Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

I I Nők Tolna megyében Szocialista egyenjogúságot Gondolatok a megyei pártbizottság ülése után „Legyen a mi korunk asz- szonya, leánya művelt, kép­zett, öntudatos, egyenrangú minden tekintetben de vé­gezzük munkánkat annak tu» datában is, hogy a társada­lomnak a nőre, az anyára is szüksége van, a maga finom-, ságával, kedvességével, intel­ligenciájával.” Ezt már a vitában mondta el Gyuricza István. Hogy mégis élre került, annak oka az, hogy más szavakkal ugyan, mint a beszámoló — a szocia­lista egyenjogúság elveit fo­galmazta meg. Mit vár a szocialista tár­sadalom az egyenjogú nőtől? Azt várja, hogy legyen cse­lekvő, aktív a munkában, a tanulásban, a családban. Eb­ből világosan következik: a nő csak akkor lesz szocialis­ta értelemben egyenjogú, ha a társadalomépítés cselekvő részesévé válik, ha gondol­kodását, cselekvését áthatja a szocializmus eszméje. Ezt elérni, megvalósítani pe­dig nem lehet máról holnap­ra. A párt, a kormány e cél el­érésére törekedett a felsza­badulás óta. Azt még könnyű volt kimondani törvényben, alkotmányban: a mi társa­dalmunkban a nők a férfiak­kal egyenlő jogot élveznek. Megvalósítani ezt a szép elvet már sokkal nehezebb. Immár több, mint negyed- százada küzdünk érte. Eredményeink óriásiak, de feladataink is hatalmasak. És bonyolultak. Nem máról holnapra meg­valósíthatók. A Központi Bizottság 1970. február 18—19-i határozata sem tartja máról holnapra megvalósíthatónak a nők szo­cialista egyenjogúsítását, ha­nem folyamatként kezeli. E folyamatban a határozat meg­jelenése óta a nők egyenjo­gúságát gyorsító szakasz fi­gyelhető meg, amelyben egy­re inkább össztársadalmi üggyé válik a nőkérdés meg­oldása. Az elmúlt több, mint két esztendőben végzett követke­zetes politikai munka ered­ményeként a közérdeklődés és a társadalmi cselekvés homlokterébe került a nők helyzetének javítása me­gyénkben is. Széles körben teret nyert és megerősödött az a felfogás és gyakorlat, hogy elsősorban helyileg kell cse­lekedni és azoknak, akiknek ez a legjobban módjukban áll. Egyre inkább minden szinten megértik: a határozat hosszú távra szól, nem kampánysze­rűen, hanem rendszeresen kell cselekedni. A pártszervek, az alapszervezetek vezetőségei, a párttagok túlnyomó többsége nemcsak megismerte, megér­tette e határozatot,, hanem en­nek alapján egyre eredmé­nyesebben tevékenykednek. Az elmúlt két év alatt a párt­szerveknél rendszeresen na­pirenden szerepelt a kérdés és az alapszervezetek többsé­ge is évente legalább egyszer vezetőségi ülésen, vagy tag­gyűlésen tárgyalta a tenni­valókat. A viták középpontjában már nem az áll, hogy miért kell ezzel a kérdéssel ennyit foglalkozni, hanem az, hogy mit, hogyan kell és lehet cse­lekedni. És cselekedni egyszerre több területen kell. Egyfor­mán becsülni kell a nőt, mint anyát, mint a társada­lom tagját, mint a termelés részesét. Mindhárom területen van­nak eredmények, de vannak tennivalók is bőven. Ahhoz, hogy egyenjogú társ legyen férfi és nő, nem elég csak az, hogy a társadalom tegyen meg minden tőle telt hetőt, szükség van arra is, hogy a legkisebb közösség, a család, a férjek is több gon­dot és munkát vállaljanak át a nőktől. Hogy gyermekeink anyjai lehessenek — lehetővé kell tenni, hogy valóban anyák is lehessenek és ne a család kiszolgálói. Ahhoz, hogy egyenrangú munkatársakká válhassanak — a valóságban is biztosítani kell, hogy szak­mát tanulhassanak. Hogy ko­runk leánya, asszonya művelt, képzett, öntudatos nővé vál­hasson — nem elég megálla­pítani, hogy még nem az. Ar­ra van szükség, hogy az egész társadalom keresse, kutassa, miként válhatna azzá. Ahhoz, hogy kedves lehessen, le kell simítani arcáról a második műszak okozta gondránco­kat ... Eddig sem volt elég beszél­ni ezekről. Most pedig különösen el­jött a cselekvés ideje. A több, mint két és fél év megyei tapasztalata azt bi­zonyítja: mind több a tett. Hogy mi történt eddig és milyen feladatok állnak még előttünk, arról a cikksorozat további részeiben esik majd szó. SZALAI JANOS Következik: Munkakörül­mények, statisztika, vezetői poszt. Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Napirenden : Beszámoló a Megyei Tanács V.B. Szekszárdi Járási Hivatalának munkájáról és a paksi Nagyközségi Közös Tanács községpolitikai feladatairól A megyei tanács végrehajtó bizottságának tegnap délelőtt megtartott ülése az ügyrend­nek megfelelően Szabópál An­talnak, a megyei tanács el­nökének jelentéstételével kez­dődött. Részt vett a végrehajtó bizottság soron lévő ülésének munkájában dr. Vágó Pál, a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának képviseletében, to­vábbá — az egyes napirende­ken — Tatár Lajos, az MSZMP szekszárdi járási bi­zottságának első titkára, Riba Értéke : 32 millió Eladó, bérbe vehető a bátaszéki konzervüzem Társat keres a termelőszövetkezet „Az érdeklődőket szívesen látja a Búzakalász Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet Bá- taszék” — olvasható a követ­kező hirdetés alatt: „Konzerv­üzemünk és szeszfőzdénk mű­ködtetéséhez társakat kere­sünk. Az üzem öt kát. holdon fekszik, be van kerítve. Por­talan úthálózat és betonbusjko- latú tárolótere van. Az épüle­tek alapterülete: 3800 négyzet- méter. Az üzem kapacitása 700—800 vagon. Gőztermelő bá­zisa óránként 3 tonna, ez to­vább bővíthető, szintúgy a vízbázis, amely jelenleg per­cenként 800 liter víz szolgál­tatására alkalmas: Az üzem ’ munkaerő-állománya: 200 dol­gozó és az irányítók. Az üzem­ben megvannak az előírás sze­rinti szociális létesítmények. Az objektum más ipari célra is felhasználható. Az üzemet esetleg bérbe adjuk, vagy el­adjuk.” Miért akarnak Bátaszéken túladni a konzervüzemen? Er­ről beszélgetünk Kállai József­fel, a termelőszövetkezet fő­könyvelőjével és Vincze Jó­zseffel, a szövetkezet elnöké­vel. — 1966-ban elhatároztuk, hogy a gyümölcsöshöz — melynek alapja 126 hold őszi­barack — feldolgozóépületet létesítünk, ahol gépesítjük a válogatást, s Ott helyben a barackot részben feldolgozzuk. Akkor ez a lépés szükséges volt, hisz a piac túltelítettsége miatt a barack ára évről évre csökkent. Később a különböző rendelkezések azt láttatták, hogy élelmiszeripari tevékeny­séggel termelőszövetkezetben érdemes foglalkozni. A kon­zervüzem létesítésének gondo­lata először 1967-ben vetődött fél a szövetkezetben, — a gazdaságirányítás reformjának bevezetésével. Gondoltuk: ha már üzemi épületünk van, miért ne bővítsük a tevékeny­ségünket, miért ne dolgozzuk fel a kertészeti termékeinket. Emellett szólt az is, hogy az asszonyi munkaerő téli foglal­koztatását már korábban is meg kellett volna oldani. A komplexbrigád — amely a gazdaságban 1964-ben indult be — a gépesítés miatt a női kézi munkaerőt kiszorította. Bátaszéken nincsenek nagyobb ipari üzemek, ahol foglalkoz­tatni tudták volna őket, gon­doltuk, mi magunk megoldjuk az asszonyok téli foglalkozta­tását. — A konzervüzem 1968-ban indult be. Akkor a számítások szerint úgy tűnt, hogy a kon­zervipari beruházás kifizető­dik. Azonban 1969. november 30-án a Nemzeti Bank' elnöké­nek utasítása szerint egy-egy termelőegységre jellemző, úgy­nevezett minimumkészleteket állapítottak meg. Ez azt jelen­ti, hogy egy-egy gazdaságnál megállapították, hogy az év melyik szakára eshet annak minimumkészlete ; ekkor igé­nyelhet hitelt, s a fölvett hite­lek is ekkorra járnak le. A rendelkezések értelmében a mezőgazdaságban a termelési hitelt minden év december 31-ig kell visszafizetni. A konzervipari termékeket vi­szont december 31-ig eladni lehetetlen. Az értékesítés csúcs­ideje: év eleje. A termelő­szövetkezetnek viszont már de­cemberben szüksége lenne a pénzre, a hitel-visszafizetés miatt is, de az sem mindegy, hogy mikor realizálódik a be­fektetés. — Már 1971-ben társat kel­lett keresni, mert saját erőből, ilyen hitelpolitika mellett az üzemet tovább fenntartani nem tudtuk. A konzervüzembe nagy összeget fektettünk, nem be­szélve arról, hogy az 1970-es esztendő 14 millió forinttal „rázta meg” a tsz-t. Hetven­egyben a Szegedi Konzerv­gyárral szerződést kötöttünk. Eredményes együttműködés után idén szeptemberben a szerződést felbontották. Fel­mondásukat azzal indokolták, hogy az üzem Szegedtől távol esik, s emiatt nem tudják kellőképpen irányítani, kézben tarolni a termelést. A konzerv­üzem jelentős pénzforrásunk volt, hisz évente majdnem egy­millió forintot hozott tisztán. Az üzemet terhelő 12 millió forintos forgóeszközhitei utol­só részletét most októberben fizettük be. Tehát most már teljes egészében a mienk. Nem sokat érünk vele. mert a szö­vetkezet egyedül ezt a nagy kapacitású üzemet fenntartani nem tudja. Nem is szabad fenntartani, mert tönkremen­nénk. Amennyiben megfelelő, tőkével rendelkező társat ta­lálunk, úgy a társulást hitel szempontjából a bank külön kezelné. Eddig a TEMAFORG, a TOT, a soroksári Vörös Ok­tóber Tsz, a TOLNAKER, a fülöpjakabi szakszövetkezet, a Szigetvári és a Paksi Konzerv­gyár keresett meg bennünket. — Az épületet mindenképpen rendeltetésének megfelelően konzervüzemként szeretnénk használni. Ha nem lesz meg­felelő partner, kénytelenek le­szünk nem konzervipari tévé kenységet folytató üzemmel társulni. Történetesen olyan ipari üzemmel, amelyik az asz- szonyokat foglalkoztatni tudja. Az üzem forgalmi értéke 32 millió forint. Az összérték 86 százaléka az épület, 20 száza­léka a gépi berendezés. Ha ipari üzemmel társulunk, a konzervipari gépeket nem használhatjuk. — Az üzem fenntartásához éves szinten 40—45 millió fo­rintos forgótőke kellene. Ugyanakkor az egész mező- gazdasági üzemünk 10—12 mil­lió forintos forgótőkehitellel oldja meg termelési feladatát. Ha saját erőből tartanánk fenn a konzervüzemet, a ter­melőszövetkezetben az újrater­melés megbénulna. Nem ve hetnénk műtrágyát, vegyszert, traktort: a mezőgazdasági ter­melésünk leállna. Egyébként a bátaszéki konzervüzem ter­mékeit még most is állandóan' keresik. Termékeink minősé­gét a vásárlók nagyon meg­kedvelték. A feldolgozó a gyü­mölcsös mellett van, így a gyümölcs a legkedvezőbb éré­si stádiumban törődés nélkül került a feldolgozóba. Kiala­kult a szakgárda, az asszo­nyok megtanulták a jó kon- zervkészítés módját. Jó lenne valamelyik konzervgyárral, vagy több termelőszövetkezet­tel társulni, hogy a termelés rentábilis legyen, s topábbra is jó minőségű konzerveket ad­junk a yásárlóknak. V. M. Elkészült a Didaktor—C Űj oktatógép a dunaföldvári gimnáziumban Korszerű oktatógép kísérleti példánya készült el a duna­földvári Magyar László Gimnáziumban. A gép tervezőjé­nek, dr. Endrédi Lajosnak tájékoztatása szerint áz' audio- ' vizuális elágazásos tanítási programok feldolgozása esetén a berendezés egyénhez szóló adaptációt biztosít a tanulási-taní­tási folyamatban. A központi rész ezenkívül a tanár számá­ra kérdésenként jelzi a tanulókollektíva összteljesítményét • szám szerint és százalékban, egyénenként számolja a helyes válaszokat, és ezt a tanulók is figyelemmel kísérhetik. A Didaktor—C elnevezésű oktatógép biztosítja, hogy az osztály- és órakeretben végzett tanulási-tanítási folyamatot a prog- -amoznl oktatás alapelveinek megfelelőén szervezzék meg. .4 berendezés minden iskolatípusban, elvileg minden tan- t irgyban eredményesen használható. Megfelelő program ese­tén lényegesen megkönnyíti a tanár munkáját, növeli a ta­nítás-tanulás hatékonyságát. . Tibor, a paksi községi pártbi­zottság titkára, valamint dr. Kiss Frigyes, a Megyei Tanács V. B. Paksi Járási Hivatalának elnöke is. __ G yörgy Józsefnek, a szek­szárdi járási hivatal elnöké­nek azt a beszámolóját, amely a hivatal tevékenységének másfél éves tapasztalatait össze­gezte, a végrehajtó bizottság második napirendként tár­gyalta. S aligha kétséges, hogy a segíteniakarás jegyében, hi­szen csak nemrég fejeződött be a megyei tanács vb. mun­katervének megfelelően az a vizsgálat, aminek célja ugyan­az volt, mint Gyíug'y József elnök. beszámolójának, vá­laszt adni arra a kérdésre; hogy a szekszárdi járási hiva­tal működésének másfél éve alatt miként látta el a jogsza­bályokban ráruházott hatáskö­röket és hogyan oldotta meg a iá háruló feladatokat, örven­detes, hogy mind a beszámoló, mind pedig a vizsgálat meg­állapításai megegyezőek. S tulajdonképpen ez alkotta az őszinte légkörű vita kibonta­kozásának alapját is a. napi­rend fölött. Mint azt. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke az ered­ményeket mértékkel tártalma- zó, de annál több tennivalóra rámutató eszmecsere végén zárszavában elmondotta, a szekszárdi járási tanácshivatal tevékenysége helyes irányban fejlődik. Apparátusa megfelel a színvonalas ügyintézés kö­vetelményeinek, s mindez bíz­tató eredménye — a- meglévő gondok mellett is — rövid „pály af utásának”. Harmadik napirendként íog- laik-.zott a megyei tanács víg. rehajtó bizottsága a Paks nagyközségi Közös Tanács el­nökének, Juhász Kár.üynak jelentésével, ami arról t ijé- koztatla a testületet, hogy a nagyközségi közös tanács ho­gyan látta él — megalakulása óta napjainkig — községpoli­tikái, községfejlesztési felada­tait A tudósító alig emlékezik; hogy a megyei tanács végre­hajtó bizottságának ülésén szerepelt volna ilyen viharos eszmecserét keltő téma, mint amilyennek ez bizonyult. Nem mellőzhető nagyságú — és je­lentőségű — ellentmondás ke­letkezett ugyanis a vb elé ter­jesztett beszámoló egyik-másik ténye, és a megyei tanács szakigazgatási szervei által Pakson elvégzett vizsgálati jegyzőkönyv tar asztalaié- kö­zött'. Ez utóbbiakat dr. Gyugyi János, a megyei tanács elnök- helyettese ismertette a napi­rend vitája során. — A nagykő?;-égi.státusz, a tanácstörvény végrehajtása magasabb követelményeket tá­masztott a tanácsi vezetőkkel, dolgozókkal szemben Pakson is — mondotta zárszavában Szabópál Antal. Majd így folytatta: Többet vártunk, vá­runk színvonalasabb, meggon- doltabb, felelősebb öntevé­kenységre van szükség a meg­növekedett községpolitikai ten­nivalók ellátásához Pakson! Ezt követően a végrehajtó bizottság a termelőszövetkeze­tek nem mezőgazdasági jellegű tevékenységének állami szabá­lyozására hozott kormányhatá­rozat végrehajtásával kapcso­latos tapasztalatok és felada­tok összegezésével foglalko­zott, Somorjai Sándornak a megyvi tanács mezőgazdasági ts é'elmezésügyi osztálya -, fe­ze tőjének jelentése alapján. A testület ülése bejelentésekkel ért véget,

Next

/
Thumbnails
Contents