Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-20 / 248. szám
Pártsxervexéa — pártirányítáa A koordinációs jog Gazdasági életünkben fontos szerepet töltenek be a nagyvállalatok. Fejlődésükben jelentős része van annak, hogy a gazdasági vezetők és a párt- szervezetek túlnyomó többsége ma már a nagyvállalatot egységes egészként fogja fel, felismerve és hasznosítva e szervezeti forma előnyeit. Pártunk szervezeti életében a területi elv érvényesül. Ezért a pártszervezetek irányítása nem követi teljesen a vállalati irányítás szervezeti rendjét, a központtól távol eső gyáregységek pártszervezeteire nem terjed ki a vállalati pártszerv hatásköre. A munka összehangolására, koordinálására azonban ezen a területen is szükség van. Ezért a párt vezető testületéi úgynevezett koordinációs jogkörrel ruházták fel a vállalati pártbizottságokat, valamint a trösztök és vállalatok központjaiban működő csúcs- és alapszervezeti vezetőségeket. Az összehangolás tartalma A koordinációs jogkörrel rendelkező pártszervek vállalatuk feladatainak megoldásában kétirányú munkát végeznek. Egyrészt közvetlenül irányítják a hozzájuk tartozó pártszervezetek munkáját, s teendőikre vonatkozóan különféle határozatokat hoznak. Másrészt: a vállalat gazdasági egységeinél működő és területileg más pártszervek irányítása alá t. rtozó pártszervezeteknek a vállalat egészét érintő lényeges kérdésekben — az egységes feladatkialakítás, értelmezés, és végrehajtás érdekében — ajánlásokat tesznek, konzultálnak és megállapodnak velük. A koordináció — természetesen — elsősorban és döntően a termeléssel és gazdálkodással kapcsolatos pártmunkára terjed ki. A gazdaság és a politika összefüggéséből adódóan soha nem válhat szét tisztán termelési és tisztán politikai feladatokra. Ahogyan nem nélkülözi a politikai tartalmat a dolgozóknak a tervek kialakításába való bevonása, vagy az anyagi ösztönzés formáinak helyes és célszerű kialakítása, ugyanúgy a politikai jellegű kérdések sem függetlenek a termeléstől. Néhányat szükséges külön kiemelni a tennivalók közül. Ilyen feladat az egységes vállalati szemlélet kialakításának segítése; a gyáregységek, telephelyek és a nagyvállalat érdekeinek szintetizálása: a párt gazdaságpolitikájának megfelelő törekvések ösztönzése és segítése; a vállalati gazdálkodás során szerzett tapasztalatok átadása a gyáregységi párt-. szervezeteknek, hogy azok a maguk működési területén a gazdasági vezetőket megfelelően tudják serkenteni az eredményesebb, hatékonyabb munkára. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a koordinációs jogkörrel rendelkező pártszervek közül mind több értelmezi helyesen és jól a feladatát. Az utóbbi években munkájuk tervszerűbb, következetesebb, átgondoltabb lett. Nagy figyelmet fordítanak a kérdések helyes kiválasztására, a gyáregységi pártszervezetekkel fenntartott kapcsolataik rendszeresek és kölcsönösek. Javult a tájékoI 1 ' mjság 3 1972. október 20. zottság egymás munkájáról és tevékenységéről, amit elősegít a munka- és intézkedési tervek cseréje, információk küldése. A területi pártbizottságokkal tartott kapcsolat is javult, különösen ahol erre kölcsönös igény jelentkezett. Helytelen nézetek Mindezek mellett a koordinációs munkában több szélsőséges nézet és helytelen gyakorlat tapasztalható. Ilyen például, amikor a koordináló pártszerv a jogkör gyakorlását szinte mindenre kiterjesztve képzeli el — esetenként még a gyáregységi pártszervezet belső életét érintő kérdésekre is — vagy a szükségesnél jóval gyakrabban rendeznek tanácskozásokat. Közülük néhány különféle állandó jellegű szervezeti kereteket is létrehozott titkári kollektíva, titkárok tanácsa, koordinációs bizottság stb. elnevezéssel. Ez félreértése az erre vonatkozó párthatározatoknak, s semmiképpen nem helyeselhető. A pártszervek egy másik csoportja viszont a koordinációs jogkört egyáltalán nem gyakorolja. Néhol — főleg a gyáregységeknél — a határozatot nem is ismerik, pedig a koordináció iránti igény a részükről jelentkezik a legerőteljesebben. E szemléletek, illetve gyakorlat közös vonása, hogy nem értik a koordinációs jog lényegét, vagy formai megközelítéssel igyekeznek eleget tenni a feladatnak. Akadályozzák a munka eredményességét a koordinálásra helytelenül kiválasztott témák, az állásfoglalás kialakítására alkalmatlan előterjesztések, a téma., előzetes ismeretének hiányában összehívott megbeszélések. Ugyancsak helytelen, ha túlzott mértékű, szelektálás nélküli információhalmaz zúdul a gyáregységi pártszervezetekhez, vagy ellenkezőleg, még a legszükségesebb információról sem gondoskodnakVan, ahol a gazdasági vezetés szakjellegű előterjesztését vitatják meg a téma politikai megközelítése nélkül, vagy a teljes értékű tájékoztatás hiányában a gyáregységi titkárok számára nincsenek meg a helyes állásfoglaláshoz szükséges feltételek. Ez is közrejátszik abban, hogy ilyenkor a résztvevők. nem a vállalat közös érdekeit tartják szem előtt, hanem egyoldalúan helyi érdekeiket képviselik. Még mindig előfordul, hogy különböző fórumokon azonos témákat, azonos módon vitatnak, ami felesleges párhuzamossághoz, átfedéshez vezet. Az eredmények és a hiányosságok egyaránt tükrözik a pártszervezetek útkereső törekvéseit. Esetenként — a helytelen jelenségek miatt — az erőfeszítések nem vezetnek azonos értékű eredményhez. Hogy ez megváltozzék, abban természetesen a koordinációs munka tartalma a döntő, de az alkalmazott formáknak is megvan a maguk szerepe. A célszerű formák E formák igen változatosak. Közülük a legjellegzetesebbek és a legjobban beváltak, leginkább ajánlhatók az alábbiak: Az egyik legjellegzetesebb módszer, hogy a koordinációs jogkörrel rendelkező pártszerv összehívja a gyárak, gyáregységek pártszervezeteinek titkárait előre meghatározott témában. Az összehívás és a megbeszélés megfelelő előkészítés után történik. A helyszín változó, egybekötik egy- egy gyáregység megismerésével. Célszerű az is, hogy a vállalat pártszervezeteinek titkárai rendszeresen részt vesznek az igazgatói tanácsnak a középtávú és éves tervet tárgyaló ülésein. Kedvező hatású a párt_ és gazdasági vezetők együttes látogatása a gazdasági egységeknél, személyes konzultációk folytatása az ottani vezetéssel a meglevő gondokról, feladatokról. Ajánlható forma a nagyvállalati és az érintett gyáregységi pártszervezetek vezető testületéinek időnkénti együttes ülése. Célszerű az is, ha a nagy- vállalati pártbizottság vagy végrehajtó bizottság ülésére időnként meghívják a gyárak párttitkárait, vagy az érintett gyár párttitkárát (esetleg gazdasági vezetőjét), a gyári párt- bizottság, illetve végrehajtó bizottság ülésére pedig meghívják a nagyvállalat párttitkárát. Az is hasznos, ha a párttitkárok meghívást kapnak a Vállalati szakszervezeti tanács ülésére. Jó, ha a területileg illetékes irányító pártbizottság az adott gyáregység munkáját tárgyaló ülésére meghívja a koordinációs joggal rendelkező párt- szervezet titkárát (esetleg a vállalat vezetőjét). Előreviszik a munkát a felügyeletet gyakorló illetékes pártszervekkel folytatott tájékoztató, tájékozódó, vagy egyeztető jellegű megbeszélések is. Mindezek a formák ott hoznak igazán eredményt, ahol a tartalmi kérdéseket helyesen értelmezik. Más szóval: ahol a helyi, az összvállalati és á népgazdasági érdekek minél jobb összehangolására törekednek, hiszen a koordinációs jog is végeredményben e cél szolgálatában áll. Somogyi József, aa MSZMP KB alosztályvezetői e Elveszett forintok Az országgyűlés őszi ülésszakán esett ismét szó, hosszabb hallgatás után a zöldségtermesztésről, a zöldségár alakulásáról. A mezőgazdasági és élelmezési miniszter beszámolt arról, hogy a zôldség-gyümôlçs piacokon a kereslet meghaladja a kínálatot, s így az árak is magasak. A zöldségfélék fogyasztói ára 1971-ben 14 százalékkal, ez év első feléber) pedig 4 százalékkal nőtt. Emelkedik-e tovább a zöldségfélék ára, vagy sem, ezt port-: tosan ma még senki sem tudja előre megmondani. Annyi azonban tény, hogy számos mezőgazdasági üzemben — ahol egyáltalán kertészkednek — még most is kint van a földeken a zöldség, a sárgarépa, a hagyma, és rengeteg paprika, paradicsom ment veszendőbe az ősszel. Hallani olykor olyan megjegyzéseket is, hogy „tulajdonképpen kinek mi baja van a zöldségtermesztéssel. Tessék bemenni akármelyik zöldségboltba, tömve vannak a pultok." Az igaz, hogy — főleq a nagyobb városok, községek központi üzleteiben — van mit eladni, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezt mennyiért vesszük meg. Legalábbis nem mindenkinek mindegy, hogy például szezonban a pritaminpaprika kilójáért nyolc forintot, vagy négy forintot kell fizetni. Az áremelkedés a kisfizetésűeket, a nyugdíjasokat, a nagycsaládosokat, a munkásokat érinti legérzékenyebben. A múlt év végén hozott, s a zöldségtermesztés fellendítését célzó kormányhatározat az eddigi jelek szerint nem érte el azt, amit eredetileg szándékozott. Az anyagi ösztönzés ellenére sem nőtt a mezőgazdasági üzemekben a zöldségtermesztési kedv. Tudjuk miért: ez a kultúra munkaigényes, a mezőgazdaságban dolgozók átlagéletkora magas, a termelés nem kifizetődő, a gépesítés sokba kerül. Stabil árakra, jó minőségű, olcsó és elegendő zöldségfélére csak akkor számíthatunk majd, ha a területenként egy-egy nagyobb, megfelelő adottságú mezőgazdasági üzem a zöldségfélék termesztésére szakosodik, — természetesen megfelelő géppark, csomagolóüzem, hűtőház birtokában. Ez azonban nem máról holnapra fog bekövetkezni. Nincs elegendő zöldség az üzletekben. Van viszont mit böngészni a nagyüzemi táblákon — szedés után. A termelő- szövetkezeteknek az őszi munkacsúcs idején nem áll megfelelő munkaerő rendelkezésükre ahhoz, hogy a még kinn maradt termést leszedjék. Mielőtt azonban leszántanák, vajon nem lenne-e érdemes a tsz-tagok és a környéken lakók között kihirdetni, hogy minimális fizetség ellenében mindenki annyi terményt szedhet, amennyit talál. A másik: zöldségtermesztés szempontjából kihasználatlan tartalék a háztáji gazdaság, a konyhakert. A kiskertekben legtöbbször többet termelnek, mint ami egy-egy család egész évi zöldséggyümölcs szükségletét fedezi. Eladni főleg faluhelyen bajos, hisz kertje csaknem mindenkinek van. Piacozni se mindenki ér rá, hisz az asszonyok dolgoznak, gyereket nevelnek, háztáji földet művelnek. A zöldség-gyümölcs boltok, pavilonok vezetői vásárolhatnak egyéni termelőktől, azonban a partnert nekik kell felkutatni. Márpedig például egy egyszemélyes üzlet vezetője egyszerűen képtelen arra, — idő híián — hogy felkutassa azokat a termelőket, akiktől elfogadható áron és jó minőségben tudja beszerezni az árut. Azok az egyéni termelők, akik eladásra termelnek, maguk helyezik el a portékájukat. Viszont egy-egy kisebb tétel miatt nem biztos, hogy a termelő nyakába veszi a boltokat — akkor inkább már elviszi a piacra. Ha pedig nincs ideje, hát akkor veszendőbe megy tíz-húsz kiló paprika, paradicsom, gyümölcs. , A sok-sok tíz-húsz kiló viszont ezer mázsákat tehet ki. Azokat a mázsákat, ami lehet, hogy csak tíz fillérrel, de nagyobb ösz- szenqel is csökkentené a zöldség-gyümölcsfélék árát. Kidobott, földbe szántott forintok, amit aztán valakinek, munkásnak, nyugdíjasnak, kispénzű embernek meg kell fizetni. Kár, hogy nincs aki ezeket a forrósokat feltárja. Pedig csak onnan lehet szerezni, ahol van, s ha segíteni akarunk, egy gonddal kevesebbet, valamit tenni is kell érte. V. M. Három minisztérium az árellenőrzések tapasztalatairól Az árhatóságok havonta két-háromezer helyen vizsgálják az ipar és a kereskedelem árpolitikáját, kalkulációit, az olcsóbb és drágább termékek arányának változásait. . Az utóbbi időben különösen a minisztériumok erősítették árellenőrző munkájukat, ily módon rnegelőzve indokolatlan áremeléseket, számon kérve a különböző árpolitikai rendelkezések végrehajtását. Az MTI munkatársai három minisztérium illetékes vezetőitől kér-« tek tájékoztatást árellenőrzéseik tapasztalatairól. A KGM felmérése szerint a kohó- és gépipari termékek árszínvonala jelenleg 4,3 százalékkal magasabb, mint 1967- ben, az emelkedés tehát viszonylag nem nagy. Ennek egyik oka, hogy termékeik kétharmada maximált árkategóriába tartozik, s csupán egyharmada szabadáras. A minisztérium az utóbbiak alakulását is figyelemmel kíséri, s kötelezte a vállalatokat, hogy áremelési szándékaikat előre közöljék. Ha a tervezett áremelést a minisztérium indokolatlannak tartja, a vállalatot igyekszik jobb belátásra bírni. így a reform bevezetését követő első években alig volt a tárca területén áremelkedés, a 4,3 százalékos árváltozás nagy része egyes alapanyagok 1972. január 1-i emelkedéséhez kapcsolódik» Változatlan például a tartós fogyasztási cikkek: a rádiók, a televíziók, a hűtőszekrények, a mosógépek, a magnók ára, illetve az árak csak az újonnan megjelent és a korábbinál nagyobb értékű készüléknél lettek magasabbak. Emelkedett viszont az ipari szerelvények és csapágyak ára, mivel a színesfémek is drágábbak letÁ KÖNNYŰIPARI MINISZTÉRIUM területén többnyire az előállítási költségek, a nyersanyagárak emelkedése miatt terveznek a vállalatok ár- változtatást. Az utóbbi időben különösen az importból származó nyers bőrök drágultak a világpiacon, de emelkedett á gyapjú, a viszkóz-műszál és a műselyemfonal ára is. A minisztérium mindenekelőtt arra ügyel, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben ne gyűrűzzenek tovább a késztermékekben a magasabb alap- anyagárak. Sok egyéb szempontból is vizsgálja a minisztérium a vállalatok árpolitikáját, s indokolt esetben a felelősségre vonás sem marad el, ami a vezetők nyereségprémiumát is érintheti. A többi között a ruha-, a cipő- és a nyomdaipar néhány vállalatánál alkalmaztak tavaly ilyen felelősségre vonást, az idén azonban eddig még nem kellett ezzel az eszközzel élnie a minisztériumnak. A vállalatok most már óvatosabbak, megalapozatlan áremelésekkel nem szívesen kockáztatják jó hírnevüket. Gyakran már az előzetes konzultációk meggyőzik a vállalatokat áremelési szándékaik helytelenségéről. így sikerült a többi között megakadályozni egyés tornacipők és az egyébként szabadáras konyhabútorok árának tervezett 2 százalék körüli emelését. A BELKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM szigorú fellé- , pése is több áremelést előzött meg, sőt néhány nagykereskedelmi vállalatot arra is rábírt, hogy korábban felemelt árainak egy részét visszaállítsa. Mint a minisztériumban elmondták, más tárcákkal is együttműködnek, hogy az indokolatlan áremeléseknek elejét vegyék. A Könnyűipari Minisztérium segítségével előzték meg például a Tisza Bútorgyár konyhabútorainak tervezett áremelését. A belkereskedelem kérésére a Kohó- és Gépipari Minisztérium intézkedett, s az Elzett gyár a zárak és vasalások árának október 1-re tervezett emelését levette napirendről. Az Országos Anyag- és Árhivatal eredményes közreműködésével hiúsították meg, hogy a boripar egyes borok árát — amely a forgalom 25 százalékát érintette volna — átlagosan 12 százalékkal felemelje.
