Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

r I í { f t « Varga Imre tihanyi kiállításán Tizenöt éve, 1957 óta talál­kozhatunk rendszeresen a ha­zai kiállításokon a neves szob­rászművész, Varga Imre alko­tásaival. Ezúttal a tihanyi múzeumban rendezett kiállí­táson csodálhatjuk meg mű­veit. 1923-ban született Siófokon, 1950-ben részt vett Vasmun­kás című szobrával az I. Ma­gyar Képzőművészeti Kiállítá­son. A Képzőművészeti Főis­kolán 1956-ban végzett szob­rász szakon, Pátzay Pál és Mikus Sándor tanítványaként. Szpbrai, kompozíciói, — me­lyeknek anyaga kő, fém, üveg és műanyag — Rajkától Deb­recenig tucatnyi városban lát­hatók, sőt Szoborkompozíciója berlini nagykövetségünk épü­letét díszíti, az 1965-ben' be­mutatott Prométheusz és az 1969-ben készült Professzor Antwerpenben van felállít­va, a Rácskompozíció az auschwitzi múzeumban van. A Prométheusz krómacél­ból készült, hegesztéssel és a formán kívül maga az anyag, a hegesztési varratok, olvadt fémcseppek is szinte lenyűgö­zően fejezik ki a titán hőstet­tét és bűnhődését. A kő és ólom felhásználásával készült Babij Jarral a a nácizmus ki­jevi áldozatainak állít emlé­ket a művész. „Jobban ki kell elégíteni a növek­vő kulturális igényeket, s egyben segíteni ezen igények helyes irá­nyú fejlődését." (Az MSZMP X. kongresszusa határozatából) Megkezdődött az új tanév. Megyénk nevelési és oktatási in­tézményeiben frissen, megújult erővel kezdett munkához a ta­nulóifjúság és a pedagógustár­sadalom. A pedagógusok érzik, hogy a párt oktatáspolitikai ha­tározatának gyakorlati megvalósí­tásában példamutató szerepet kell vállalniuk; felelősséggel és hozzáértéssel kell munkához lát­niuk. Megyénk iskolaügye Szépen fejlődik, egyre bővül iskolaháló­zatunk, javul kollégiumi és óvo­dai ellátottságunk. Most, a pqrt- határozat alapján arrd kell töre­kednünk, hogy az intézmények­ben folyó nevelő- és oktatómunka is korszerűbb, elmélyültebb és eredményesebb legyen! El kell érni, hogy a ma „tanuló- ifjúsága”, — akikből a holnap „felnőtt generációja" nevelődik, — képes legyen önállóan gon­dolkozni és tájékozódni; önálló­an továbbtanulni, új ismereteket szerezni; önállóan, felelősséggel es aktivitással dolgozni. Ha pedagógusaink alaposan megismerik és megértik a párt- határozatot, és meggyőződéssel munkálkodnak annak gyakorlati megvalósításán, akkor számos olyan, ma még megkövetelt te­vékenység elvégzésétől szabadul­nak meg, ami egyrészt lehetővé teszi, hogy elmélyültebben végez­hessék az oktató-nevelő munkát, másrészt pedig feltétlenül több idejük marad arra, hogy jobban belekapcsolódjanak megyénk kulturális életének áramlatába, és arra is lesz idejük, hogy sa­ját ■ ku Itúr alls . igényeiket.,ma,gq- sabb szinten kielégíthessék. Több könyvet olvashatnak, kiállításo­kat, múzeumokat látogathatnak majd, részt vehetnek a színvo­nalas hangversenyeken, több ide­jük marad az önművelésre. Amikor ezeknek a kulturális igényeknek a kielégítését szorgal­mazzuk, akkor nemcsak a peda­gógustársadalom, hanem a me­gye egész társadalmának érde­keiben cselekszünk. A társadalom szemléletének, a közgondolko­dásnak formálásában tagadha­tatlan a pedagógusok fontos sze­repe. Egy-egy jó nevelői közös­ség a maga kulturális igény­szintjével nemcsak az ifjúságra, de a felnőttekre is kedvezően hat. Megismerteti és megszeret­teti velük a kultúra értékeit, ez­által szebbé, gazdagabbá teheti egész életüket és biztosítja kul­turális igényeik helyes irányú fejlődését. De ahhoz, hogy ezt megtehesse, neki is benne kell élnie, tevékenyen bele kell kap­csolódnia kulturális életünk áramlatába. A pedagógusközös­Prométheuiz mm Kulturális munkánk helyzete és lehetőségei ség nem szürkülhet el, nem ma­radhat le. Tudjuk, hogy a párthatározat nyomán az iskolai munkában je­lentkező korszerűsítési törekvések fokozott igényeket támasztanak pedagógusainkkal szemben. Ál­landóan tanulniuk kell, hogy lé­pést tarthassanak az új módsze­rekkel. Mégis úgy érezzük, hogy nem lehet egészséges az, hä a szűk szakmai tevékenység, a vég­telenségig fokozott túlmunka tel­jesen leköti idejüket és a végle­tekig kifárasztja idegrendszerü­ket. Ha ez így van, (márpedig ta­pasztalataink gyakran ezt iga­zolják), akkor nem marad ide­jük sem saját kulturális igényeik kielégítésére, sem arra, hogy kellő frissességgel részt vehesse­nek a reájuk bízott ifjúság és községük kulturális életének irá­nyításában. Szakszervezetünk minden ren­delkezésre álló eszközzel támo­gatja és elősegíti azt az alap­vető célkitűzést, hogy megyénk pedagógusai „alkotó művelői” íegyenek saját szakmájuknak, if­júságunk nevelésének. Ezért hoz­tuk létre a Magyar- Pedagógiai Társaság megyei tagozatát; ezért támogatjuk a kísérletező, újító pályamunkákon dolgozó nevelő­ket; ezért segítjük szakmai to­vábbképzésüket De hasonló odaadással kell munkálkodnunk szakszervezetünk IX. kongresszusa azon határoza­tának megvalósításán, amely a „pedagógusok kulturális szükség­letei kielégítésének további nö­velését" teszi feladatunkká. Ezért nyújtunk tájékoztatást Híradónk útján és közvetlenül is a Megyei Könyvtár és a Megyei Művelődési Központ kulturális rendezvényeiről; ezért adnak bér­letsorozatot szakszervezeti bizott­ságaink a színházi és hangver­senyévad előadásaira. Ennek ér­dekében szervezünk az iskolai év során egy-két napos országjáró kirándulásokat, amelyek alkalmat nyújtanak múzeumlátogatásokra, képzőművészeti kiállítások, tárla­tok megtekintésére. A külföldi társasutazások szer­vezésével is kulturális szükségle­tek kielégítését kívánjuk szolgál­ni, amennyiben földrajzi, művé­szettörténeti élményekben része­sítjük a részt vevő pedagógus kartársakat. Az önálló művészi törekvések kibontakoztatását, továbbfejlesz­tését szolgálták a szépen mű­ködő pedagóguskórusok, a meg­rendezett képzőművészeti kiállí­tások; a népdalgyűjtési tevé­kenység, valamint az irodalmi színpad létrehozására irányuló kezdeti törekvések. Tudjuk, hogy valamennyi fel­merülő kulturális igény kielégí­tésére nem vállalkozhatunk, de azt is látjuk, hogy a meglevő le­hetőségekkel se élnek mindenkor pedagógusaink. Kettős feladat vár tehát moz­galmunkra. Egyrészt biztosítanunk kell a járási bizottságok útján, hogy a felmerülő igények kielé­gítésére az eddigieknél nagyobb anyagi áldozatokkal, állami tá­mogatás igénybevételével is si­essenek a pedagógusok segítsé­gére. Másrészt pedig el kell érnünk, hogy megyénk valamennyi pe­dagógusközösségében növeked­jék a kulturális igény. Ne csak az iskolában végezzenek kiemel­kedő, jó munkát, hanem válja­nak a kultúra első számú hor­dozóivá, terjesztőivé, a felnőttek között is, a közművelődés terén is. így, ilyen szellemben munkál­kodva szolgálhatjuk a leghatéko­nyabban a saját és környezetünk kulturális igényeinek jobb kielégí­tését, tehetjük gazdagabbá, szebbé életünket. Ezekkel a gondolatokkal kö­szöntjük megyénk valamennyi pedagógusközösségét, mozgal­munk minden dolgozóját. Kívánjuk, hogy munkájukat nyugodt, harmonikus légkörben, kiegyensúlyozott, egyenletes rit­musban, jó eredménnyel végez­hessék. Kedves Henrik MB-titkár GALAMBOS1 LÁSZLÓ: TILINKÓRA Muzsikál a cinke, megvillan fölöttem; aranybolyhos inge gyöngyözik a ködben. Hajnali szelekben pattan már a bimbó, szirmosodá kelyhe bogárnak lesz hintó. Billeg a tilinkó, csőr harmatos hangja lomb-lépcsőn iramlik fodrozó magasba. Lomb-lépcsőn iramlik pillangó az égig. Mennyei templomban toll-szobrocska fénylik. Muzsikál a cinke, megvillan fölöttem; aranybolyhos inge gyöngyözik a ködben. PÁLOS ROZIT A: KINT ÉS BENT nap fény kikötők fűben a kankalinok pacsirtaszárnyak röptébe zártan a világ ünnepélye behorpadt sorsom valami szélre vár mert igencsak meglassúdtam az egyhangúság hegyének stációin a holtak imperatívuszait megsokalltám a naptárból kiszállt évadokat eltöröltem a fényspirál viharát melyben az öröklét sarokpántjait röpítették szárnyas lovak és ifjú angyalok megkötöztem az egyre pontosabb órák hajszolóbb órák iszonyatával Stella matutina, Holdviola! rozoga időmben elégek Babij Jár

Next

/
Thumbnails
Contents