Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
„Több dolgok vannak földön s egen.. Jegyzetek írói bölcselkedésekről Milyen is az ember, boldog Isten, még ma, 1972-ben is — sóhajthatnánk fel Móricz Zsigmonddal, irodalmi hetilapunkat böngészve. Ahol napilapjainkból kiemelve újból értesülünk róla, hogy az afrikai Burundiban a bahutuk átkeltek 3 Tanganyika tó északi partjára, s legyilkoltak ötvenezer vatuszi törzsbelit, akik véres bosszút álltak, százezer bahutut öltek meg, asszonyostul, gyerekestül, még a vatuszi egyetemisták is legyilkolták bahutu társaikat a fővárosban. Burundi területre s lélekszám- ra körülbelül akkora, mint a Dunántúl, képzeljük el, hogy somogyiak s veszprémiek közt esett volna meg ez a szörnyűség. A föltevés nem is olyan abszurd : Észak-I rországban tudvalévőén katolikusok s protestánsok gyilkolják egymást és csak a minap jelentette ki egy derék protestáns füredi asszonyság: nem adja a lányát katolikus fiatalemberhez. Tehát hamu alatt nálunk is lappang még a gyilkos előítélet, a faji, vallási gyűlölködés, jó lesz hát vigyázni, Bürundi s Észak-Irország figyelmeztet : szörnyű hatalma van még az irracionális erőknek az emberek felett! Körülbelül erre hívta fel a figyelmet a kitűnő író a hetilapban, egy nap hordalékának nevezett jegyzeteiben, amelyek bevezetőjében Hamletet idézi: „Több dolgok vannak földön s egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes!” Gyatra „bölcselmünk” valóban nem mindentudó, de azért egyben-másban már kielégítőn eligazít. Többek közt abban, hogy az ember nem irracionális erők játékszere, az isten, a sátán, vagy saját gonosz ösztöneinek eszköze, hanem körülményei determinálják; ordas viszonyok közt lesz dűvaddá az ember. Ezért véges bölcselmünk Burundiban mégsem csak az esztelen törzsi gyűlölködés iszonyatos kirobbanását veszi észre és ítéli el, ha nem azt is, hogy a vatuszi kisebbség jogfosztó és kizsákmányoló uralmat gyakorol a bahutu többség felett; továbbá azt is, hogy a gyarmatosítók az „oszd meg és uralkodj” cinikus elve alapján évszázadokig szították a törzsi, faji ellentéteket a fekete földrészen; végül azt is, hogy mivel Nigériában kiderült, az ibók törzsi lázadását annak idején külföldről szították és pénzelték, SS-spe- cialistákat is küldve számukra, föltehető, hogy Burundiban is vannak a háttérben meghúzódó bábmozgatók. Észak-Irország sem csupán a vallási türelmetlenség aberrációinak szintere, figyelmeztet gyarló bölcselmünk, hanem azt is számba kell vennünk, hogy a protestáns többség ott ugyancsak jogfosztó, s kizsákmányoló hatalmat gyakorol a katolikus kisebbség felett, Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség Jelét látjuk. ' amiért is sok katolikus sorsa nyomor, nélkülözés, betegség, korai halál. És ez a halál legalább olyan szégyenletes és iszonyatos 1972-ben, mini a végső kétségbeesésben elhajított bomba esztelen pusztítása. Gondolom, a füredi asszony lánya, ha igazán szereti választottját, fütyül a szülői tilalomra, s a vőlegény sem búslakodik sem az áldás, de még a stafírung esetleges elmaradásán sem. Mert ha felfedezhetők is nálunk még különféle előítéletek nyomai, döntőbb bölcselmünk hatása, amiért is bizton remélhetjük, somogyiak, s veszprémiek nem fogják mészárolni egymást, s nemcsak az éghajlati különbségek miatt, mint az író megemlíti. Légióként azért bizakodhatunk, mert viszonyaink sem ordasok, nem nevelnek elvakult testvérgyilkosokat. Sok érdekes, elgondolkoztató dolgot mutatott föl már napjai hordalékából a kiváló író. Ezúttal igen szennyes volt a hordalék, alapos tisztításra szorult volna, hogy meglássuk, mit görget a mélyén. Véges és gyarló bölcselmünk segíthetett volna ebben: ezeknél értelmetlenebbnek látszó szörnyűségekről is bebizonyította már, hogy világosan fölismerhető társadalmi-gazdasági okokra vezethetők vissza. Kár, hogy a kitűnő író csak megrettent a szörnyűségektől, s fölmutatásukkal minket is elrettenteni törekedett. A félelem — lefegyverez. Nem akarunk fegyvertelenül, reszketve szembenézni a világ borzalmaival. @ Egy másik kitűnő írónk emlékbeszédet mondott Leányfalun, Móricz Zsigmond halálának 30. évfordulóján. A nagy író művészetének lényegét kutatva azt állapította meg: azért lett olyan óriás, mert „az örök és változatlan erkölcsi igazság szószólója volt.” Gyarló bölcselmünk ezt másképp, de talán mégis jobban tudja: az erkölcs nem örök és nem változatlan; társadalmilag meghatározott, hogy mit tartunk jónak és rossznak, a társadalom értékrendjét pedig gazdasági alapja határozza meg. Móricz is tudta ezt, ezért támadta olyan lenyűgöző erővel a feudális dzsentri erkölcsét és társadalmi-gazdasági rendjét. Nem valami örök erkölcs. Elvont jó, hanem századunk e'isc felének elnyomott és kizsákmányolt, megnyomorított és szellemi sötétségbe taszított magyar parasztjai és munkásai nevében és érdekében. Valóságközelségéből és életismeretéből fakadt Móricz igazi nagysága, a kevesek dús- kálásán és a többség nyomorán alapuló torz rend és torz erkölcs helyébe a javak igazságosabb elosztását — földosztást! — követelt, attól remélve az erkölcsök változását is. Nem magasabbra helyezzük Mó- riczot, hanem vértelen eszmék naív prófétájává sápasztjuk, ha ettől az eleven kapcsolattól próbáljuk megfosztani. Persze, ma már iskolás gyerekeink is tisztában vannak Móricz nagyságának igazi lényegével, hála annak, hogy bölcselmünk igazságait tankönyveink is, pedagógusaink is hirdetik. Jeles írónk égye- dülálló ellenvéleménye remélhetőleg nem zavarhatja meg senki tisztánlátását. o Bizony, vannak dolgok, melyekre gyarló bölcselmünk még nem adhat kielégítő választ. De azért mégsem kellene talán annyira elégtelennek vélni ezt a bölcseimet, hogy már másfél száz éve közhelynek számító igazságairól is mégfeledkezünk, főként, ha olyan ügyekben kérünk szót, mint a világpolitika aktuális eseményei, vagy egy írónk életművének lényegi értékelése. Arról nem is szólván, hogy emlékbeszédet tartó írónk nagyobb dolgokba is beleszólást követelt az íróknak: éppenséggel a nemzet vezetésének igényével lépett fel. Bölcselkedéseik sebezhetőségének okán most elgúnyolódhatnánk ezen az igényen. Ne tegyük mégse. Fejezzük be azzal, amivel a másik kiválóság zárta hordalékait; „Béke velünk!” HOMORÓDI JÓZSEF PÁLOS ROZIT A: ANTI-EXODUS először bokáig térdig süllyedsz iszapnál mohóbb közegben észrevétlen húznak a mélyig ,,bőséged’’ hormonzavarai hol nincsen mélység csak tilalom a szenvedésben való osztozásra az emberi törvéyy termeszek szokásaivá bolydult nem hiszed többé rejtett hatalmú szertartásainkat az ideiglenesség lábasában rothadó idő megmérgezi léted ha gyökereid forrása többé nem öntöz A nő szerepe : főszerep Időnként sikerült Magyarországra Árkádiából csöppenni Tényleg kevésszer olvasni, hallani arról, > hogyan vélekednek magánemberként rólunk nőkről, az emberiség feléről azok, akik maguknak, s az utókornak megfogalmazzák mostani életünket, sorsunkat; Földes Anna interjú-gyűjteménye: A nő szerepe: főszerep 14 férfi és 6 nő írót szólaltat meg, — sejtem — eredetileg azzal a céllal, hogy társadalmunk egyik kérdéséről, a nők mai helyzetéről nyilatkozzanak. A kötet Utószavában Földes Anna azt írja, hogy nem volt szándékában íróinkat messzire csábítani a Parnasszusról. A szándék sikerült. A kötetet végigolvasva az emberben fölmerül a kérdés: milyenek vagyunk is? Éden terem tők? Fészekféltők? Ősanyák? Képtelenség. Tényleg ilyennek képzelnek bennünket azok, akik modelljeinkét rólunk, mosogatólében pancsoló, három . műszakban alkatrészt készítő, vonaton bumlizó, gyerekeket egzecíroztató, iskolai leckét számonkérő nőkről mintázzák? A valóban mindennapi prob- * lémákról, s a nők társadalmi megbecsüléséről csak itt-ott esik szó, mint ahogy — néhány nagyon pontosan fogalmazó író kivételével — vérszegények a nők helyzetét könnyítő, jobbító javaslatok. Nem hiszem, hogy arról lenne szó, hogy az írók tobbsé-, ge nem ismeri a nők helyzetét ma. Sokkal inkább arról, hogy az interjúvoló attól való félelmében, hogy a beszélgetés ne „süllyedjen” a piti ügyek, a mosogatólé-problémák alantas légkörébe, kérdéseit jórészt általánosítva, általában fogalmazta, s így természetesen a feleletek is azok. A riporter kérdez — az író válaszol. S a riporter legtöbbször az éppen interjúvolt író, költő terseinek, műveinek, regényhősei- • nek jelleme, mondandója szerint kérdez. Az interjúk a Nők Lapjában jelentek meg először, abban a lapban, amelyből Magyarországon 640 ezer példány fogy hetenként. Nem tudom mit szólt ezekhez az intellektuális beszélgetésekhez az a — sokszor idő híján — keveset olvasó parasztasszony, akivel éppen ily módon az író közvetlen, és a téma kapcsán emberi bemutatásával is meg lehetett volna kíván tatni az olvasást. A kapkodó, irodalmiaskodó, sokszor felszínes kérdésekkel azonban aligha — bármennyire is értette egymást a kérdező és a kérdezett. — Az „átlagolvasónak”, hogy pontosan értse is miről folyik a beszélgetés, az író művein túl ismernie kellene Ibsen Nóráját, tudnia kéne ki volt Lesbia, Lüszisztraté, kik voltak a szüfrazsettek és mi van a „vörös harisnya” kifejezés mögött. Ez azonban az átlagműveltségnél többet tételez fel — lehet, ennek birtokában tartotta természetesnek kérdés-feleléteit a kötet írója. Jó lett volna írás közben többször is tisztázni, kinek, kiknek is íródik ez a beszélgetés-sorozat. Az interjúalanyoknak köszönhető; időnként azért sikerült Árkádiából Magyarországra pottyanni, elsősorban Gal- góczi Erzsébet és Gyurkó László jóvoltából. Mert mint Gal- góczi Erzsébet mondja: „Ma még a paraszti portákon nehezebbek az életkörülmények, nem a jövedelemmel van a baj, hanem azzal, hogy a civilizáció áldásaiból túlságosan kevés jut falura. Hogy nincs vízvezeték és Patyolat, alacsonyabb a nyugdíj, és szűkeb- bek a tanulási lehetőségek. Megint nemcsak elvben, hanem a gyakorlatban, amikor a parasztgyereknek a nála jobb feltételekkel induló diákokkal kell versenyezni a felvételi vizsgán ... Mert más dolog az, ha egy nő a maga egyéniségének kiteljesítéséré becsvágyból, ambícióból dolgozik, és‘ más, ha csak a puszta megélhetésért. Márpedig a három műszakban dolgozók többsége így él.” S igaz az is, hogy nincs külön nőkérdés, hanem társadalmi, emberi kérdések vannak. Gyurkó László szerint: „Az anyagi javak előtérbe kerülése elkerülhetetlenül tömegesen újratermelte a kispolgári életformát. A kispolgári életforma és szemlélet megizmosodása pedig szükségszerűen kihat a családi kapcsolatokra is. Az anyagi javak bőségét általában több és jobb munkával lehet létrehozni. A többlet- kereset, az anyagi javak nagyobb bősége pedig érthető módon megnöveli a családfő presztízsét, megszilárdítja a családtagok alárendelt helyzetét. Ahol a család aktív célja bizonyos javak megszerzése, ott a feleség rendszerint a férjtől várja az autói, a ví- kendházat, és ezt fontosabbnak érzi, mint a családon belül a terhek megoszlását. Saját értékét nem teljesítményén, hanem a család tulajdonán méri. És tudjuk azt is, hogy a megszerzett javak új igényeket hoznak létre, ezek kielégítéséhez pedig még több pénzt kell .keresni. És ha a javak megszerzésének periódusában erősödik a kispolgári családforma értékszemlélete és hierarchiája, a javak élvezésének időszakában viszont a család befelé fordulása konzerválja a régit.” Hát igen. Valahonnan innen kellett volna elindulni. \ D, VARGA MÁRTA
