Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-21 / 249. szám

I

¥

if

I

I

őkiölf

Tudósítóink jelentéseiből mostanság mind többször értesülünk arról, hogy itt is, ott is elkezdődtek azok az egészségügyi felvilágosító előadás- sorozatok, amelyek, mint azt az összefoglaló cím is mondja, a nőknek szólnak a családtervezésről. Az előadásokat követő beszélgetések a megmondhatói annak, milyen nagy szükség van ezekre az ismereteket adó, bővítő sorozatokra. De a szakorvosi rendelőkben halmozódó esetek is ezt bizonyítják, nem ritkán hajmeresztő változatokban, hiszen a megörökölt erkölcsi előítéletek — nem mellékesen vallás-erkölcsiek — gátolják még ma is és minden erőfeszítésünk ellenére a tudatos cselekvést az utódok vállalásában. A családtervezésben.

Az alábbi monológokban arról lesz tehát szó,' megtálál- ják-e a „címzetteket” a nekik szánt ismeretek. S természetesen arról is, hogy mit érnek, miként realizálódnak azok az alapvető kultúráltságot feltété* f lező ismeretek, amelyek terjesztéséből a Nőkről, nőknek Című előadássorozatok olyan sokat vállalnak.

Közismert, mert sokat idézett igazság még ma, hogy a hagyományok, és a régmúlt hatása alapján napjaink embere másként ítéli meg a nőknek a szexuális, a házasálettel kapcsolatos problémáit, mint a férfiakét. Számosán bélyegzik pl. „illetlennek” a témát, s ebből adódik, hogy századunk korán érő fiatalsága olyan felnőtt-társadalomtól várja a tudatosan szerzett, jól megalapozott ismereteken nyugvó fel- világosító szót, amely felnőtt társadalom szintén most tanul. Pedig szükségtelen hangoztatni, mit jelenthet a felnövekvő nemzedékek számára a szülők, pedagógusok, orvosok élettapasztalatokat is tartalmazó és együttható segítőkészsége.

A családtervezés — ha nem is mai formájában — majdnem egyidős az emberiséggel. Tudományos adatok igazolják, hogy a régi Egyiptomban már ismerték a fogamzásgátlást. Tudott a régi egyiptomiaknak az az óhajuk is, — ami ma nevetségesként hat, de ők komolyan vették —, az tudniillik, hogy előre tudni kívánták az életrehozandó magzat nemét. De vegyük csak Róma közis- I mértebb példáját. Róma szármára sem volt mellékes kérdés a természetes szaporodás. Agglegényeik külön adót fizettek és a gyermekteleneket kizárták az örökösödésből. Egy szó, mint száz, kultúrtörténetünk során igencsak a különböző társadalmak napirendjén volt mindig a családtervezés, s mindig különböző gazdasági hatásokra.

Mi a családtervezés a mi társadalmi viszonyaink között — ahol a nők, anyák, gyermekek, fiatalok védelmében és érdekét szolgálva olyan sok intéz- L kedés történt és várhatóan történik is még a nemzeti jólétünk növekedésének függvényeként?

íme: ... az egyén arra irányuló tudatos cselekvése, hogy utódait felelősséggel vállalja, és a társadalomban elfoglalt helyzetének megfelelően biztosítsa gyermekei nevelését.

Ahol van családtervezés — és manapság még inkább csak a fiatal házasok körében van — ott a terhesség létrejötte, vagy a gyermekáldás nem véletlen jelenség, Ott adottak a "gyerek fogadásának objektív és szubjektív föltételei. De adott egyúttal annak a tudatos cselekvésnek is a lehetősége, hogy mindaddig, amíg az említett föltételek nincsenek, addig a

korszerű fogamzásgátlás módszereivel szükséges védekezni.

Nem bűn ez?

Semmi esetre sem az! Tessék csak egy kicsit emlékezni! 1968 nyarán meglehetősen nagy vitát kavart világszerte

— de különösen a néptömegek nyomorúsága miatt forra- dalmaSodó Latín-Amerikában, ahol ráadásul a túlnépesedés gondjaival is szembe kellett nézni *— VI. Pál pápa Huma- nae vitae elnevezésű encikli- kája. Miért? Mert az enciklika állást foglalt a fogamzásgátlás

— ma ismert, de nem elég tömegesen alkalmazott — hormonális szabályozása, a fogamzásgátló pirulák használata ellen. Tévedés lenne azt hinni, hogy a vita nem lángolt ugyanúgy a Vatikánban is, mint bárhol másutt. Suenens bíboros például a reformokat sürgetők szárnyáról így nyilatkozott akkor:

„A tudomány pontosabb képet tud megrajzolni számunkra arról, hogy mi van ellentétben a természettel, és mi felel meg neki. Tartsunk lépést a tudománnyal! Gondoskodjunk arról, hogy elkerülhetővé váljék minden új Galilei-eset: egy ebből elég volt.”

De adjuk át Itt a szót a kissé hosszadalmas, de talán nem fölösleges bevezető után azoknak, akiknek a Nőkről, nőknek című előadássorozatok szólnak.

Áz áldozat vigasza

— Sokan voltunk testvérek. Anyánk ki sem látszott a munkából. Persze,' nemcsak á sok munka volt az oka, hogy nem beszélt egyik lányával serif nemi kérdésekről. Ma is resfellnivaló ocsmányságnak tártja az erről való szót, még a célzást is. Már egy éve nagylány voltam, és még mindig hónapról hónaora gyötrődtem a megmagyarázhatatlan és iszonyúnak tűnő jelenség miatt, — arra gondoltam, hogy talán valami szégyenletes betegséget kaptam

— amikor egy idősebb műn- ■ katársnőm, sejtve, hogy milyen tudatlan vagyok, néhány szóv.al felvilágosított. Akkoriban már dolgoztam — tizenhárom éves voltam — és addig a beszélgetésig azt hittem, hogy a gyerekek a csókban fogannak, mert nyolcéves koromban hallottam, hogy az egyik szomszédlányt rajta kapták a csókolózáson, és férjhez kellett, hogy adják, mert terhes lett...

A titkolózással és szégyen- lősséggel járt együtt, hogy azt sem beszéltem meg senkivel, amikor nagy fájdalommal, rendszertelenül jelentkezett a ciklus, azt hittem, úgy a természetes. Csak évek múlva derült ki, hogy súlyos petefészek gyulladásom volt, aminek olyan következménye lett, hogy sohasem szülhettem gyermeket.

Áldozata vagyok az ostoba szemérmességnek, á tudatlanságnak és csak az vígasztal, hogy a mai lányokkal ez már nem fordulhat elől

Anyámnak

magyaráztam

A szomszédban lakott egy lány, aki nálam négy évvel idősebb volt, de mindig szívesen barátkozott velem, a csitrivel. Neki köszönhetem, hogy idejében megtudtam minden fontosat az „életről”.

Édesanyám az esküvőm előtt nagy pironkodva azzal eresztett a nászéjszakára, hogy ,.'•snk hnm-r túllegyéí rajta Akkor egyébként már jó ideje túl voltam-azon, ,

amitől édesanyám féltett, ’de valahogy eszembe sem jutott volna megmondani neki. Nemhogy megnyugtattam volna, de akkor esett volna igazán kétségbe...

Kisfiam születése után egyszer beszélgettünk, és mondtam neki, hogy még egy gyereket tervezünk a férjemmel, ha hároméves lesz az első. „Nem lehet azt tervezni, lányom” mondta nekem erre. Igaz, neki hétéves házasságuk alatt — akkor halt meg édesapánk — öt gyereke született. Én voltam kénytelen elmagyarázni saját anyámnak, hogy van a tervezésnek módja.

Ápa hozott egy könyvet

Nem is emlékszem, hogy hol is hallottam először szexuális kérdésekről, azaz, hogy hogyan lesz a kisbaba, és miként születik meg. Talán az óvodában, de lehet, hogy a bátyámtól, vagy a nővéremtől, mindenesetre, amikor eljött hozzánk az alföldi nagyanyánk, és elkezdte a gólyahistóriát — akkor már iskolás voltam — jól kinevettem.

Engem elsősorban a testvéreim neveltek, bár csak három és négy évvel idősebbek. Nagyon jó testvérek vagyunk, de jó család is, nagyon ritkán tör ki nálunk valamiért ribillió.

Amikor tizennégy éves lettem, apa hozott egy könyvet, valamelyik magyar nőgyógyász professzor írta, de a címét már nem tudom. Közölte, hogy ebben minden benne van, amit csak tudni lehet és kell, és sokkal pontosabb és részletesebb annál, ahogyan ő, vagy anya el tudná mondani ezeket a dolgokat, és ha a könyvet olvasom, legalább egyikünk sem érzi kínosan magát.

Anyámmal nemigen beszéltünk ilyesmiről, a Droblémái- mat a testvéreimmel tökéletesen meg lehet beszélni. Néha ugyan megkérdezi, hogy ho- j.-gyan .állok azzal a fiúval, akivel járok, én meg viworgok egvet. Azt hiszem, már ő is csodálkozna azon, ha egyszer másként válaszolnék.

Orvoshoz mennék

Senkivel sem beszéltem ilyesmiről tizenöt éves koromig. Könyvet olvastam többet is, ezeket szakmunkástanuló koromban megbeszéltük a többiekkel.

Édesanyámmal nem beszéltem erről a témáról, azt hiszem, ha kérdezném, sem válaszolna. Mostanában, hogy a nővérem szült, szó esett a szülésről, hogy fáidalmas, és hoev meddig tart, ilyen formában.

Ha van valami olyasmi, amit nem értek, vagy nem tudok, bár hallottam róla, akkor utánanézek a könyvekben. Ott minden pontosan és szakszerűen le van írva. Ha egvszer valamilyen személyes problémám lenne, akkor elmennék az orvoshoz. Hogy fordulhatnék az anyámhoz, vagy akár a nővéremhez, akik ugyan szültek is, de lényegében nálam is tájékozatlanabbak? Ök csak terhesek lettek és szültek, de az nem foglalkoztatja őket, hogy mi miért és hogyan van.

Nem tudtam semmit

Nehezen indult a beszélgetés, mert körülbelül hatvan éves néni egyre csak azt ismételgette, miért adtam a fejem ilyen „isten telenségekre”?

Csak nagynehezen értette rrieg. nem a hálószobatitkai érdekelnek, hanem a véleménye, és a nevét sem kérdem.

— Hidd meg lányom, isten- telenség erről beszélni. Ezért fog eljönni a világvége. Meg- únja az Ur ezt a sok bűnt, az biztos.

— Vallásos a néni?

— Nem voltam én templom- bajáró sose, de ilyen istentelen sem volt még a világ. Az újságban, televízióban mindenhol csak a szerelmeskedésről, meg a felvilágosításról hallani. Nagyon fel vannak okosítva a mai fiatalok! Talán már az óvodában se találni ártatlan lányt! Nem beszéltem lánykoromban egyetlen férfival, tisztességben őszültem meg. Most meg úton, útfélen nyalják-falják egymást a fiatalok. Hallani, hogy ilyen meg olyan sok az abortusz, hát ez azért van, mert így felhívják rá a fiatalok figyelmét. Nem tudtam én semmit férjhezme- netelem előtt, mégis itt vagyok, rendes asszony lett belőlem. Elsüllyedtem volna szégyenle- temben, ha arról beszéltem volna a lányommal! Most meg már az iskolában arra tanítják a gyerekeket. Nézhet az az anya, kinek lánya egyszer csak nagy hassal megy haza. Megszültem hat gyereket, de engem az uram sose látott ruha nélkül.

— És boldog volt a néni ?

— Dolgoztam egész életemben, nem értem rá ilyen léhaságokkal törődni. Fölneveltem a hatból három gyereket, de a mai eszemmel egyet se szülnék. A tisztességes asszony, az anya sorsa csak szenvedés...

Egy elrontott élet — intelemmel

— Nekem nem lehetett gyerekem, mert 13 éves koromban olyan balesetet szenvedtem el, ami lehetetlenné tette számomra, hogy életem kockázkéső elkezdeni. Akár tudomást vesznek róla a szülők, akár nem, egy tizennégy éves lánynak már nem kell elmagyaráznom a menzeszt, mert talán évekkel előbb bekövetkezett már nála a biológiai érés. Nagy vonalakban már a szerelmi élettel is tisztában vannak. A fő feladatunk azt hiszem, rossz felvilágosítás okozta, néha egészen ostoba elképzelések eloszlatása. Volt egy tanítványom, aki már hetedikben menstruált, intelligensebb, másban tájékozottabb volt társainál és egy beszélgetés folyamán kiderült róla, fogalma sincs, hogyan születik a gyerek. Azt hitte, minden nőnek föl vágják a hasát.

Legalább ilyen fontos az érzelmi nevelés, hogy a fiatalok ne partnert, de társat lássanak egymásban, és azt hiszem, ezen a területen van a legtöbb tennivaló...

À férfiak felvilágosítása is fontos

— Sok szerecsétlenségről, elrontott életről hallottam, amit a tudatlanság, a primitívség okozott. Nekem, úgy látszik, szerencsém volt. Anyám úgynevezett egyszerű asszony, hiszen csak négy polgárit végzett és nem volt dolgozó, „csak” négy gyereket nevelt fel tisztességesen.

nőknek

iBimiiiiiimiiiiiuiiillillllilllllillllilimilliilihiiiiiiKtiiimuiiiiímmítli

tatása nélkül gyereket hozzak

a világra. Parasztlány vagyok. Négy fiú, egy lány alkotta családunkat. Ez egyúttal megmondja a helyzetemet is. Csak lány voltam a négy „gyerek” mellett. Anyám soha nem beszélt nekem női dolgokról, korai házasságom harmadik évében derült ki, hogy nem lehet gyerekem. A férjem elhide- gült tőlem, ötévi együttélés után elváltunk. Én egyedül élek, ő megnősült. Van egy fia, meg egy lánya. Mit mondjak? Ha nekem gyerekeim lennének, nem engedném őket ki a vakvilágba olyan tájékozatlanul, mint engem eresztettek. A nőkről, nőknek szánt előadások jók. Segíthetnek. De meglehetősen visszás dolog egy 20—30 éves nőnek arról beszélni, amire egy mai 16 évesnél már építeni lehet. Sajnos nem vagyok érdekelt, de ha érdekli azért az én véleményem is, akkor csak azt tudom mondani, hogy minél több ismeretet a tárgyban, mert ezekre az ismeretekre nem egyszerűen csak a nők érdekében van szükség, hanem a család, a gyerekek érdekében is.

Két tűz között

— Nem titkolom, feszélyezve érzem magam, ha a biológiai tananyagban eljutunk a megtermékenyítésig. Persze, ezt a zavart az évek gyakorlata â gyerekek számára észrevehetetlenné tette. Nagyon fontos a felvilágosítás, de a ml helyzetünk —, akik az oktatásban ezzel hivatalból is és nem csak hivatásból foglalkozunk — nagyon nehéz. Két tűz között kell megtalálnunk a megfelelő arányokat. Kaptam már szülőktől névtelen levelet, amelyben egyszerűen züllött perszónának minősítettek, egy nyolcadikos kislány „megrontásáért”. Volt tisztességesebb, aki személyesen jött, de Ő meg meggyőzhetetlensége miatt volt rosszabb. Nem tudtam meggyőzni. Azt hitte, ha a lányát este nyolc után nem engedi ki az utcára, legyőzheti a természet törvényeit.

Ez az egyik oldal, a másik meg, hogy nyolcadikban mát

Vele mindenről lehet beszélni. Arra nem emlékszem, mikor világosított föl, biztosan semmikor, de mindig minden kérdésünkre az igazat válaszolta. Semmiben nem volt hazugság. Nálunk nem volt gólyamese, és amióta eszemet tudom, nagy élmény volt számomra a karácsonyfa feldíszítése. Az osztálytársaim még mind azt hitték, a gyereket „kapja” az ember. Én már akkor tudtam, hogy a harmadik testvérem anyukám szíve alatt van, mikor még nem is látszott. Büszke voltam rá, hogy nekem megmondták az igazat a Jézuskáról is. Sokat beszéltünk a szerelemről, szüleim sose titkolták előttünk, hogy szeretik egymást és ezért alusznak egy ágyban. Arra sem era. lékszem, hogy a menstruációról egy alkalommal beszélt volna velem, azért, hogy letudja a felvilágosításomat, de arra viszont igen, hogy a barátnőimnek mindnek bűntudata volt, szégyelendő dolognak tartotta az egészet. Anyukám meg azt mondta, most már nagylánynak számítok, örültem, szinte büszke voltam a nagylánysá- gomra. Nem sokkal később adta a kezembe Hirschler doktor könyvét, a Nők védelmében címűt.

A könyvről jut eszembe valami, szerintem döntő fontosságú dolog. A fiúk felvilágosítása időben és megfelelő módon történne, nem lenne any- nyi frigid, vagy terhesen elhagyott asszony: Férjem mesélte el, micsoda élmény volt számára a Helga című film, amit minden tizenöt éves fiúnak be kellene mutatni. Azóta tud valami nagyon fontosat a nőkről, az élet születéséről. De ehhez látnia kellett magát a szülést. Velem egykorú fiatalemberek, akikkel együtt láttuk a _ filmet, szintén döbbenten nézték, volt aki rosszul lett. ök mesélték, hogy a film után szerelmesükben, partnerükben, vagy élettársukban — mindegy hogy nevezzük — az eddigieknél jobban tisztelték a leendő anyát, és rádöbbentek saját felelősségükre is.

~ T** “