Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-30 / 231. szám
f 1 ) I V *» \ Sokszor nem számolunk velük. A fizetési szalagon nincsenek feltüntetve. Számítunk rájuk, megköveteljük, esetleg olykor új munkahelyet keresünk, ahol még több minden „jár”. A béren kívüli juttatás az a melléltes jövedelem, mely csak akkor tűnik fel, ha kevesebb. De akkor azután a sarkunkra állunk: „minket ne rövidítsenek meg egyetlen forinttal sem!” Munkásellátási osztályon dolgozni hálátlan feladatkör. Mindig van elégedetlen ember, panaszos, reklamáló. Tény, hogy a vállalatok az utóbbi évtizedben egyre nagyobb fontosságot tulajdonítanak a dolgozók jobb szociális, munkahelyi ellátásának. Az a tendencia, mely szerint jobb minél több juttatást pénzformában a fizetéshez csatolni, nem mindig járható út. A munkások megkövetelik a kedvezmények mindegyikét. ► A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál csaknem háromezer felnőtt dolgozó és 420 szakmunkástanuló van állományban. A létszám kilencven százaléka — nem túlzás —, igényli a kedvezményes étkeztetést. A többség csak az ebédet, de a munkás- szállókban lakók természetesen reggelit és vacsorát is kapnak. Az étkeztetés évek óta, nemcsak a tolnai építők, de minden vállalat munkásellátásának a neuralgikus pontja. Aligha lehet sokáig várni a megnyugtató, központi árrendezéssel. A nyersanyagnormákat évekkel ezelőtt állapították meg. A mostani étel- alapanyag-árak már csak néhol hasonlítanak az akkoriakra. Ebből ered, hogy a szolgáltatók egyre nehezebben tudrak megfelelő mennyiségű és minőségű ételt adni a dolgozóknak. Ugyanakkor az üzemi konyhai és a közétkeztetési normák minőségi és meny- nyiségi előírásai is kötelezőek. Az építőipari vállalat étkeztetési alapját öt éve állapították meg. Kétmillió-négyszázezer forint. Ennyi számolható el anélkül, hogy a dolgozók részesedési alapjához kelljen nyúlni. Ma azonban már abszurdum az összegből többlet- kiadás nélkül gazdálkodni. Ha többet, jobbat akarnak adni mindenképpen a dolgozók zsebe érzi meg. Vagy a részesedési alap lesz kevesebb, vagy az ebéd-hozzájárulást emelik íel. Az utóbbira számos kísérlet történt. Volt ahol a dolgozókat szavaztatták: akarnak-e jobbat, többet enni, beleegyeznek-e, hogy az ebéd árát 50— 60 fillérrel felemeljék. A válasz egyértelmű „nem” volt. Az építőipari vállalatnál idén vetődött fel, hogy négy forint negyven fillér helyett öt forint lesz egy ebéd ára a dolgozóknak. A szakszervezet nem egyezett bele. A huzavona folytatódik. Tavaly a vállalat többletkiadása 300 ezer forint volt Természetesen a részesedési alapból vették el az összeget. Ráadásul a vállalat különböző telepein is ingadozik az ebédek minősége. Ahány szolgáltató van, annyiféle a norma. Szekszárdon ezért jobb a koszt, mint például Mohácson. Megmondhatói a szakipari dolgozók ötszázan, akik egy év alatt a vállalatnak szinte minden építkezésén megfordulnak. À szuterénba telepített, meszelt ablakú, rozsdásodó három- emeletes vaságyakkal ellátott munkásszállóknak ma már az emléke sem kísért. Az állami ém'tőioari vállalatok az ország minden részén kiépítették korszerű munkásszálloda-hálóvo. tukat. Gondok persze még bőven akadnak. "i Közismert. hogv a don lévő 300 fős munkásszálló Borítékon kívül Munkásellátás Minisztériumi állásfoglalás a lakásépítési támogatásról valóban a munkások otthona. Hasonlóan dicsérhető a Komlón lévő munkásszállórész, melyet a Mecseki Szénbányászati Tröszttől bérelnek az építők. Már gyengébb állagú a dombóvári, ahol harminchárom hely van. Az igazi baj akkor kezdődik, ha faluhelyen indul építkezés. A bérelt szállások gyakran messze elmaradnak a szociális normáktól. Ráadásul azok az árak, melyeket a lakásrendelet tavaly megállapított, enyhén szólva nincsenek arányban a háztulajdonosok által kértösz- szegekkel. A vállalatnak van két új lakókocsija is. Egy-egy több százezer forintba kerül, de legfeljebb négy embernek adhat átmeneti otthont. Egy építkezésen átlag 30—40 embert kell elhelyezni hosszabb időre. Marad a kényszerből bérelt szoba. És a szállítás. Ha csak lehetséges, a vállalat naponta fuvarozza dolgozóit a munkahelyre és haza. Kinek jár munkásszállás? Mindenkinek, aki nem tud menetrendszerű járművel hazatérni munka után vagy a családjánál nanonta 10 óránál kevesebbet töltené. A munkásszái’ók olcsók. X Tolna m»<*veí Állami Építőipari Vállalat dnlenzói le<rfel- jehb 1?.0 forint, lakbért fizetnek havonta. De van, aki csak nea’urpnnégyet o À vállalat tehát dolgozóinak többségét szállítja a munkahely és az otthon között. A feladat óriási. Naponta több mint ezer emberről van szó. Tizenhét szerződéses, öt bérautóbusz, tizennégy tehergépkocsi — összesen harminchat jármű — indul a munkásokért reggelente. Az éDÍtők szempontjából rendkívül sajnálatos, hogy a Volán Jövő évben csak bérautót hajlandó rendelkezésre bocsátani, ami azt jelenti: csak járművet ad. vezetőt nem. A jelenlegi gépkocsivezetőhiányban nem lesz könnyű megfelelő munkaerőt szerezni az építőipari vállalatnak. A gépkocsik, autóbuszok nemcsak a megye területén járnak. Van olyan, mely az Alföldre megy hajnalban a munkásokért. Leghosszabb járat a Mucsi—Dunaföldvár közötti. Az autóbusz oda-vissza 206 kilométert tesz meg naponta. o Ismerős még a mosdólavór az építkezéseken? — Igen — mondják az építőipari vállalatnál. — De nem jellemző. Rendelet szabályozza, hogy az egy évnél hosszabb ideig tartó építkezéseken még a beruházás megkezdése előtt öltözőt kell építeni. Ahol közművesítés nincs, ott egy ideig marad a lavórozás. A legtöbb panasz azonban nem a rosszul felszerelt öltözőkre van. Hanem a dolgozókra. A szekszárdi 160 lakásos épület előtt háromszáz munkásnak korszerű hideg-meleg vízzel ellátott felvonulási épületet készítettek. A zuhanyrózsákat egy-két hónap alatt lecsavarták, a csapokat kibelezték, az öltöző- szekrényeket kifeszegették. Ideje lenne, ha a vandálok közül valakit tetten érnének és alaposan megbüntetnék. Törekvés, hogy az építkezéseken klubterem, kihelyezett könvvtár nyíljék. Szekszárdon az I/4-es építésvezetőségen — mely az anyás csecsemőotthont is építi — a klubszobában televíziót nézhetnek a munka után a buszra váró dolgozók, s aki olvasni akar, válogathat a fiókkönyvtár könyvei között. Hasonló klubtermek vannak Dombóvárott és Komlón is. Az építőipar sokféle szakmájában a munkaruha elkerülhetetlenül szükséges. Ahány szakma, annyiféle káros hatás éri a munkaruhát. A megfelelő kihordási idő megállapítása csak hosszabb időszak tapasztalatai alapján volt lehetséges. A kihordási időt többször csökkentették. Körülbelül két hónapja i5J rendelkezés lépett érvénybe a vállalatnál az ellátás javítására. A dolgozók nem a raktárban kapják meg a munkaruhájukat, hanem a munkásellátási osztályon csekkeket vehetnek át. Az utalványok a kijelölt áruházakban, illetve szakboltokban munkaruhára válthatók be. így bizonyos, hogv mindenki méretének megfelelő, kielégítő minőségű ruhához Jut. A Juttatásokat, kedvezményeket még sokáig lehetne folytatni a védő italtól az üdültetésig. A körkép azonban így is teljes. Eredmény: a Tolna megyei Építőipari Vállalatnál az utóbbi évben a munkaerőgondok jórészt megszűntek. Hogy ehhez a munkásokról való gondoskodásnak is némi köze van •— bizonyos. Több helyen viták támadtak abban a kérdésben, hogy ha valamely vállalathoz olyan dolgozó lép be, aki előző munkahelyén lakásépítési támogatásban részesült, az új vállalat a támogatást nyújtónak köteles-e a dolgozó tartozását megtéríteni. A Pénzügyminisztérium állás- foglalása szerint a jogszabályok értelmében o vállalatokat ilyen kötelezettség nem terheli. A vállalatok ugyanis szabadon kiköthetik a támogatás feltételeit, kellő biztosítékokat tarthatnak fenn maguknak arra az esetre is, ha a támogatásban részesített dolgozó a vállalattól kilépne. A dolgozóval kötött szerződésben ugyanis megállapodhatnak abban, hogy a lakásépítési támogatás fejében a dolgozó meghatározott ideig nem válik meg munkahelyétől, a munka- viszony megszűnése esetére pedig a vállalat kikötheti az anyagi támogatás azonnali vagy gyorsított ütemű visszafizetését, stb. Ha a dolgozó áthelyezéssel kíván munkahelyet változtatni, a támogatást nyújtó vállalat megállapodhat az új munkahellyel, hogy az átvállalja-e a dolgozó fennmaradó tartozásának visszafizetését. A Pénzügyminisztérium célszerűnek tartja, hoay a vállalatok élienek a jogszabály adta lehetőségekkel. I KÁDÁR PÉTER Művéé»— közönség találkozó Szekszárdon A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat vezetői a „Bob herceg” című film forgatása közben, Budapesten, a Pasaréti úton keresték fel Keleti Márton Kossuth-díjas filmrendezőt. Keletj, Márton 1970. október 30. óta egy régi ígérettel „adós” a szekszárdiaknak, amikor is azt mondotta, hogy szívesen Yonne megyénk székhelyére, talál- kozni a közönséggel. Ez a ,,Szerelmi álmok” című film forgatása kapcsán történt. À találkozó az eredeti tervek szerint csak jövőre jött volna létre. Azonban Keleti Márton helyesnek érezte a dátum előbbre hozatalát, hiszen október 26—29 közt kerül sor új, munkás- mozgalmi és párttörténeti vonatkozású filmje vetítésére. Ez a „Harminckét nevem volt”, amely Ságvári Endre működésével és hősi halálával foglalkozik. A találkozó tehát Keleti Márton kívánsága szerint a film szekszárdi bemutatójakor lesz, az oly sok munkás- mozgalmi mártírt adott Tolna megye székhelyén. Az első osztályosokért A művelődésügyi miniszter az idén februárban levelet írt valamennyi általános iskola igazgatójához és az első osztályosok tanítóihoz. A levél — mint arról korábban már írtunk is — igen sok elgondolkodtató számadatot tartalmaz. Az első osztályokban a tanévvesztés 11,4 százalék körüli aránya már évek óta nem csökken, a tanéwesztők 7,4 százaléka a bukás következtében veszít. A levél leszögezi, hogy tűrhetetlen az a felfogás, hogy az „osztályismétlés az alapok elsajátításának legjobb eszköze. Rossz eszköz és többnyire csupán látszatmegoldás”. Ezért a minisztérium rendeletet adott ki, hogy amennyiben az első osztályos tanuló környezetismeretből, gyakorlati foglalkozásból, ének-zenéből, testnevelésből az év végi bizonyítványban elégtelent kapott, az osztályzatot a második osztályba lépéskor nem szabad figyelembe venni. Gaál Lászlónéval, a szekszárdi Garay Általános Iskola pedagógusával arról beszélgettünk, hogyan vált be az elmúlt tanévben annyit vitatott — miniszteri levél a gyakorlatban. — Szerintem egy ép, egészséges, normális körülmények között élő első osztályos tanuló bizonyítványában szinte elképzelhetetlen (főleg környezetismeretből, gyakorlati foglalkozásból, énekből és testnevelésből) az elégtelen osztályzat. Tény, hogy a kis elsősöknek kell a legtöbbet befo- gadniok, de a követelményeket okos és kifogástalan munkával el tudják sajátítani a gyerekek. — Ha az említett tárgyakból lehetetlen megbuktatni a gyereket, akkor miért épp ezekkel foglalkozik a miniszteri levél? — A levél természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a tantárgyak feleslegessé váltak, s ezek tanítására nem kell gondot fordítani. Sőt. Nagyon is fontos, mert a környezetismereti órákon kezdjük meg a gyerekek természeti és társadalmi ismereteinek megalapozását, a gyakorlati foglalkozások pedig hozzásegítik a gyereket a munka becsüléséhez, az ének-zenei oktatás segít a közösségi nevelésben, s talán ezek az órák nyújtják a legszebb élményt a gyerekeknek. Az elsős testnevelés tanterve pedig szinte kizárólag a játékosságra éoül. Ezeket a tárgyakat minden gyerek szereti, és érdeklődéssel tanulja. Tehát a bukások és az elégtelenek okát másban kell keresni. — Miben? — Én négy csoportra osztom a gyerekeket. Az elsőbe tartoznak a megfelelő értelmi és fizikai képességűek, akik nyugodt, kiegyensúlyozott környezetből érkeznek az első osztályba. Velük nincs probléma. A másodikba sorolom azokat, akik nem jártak óvodába, nem szoktak a közösséghez. Nekik elegendő a nyári egyhónapos iskolaelőkészítő tanfolyam, s viszonylag könnyen zárkóznak fel a többiekhez. A harmadik csoportba azok a gyerekek tartoznak, akik testileg érettek, de szellemileg úgynevezett ..iskolaéretlenek”, akik érzelemszegény környezetben nevelkedtek. A szellemileg retardált, úgynevezett „alkoholgyerekek” alkotják a negyedik csoportot. Tehát az utóbbi két csoport jelenti a gondot, s ezeknél a kicsinyeknél gyakori az elégtelen osztályzat. De hozzáteszem, hogy nemcsak az említett tárgyakból, hanem az alaptantárgyakból is. Sőt. Elsősorban azokból. Húsz éven át tapasztaltam, ha egy gyereket még tudtam tanítani írni, olvasni, számolni, akkor a többi tantárgyat is el tudtam sajátíttatni velük. — Ez azt jelenti, hogy hatéveseket az iskolába kerülés előtt kellene alaposabban megvizsgálni, felmérni képességüket? — Pontosan. Véleményem szerint a levélben foglaltak nagy segítséget jelentenek az elsősök tanításában. De hozzáteszem azt is, hogy a legfontosabb lenne a megelőzés. Más szóval a fejletlen gyereket nem engedni az első osztályba, hiszen ők hátráltatják a többiek fejlődését, maguknak pedig semmi sikerélményben nem lesz részük. — Milyen megoldást javasol? — Először is az előírt orvosi vizsgálat ne legyen formális. Alakuljon végre egy olyan bizottság (pszichológus, gyógypedagógus, orvos), amely a kérdéses gyerekeknél szakszerű vizsgálat alapján dönti el, hogy felvehetők-e az iskolába, vagy nem. Ezt követeli meg a gyerekek érdeke is, akik az elsőben eltöltött sikertelen esztendő elkerülésével nem veszítenek évet, hanem megfelelő oktatásban részesülnek. — Itt milyen oktatásra gondol? — Az iskolaéretleneknek úgvnevezett korrekciós osztályt kellene szervezni, ahoi egy esztendő alatt megfelelő előkészítést kapnának a gyerekek, mellyel utolérnék a következő tanév elsőseit. Azok a gyerekek, akiknél a bizottság úgy látja, hogy a korrekciós osztály tanulóival sem tudnak majd lépést tartani, azokat azonnal a gyógypedagógiai oktatásba kell bevonni. Ne egy esztendei próbaidő és az elégtelen bizonyítvány — tehát az egyéves kiesés — legyen a feltétele a gyógypedagógiai oktatásnak, mert így az szinte kiheverhetetlen törést okoz a gyermekben és a szülőben egyaránt. Egyszóval nem utólagos intézkedésekre van szükség, hanem előrelátó, gondos megelőző munkára, aminek feltételeit mielőbb meg kell teremteni a mi megyénkben is. — Van már az országban olyan város, ahol működik ilyen bizottság és esetleg korrekciós osztály is van? — Budapesten és Zalaegerszegen. — És Szekszárdon? — Korrekciós' osztály alakítását javasoltam már régebben. Sajnos idén sem alakult meg, s ennek a legfőbb oka, hogy nincs rá keret. Beszélgetésünk végeztével a városi tanács művelődési osztályától is érdeklődtünk. Sajnos, ez ügyben jó hírrel ott sem szolgálhattak. Nem tudtak biztos választ adni arra a kérdésre, hogy a következő tanévben tudnak-e helyet biztosítani azoknak a gyerekeknek, akiknek a korrekciós osztályban eltöltött egy esztendeje a boldog, kiegyensúlyozott élet megalapozója lehet. Mert alapozásról van itt szó... V. HORVÁTH MÁRIA
