Tolna Megyei Népújság, 1972. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

1 Fordulat, kis hibával Szeretni kell a számokat. A számok esetenként azt beszé­lik el a szavaknál' meggyőzőb­ben, szemléletesebben, ami gazdasági, társadalmi fejlődé­sünk ténye. Máskor pedig azt, hogy amit eddig építettünk, arra hol, mit kell még : építe­nünk. Következésképpen a számvetés szükségszerű, egy­ben jó dolog. Nem, egyálta­lán nem arra hivatott, hogy átadjuk magunkat az- önelé­gültség laeynJatag gyönyöré­nek. Inkább arra, hogy gon­dolkodásra, majd tudatos cse­lekvésre sarkantyúzzanák. Ismerek egy ■ költőt. Kissé goromba híre van, mert ádá­zul haragszik • mindenre, ami ma még megakadályozza az embert abban, hogy a Min- densésgel mérje önmagát. Nos, 5 írja egy helyütt: „Szo­morú, s izgatott vagyok, na a jövő szava a számon. Érte ,az öröklétet, majd belehalok, úgy kívánom!” Miért hivatkozom rá? Mert, manapság sokan érzik, gondolják ugyaneztv I egföl- jebb nem így fogalmazzák, mert nem költők. De élik és tulajdon müveikben teszik ezt. Olyan alkotásokban ame­lyek miatt és amelyekért az ember örökké szeretne élni. Meglátni mintegy, hogy a je­lenre mit „rímel” - majd a jö­vő, Milyen, lesz az, ami itt van máris — jelenként — a, kezünk alatt? E hasábokon nem is olyan régen írtuk le, hogy megvénk- ben az idő szerint 118 000 ember nem rendelkezik álta­lános iskolai végzettséggel, s azt is, hosv 5300-an nem vé­geztek egyetlen osztályt sem. Félre nem tehető dóig rnkra mégsem ez utóbbi számadat utal, hanem az előbbi. Mert igaz, hogy lakosságunk élet- színvonala jelentősen mesnö- vekedett az utóbbi években. Tény, hogy az emelkedő összjövedelemből elsősorban tartós fogyasztási cikkek vá­sárlása mutat emelkedést. Igaz, hogy ma már sokat köl­tünk — mert kelthetünk — olyasmire is, ami nem feltét­lenül életszükséglet, hanem bizonyos mértékig luxus. De mindez nem lehet igaz öröm számunkra mindaddig, amíg adóságaink vannak az általá­nos műveltségi szintet illető­en, amivel kapcsolatban mos­tanában mind többször mond­juk, hogy megyénkben rend­kívül nagy a polarizáció. Mondiuk továbbá azt is. hogy szűkebb hazánkban a dolgozó emberek általános és szakmű­veltség! szintiének mai álla­pota gyorsabb ■ ütemű fejlesz­tést követel. t Hogyan? A társadalmi igé­nyeknek megfelelően szélesít­ve az iskolarendszerű felnőtt- oktatást, mint legfontosabbat. E sorok írója élénken em­lékezik még arra. hogy tíz­tizenöt évvel ezelőtt mint könyvelték ..fogadatlan pró­kátornak” (akinek a jó mö­gött, sőt ajtón kívül a helye!) azt a néoművelőt, aki a dol­gozók általános iskolájának esti és levelező tagozataira verbuválta az érdekelteket. És e verbuváláshoz segítséget kért a fölkeresett üzem. vál­lalat, intézmény vezetőjétől, vezetőitől. Dehogy lehetett ak­kor jönni, látni és győzni. Sőt... azt hiszem, a legmeg- szállottabb népművelők között sem volt olyan, alá hitte vol­na, hogy egyszer megfordu! a kocka és a gazdasási vezetők jönnek a közművelődés isko- íán belüli és iskolán kívüli munkásaihoz kérni a dolgo­zók általános iskolájának megszervezését. Mostanában ugyanis ez történik meg egy- re-másra. S alig van már a tulajdon munkájának népgaz­dasági fontosságát, has-mát ismerő üz,em. vállalat, intéz­mény, amelyik”«"k Imre fölmérése az ál«-»'- ,n"r’­tatottak általános és szálúnál műveltségi szintjéről. -'Egyút­tal tehát arról is, melyek az emberekkel való gazdálkodás legfontosabb — társadalmi és egyéni érdekeket szolgáló ten­nivalói. A-fordulat- tehát :száz- nyoicvan fokos. Persze; önámí­tás lenne azt állítani, hogy általánosan. De... A munkál­tatók zömére az okos 'gazdál­kodni -akarás a jellemző. S e mögött az akarás mögött ott yan a felismert • társadalmi érdek. Az a gyakorlatban ha­tó' tisztánlátás, amelyik az ál­talános és szakmai műveltsé­get a termelési kultúra eme­lésének tényezőjeként tartja számon, . Sokszor adtunk-már. hírt árról, hogy az iskolarendsze­rű felnőttoktatás — országos figyelemmel kísért — új for­mája, az osztályozó vizsgákra felkészítő ' tanfolyamok milyen sikereket eredményeztek. A kérkedés gyanúja nélkül is­mételhetjük meg itt, hogy az elmúlt három év alatt — ebben az..,, oktatási .formában — ötszázan végezték el álta­lános iskolai tanulmányaikat. A dicsérgetés szándéka nélkül idézzük azt is, hogy a mun­káltatók — termelőszövetke-r zetek, üzemek, állami gazda­ságok — nemcsak a tanfolya­mok megszervezésének igényé­vel keresték föl a művelődés- ügyi szerveket, hanem külön­böző kedvezményeket biztosí­tottak — és biztosítanak — tanuló dolgozóiknak. Ehhez aligha kell kommentár, hiszen ma mindössze még csak 11448 főként fiatal ember rendelkezik megyénkben szak­munkásbizonyítvánnyal. S ah­hoz, hogy a termelési • kultúra fejlesztését jól szolgáló szak­munkásaink . száma tovább gyarapodjék, az kell, hogy évről évre csökkenjen az ál­talános iskolai végzettséggel nem rendelkezők -száma: Mi­ért? ' Mert szakmunkás-bizo­nyítványt szerezni általános iskolai végzettség nélkül már ma sem lehet! A közművelésnek ezen a frontján tehát előreléptünk. A fordulat azonban mégsem hibátlan. Lépten-nyomon ta­pasztalható ugyanis, hogy a tanulni szándékozó dolgozók támogatása már--nem olyan egyértelmű és konfliktus men­tes akkor, amikor a dolgozó ember középiskolai, netán fő-), iskolai, Vagy egyete'mi tanul­mányokra szánja magát. Vi- samylag sok olyan- jelzés ér­kezik szerkesztőségünkbe is, hogy X vállalat nem engedé­lyezi' Y dolgozójának a to-' vábbfanulá'st, mert ebből át­menetileg munkaszervezési problémái támadnak. S a ta­nulókat megillettő kedvezmé­nyek biztosításából úgyszin­tén. Egyszóval, van még mit tenni™- , — li — KÉT ÖREG Foto: Gottvalá A szomszédság VT vélet- len, mert többnyire rit­ka eset, ha valaki maga vá­laszthatja meg szomszédait. A szomszédság ugyanakkor em­beri kapcsolat is, hiszen az említett véletlen nem egy növénytársulás tagjait, asz­teroidákat, vagy kristálykép- ződményeket vet egymás mel­lé. Mit tudunk a szomszéda­inkról? Ki mit a legközelebbi- ekről? . _ • — Azt, hogy hány húst klopfolnak ki egy vasárnapi ebédhez. — Hogy napjában hányszor rántják meg a WC láncát. — Mindent, amit éppen csak nem suttogva mondanak el egymásnak. — Tudom, hogy a férj —• pedig orvos — elég sűrűn ve­ri a feleségét. A gyerekeket pedig mindketten. — A nevét azt mindegyik­nek tudom, aki nálam ala­csonyabban lakik, mert na­ponta elmegyek a névtáblá­juk mellett. A fölöttem lakó­két már nem ismerem. (Szekszárdi bérház) válna Demaígonért, vagy 'Dó­idért — Sosem tudom, me­lyiknek, mi a heve .— mint: Julish'oz, ^ üiszeh náluk az új fürdőszobában 'valóságos. kis háZipatiká váh, ■Tudta,'1' dok­tornak tanul a lánya Pécsett, . aztán ... de minek is magyá- . rázzam, máshol is van gyógy-- , szer, csak époçn nálunk meg a bal szomszédaiknál, a Faragó Antiéknál nincs, mert hát mi.rpár ilyen öregesek va­gyunk. Az Anti’ meg, szegény boldogult. nászuram sógorának a y éjié, így ,J»át "átyáfiságbán is vagyunk, nemcsak szom­szédságban és .■ (Közepes nagyságú község) r—í Äzt"tudbm róluk,*' hogy szüntelen bôge'tîk a gyereke­ik a magnót, a rádiót, a le­mezjátszót, a tévét, szóval éppen»1 azt. av bőgethetö alkal­matosságot, amelyik 'eszükbe-, jut, v.agy . a kezük ügyébe ke­rül.-.rNem.' néni ’ járunk - össze.’ Minek? Én. iszeratem à. csen­det, ők- aligha, ezt sajnos' ta­pasztalom...Nemi ’hiszem, hogy a szomszédság. feltétlenül ga­ranciát ■ kelléne.;;.,' -hogy -jelent­sen különösebb emberi kap- cáőlatokra. Persze nem ron­tok buzogánnyal az ajtajuk­nak. hogy beverjem, mint Botond, a ; bizápci - érckaput, bár sokszor úgv :.érzem, ez lenne a .lte'gmé'gfelelőbb eljá­rás. .De rrjinek? A .lakás azért van, hogy az. ember ; benne őrizze még lelke' nyugalmát és nem azért,, hogy kívül ke­resse.«! - ; . ■ (Szekszárdi bérház) — A szomszédaimról, ké­rem?. Még azokról is mindent, akik, ' csak voltak. - Mert fogy­nak-,; évről évre fogynak. Ott, ha balra- ■ kinéz a konyha kis ab­lakán, a három jegehye közt az a földkupac Darkóék tanyája volt ;valamikor. Beköltöztek a falubà.' Rendes, -szorgalmas gazdaemberek voltak, a kút- jukban meg a legjobb víz, amit -a kornyéken csak talál­ni lehetett. A< kút bedőlt,’ megette g fene.- Amarról, hogy idejöttek, a - dűlőút végéből láthattak egy másik tanyát, így: kocsival persze messze van, de gyalogúton nincs több, mint négyszáz lépés. Ott az öcsém- özvegye lakik, a lányával, akit otthagyott az ura, meg az unokájával, — A Julisról? Jaj, háttu.d- ja, szegénykémnek most ren­geteg baja van. .ArthÚL^jiéten megdöglött az à négy," gyö­nyörű magrécéjé, meist meg éppen reggel azéftpW^ltoft.át, hogy na látom a'^amffdr. tírat — mármint az állatorvost -— állítsam még, mert minddn- hógyan szükség Van. a segít­ségére. A nagyobbik hízó'kor- ifyádózik, pedig mennyi ten­ger pénz van' abban? Én in­nen hamarább észreveszem a doktor urat,, hiszen élőbbre áll a házunk.- Amikor szegény öregapám, nyugodjék, eladta a belterületünk egy részét a Julis apósának, akkor;, azért arra ügyelt, hogy. a' miénk maradjon a rangosabbik, ,.*a fa-lu felé forduló. Már hogyan is ne tudnánk egymásról;-, hi­szen szomszédok vagyunk, egyike a másikára utalt.' Jó- mültkorában, amikqr • az ■ én Jánosomat, 'elkezdte szaggat­ni a fogfájás, de úgy, hogy se a pálinka, se a tömjén nem segített rajta, a patika meg zárva volt, a gyógyszerész úr távol, ki máshoz mehettem Miért tűrjük? Lassan nem tud az ember hová elfordulni, napjában szám­talanszor úgy tenni, mintha süket lenne, és nem hallana semmit, annyira ellepi az utcát, a munkahelyeket, a szórakozóhelyeket a káromkodás és a durva beszéd. És ha csak a „csudába” külde- nék egymást e sport művelői, vagy azt mondanák „ariemjójátl", s ettől pillanatnyi mérgük lecsillapodna. Csakhogy nem erről van ám szó, hanem a féktelen drasztikumról, a trágárságról! Leg­szembetűnőbben a kisiskolások és a kamaszok között szedi áldo­zatait a csúnya beszéd, de persze nem kíméli az. éltesebb férfia­kat sem. Sokszor úgy tűnik, hogy az erősebb nem képviselői már- már egymással versengenek, ki tudja durvábban, közönségeseb­ben és brutálisabban kifejezni magát, és mindezt teszik a nők jelenlétében, a nők fülehallatára, mintha ezzel a- legtermészete­sebb módon járnának el, mintha irodalmi nyelven beszélnének. Nem lehet az igaz, hogy ezt a káromkodási hullámot el kell fogadnunk és el kell tűrnünk a mai kor, a „gyorsuló idő" vele­járójaként. Mindezt ugyanis nélkülözni tudnánk. Jó lenne, ha akadnának férfiak, akik ebben segítségünkre sietnének. Mert már ott tartunk, hogy az újabb brutalitástól tartva, ezeket - a- fenegyerekeket nem merjük megkérdezni; vajon íqy beszélnének édesanyjuk, feleségük, menyasszonyuk, esetleg kishúguk előtt, és eltűrnék-e, hogy más férfiak így társalogjanak a hozzájuk tar­tozó nők füle hallatára?! A legelemibb tiszteletadás, ha env férfr nem; bestéi «fúrván és közönségesen nők társaságában. Úgy tűnik mintha az’ ifjú nemzedék egy része erről mit sem tudna. Egyre inkább tért-hó­dit és polgárjogot nyer mindenfajta társasérintkezésben, úton és útfélen a csúnya beszéd, Persze igazán eredményes és hatásos az lenne, ha hallatán mi lányok-asszonyok nemcsak elpirulnánk és süketet tetetnénk, hanem mernénk felháborodni, tiltakozni' és msqszéqyeníteni is azt, aki megsért bennünket. J KOCSIS ÉVA aki az erdőre jár dolgozni.' Nemcsak szomszédok,. rokoJ nők is. A többi szomszéd? A ' boltban, a régi iskola Mellett — amelyikben én még vala­mikor-tanultam, de vhó’st már nem tanul senki — két-háJ rom naponként többnyire ta-J íálkozunk. Megiszunk esv-két Üveg sört,- féídécit iS olykor, aztán' 'elbeszélgetünk a világ folyásáról' (Decs! tanyavilág)’ * — Annyit nem tudok róluk,- mint otthon a falumban, ez biztos, de elég sokat. Mellet­tem egv gépkocsivezető lakik, alattunk egy tanár, annak a szomszédja köpyvelő. ' Köszö­nünk persze, mindannyian köszönünk egymásnak, hiszen nagyjából egykorúak va­gyunk, meg amikor a ház éoült (te szent Pilátus!, de lassan éoült!) egy gondban főtt • a feiünk. Az asszonyok még inkább beszélgetnek, há másért nem, a gyerekek Miatt, •vagv mert éppen vasárnap délelőtt fél tizenkettőkor de­rül ki, hogy nincs itthon fű- szerpaprika és innen, vagy amqnnan kérni kell. Ilyenkor adnak, vagy adunk. Állandó, vagy rendszeres összejárásróí nem lehet beszélni, de nem is hinném, hogy ez lenne a cél. Mindenkinek megvan a magánélete, otthon azt szere­ti- élni. Bajban azonban segí­tünk a másikon. Ez lehet jód is, mert, a tanárék fia éppen -a térdével szántotta fel a sa­lakot. Vagy olyan baj, ami múltkorában minálunk volt. Az ilyesmi persze ritka esetj azért is említem. Egyszer, ki­vételesen rászántuk magun­kat a " felségemmel, hogy ott­hon hagyjuk a két gyereket és elmegyünk moziba. -Vala­melyik rosszat álmodott, el­kezdett ordítani, a másik meg kontrázott neki. Felverték a fél házat, bemenni nem lehe­tett, végül az egyik szomszéd értünk indult, de már sze­rencsére útban találkoztunk. Volt ijedelem, azt mondanom sem kell... (Uj társasház Szekszárdon) * A szomszédság véletlen^ mert többnyire ritkaság, ha valaki maga választhatja meg szomszédait. A szomszédság ugyanakkor emberi kapcsolat is. Egy a sok, változóban, át- ‘ alakulóban lévő emberi kap­csolat közül. Csák az a kér­dés,. hogy milyen....? O.J. SZOMSZÉDSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents