Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-20 / 248. szám

r

î

1

„Antialkoholista44 bortermés

Újabb milliós veszteségek a mezőgazdaságban

' — A két kezemen meg tudnám mutatni, hány tételt vettünk át, amikor a cukorfok elérte a tizenkilencet —mondja az átvevő a borpincészet szekszárdi telepén. Ebben a mondásban minden benne van, ami az idei szüretet/jellemzi, az ország egyik végétől a másikig.

Egy vontató éppen a decs! termelőszövetkezet kékfrankosát hozza. (Eddig a decsi szövetkezet leánykája volt azon kevesek között, amelyek a tizenkilenc fokot elérték.) A mérlegházban vagy nyolcán — köztük a termelőszövetkezet fóagronómusa, párttitkára •— figyeli kíváncsian a próbamérés eredményét.

A szőlő — kékfrankos — színre az eddigi legszebbek közé tartozik, de mit mutat a íokoló?

Néhányszor föl-le himbálózik a bizonytalan színű lében, majd megáll, lebeg, mint tengeren a bója. Hárman is fújják tövéből a habot, de bárhogyan is fújják, egy ponton szilárdan lebeg.

•— Tizenhét és fél...'

A fogadógaratnál a lengyeli tangazdaság vontatójáról ürítik a termést. Olaszrizling szőlőt... A fürtök olyan zöldek, mint máskor szeptember végén. Hol van a jellegzetes, aranysárga szín?

A gépnek mindegy. A garat Zúgva, csörömpölve nyeli el a rakományt, szállítja a présbe. A prés elektromos gombjain „zongorázó” munkás apatiku- san legyint, amikor azt kérdezzük tőle:

— Milyen bor lesz ebből a termésből?

A mérlegházban adja meg a választ egy termelő.

— A kórháznak jó lesz, mármint az idegosztályon, az elvonósoknak. Ha ebből isznak, azt is elátkozzák, aki először borospoharat adott a kezükbe.

De bármennyire vicc a vicc, \ mögötte komoly gondok rej- ' tőznek; a termelőket, egyénieket és nagyüzemeket egyaránt a rendkívül kedvezőtlen év gondja nyomja. Annak a több millió forintnak a hiánya, amely a rekordnak ígérkező gabonatermés után a szőlőnél is jelentkezik. Az állam — a borpincészet révén — csak a tényleges termés minőségéért fizethet Gyakorlatilag az a helyzet, hogy szabvány alatti áruért igyekszik szabvány szerinti árat fizetni. Ha másért nem, csak azért, hogy a termelők legalább a termelésre fordított költségeket megkapják.

Heimann Ferenc, a szekszárdi Béri Balogh Tsz elnöke mondja:

— Jó lesz. ha az idei termésért megkapjuk azt a pénzt, amelyet a termelésbe fektettünk, kézi, gépi munkában, növényvédő szerben.

Tévedés ne essék; a mező- gazdasági üzemek vezetői nem panaszkodnak — egyszerűen csak őszintén beszélnek a való tényekről, és ezeket a tényeket tudomásul kell venni mindazoknak, akik az utóbbi években azt hangoztatták: mostanában jól megy a parasztságnak. Jól megy vagy rosszul, a tény az, hogy az

\ Rumába készül a szekszárdi pedagóguskórus

A szekszárdi pedagóguskórus rövid pályafutása alatt megszerezte a Liszt Ferenc dalostalálkozón az aranykoszorús minősítést. Kórusaink nemes ■feladatát — a zene nemzetközi nyelvén kapcsolatot teremteni más népekkel — is átérezték a szekszárdiak: második éve tart a jó viszony a jugoszláviai Ruma város kórusa és a pedagóguskórus között.

A jugoszláviai énekesek tavaly februárban jártak először rríegyénkben, o szekszárdiak pedig jövő héten harmadszor látogatnak el hozzájuk.

Természetesen ezeknek a látogatásoknak a lényegét a zene adja, egymás új produkcióinak a meghallgatása.

A pedagóguskórust próba előtt látogattuk meg, és Gerse Józsefet, a kórus vezetőjét — aki egyébként zenetanár és iskolai igazgatóhelyettes — arról faggattuk, hogy hogyan készülnek a vendégszereplésre.

— Ami a gyakorlati részét illeti, heti egy próbával többet tartunk, mint más időszakokban. A műsor, amelyet kértek tőlünk, harmincperces lesz. Először romantikus és reneszánsz műveket adunk elő, a második fele a műsornak magyar szerzők műveiből áll majd. Kodály Fölszállott a páváját, egy Szokolay-művet adunk elő, és ősbemutató előtti előadást tartunk abból a Ka- rai-műből, amelyet a szerző számunkra írt. A címe Székely népdalok Tolna megyében.

— Kik vesznek részt ezen a találkozón?

— A rumaiakon kívül — a helyi művelődési ház kórusa — egy újvidéki kar is ad műsort. Őket még nem hallottuk, érdeklődéssel várjuk produkciójukat.

Nyitódik-zárul a próbaterem ajtaja, gyűlnek a kórustagok. Gerse József mondja, hogy kénytelenek voltak tagzárlatot hirdetni, ment a kórusnak már

ötven tagja van, de még egyre jelentkeznek, akik szívesen dolgoznának velük; Nem szokatlan jelenség: az eredményes munka a legjobb cégére a művészeti csoportoknak is.

Eddigi eredmányeik alapján joggal várjuk a pedagóguskórustól, hogy méltó módon képviseljék a rangos magyar kórusmozgalmat Jugoszláviában is!

(vfé)

állam segít a mezőgazdaságon, mert nem a mezőgazdaság tehet arról, hogy szabvány alatt termelt az idén gabonát, vagy a jelen esetben szőlőt.

Tornai József, a pincészet vezetője mondja:

— A felvásárlásnak eddig a félidejénél tartunk. Átvettünk Szekszárd környékéről 13 000 mázsa szőlőt — mintegy tizenkétezret a nagyüzemektől, Szekszárdtól, a lengyeli tangazdaságtól, a tolnai, a mözsi, a decsi, az őcsényi, a szedresi, a tengelici termelőszövetkezetektől. Vissza van még mintegy tízezer mázsa, az egyéni termelők inkába borban adják majd át a termést. A minőség: 13,5—19 cukorfok közötti. Ilyen rossz termés nem volt az utóbbi két évtizedben. Nem tudunk mást tenni, mint a főhatóságoktól szabványmódosítást kérni a szekszárdi borokra. Engedélyezzék, hogy lefele térjünk el a szabványtól...

A decsi főagronómusnak mondják a borosok:

— Az új borotokat, amelyből mintát küldtetek be, azonnal kezeljétek le, mert különben beáll a barnatörés, és utána oda az évi termés, tényleg, küldhetitek az alkoholelvonósoknak.

Tornai József :

— A mostani jó idő a termésre már nem használ semmit. Csupán az erjedéshez — a vörös borhoz — használ a jó idő, de így is hidegtűrő élesztővel kell kezelni a cefrét, siettetni az erjedést.

— Sajnos, az idén nem volt fennakadás az átvételnél, csak

15—16—17-én kisebb torlódás, az egyéni termelők ekkor hozták a termés zömét. így 22-én már nem is tartunk vasárnapi átvételt.

A gondok nemcsak a szekszárdi borvidéket sújtják, ugyanígy jelentkeznek Kecskemét környékén. Egerben, és az ország többi, bortermelő vidékén is.

Az időjárás az idén kivette részét az alkoholizmus elleni küzdelemből. De a szőlő nemcsak bort ad, hanem ízletes gyümölcsöt is. Hogy mennyibe kerül egy kiló szőlő, most, a szüret közepén, a piacon? Majd még egyszer annyiba, mint tavaly.

BL

Aluminium csomagolóanyag — francia eljárással

Sxáx Cegedur-teehnológiából válogat ax ALUTRÖSZT

Megérkezett a Magyar Alumíniumipari Tröszthöz a századik francia alumíniumgyártási technológia dokumentációja is, s a háro^i évvel ezelőtt kötött megállapodás szerint ezekből válogatják majd ki azokat az eljárásokat, amelyekkel továbbfejleszthető a magyar alumíniumkészárú- gyártás. A hazai fejlesztés és kutatás eddig elsősorban az alapanyaggyártásra irányult, így a távlati alumíniumkutatási célprogram a különböző fehérfém-termékek előállítását is hangsúlyozza és ehhez a külföldi tapasztalatokat is széles körben hasznosítjuk. Erre legmegfelelőbb partnernek a világhírű francia Cegedur bizonyult, amely a szerződés értelmében átadja gyártási eljárásait, segíti azok megvalósítását, ellenőrzi a termékeket, és azok fejlesztésében is részt vesz.

A széles körű együttműködés első lépéseként megvalósították a magyar alumínium- fólia gyártását. Ebben az évben már egymillió négyzetméternyit állítanak elő belőle, és a tervek szerint 1975-re a gyártás eléri a hatmillió négyzetmétert. Ezzel az óriási mennyiségű alumínium- fóliával már teljes egészében kielégítik a hazai élelmiszer-» és gyógyszeripar szükségletét; így lehetőség nyílik a korszerű csomagolásra mindkét fon*? tos iparágunkban.

Szintén a Cegedur eljárásai szerint gyártják az alumíniumszegeket, a csavarokat az ino- tai alukohónál, s ugyanitt már készülnek a lakkozott alumíniumszalagok előállítására. Ezzel az értékes termékkel at konzervipar csomagolása korszerűsödik; a lakkozott alumínium felváltja a jelenlegi ón- tartalmú dobozokat, amelyeknél a fehér fém nemcsak szebb; hanem higiénikusabb is. A további tervek között szerepel — és a technológiai választék között is megtalálható — a nyílászáró szerkezetek, elsősorban ablakok gyártásának fejlesztése, valamint a kempingbútorok alumíniuravázá» nak gyártása is. (MTI) ...

Honismereti vetélkedők

A szekszárdi Béri. Balogh Ádám Múzeum, a KISZ MB és a megyei tanács népművelési csoportja idén is megrendezi a honismereti vetélkedők sorozatát. À területi döntőkre október 29-én Szekszárdon, Tolnán, Tamásiban és Dombóváron kerül sor. A megyei döntőt november 7-én tartják a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban.

A honismereti vetélkedőkön a megye középfokú oktatási intézményeinek — a gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképző intézetek — tanulói vesznek részt. A diákok

számot adnak ismereteikről^ arról, hogy mennyire jártasak az ifjúsági és a munkásmozgalom történetében, a néprajzi tudományokban, valamint a helytörténetben. Kiemelt témája lesz d vetélkedőknek as 1848—49-es forradalom és szabadságharc.

A tanulók által összegyűjtött anyagokból a vetélkedőn rögtönzött kiállítást rendeznek. Az elmúlt évek példáihoz hasonlóan valószínűleg idén is számos ritkaságot, értékes tárgyi emléket, fényképet láthatnak az érdeklődők ezeken fi kiállításokon.

ÍZ" ét kutyával, egy táska- rádióval, négyszáz birkával Solt környékéről húzódott a borjádi dombok közé a sár- szentlőrinci tsz lejtőire, ahová istenkísértés gépeket küldeni, és majd megegyeznek.

Ketten őrzik a nyájat: ő és a legényfia, a kiszolgált katona. Tulajdonképpen nem igazi vándor juhász, akkor lenne igazi, ha örökké határról határra barangolna. Ebben az esetben a nyájhoz szamarat is tartana.

ö az árok túloldalán áll, én az árok innenső oldalán, a kövesút szélén állok.

Szót váltunk.

— Honnét, s hová? — kérdezem.

Gondolkodik. Feleljen, ne feleljen? Korainak tartja, kérdez inkább, s tekintetével, fakószürke bajuszkájával az árok túloldaláról körültapogat.

— Érdekli talán a birka? — kérdezi.

— Tudni szeretném, érdemes-e belevágni. Mikor érdemes, hogyan érdemes? Fölokosítana?

Az eget nézi, a meredek partoldalt, ahol félholdnyi területen nem aratták le a búzát, s már nem is fogják learatni. A gép nem bírta, kézi kasza meg úgy látszik, nem volt hozzá.

— Maga birkával foglalkozna? __

A vándorjuhász

— Hát ha nem is én, mondjuk embert állítanék hozzá. Mennyivel érdemes kezdeni?

Közlékeny.

— Százon alul semmi szín alatt. Ettől fölfelé mehet az égig. De pénz kell hozzá, mert egy birka ezer forint. S idegent ne engedjen a birka mellé. Csak saját alapon — mondja.

— A haszon?

Komor.

— Harmincezret meghagynak, a többi megy adóba. Kivetik. ,

— Ki szeret adót fizetni? Senki. Mit lehet tenni? Tud valami megoldást?

Bizakodó.

— Tudok. Megszüntetném az adóhivatalt. Nincs adóhivatal, nincs adó.

Nevetünk. Valóban egyszerű. Pofonegyszerű, s közben jól megnézem ezt a homoki embert. Nincs rajta semmi juhá- szos. Mai fogalmaink szerint kifejezetten gazdag ember, bár öltözéke: napszámosöltözék.

Csak maga a nyáj napi áron számolva lábon járó négyszáz- ezer forint. Kamatozik. Tavaszra százszázalékos bárányszaporulatra számít a juhász. Egy bárányért négyszáz-ötszáz forintot fizet a vállalat, a minőség szerint. Aztán a gyapjú.

a tej, a tűró. Hogy mi marad a bevételből tisztán, azt úgy sem köti az orromra. Mindenesetre látni rajta, hogy nem elveszett ember. Amíg nincs hó, a birka gyomtalanítja a domboldalakat, s eltartja saját magát. Talál táplálékot. De a legelőt meg kell fizetni. A sár- szentlőrinci tsz még nem nyilatkozott, vezetőségi ülés elé kerül a dolog. Ott döntenek, és a kilátások biztatóak, mivel az elnök azt mondta: nem veszünk össze, a trágya marad.

A juhász a régi legelőt józan megfontolásból hagyta el. Soknak találta a bért, a huszonnyolcezer forintot évente. Most szárvágókat keres és a Duna túlfeléről ide szállítattja a szállásra a szénát.

Néhány évig abbahagyta a juhászkodást. Valami adócsalás vette el a kedvét a birkáktól. „Hat hónapra ítéltek, de felfüggesztették. Ezerkétszáz birkát csaptam el a háztól”. — mondja.

Dühös.

— Az elhullott birka bőréből bejött 28 ezer forint. Hiába mondtam, hogy ez nekem nem haszon, hanem kár, a szakértő a magáét hajtogatta: a 28 ezer forint bevétel, be kellett volna, hogy vallja.

— Birka nélkül mivel foglalkozott? _______________"

Gondo

lkodik;

— Hívtak a tsz-szövetséghea

üzletkötőnek.

— Az állást visszautasította?

Kibúvót keres.

— Kevés az iskolám. Aztán van nekem otthon egy hold szőlőm, meg egy hold földem. Kertészkedtem, és hordtam az árut a szolnoki piacra. Saját autómmal vittem. Később újból hiányzott a birka. A mő* csényi tsz eladta, én megvet? tem.

Szóval se mondja, de biztos; hogy mindene a birka. És más életet elképzelni se tud. Pedig a juhász élete nem fényes élet. Maguk főznek, kint élnek télen-nyáron a nyáj mellett. Haza, Kecskemétre ritkán járnak. Paplanos ágyban nem alusznak. Tévét nem néznek. A beteg birkát levágják; húsát megfőzik, ami elfogy elfogy, a többi a kutyák jussa.

A juhászok nincsenek sokan; s fogynak, ők és a huszadik század nehezen férnek össze.

— Hát a rádió, szól-e? — kérdezem.

— Ritkán használjuk; -W

— Ritkán?

— Hamar kifogy belőle az elem, és az elem pénzbe kerül, — mondja a juhász csüggete- gen, s indul a birkák után.

A kutyák előre szaladnak.

Süt az őszi Nap, de nincs ereje. Isten bizony fázom.

L-__ SZEKUUTX PÉTÉI w