. Széles körben teret nyert és megerősödött az a felfogás és gyakorlat, hogy elsősorban helyileg kell cselekedni és azoknak, akiknek ez a legjobban módjukban áll. Egyre inkább minden szinten megértik: a határozat hosszú távra szól, nem kampányszerűen, hanem rendszeresen kell cselekedni. A pártszervek, az alapszervezetek vezetőségei, a párttagok túlnyomó többsége nemcsak megismerte, megértette e határozatot,, hanem ennek alapján egyre eredményesebben tevékenykednek. Az elmúlt két év alatt a pártszerveknél rendszeresen napirenden szerepelt a kérdés és az alapszervezetek többsége is évente legalább egyszer vezetőségi ülésen, vagy taggyűlésen tárgyalta a tennivalókat. A viták középpontjában már nem az áll, hogy miért kell ezzel a kérdéssel ennyit foglalkozni, hanem az, hogy mit, hogyan kell és lehet cselekedni. És cselekedni egyszerre több területen kell. Egyformán becsülni kell a nőt, mint anyát, mint a társadalom tagját, mint a termelés részesét. Mindhárom területen vannak eredmények, de vannak tennivalók is bőven. Ahhoz, hogy egyenjogú társ legyen férfi és nő, nem elég csak az, hogy a társadalom tegyen meg minden tőle telt hetőt, szükség van arra is, hogy a legkisebb közösség, a család, a férjek is több gondot és munkát vállaljanak át a nőktől. Hogy gyermekeink anyjai lehessenek — lehetővé kell tenni, hogy valóban anyák is lehessenek és ne a család kiszolgálói. Ahhoz, hogy egyenrangú munkatársakká válhassanak — a valóságban is biztosítani kell, hogy szakmát tanulhassanak. Hogy korunk leánya, asszonya művelt, képzett, öntudatos nővé válhasson — nem elég megállapítani, hogy még nem az. Arra van szükség, hogy az egész társadalom keresse, kutassa, miként válhatna azzá. Ahhoz, hogy kedves lehessen, le kell simítani arcáról a második műszak okozta gondráncokat ... Eddig sem volt elég beszélni ezekről. Most pedig különösen eljött a cselekvés ideje. A több, mint két és fél év megyei tapasztalata azt bizonyítja: mind több a tett. Hogy mi történt eddig és milyen feladatok állnak még előttünk, arról a cikksorozat további részeiben esik majd szó. SZALAI JANOS Következik: Munkakörülmények, statisztika, vezetői poszt. Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Napirenden : Beszámoló a Megyei Tanács V.B. Szekszárdi Járási Hivatalának munkájáról és a paksi Nagyközségi Közös Tanács községpolitikai feladatairól A megyei tanács végrehajtó bizottságának tegnap délelőtt megtartott ülése az ügyrendnek megfelelően Szabópál Antalnak, a megyei tanács elnökének jelentéstételével kezdődött. Részt vett a végrehajtó bizottság soron lévő ülésének munkájában dr. Vágó Pál, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának képviseletében, továbbá — az egyes napirendeken — Tatár Lajos, az MSZMP szekszárdi járási bizottságának első titkára, Riba Értéke : 32 millió Eladó, bérbe vehető a bátaszéki konzervüzem Társat keres a termelőszövetkezet „Az érdeklődőket szívesen látja a Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Bá- taszék” — olvasható a következő hirdetés alatt: „Konzervüzemünk és szeszfőzdénk működtetéséhez társakat keresünk. Az üzem öt kát. holdon fekszik, be van kerítve. Portalan úthálózat és betonbusjko- latú tárolótere van. Az épületek alapterülete: 3800 négyzet- méter. Az üzem kapacitása 700—800 vagon. Gőztermelő bázisa óránként 3 tonna, ez tovább bővíthető, szintúgy a vízbázis, amely jelenleg percenként 800 liter víz szolgáltatására alkalmas: Az üzem ’ munkaerő-állománya: 200 dolgozó és az irányítók. Az üzemben megvannak az előírás szerinti szociális létesítmények. Az objektum más ipari célra is felhasználható. Az üzemet esetleg bérbe adjuk, vagy eladjuk.” Miért akarnak Bátaszéken túladni a konzervüzemen? Erről beszélgetünk Kállai Józseffel, a termelőszövetkezet főkönyvelőjével és Vincze Józseffel, a szövetkezet elnökével. — 1966-ban elhatároztuk, hogy a gyümölcsöshöz — melynek alapja 126 hold őszibarack — feldolgozóépületet létesítünk, ahol gépesítjük a válogatást, s Ott helyben a barackot részben feldolgozzuk. Akkor ez a lépés szükséges volt, hisz a piac túltelítettsége miatt a barack ára évről évre csökkent. Később a különböző rendelkezések azt láttatták, hogy élelmiszeripari tevékenységgel termelőszövetkezetben érdemes foglalkozni. A konzervüzem létesítésének gondolata először 1967-ben vetődött fél a szövetkezetben, — a gazdaságirányítás reformjának bevezetésével. Gondoltuk: ha már üzemi épületünk van, miért ne bővítsük a tevékenységünket, miért ne dolgozzuk fel a kertészeti termékeinket. Emellett szólt az is, hogy az asszonyi munkaerő téli foglalkoztatását már korábban is meg kellett volna oldani. A komplexbrigád — amely a gazdaságban 1964-ben indult be — a gépesítés miatt a női kézi munkaerőt kiszorította. Bátaszéken nincsenek nagyobb ipari üzemek, ahol foglalkoztatni tudták volna őket, gondoltuk, mi magunk megoldjuk az asszonyok téli foglalkoztatását. — A konzervüzem 1968-ban indult be. Akkor a számítások szerint úgy tűnt, hogy a konzervipari beruházás kifizetődik. Azonban 1969. november 30-án a Nemzeti Bank' elnökének utasítása szerint egy-egy termelőegységre jellemző, úgynevezett minimumkészleteket állapítottak meg. Ez azt jelenti, hogy egy-egy gazdaságnál megállapították, hogy az év melyik szakára eshet annak minimumkészlete ; ekkor igényelhet hitelt, s a fölvett hitelek is ekkorra járnak le. A rendelkezések értelmében a mezőgazdaságban a termelési hitelt minden év december 31-ig kell visszafizetni. A konzervipari termékeket viszont december 31-ig eladni lehetetlen. Az értékesítés csúcsideje: év eleje. A termelőszövetkezetnek viszont már decemberben szüksége lenne a pénzre, a hitel-visszafizetés miatt is, de az sem mindegy, hogy mikor realizálódik a befektetés. — Már 1971-ben társat kellett keresni, mert saját erőből, ilyen hitelpolitika mellett az üzemet tovább fenntartani nem tudtuk. A konzervüzembe nagy összeget fektettünk, nem beszélve arról, hogy az 1970-es esztendő 14 millió forinttal „rázta meg” a tsz-t. Hetvenegyben a Szegedi Konzervgyárral szerződést kötöttünk. Eredményes együttműködés után idén szeptemberben a szerződést felbontották. Felmondásukat azzal indokolták, hogy az üzem Szegedtől távol esik, s emiatt nem tudják kellőképpen irányítani, kézben tarolni a termelést. A konzervüzem jelentős pénzforrásunk volt, hisz évente majdnem egymillió forintot hozott tisztán. Az üzemet terhelő 12 millió forintos forgóeszközhitei utolsó részletét most októberben fizettük be. Tehát most már teljes egészében a mienk. Nem sokat érünk vele. mert a szövetkezet egyedül ezt a nagy kapacitású üzemet fenntartani nem tudja. Nem is szabad fenntartani, mert tönkremennénk. Amennyiben megfelelő, tőkével rendelkező társat találunk, úgy a társulást hitel szempontjából a bank külön kezelné. Eddig a TEMAFORG, a TOT, a soroksári Vörös Október Tsz, a TOLNAKER, a fülöpjakabi szakszövetkezet, a Szigetvári és a Paksi Konzervgyár keresett meg bennünket. — Az épületet mindenképpen rendeltetésének megfelelően konzervüzemként szeretnénk használni. Ha nem lesz megfelelő partner, kénytelenek leszünk nem konzervipari tévé kenységet folytató üzemmel társulni. Történetesen olyan ipari üzemmel, amelyik az asz- szonyokat foglalkoztatni tudja. Az üzem forgalmi értéke 32 millió forint. Az összérték 86 százaléka az épület, 20 százaléka a gépi berendezés. Ha ipari üzemmel társulunk, a konzervipari gépeket nem használhatjuk. — Az üzem fenntartásához éves szinten 40—45 millió forintos forgótőke kellene. Ugyanakkor az egész mező- gazdasági üzemünk 10—12 millió forintos forgótőkehitellel oldja meg termelési feladatát. Ha saját erőből tartanánk fenn a konzervüzemet, a termelőszövetkezetben az újratermelés megbénulna. Nem ve hetnénk műtrágyát, vegyszert, traktort: a mezőgazdasági termelésünk leállna. Egyébként a bátaszéki konzervüzem termékeit még most is állandóan' keresik. Termékeink minőségét a vásárlók nagyon megkedvelték. A feldolgozó a gyümölcsös mellett van, így a gyümölcs a legkedvezőbb érési stádiumban törődés nélkül került a feldolgozóba. Kialakult a szakgárda, az asszonyok megtanulták a jó kon- zervkészítés módját. Jó lenne valamelyik konzervgyárral, vagy több termelőszövetkezettel társulni, hogy a termelés rentábilis legyen, s topábbra is jó minőségű konzerveket adjunk a yásárlóknak. V. M. Elkészült a Didaktor—C Űj oktatógép a dunaföldvári gimnáziumban Korszerű oktatógép kísérleti példánya készült el a dunaföldvári Magyar László Gimnáziumban. A gép tervezőjének, dr. Endrédi Lajosnak tájékoztatása szerint áz' audio- ' vizuális elágazásos tanítási programok feldolgozása esetén a berendezés egyénhez szóló adaptációt biztosít a tanulási-tanítási folyamatban. A központi rész ezenkívül a tanár számára kérdésenként jelzi a tanulókollektíva összteljesítményét • szám szerint és százalékban, egyénenként számolja a helyes válaszokat, és ezt a tanulók is figyelemmel kísérhetik. A Didaktor—C elnevezésű oktatógép biztosítja, hogy az osztály- és órakeretben végzett tanulási-tanítási folyamatot a prog- -amoznl oktatás alapelveinek megfelelőén szervezzék meg. .4 berendezés minden iskolatípusban, elvileg minden tan- t irgyban eredményesen használható. Megfelelő program esetén lényegesen megkönnyíti a tanár munkáját, növeli a tanítás-tanulás hatékonyságát. . Tibor, a paksi községi pártbizottság titkára, valamint dr. Kiss Frigyes, a Megyei Tanács V. B. Paksi Járási Hivatalának elnöke is. __ G yörgy Józsefnek, a szekszárdi járási hivatal elnökének azt a beszámolóját, amely a hivatal tevékenységének másfél éves tapasztalatait összegezte, a végrehajtó bizottság második napirendként tárgyalta. S aligha kétséges, hogy a segíteniakarás jegyében, hiszen csak nemrég fejeződött be a megyei tanács vb. munkatervének megfelelően az a vizsgálat, aminek célja ugyanaz volt, mint Gyíug'y József elnök. beszámolójának, választ adni arra a kérdésre; hogy a szekszárdi járási hivatal működésének másfél éve alatt miként látta el a jogszabályokban ráruházott hatásköröket és hogyan oldotta meg a iá háruló feladatokat, örvendetes, hogy mind a beszámoló, mind pedig a vizsgálat megállapításai megegyezőek. S tulajdonképpen ez alkotta az őszinte légkörű vita kibontakozásának alapját is a. napirend fölött. Mint azt. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke az eredményeket mértékkel tártalma- zó, de annál több tennivalóra rámutató eszmecsere végén zárszavában elmondotta, a szekszárdi járási tanácshivatal tevékenysége helyes irányban fejlődik. Apparátusa megfelel a színvonalas ügyintézés követelményeinek, s mindez bíztató eredménye — a- meglévő gondok mellett is — rövid „pály af utásának”. Harmadik napirendként íog- laik-.zott a megyei tanács víg. rehajtó bizottsága a Paks nagyközségi Közös Tanács elnökének, Juhász Kár.üynak jelentésével, ami arról t ijé- koztatla a testületet, hogy a nagyközségi közös tanács hogyan látta él — megalakulása óta napjainkig — községpolitikái, községfejlesztési feladatait A tudósító alig emlékezik; hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésén szerepelt volna ilyen viharos eszmecserét keltő téma, mint amilyennek ez bizonyult. Nem mellőzhető nagyságú — és jelentőségű — ellentmondás keletkezett ugyanis a vb elé terjesztett beszámoló egyik-másik ténye, és a megyei tanács szakigazgatási szervei által Pakson elvégzett vizsgálati jegyzőkönyv tar asztalaié- között'. Ez utóbbiakat dr. Gyugyi János, a megyei tanács elnök- helyettese ismertette a napirend vitája során. — A nagykő?;-égi.státusz, a tanácstörvény végrehajtása magasabb követelményeket támasztott a tanácsi vezetőkkel, dolgozókkal szemben Pakson is — mondotta zárszavában Szabópál Antal. Majd így folytatta: Többet vártunk, várunk színvonalasabb, meggon- doltabb, felelősebb öntevékenységre van szükség a megnövekedett községpolitikai tennivalók ellátásához Pakson! Ezt követően a végrehajtó bizottság a termelőszövetkezetek nem mezőgazdasági jellegű tevékenységének állami szabályozására hozott kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok és feladatok összegezésével foglalkozott, Somorjai Sándornak a megyvi tanács mezőgazdasági ts é'elmezésügyi osztálya -, feze tőjének jelentése alapján. A testület ülése bejelentésekkel ért véget,