Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-29 / 230. szám

I

*

y

¥

k

Ezerkilencszáznyolcvan lépés

r — Milyen Hosszú ez ä Barázda?

— Ezerkilencszáznyolcvan iépés.

— Kétezer?

— Nem. Pontosan ezerkilencszáznyolcvan. Magamat, társaimat csapnám be. ha többet mondanék.

Pakstól nyolc kilométerre egy dűlő végében a szántásról, a vetésről beszélgetünk.

A mező olyan mint egy csatatér. Gépek száguldoznak rajta, szürkén porzik a föld, fehéren a műtrágya.

— Nagy a nyüzsgés.'

— Az. Csináljuk, itt az ideje. Sietni kell, mert késve vagyunk.

— Tudja-e kik dolgoznak ott a másik táblában, tőlünk két kilométerre? Ha jól látom, hat traktor mozog arra.

— Nem hat, hanem hét. Egy szalmát hord, ott füstöl a kazal mellett, az a hetedik. Nem tudom kik dolgoznak ott. Nem is kell tudni. Az ember csak a saját dolgát tudja, de azt aztán alaposan és jól csinálja.

— Ellenőrzik?

— Nemigen. Az embert reggel fél hatkor eligazítják. Minek ellenőrizni? Aki lógni akar. magának lóg. Aki dolgozni, magának keres.

— Meg a szövetkezetnek is.’

— Annak is. Ráfér a közösre is — sok kárunk volt a nyáron —, meg az embereknek is kell a pénz. Kinek ez, kinek amaz a célja. Mindenki törekszik valamire.

A lánctalpas dohog, csöndesen jár. Föltűnően csöndesen.

— Az a helyzet, tudja, hogy az eredeti motorja főtengelyes lett. Kidobták belőle, aztán helyébe egy eszkámotort raktak. Ezt már kiselejtezettnek kell venni. Szövetkezetünknek német kombájnjai vannak, az eszkáktól lassan megválunk. Tegnap ez a gép még füstölt, aztán rátettek egy DT-porlasztót. Mehet. Megy is. Erőlködik, füstöl még mindig, de megy. Ha új motort lesznek bele, akkor nyolc-tíz napig az udvaron kellene neki járni, s mire használni lehetne, ott a rossz idő. Ha tönkremegy ez a motor, menjen, ez a sorsa, de legalább mindent elvetünk.

— Sok a munka. Sok hideg, ködös és rövid nap van még vissza, mire mindennel végeznek.

— Hát sok a tennivaló. De mindenre van ember, gép is. Maidnem több a gép, mint az ember.

— A géppel meg a baj, úgy mint az emberekkel.

—■' Nem tudom. Én csak a géppel foglalkozom. Mindennap fél ötkor kelek, fél hatra

Dunakömlődről elbiciklizek a paksi tsz-központba. Megkapom a munkát, aztán hajtás, amíg látni, sokszor még tovább is. Mert jó az idő. Nagyon is száraz.

A traktorülés ott fekszik a barázda szélén. Alóla szerszámokat, éles ekevasakat hajított az eke elé. A föld száraz, kemény. Fél napig bírja egy vas. Akkor le kell dobni. Negyedóra, húsz perc, amíg a vasakat lecseréli. Cigarettára nem gyújt, mert munka közben nem lehet szívni, szemébe hullana a hamu. A csavar szinte ráégett az ekekormánylapra. A gerendely alá kell feküdni és úgy kínlódni a csavarokkal. Negyedóra. Mennyi idő is ez? Körülbelül ezerötszáz lépés, három új barázda. Háromnegyed dűlőhossz. Az egyik vas csavarjai az istenért sem akarnak „megindulni”. Az ekébe szinte belecsavarodik az ember. Jaj, csak el ne induljon most az a behemót gép, mert azonnal a barázdába fordítja.- Na. most már lejött az a fránya anyája... „Azannyát...” —■ mondja a férfi amint kinyúl az éles vasért. Húsz percnél tovább tart a három kopott, használt vas lecserélése. Úgy látszik, nem mindig negyedórás ez a munka.

— És az ilyen állást hogyan E

fizetik? E

Megtörli piros-izzadt-sáros E homlokát. E

— Hogyan? Sehogy. Beletud- =

ják a napi munkába. _ ___

— És ha sok az állás?

— Azt is. Jelzem, a gépek E

jók. A szerelőknek is érdeke, £ hogy dolgozni -tudjunk. Vala- E hány ember foglalkozik javí- — tással, anyagellátással, mind- Sjj nek érdeke. így aztán megy a - munka. £

Most reggel a silókukorica- £ földre küldték. Ott nem tudott £ dolgozni, mert még előtte disz- £ tillerrel kell megjárni. Több E mint két órába tellett a vonu- E lás. Két óra; az körülbelül egy E és fél hold vetéságy. E

— Nem panaszkodom. Le- E

hét dolgozni, szabad keresni. j- Állami gazdaságban, azelőtt = gépállomáson dolgoztam, most £ legutóbb a Paksi Építőipari E Ktsz-ben. Autószervizes vol- £

tam. Nem lehetett túlórázni, E akkor sem, ha volt mun- E

ka. Meg ha volt, az is csapni- E valóan fizetett. Aztán hívtak E ide és jöttem. Kaptam az il- = letménvföldet, meg a havi há- £ romezerszázat, háromezerkét- £ százat. £

A műtrágyát szóró traktor £ Utánfutóját ismét feltöltik. Tő- £ lünk vagy nyolcszáz méterre E fürge kisdutrák poroszkálnak a E nagy DT puhította vetéságy- E ban. Utánuk asztalsima a me- E ző.

A dűlőúton szalmával rakott £ pótkocsit vontat egy traktor. £ Az ember, aki ott fönt ül, E fittyet hányva minden bal- E eseti oktatásnak, cigarettát E szív. A rossz út rázza a pót- E kocsit hiába a szalma, nem S fogja föl. Az ember dülöngél, £ attól tartok leesik. Magamról £ tudom persze, ha az ember £ esik is, akkor is talpra, ómig E fiatal. Tán huszonöt éve jár- E tam úgy, hogy egy döccenő, E valahol Igái és Kaposvár kö- E zött, felborította a háborút ki- E szolgált, öreg, lenbálát szállító £ Rábát. Semmi bajom nem lett. — Igaz, akkor még fiatalabb vol- £

tam... S tessék csak vissza- E emlékezni, olvastunk-e már E olyan újsághírt, hogy fiatal- £ ember esett le a vontató pót- E kocsijáról... Szóval, elporzik £ mellettünk ez a vontató is. De = amott már jön egV másik, = vetőmagot visz. A zsákok tete- £ jén almát eszik egy munkás. E

— Jól föltartom itt . magát. E

Kérdezek ezt, meg azt...' E

— Figyelem, figyelem! csak E mondja. Úgysem szól hozzám E egész nap senki. Madár? Pa- 5 csirta? elszáll oly messze, s E magasan hogy alig látni. A E kányák, azok röpködnek. Sze- £ dik az egeret, miegymást. Né- £ zem őket, aztán arra gondolok, E hogy de lusta és csúnya te- £ remtményei vagytok az isten- E nek. Hess az utamból! És csak = akkor ugrik arrébb, ha már E fordítja alóla az eke a földet. ~

A szerszám az ülés alá, a = helyére kerül. A vasat kívül E hagyja, ha erre jön valamelyik s gépész, hazaviszi, hadd élez- E zék meg holnapra.

— Mikor szántott először? E

— Ezerkilencszázötvennégy- E

ben. Gépállomási ember vol- E tam. Dunaföldváron kezdtem a E szakmát. £

Meddig nyúlnak vajon Tóth E Gábor harmincnyolc éves trak- E toros után a barázdák?! E

Itt egy barázda ezerkilenc- £ száznyolcvan lépés, E

A dété csörögve, zörögve E nagy füstöt eresztve elindul. £ Kemény, rögös földet fordít E utána az .eke.

PALKOVACS JENŐ

iiiiiiiiiiiiiiiinHiiiniiiiimHHUiin

Á professzor mesét mond...

Olvasok, hallgatom a rádiót. Nem vagyok egyedül: ma sok ember így teszi. Főznek, beszélgetnek, olvasnak és közben szól a rádió. Néha jobban odafigyelnek, néha csak gondolat- foszlányokat kapnak el.

Leköt az olvasmányélmény, de érdekel az is, amiről a rádióban szólnak. Az olvasmányélmény erősebb. A rádióból csak mondat- és gondolatfoszlányok jutnak el hozzám. Ilyenek: A professzor, akinek szakkönyveit az egész világon olvassák, eredetileg jogásznak készült. A fronton végezte el a jogot. Jelesre. De ö mezőgazdász akart lenni. Békeidőben elvégezte az agrárt. Szintén jelesre. Nyugdíjas, de nyughatatlan ember. Könyveket ír és el-eljár a termelő- szövetkezetekbe. Azt mondja: a faddiba szeret járni, mert ott nagyon szép a szarvasmarha-állomány. A riporter azt kérdi tőle, hogyan szólították a tanítványai a professzor urat. „Én mindenkinek csak Gyula bácsi voltam.”.

Itt kezdtem jobban oda* figyelni.

— És mit csinál szabad ' idejében? — kérdezte a riporter.

— A kisunokámmal foglalkozom. Mesélek neki. De nem a Piroskáról meg a farkasról, hanem arról, hogy mit csináltam én aznap. Kikkel találkoztamt miről beszélgettünk ..,

És mesélni kezdett.

Egy tehenészetről,

„Tudod, ma voltam egy tehenészetben. Nagyon szép tehenek voltak ott. De ezek között a tehenek között is volt egy nagyon szép. Ez a nagyon szép tehén naponta negyven liter tejet ad a fejősajtárba. Tudod-e, hogy milyen rengeteg sok tej az a negyven liter? Mi naponta egy liter tejet eszünk meg. Ebből készül neked a mindennapi kakaó, nekünk a mindennapi tejeskávé. Ez. a tehén pedig egy nap alatt több tejet ad, mint ameny- nyit mi egész hónapban elfogyasztunk ...”

— Nagypapa, vigyél el egyszer engem abba a tehenészetbe. Látni akarom azt a tehenet.

Abbahagytam az olvasást.

Továbbgondoltam a hallottakat.

Minden egyetlen kérdés körül csoportosult bennem. „Mi lenne, ha otthon ilyen meséket hallanának a gyerekek?”

Ha nem is minden gyerek, de a többség bizonyára egyszer csak azt kívánná:

— Apuka, én látni szeretném azt a csodálatos esztergapadot, anyuka, én úgy szeretném látni azt a szövőgépet..,

Sajnos, ilyen mesét kevés otthonban mondanak.

Azt hiszem, az ilyen „nincs” meséknek is közük van ahhoz, hogy kevés fiú és leány választja Szülei hivatását.

SZALAI JÁNOS

niiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini

A malom és a molnár

Malmot csak kívülről láttam, molnárt soha. Kövér, terpeszkedő épületek, boltíves vaksi ablakszemekkel, szeplős falakkal, középkori vármaradványok kecses tornyok nélkül. A molnár őrli a búzát, lisztes mindenütt, szempillája tövén, sapkáján, a kéz ráncaiban. Általában öreg, mert a molnár- szakma kihalóban van.

Romantikus hegyi malmok; vízimalmok, szélmalmok, gőzmalmok.

A malom; a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat dunaföldvári malma. Hatalmas épület. Bejáratánál rakodórámpa. Melléje állnak teherautók, szekerek, teszik le a búzával teli zsákokat. Lentről a 1 rmadik emeletig liszttől, járástól csúszósra koptatott falépcső vezet. Az emeleteket fából, eternitből készült csövek szabdalják, ömlik át rajtuk a búza, a liszt, lefele, felfele, a csövek egymásba torkollnak. Fönt, lent kerekek, kisebbek, nagyobbak, rajtuk szíjak pörögnek, egyik emeletről a másikra, kerék, kerék rengeteg. Kenyérillat, lisztszag, búzaszag mindenütt, Partvissal seprik a réseken kibúvó, lebegő lisztszemeket, rég betömte a padlóréseket, s barnára színeződött. Szavunkat alig hallani.

A malomba menni ünnep.

Kecskemét mellől is hordják ide a búzát az öregek, a hatvan feletti őrlő bácsikák, jönnek Tételhegyről, Soltról, Akasztóról, Kecskemét-Szőlőhegyről, a környékbeli kisebb-nagyobb településekről. Jönnek, s a kapuban hangos jónapottal köszöntik a malmot és a molnárt. Szüret után , új bort hoznak Disznóvágáskor, karácsony táján fűszeres hurka-kolbász kóstolót.

Évente egyszer a szekér oldalához dőlve kibeszé'getik magukat; politikáról, búzáról, termésről, mustról, borról, mulatságos esetekről, világ dolgairól, szépasszonyokról. Jönnek, mert vérükben a megszokás: ha búza van magunk sütünk, mert megszólják, aki kenyérre pénzt ad.

Vámőrlés: bevisz az ember egy mázsa búzát, kap érte 24 kiló finomlisztet, 37 kiló kenyérlisztet, 31 kiló korpát. A ‘vám mázsánként nyolc kiló búza.

Ä molnár, Miszlai János, ma üzemvezető a dunaföldvári malomban.

— A családban visszamenőleg senki sem tudja megmondani, hogy mikor és ki kezdte a. molnárságot. A nagyapám Igaion, édesapám pedig Dombóváron voü hidasmolnár. A Miszlai név annyit .jelént: vi- zesmolnár. Anám, amikor kezdték az államosítást, a malmot bezárta. A malomkőből asztalt csináltatott, a kertbe tette, a diófa alá. Nyáron a család kőasztalon ebédel, s mellette elmélkedik a 76 esztendős apám. Az öreg meggyötört ember, nemigen érti a mostani technikát. Annak idején azt mondta: nem hiszem, hogy gondolkodni kell azon, mi lesz a szakmád, és én mikor a fiam a pályaválasztáshoz érkezett, ugyanezt mondtam. Most másodéves a székesfehérvári malomipari technikumban. A kisebbik hatodikos, még nem tudni hogyan alakul a sorsa. Apám a végrendeletében meghagyta, a család a molnárszakmát sose hagyja eL

Kit érdekelnek a régesrégi történetek, esetek, emberek?

A kis malmokban nem volt más, mint a molnár, meg mellette egy öreglegény.

Á molnárt most szakmunkásnak titulálják. A rangban legfelső az üzemvezető. Utána következik a főmolnár, azaz művezető. Osztályozza a félkész, kész- és a nyersárut. Az öreg főmolnár nemrég ment nyugdíjba. Seffer Józsefnek hívják, s mivel segéd korában Medinán érezte mag'át legjobban, ott vett öreg korára házat. Teffner János, a malom mostani főmolnára 28 esztendős és nemrég végezte el a technikumot. A molnárok legritkább esetben dolgoznak a munkahelyükön. Vándorszakma. Szabadulás után oda kell menni, ahol éppen segédre van szükség. A főmolnár után rangban az öregmolnár, öreglegény következik, a hivatalos neve lisztosztályozó. A malom legidősebb emberének legalább annyi tisztelet kijár, mint a tulajdonosnak. A hengerőr neve csoportvezető lett. A búzát koptató koperos helyett nem találtak más nevet, a főszitásból szitaőr lett,

A ranglépcsőnek hagyományai vannak. A segéd szitaőrként kezdi, aztán pár év múlva koperos lesz, később műszakvezető. Ha a molnár nem képezi magát, műszakvezetőként mehet nyugdíjba. Ha igen, lehet művezető, sőt üzemvezető is. Van még lisztkiadó, ez bizalmi munkakör, ő állítja ki a szállítóbárcát és kiolvassa a táblázatból, mennyi búzáért, mennyi liszt jár.

Miért ítéljük halálra ezeket a régi szép magyar elnevezéseket?

A dunaföldvári malomban havonta 18—20 vagon búzát őrölnek. A madocsai, bölcskei, paksi, németkéri, pálfai, lisztcseretelepeken kapják meg a tsz-tagok a búzaj árandóság fejében a lisztet, a korpát, a darát. A malmi beszélgetések elszállnak lassan valamerre messzire.

A háború előtt a tiszttartók, az intézők a fogós ..lisztet vitték. Finomabb volt a daránál, süteménynek, tésztának való. őrlésnél először az első liszt mutatkozott, majd a főtt tésztának való kettes liszt, aztán a kényérliszt, végül a vörösliszt. A vörösliszt még nem egészen korpa, sütni azért még lehet belőle. 1953-ban a vörösliszt- gyártással leálltunk.

Vörösliszttel gyúrt kenyeret, kemencében sült piros, meleg lángost, gyönge házikenyeret sokan nem ettünk. Tűnőben a kenyérsütés ünnepe.

A vízimolnár unokáinak és azok unokáinak minden sejtjébe beépült valami a molnárok titkából. Fülük őrlési zajokat őriz és ad tovább. Szemük színárnyalatokat különböztet. Kezük súlyt mér. Ujjaik a liszt tapintására érzékenyek. A hetvenes évek Misz- lai-molnárja a ranglista élére kerül, üzemvezető, aranyjelvényes törzsgárda-tag. A székesfehérvári technikum padjaiban pedig már készül, érlelődik a molnárdinasztia következő tagja. Apja a búzát még a szájába veszi. Vajon ő már vegyszerrel nézi a minőséget?

Malmok, molnárok. Lisztfürtös hajú, búzát tudó, lisztet értő öreg és fiatal molnárok, akik hengerről hengerre apránként csalogatják ki a búzából a kenyérnekvalót.

D. VARGA MARTA

I

Â