Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-27 / 228. szám
f V I N ? Termelőszövetkezeti fiatalok A gépműhelyben jót viccelöu Uüiv. riatdiok előre, öregek hátra. Kezet mosni nem muszáj, fe- saiKucim nem erüemes, ruiiat poroim ienet, soderszoveget nacranagym. Mikózoen ballagunk a tsz- iroüa tere, druiosoioK, nehogy a termelőszövetkezeti liataioK szájából olyan sokszor olvasott, hallott sablonmondatokat halljam vissza. Ettől ugyan kár volt tartani. Beszélgetőpartnereim: Szentes Géza, Vár- da Margit, György József, Lovász Aloert a kalaznói termelőszövetkezet legfiatalabb tagjai. — Milyen rangja van Ka- laznón egy fiatal tsz-tagnak? Sorjáznak a válaszok: ...Az az idő régen elmúlt, mikor a városban dolgozó fiatalok lenézték a tsz-ben maradt szakmunkásokat. A munka, az munka... ...HáfoVn-négy évvel ezelőtt bizony még két csoportra oszlottunk, s a vidéken dolgozó fiúk voltak az úri gyerekek, az előkelők... Na nem túl élesen, ae azért éreztették. Most már más a helyzet. A yelünk egykorú, ipari üzemekben dolgozó fiatalokkal nem találunk témát. Engem a tsz érdekel, öt nem. Ö meg hiába mondja, mi a helyzet a munkahelyén, az engem nem köt le... ...Teljesen lényegtelen, hogy az ember tsz-ben dolgozik, vagy sem, a rang szempontjából. A különbség az, hogy a nyolc óra, az mégiscsak nyolc óra, és nem tíz. Egyáltalán nem áavar bennünket, hogy reggelenként nem nyakkendőben, hanem olajos ruhában indulunk dolgozni... ...Itt a faluban, ha valakinek elromlik valamije, rögtön hozzánk fordul. Különösen az idősebbek részéről kapunk sok elistperést. És ez egyáltalán nem mindegy... ...Tudja, mi a pláne? Ha üzemben dolgozom, a munka végeztével köszönök a kapusnak és kész. És nem kell idegeskednem amiatt, hogy idén földhöz vágta a tsz-t a búza... György József 23 éves szerelő. — Világéletemben a gépek érdekeltek. A szüleim hiába akartak magasabb iskolába adni, nem mentem. A gyönki mezőgazdasági gépszerelő-iskolában végeztem, majd három évig. a Hőgyészi Állami Gazdaságban dolgoztam. Itt megismerkedtem a szakma minden fogásával. Közben az autóvillamossági-szerelő szakmát is A SZEKSZÁRDI ÁLLAMI GAZDASÁG KAJMÁDI KERÜLETE TEHENÉSZEKET VESZ FEL ' AZONNALI BELÉPÉSRE. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés Kaj mádon, a kerületvezetőnél. (4521 CÉPKOCSIMOSÓT szervizmunkára FELVESZÜNK. Gép- és Műszeripari Szövetkezet Autószerviz Tolna, Ságvári Endre u. I. (476) megszereztem. . Hőgyészről Szekszárdiba mentem, ahol hat hónapig a TOTÉV-nél dolgoztam. Idén októberben lesz egy éve, hogy a termelőszövetkezetbe jöttem. Van háztáji földem és a fizetésemmel is többé-kevésbé meg vagyok elégedve. Nálunk pontosan fordítva van, mint általában lenni szokott: apám ipari munkás, én meg tsz-tag vagyok. Véglegesen nem döntöttem még el, hogy itt maradok-e, vagy Kerti. Szentes Géza 28 esztendős Sofőr. — Az én apámék, mióta az eszemet tudom, földműveléssel foglalkoznak. Apám rakodó a tsz-ben, édesanyám otthon dolgozik. Kötetlen munkaidőben dolgozom, de ez inkább azt jelenti, hogy keveset vagyok otthon. Eddig dolgoztam már a Hőgyészi Állami Gazdaságban — lánctalpas traktoron voltam — és az állami éoítőknél, ahol csakúgy, mint itt, gépkocsivezető voltam. Egy esztendeje kerültem a szövetkezetbe. traktorosnak, ielen'eg a tsz gépkocsijával járok. Itt lakom, itt élek. Itt van a háztáji földem, a munkahelyem, s ebben a talpban, született a kislányom is. Várda Margit 18 éves bér- számfeitő. — Az általános iskola befejezése után Hőayészen a háziipari szövetkezetnél betanított munkásként szalagon dolgoztam. Aztán egveste a községi nártt'tkar és a tsz-elnök felkeresett. hogy nem tenne_e kedvem a. te-_ iönni, i*c<Vf*5rí pdmíf'>i,,'f'f'rp+rvr qrri Y’ít'I fórra }a^rq7Ó m f oíf on mnlt f TTa vnlqlri p tSZ-bf* form^CTCkf^Ç. hogy el*hb-ntóhb J.ûÇTk J , T ovász Albert 21 éves szereiő, — Eredetileg nem erre a pályára készültem. Vasútgépészet! tanfolyamra jelen tNemes György : 14. Vártam öt percig, Klót nem jött. Újra elfújtam a dallamot, és megint vártam. Klót még mindig nem jött. Harmadszor is számhoz emeltem a klarinétot. Ekkor megreccsent a közelben az ág. Az egyik fa mögül Darkó Pista lépett ki. — Ne erőltesd magad, öcsi — mondta. — Klotild barátnőd nem jön. Leengedtem a klarinétot — Mit beszélsz? — Hallottad. Klotild nem jön. Eltiltották tőled. — Elment az eszed — mondtam, és újra a számhoz emeltem a hangszert. A fiú felemelte a kezét. Kezében egy bot volt. — Pucolás — mondta, és láttam, nekem akar rohanni. Teljes hangerővel belefújtam a hangszerbe. Nem lehet, hogy ezt Klót ne hallja meg. A fiú valóban nekem rontott. Én védekezőn a klarinétot tartottam magam elé. — Vigyázz, ez szabálytalan — kiáltottam rá. Megtorpant. — Jó — mondta! — Eldobom a botot. Te is dobd el a klarinétot. Elhajította a botot. Egy fához mentem, s annak tövébe toHem a klarinétot. <3>omhefordultunk egvmás- sal. Zömőkebb volt, de izmokeztem Budapestre, de nem sikerült bejutnom. Szerződést kötöttem a tsz-szel, s növény- termesztési gépész szakmunkás bizonyítványt szereztem, aminek az egyszerű neve: traktoros. Később elvégeztem egy hegesztőtanfolyamot, majd mezőgazdasági gépszerelői szakmunkásbizonyítványt is kaptam. Édesapám a tsz- ben raktáros. Otthon három hízóbikát, egy tehenet, sertéseket, baromfit tartunk. Természetes, hogy ekkora gazdaságban reggel is, este is besegít az ember. Nem merném határozottan leszögezni, hogy ebben a faluban élem le az életem. > — Mi miatt szoktak a legtöbbet bosszankodni? — Ha megjelenik az úiság- ban, hogv nincs alkatrész- hiány. Pedig, mi, akik a gépműhelyben. dolgozunk, nagyon jól tudjuk, hogy ez nem igaz. n Jo -7•’ 1 ~ ry TT> rirrh)Ütvkölni az alkatrészt, s ha pár nap múlva lerobban a gén. azt mondiák ’-''m’,ag murkít v-Srfw+íSnV Hiánvos a felszerelésünk is. se esztergapad, se oxigénhem^ztő r^ncs a műhelyben, 'riz-tizenöt perces munkával fél napra el k°U utazni voizknva. Nem is a fi- 7í>tés érdekli' az érékért, hanem a munkafeltételek. F<ré- szen más lenne a közérzetünk, ha minden meglenne ehkez, h0ov nnptasan. gyorsan dolgozzunk. Mert őszintén szólva retteneto-on unjuk a mindennapos Vitát — Idén például rettenetesen bosszantott, hogy a gazt kellett aratni. Ültünk a kombájnon és arattuk a gazt. Közben pedig tudta az ember, hogy a tsz-tagok a mi munkánkból váriák a jövedelmet. A kölcsönkombájnok pedig vitték-vitfék a sok pénzt. Ilven aratás az életben soha ne legven. — Mit tenne, min változtatna. ha maga lenne a tsz-elnök? — kérdeztem György Józseftől. sabb nálam. És néhány évvel idősebb, tehát tapasztaltabb. Nem látszott nagyon egyenlőnek a viadal. De mit tehettem? Ez a fiú nem bocsátja meg, hogy Klót engem szeret. Most Klót szerelméért fogok verekedni. Ha kell, megsebesülök. Ha kell, meghalok. Egymásnak rontottunk. Pillanatok alatt a nedves fűvön hemperegtünk. A fiú nem volt szabályos birkózó. Én viszont tanultam szabadfogású birkózást. Némán viaskodtunk. Raj- ta rövidujjú ing volt. Ezt sikerült összeszaggatnom. Hamarosan fölébe kerekedtem. Mind a ketten szótlanul ziháltunk. — Mit akarsz még? — lihegtem. — Menj a fenébe. Nem akarok többé találkozni veled. És Klotnak hagyj békét, érted? Szorosan fogtam, s tehetetlenül vergődött alattam. Nem válaszolt. Zörgést hallottam a turistaház felőli úton. Egy pillanatra arra néztem, és engedtem karom szorításából. Ez elég volt a fiúnak, hogv egvik karját kiszabadítsa. Félfordulatot tett, lerázott magáról, s a jobb lábával teljes erővel a hasamba rúgott, Összegörnyedtem a fájdalomtól. Csépelni kezdett, rugdosott, úszónadrágomat, egyetlen ruhadarabomat letépte rólam. — El se vállalnám. Nem értek hozzá. Vezetőségi tag vagyok, s részt veszek azokon az értekezleteken, amelyeken el dől, hogy mit . lehet tenni és mit nem. Egészen más dolog fentről látni az egész gazdaságot, mint a tsz-tag szemével nézni egy-egy problémát. Például: az alkatrészhiánnyal tisztában van a vezetőség, mégse tehet semmit, mert ez a dolog nem rajtuk múlik. A műhelyben viszont nem ritka emiatt a veszekedés. — Hol szórakoznak a kalaznói fiatalok? — Hétfő mozinap, a többi szürke és egyforma. Szombatonként motorra ülünk, s elmegyünk más faluba a bálba. Ha nincs motor, marad a kocsma. Felhajt az ember e"v üveg sört, és irány haza A könyvön meg elalszik az ember; az olvasás helyett inkább szórakoznánk. — Véleményük szerint mi lesz itt húsz év múlva? ... Húsz év múlva csak rn^den tizedik házban lesz lakó... .. .Az égvilágon mindent gépek végeznek... .. ,A mezőgazdasági munkákat teliesen specializált gépek végzik... .. .És a mostani tízévesek közül kevesen dolgoznak majd a tsz-ben... A faluban — amely fölött már olyannyiszor megkongatták a vészharangot — évente még mindig két-három nyolcadikos jelentkezik mezőgazdasági szakmára. Hogy végleg ott maradnak-e vagy sem. sok mindentől függ. Ha kicsit jobban megy a tsz, visz- szaáramlanak, ha nem. eloá- lyáznak onnét. Időközben megtanul iák. hogy albérletben szűkösködni, s ioari üzemben dolgozni sem fenékig teifel. Bizonyos az is, hogv Kala7nón valahányszor egy eladásra' keriil. mindig talál vevőre. Fiatalok veszik meg. D. VARGA MARTA . — Te tökfej ! Te vadállat! Te! Te! Te! ;— Csak ezt hallottam. Klót sikoltott, és két kézzel verte a fiú fejét. A fűvön hevertem meztelenül, összegörnyedve. Hasamat a földhöz szorítottam. Köny- nyes szemem fátyolén át láttam, hogy Klót a szó szoros értelmében véresre kaparja a fiú arcát. Sőt, megtalálta a fiú botját. Felkapta és azzal kergette el. Egyedül maradtunk. A szégyentől és a fájdalomtól a szememet se mertem kinyitni. Éreztem, hogy Klót guggol mellettem. Elsimította hajamat verejtékes homlokomról. Megcsókolta behunyt szememet, az orromat, a számat. Aztán kezembe adta az úszónadrágomat. — Vedd fel — mondta. Ültömben felhúztam az úszónadrágot. Klót hátat fordított nekem. — Kész vagy? — kérdezte. Akkor megfordult. — Igen — mondtam. — Nagyon fáj? — kérdezte. — Nem, már nem fáj — feleltem./ — Fel tudsz kapaszkodni a búvóhelyünkre? — kérdezte. — Igen. Azt hiszem — feleltem. — Gyere Dávid, gyere — mondta, és elindultunk az ösvényen felfelé. Egyik kezemben a hangszert vittem, másik kezem ujjai Klót kezének ujjaiba fonódtak. • Dávid megengedte, hogy én mossam meg. Beleállt a csermelybe. Vizet fröccsköltem a hátára. Két összetett kezemmel kis edényt formáltam Kezemet belemerítettem a vízbe. s a vizet a tarkójára csűrDávid és Klotild Helyi jellegű forgószél Július 5-én érdekes jelenségre figyeltek fel a szakályi Kaposvölgye Termelőszövetkezet szérüs- kertjében dolgozók. Egy hirtelen kerekedett forgószél száguldott végig a majoron, haladtában lesöpörte a növendékmarha- istálló tetejének feléről a cserepeket, leemelte a szíjgyártó műhely tetőzetét, majd erejét vesztve megszűnt, A termelőszövetkezet vezetői annak rendje és módja szerint a kárt jelentették az Állami Biztosítónak. A kárszakértő is megjelent és a kárt 2032 forintra becsülte. Eddig minden rendben is ment. De...! Az Állami Biztosítónak szélkár esetéiben a Meteorológiai Intézettől kell a szélerősségre vonatkozó igazolást megkapni. Csak abban az esetben fizethet, ha a szélerősség egy bizonyos határon túl van. Márpedig a Meteorológiai Intézet ilyen szélről Szakály térségében nem tudott. Nem is tudhatott. Ki is jelentené a helyi forgószelet, ha csak ■ nem olyan erős, hogy házakat rombol, kombájnokat hajigái, emberéletet követel? A termelőszövetkezet vezetőit nem is a kár bosszantja — hiszen nem nagy összegről van szó, — hanem az eljárás. A forgószelet és az általa okozott rombolást több ember is látta, tanúsítja. Tehát tény. Tény a kár is. Mi tehát az akadálya annak, hogy a biztosító fizessen? A forgószél helyi jellenű. Ilyen esetben a Meteorológiai Intézettől igazolást kérni, ilyenre várni puszta formalitás. BALOGH ANDRÁS gattam. A víz lecsúrgott a lapockája között a derekára, onnan a pici háromszögű fürdőnadrágjába. Ezt sokszor megismételtem. Végül merő víz volt a fürdőnadrágja. Aztán kérésemre megfordult. És ugyanígy a nyakához, a melléhez vittem a vizet. A mellizmai mentén csörgött le a víz, a köldökéhez. Elöl is csurom víz lett a pici háromszögű fürdőnadrág. Ahogy paskoltam a vízzel, hozzá-hozzáértem a bőréhez. Milyen finom, milyen selymes a bőre. Lopva megtapogattam a saját bőrömet is. Vajon nem finomabb, nem selymesebb-e, mint a Dávidé. Úgy találtam, hogy mindkettőnké lágy és bársonyos. Ismeretségünk elején egyszer Dávid mondott valamit. Azt. hogy szép vagyok. Nyilván szépnek látott. De vajon valóban szép vagyok-e. ö szép. Szebb, mint én. Vajon hozzá képest elég szép vagyok-e? Én már láttam őt, de ő nem látott engem. Én láttam magamat a tükörben. De ő nem tudja, milyen vagyok úgy... Dávid még gyorsan leült a csermely fenekére. Úgy lögy- bölgette magára a vizet. Láttam vigyázott, nem vette le a pici háromszögű fürdőnadrágját Hirtelen eszembe jutott: ár kéne ugranunk a mi kis tisztásunkra. — Jól vagy már, Dávid? — kérdeztem. (Folytatjuk) *■
