Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-07 / 211. szám

t f * H V Hétezer forint a vietnami szolidaritási számlára KISZ-védnökaégi nap Bátaaxéken Szeptember 2-án szombaton, a fiatalság zaja, ásók, lapátok pengése verte fel az egyéb­ként csendes bátaszéki Lajvér utcát. Tolna megye öt üzemétől, vállalatától érkeztek a KISZ- szervezetek tagjai, hogy társa­dalmi munkában szabad szom­batjukat erre szánva segítse­nek a telefonkábel határidő előtti bekötésében. A vezeték Bátaszék nagy­községet és az épülő cserép­gyárt fogja összekötni. Az Ex­press Iroda szervezésében kü­lönjáratú autóbuszok szállítot­ták a fiatalokat a munkahely­re. Némi időeltolódással sike­rült egybehangolni a munka­kezdést is. Az érkezőket a Pécsi Posta­igazgatóság KlSZ-szervezeté­nek képviselője köszöntötte. Később ismertették a részle­tes munkafolyamatot és ter­mészetesen a balesetvédelmi szabályokat is. Ezek után irány a Lajvér ut­ca, ahol 120 fiatal kezdte meg 600 méter hosszúságban a 35 centiméter széles és 60 centiméter mély árok kiásá­sát. Délután 2 órakor a jelen­lévő postaügyi dolgozók el­kezdhették a kábel lefektetését. Az árok szélén a fiatalok hosz- szú sora nézte a kígyózó veze­téket. Ekkor hangzott el egy ked­ves közbeszólás az ott várako­zó buszvezetők egyikének szá­jából, amit egy nézelődő néni­kéhez intézett: — Látja néni, milyenek ezek a gyerekek? Telefont adnak maguknak! — Hát bizony nagyon ren­desek, pedig mai fiatalok... S igazán öröm hallani, hogy ezek is, ilyenek is a mai fia­talok. A kábel lefektetése után a lelkes, de nem könnyű mun­kában megéhezett fiatalokat bőséges ebéd várta a cserép­gyárnál. Ebéd után elvégezték a munka hátramaradt részét is: 4 centiméter vastag földrétegre a kábel hosszában téglát raktak, félig betemették az árkot, következett a kézzel- géppel döngölés, majd újabb földréteg és újabb döngölés, nehogy a későbbiek során a házak előtti járda szintje meg­süllyedjen. A fent leírt és elvégzett munkához hozzátartozik, hogy a KISZ mb munkaversenyt hirdetett az alapszervezetek között. Amíg összesítették az eredményt, a szekszárdi Mé­rőműszergyár kultúrcsoportja szórakoztatta a fiatalságot, amely most már újra az elosz­tóhelyen várta izgatottan, mi­lyen munkát végzett is a nap folyamán. Az eredményhirdetést röp- gyűlés előzte meg. Keresztes János, a szekszárdi KISZ-bi- zottság titkára beszélt az idő­szerű politikai feladatokról és célkitűzésekről. Már reggel szembetűnhetett a buszok ablakába kiragasztott jelszó: „El a kezekkel Viet­namtól!” Igen, ezen a napon kezdődött a vietnami szolidaritási hét, és ennek jegyében zajlott le a szombati nap is. Keresztes elvtárs javaslatára mindenki egyhangúlag elfogadta annak a két táviratnak a szövegét, amelyben a fiatalok szolidari­tásukról biztosították Viet­nam hosszú ideje harcoló ki­csi, de hősi népét, és amely­ben felháborodott hangon til­takoztak a bűnös agresszió el­len. Közben megszülettek a mun­kaverseny eredményei is, amelyeket Sebestyén Dezső ismertetett. A nap során a fiatalok ösz- szesen 888 munkaórát teljesí­tettek, 252 köbméter földet mozgattak meg. A versenyben 1. Simon tor­nya BSZV 1,707 köbméter/fő, 2. Bonyhádi községi bizottság 1,387 köbméter/fő, 3. Szekszár­di Mérőműszergyár 1,576 köb­méter/fő, 4. Szekszárdi TÓ­TÉ V 1,237 köbméter/fő, 5. Szekszárdi Vasipari Vállalat 1,078 köbméter/fő. A helybeliek is közreműköd­tek, kiegészítve a kisebb lét­számban érkező Vasipari vál­lalat és a TOTÉV munkacso­portjait. A védnökségi nap minden részvevője emléklapot kapott. A végzett munka értékének megfelelő összeget, illetve, ami az ellátási költségeken felül maradt, a Vietnamban épülő 1000 fős szakmunkásképző is­kola építéséhez ajánlották fel a fiatalok. Erre szánták, ezzel a gondolattal indultak dolgoz­ni. Nagyon dicséretes, hogy ilyen lelkesen adták munká­juk eredményét az arra igen­csak rászoruló vietnami nép­nek, a vietnami ifjúságnak. Végül Dolmányos József, a posta nevében megköszönte a KISZ-tagok lelkiismeretes munkáját, és kissé fáradtan, sajgó tenyérrel, de nagyon jó­kedvűen indultak haza az árokásó fiúk, lányok. KOVÁCS ZSUZSA Forintokkal nem mérhető az erkölcsi haszon Harmincnyolc építőtáborban az idén közel harmincezer fia­tal dolgozott. Tolna megye kö­zépiskolái Balatonboglárra és Balatonedericsre mozgósítot­tak. A Balatonboglári Állami Gazdaság, az ország egyik leg­nagyobb kertészeti gazdasága, a táborozás egész időszakában gyümölcsszedési inwnkát biz­tosított lányainknak. A máso­dik turnusban meggyet szedtek, a harmadik, negyedik turnus­ban barackszedés és válogatás következett, míg az utolsó tur­nus szőlőt szedett. Az időjárás gyengítette az eredményeket, ennek ellenére a 995 Tolna me­gyei diáklány hasznos munkát végzett. Balatonedericsen utat épített 188 fiú. Teljesítményük messze meghaladta az ötven forintos normát. Az 1183 építőtáborozó napi 6 órás munkaidővel ösz- szesen több, mint 510 ezer fo­rint értékű munkát végzett. Á dolgos kezekre nagy szük­ség volt, hiszen a nyári mun­kacsúcsok idején a tennivalók a többszörösére emelkedtek. A táborok előnyösek voltak a gazdaságoknak, mivel máshon­nan nem tudtak volna mun­kaerőt biztosítani. Az elismerés mellett vannak az önkéntes építőtábori mun­Legjobb Tolna megyei brigádok A balatonboglári 100 lány­brigád közül első a Garay J. Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola 9. számú bri­gádja. Brigádvezető Frics Ro­zália, teljesítményük 72,34 fo- rint/fő/nap. Második: Földvári Mihály Gimnázium, Papp Te­réz brigádja, 66,01 forint/fő/ nap teljesítménnyel. Harma­dik helyezett: Witel Anna bri­gádja, Béri Balogh Ádám Gimnázium, 64,33 forint/fő/nap teljesítménnyel. A balaton- edericsi húsz fiúbrigád közül az első helyet Fehérvári Ta­más (Gőgös Gimn., Dombó­vár) csoportja szerezte meg 70,62 forint/fő/nap, míg a má­sodik helyezett a Földvári Mi­hály Gimnázium brigádja, Mayer Károly vezetésével 66,47 forint/fő/nap teljesítménnyel. A szekszárdi helyi tábor brigádjai közül legjobbnak a Palánki Mezőgazdasági Szak- középiskola és a Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskola Végh József által vezetett vegyes brigádja bizonyult, Bonyhádon Szeles» László (Petőfi Gimná­kának ellenzői is. Sokan csak e munka gazdaságosságát vizs­gálják. „A KISZ a gyerekek munkabéréből nem tudja fe­dezni a kiadásokat, és évente egymillió forintot ráfizet” — mondják. Igaz, hogy munka­bérből alig lehet fedezni a fiatalok étkeztetését, utazását, munkaruha, sport, kulturális kiadásokat, és a munkaver­seny jutalmait és már nem jut a szabadidős programokra, így a beat-zenekarok, művészeti együttesek, kirándulások stb. költségeit már a KlSZ-költ- ségvetési alapból kell fizetni. Ennek ellenére megtérül a plusz kiadás, hiszen gyakor­latilag kb. ötven forint ráfi­zetéssel két hétig üdülhet egy- egy diák. Ugyanakkor forin­tokkal nem mérhető az erköl­csi haszon: a fiatalok egyrészt megismerik és megtanulják becsülni a fizikai munkát, másrészt gyakorolhatják az ön- kormányzatot. A tanulók által választott brigádvezetők alkot­ják a tábortanácsot, amely a jutalmak, így a Központi Bi­zottság által százfőnként adott külföldi utak odaítéléséről dönt. A KISZ Központi Bizottság ju­talomkeretéből összesen tizen­hat Tolna megyei fiatal uta­zott, illetve utazik külföldre. zium) brigádja végzett az el­ső helyen. A KISZ Tolna megyei bi­zottsága jutalmazza a legjobb iskolákat. (Mozgósítást, mun­kateljesítményt, kultúrprogra- mot pontozzák a táborban.) A versenyben való részvétel alapfeltétele, hogy az iskola legalább három brigáddal (30 fő) vegyen részt a munkában. Ez alapján a legtöbb pontot a Tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium diákjai szerezték (123 pont) és ezzel a tízezer forintos első díjat. A hétezer forintos második díjat 118 ponttal a Tolnai' Földvári Mi­hály Gimnázium KISZ-esei kapják. Harmadik helyen vég­zett 111,9 ponttal a Paksi Vak Bottyán Gimnázium, jutalmuk ötezer forint. A KISZ-szervezetek a jutal­makat klubfelszerelés vásárlá­sára fordíthatják. A Tolna megyei fiatalok kö­zel háromnegyed millió forin­tos összteljesítménye méltóan járult hozzá a 15. jubileumi építőtáborozás eredményeihez. Dobos Gyula „Titkos klub” Szakályban ? Aki nem jór klubba, az is kénytelen tudomásul venni, hogy ez a művelődési-szórakozási hely és forma nagyon sokakat foglal­koztat. Vitákat közölnek ezzel kapcsolatban az újságok, köz­tük a mi lapunk is, emlegetik a rádióban és televízióban. Ezen­kívül Szekszárdon, néha meglepő hevességgel. A klub, amelyről a következőkben szó esik majd, nincs a megyeszékhelyen, csak a vele kapcsolatos első informá­ciók származnak innen. A klub Szakályban van. Ha ugyan létezik egyáltalán? A fiatal lány, aki mesél róla és aki naponta jár be a megye- székhelytől tón huszonöt kilomé­ternyire lévő községből, dühös: — Tudja, megalakították, csak azt nem sejtjük kinek? Nekünk, kiszeseknek aligha, mert senki, senkit meg nem kérdezett, hogy akar-e tagja lenni, vagy sem ... — Mégis, kik a klub tagjai? — Nem tudom) — Fiatalok, vagy öregek? !* — Inkább fiatalok... Itt egy kis ellentmondás sejlik, hiszen ha nem ismerem a ta­gokat, okkor az életkorukat alig­ha tudhatom, de ezt egyelőre tulajdonítsuk az indulatoknak. Indulatok ugyanis vannak, fölös mennyiségben. — Mi, kiszesek lassan kiszoru­lunk a művelődési házból. A klubélet pedig ... nos, a klub­élet amolyan zártkörű. Talán ér­telmiségi... Nem tudom! Amit a helybeli nem vél, vatjy nem akar tudni, azt az idegen még mindig megpróbálhatja ki­hüvelyezni. Hiszen az előbb né­hány mondatban érzékeltetni próbáltak hallatán, olvastán ba­jos azt hinni, hogy a kétezer lel­kes község klubélete a legjobb rendjén zajlik. Elsőnek dr. László Dezsőt, a termelőszövetkezet főmezőgazdá- szót kérdezzük. Nem mintha klubvezető lenne, hanem mert két nagy lánya révén — akik szünidőben itthon vannak — ér­dekelt szülőt vélünk sejteni ben­ne. — Klubélet Szakályban? — válaszol kérdéssel a kérdésre. — Valami könnyebbet emlegessünkI Sejtelmem sincs, hogy milyen ... Virág Balázsné, a művelődési ház igazgatónője, pillanatnyilag szülési szabadságon: — Tavaly befejeződött a mű­velődési ház újjáépítése. Akkor alakult az ifjúsági klub. Dékány Rózsa tanárnő vezeti. — Ifjúsági? — Ifjúsági. Az ifjúsági klubnak átmeneti­leg tagja volt Lehőcz Sándor, községi KISZ-titkár. Nem tud ró­la többek közt Bognár Klára. Nyirati Ilona és még sokan má­sok. Nemcsak ingázók, hanem helyben dolgozók se. Például Klezsák Mária, orvos-asszisztens, egyben a KISZ gazdasági fele­lőse. — A mi szervezetünk kicsi —• meséli figyelmet érdemlő reális érzékkel. — Húsz körülien vo- gyunk. Voltunk kétennyien is, dé minek a létszámot csak a papír, forma kedvéért felduzzasztani, hogy aztán társadalmi munkára ne lehessen megmozgatni sen­kit... A KISZ-nek külön szobá­ja, sajnos, nincsen. A művelő­dési házban van egy szekré­nyünk, egy elég rossz tévénk és helyünk más fiatalokkal együtt. Itt tartjuk havonta a KlSZ-gyű- léseket, máskülönben mindig, mindenki bejöhet. A „mindig" úgy értendő, hogy hétfőn kóruspróba van. Kedden klubnap, szerdán szünnap, pén­teken kóruspróba. A helyiség csütörtökön a kiszeseké, fiatalo­ké és elvben szombaton és vo- sárnap. — Elvben, — mondják a fia­talok. — A valóságban mindig közbejön valami, amiért nem juthatunk be. — A valóságban — így Virág Balázsné — legfeljebb csak al­kalmilag jött közbe néha való« mi. Vissza Klezsák Máriához. — Mi a kifogás a klubbal kapcsolatban? Először nem kifogást, tényt említ: — Én úgy tudom, hogy a KISZ bevonása nélkül képtelenség va­lamire való klubot működtetni. Nos, minket nem vontak be. — Mikor alakult a klub? jiyj «— A tavasszal! j — Nem ősszel? T * ' ' —■ Tavasszal! — Mi az elnevezése? Nemi mintha ez nagyon fontos lenne, de hátha van. — Nem tudom. Talán „értek miségi"... — Mit csináltak nyáron 4 klubban? — Azt hiszem semmit. Taláa már nincs is az egész ... Álljunk meg itt egy pillanat­ra és ne tanulságot próbáljunk levonni, hanem inkább a szo- kályiakat tanulság levonására késztetni. Dékány Rózsa tanár­nő ottjártunk idején Pécsett volt,’ vele nem sikerült beszélni. A helybeli Klezsák Máriát azon­ban megnyugtathatjuk, az ugyan- csak helybeli igazgatónőtől szerzett értesülésünkkel. A klub létezik. Igencsak titokban létez­het azonban, ha a szakályi fia­talok — közel és távol közsé­güktől — kétlik, tudni vélik, vagy éppen nem ismerik létezését és tagjait. Érdemes titkos klubokat szer­vezni? ORDAS IVAN Mosgó Világ 4. A KISZ Központi Bizottsága és a Fiatal írók Munkaközössége fo­lyóiratának új füzetét olvashatjuk. Ezúttal tematikus szám készült: a KISZ KB és a Mozgó Világ szerkesztősége Dózsa György iro­dalmi pályázatot hirdetett. Terje­delme valamivel kisebb, mint a korábbi számoké, de a mostani nyolcvan oldal is kissé soknak tűnik, mert a szám anyaga nem indokolja még ezt a mennyiséget sem. A Dózsa-szám ugyanis kettős ar­culatú. Azok az Írások, amelyek a pályázaton dijat kaptak, való­ban jó színvonalat képviselnek. Acs Jenő nagylélegzetű poémája, a Hajnali kasszák, ebből a szín­vonalból is kiemelkedik, s noha érezhető rajta néhány nagy iro­dalmi előd (Illyés, Juhász Ferenc) hatása, mégis a füzet legértékesebb alkotása. Kiss Benedek verse, a szintén díjazott Zápolya uramék asztalára, mindössze tizenkét sor, de így is újat és megrázót tud mondani. Az El kéne menni című novella, Zsombók Tímár György írása, a Dózsa-felkelés utózöngéi- nek egy tragikus pillanatát ragad­ja meg és bontja ki tömör és erő­teljes írói eszközökkel. Maros Dé­nes riportja, Az egyetlen lehetsé­ges, a mában nyomozza Dózsa harcának és hatásának nyomait, visszhangját, Horváth Lajos tanul­mánya, A trónon sült kenyér pe­dig Dózsa irodalmi utóéletét te­kinti át, nagy anyagismerettel és lendületesen. Szentmihályi Szabó Péter egy filmforgatásba ágyazza bele felü­letesen kidolgozott ötletű elbeszé­lését (Dózsa második felkelése), amely ettől inkább frivol, mint­sem szatirikus lesz; Vámos Miklós elbeszélése pedig (Kézmeleg tüzes trón) nemcsak hogy gyenge és ki­dolgozatlan írás, amely — már csak rosszul megválasztott techni­kai megoldása, kettős megcsava- rása miatt is — alapos átdolgo­zásra szorult volna, de akkor sem lenne semmi köze Dózsához és en­nek a számnak a tematikájához• Fábián László stílbarokkos tanul­mánya (Nyelem a füstöt Dózsa lángos trónusánál) túlságosan iro- dalmiaskodó és szépelgő ahhoz, hogy értékei (például elfogult he­vülete Dózsa és ügye mellett) az egyetemi végzettségen aluli kép­zettségű olvasóknak is nyilván­valókká lehessenek. Régi dolog, hogy képzőművészek nem szíve­sen beszélnek — és nem is na­gyon tudnak — szavakkal fogal­mazni. (Nem is ez a dolguk.) A Fiatal Képzőművészek Stúdiója néhány tagjának nyilatkozata a Stúdió Dózsa-pályázatával kapcso­latos kérdésekről, arról, mit is je­lentett nekik Dózsa és maga d feladat, bizony ismét csak ezt a tényt igazolja. Ám két tisztes szín­vonalú tanulmány (Dózsa-arcok drámáinkban, Berkes Erzsébet tol­lából, és Szabó Júlia írása Derko- vits, 1514. fametszetsorozatáról) sokat javított a szám értékará­nyain. Persze, az is lehet, hogy mivel minden folyóirat úgyszólván külön Dózsa-számmal tisztelgett az év­fordulónak, sőt a napilapok is számos, nagy terjedelmű — és rangos — írást közöltek a téma­körben, ebbe a füzetbe és erre a pályázatra nem jutott több és jobb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents