Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-23 / 225. szám
I ♦ .f t Családi ház fából ? Azok a rendeletek! 2. Az ÉRDÉRT 1967-ben rukkolt ki faházprogramjával. Tulajdonképpen a Dombóvári Univerzál Szövetkezetben is ekkor kezdődött, és még ma sem ért véget a faházak körüli sok herce-hurca. Mindenekelőtt azt kellett tisztázni, hogy magyar viszonyok között, a közismerten szigorú építési szabályzataink egyáltalán lehetővé teszik-e fából hétvégi házak építését. Mondani sem kell, hogy sem az ÉVM, sem a BM akkor még odatartozó tűzrendészet! hatósága nem nyilatkoztak egyértelműen a faházak mellett Sőt, a BM 1/1963. VII. 5. rendelete értelmében olyan szigorítások jelentek meg, amelyek szinte lehetetlenné tették fából hétvégi házak építését. Milyen akadályok voltak? Először az, hogy mekkora legyen a tűztávolság. Különféle szakértők vitáiban szóba került a 20, vagy 25, később a 30 méteres távolság. Azután a fa égését lassító kezelés okozott gondot. Nem volt megfelelő hazai vegyszer, a kezdeti kísérleti eredmények nem elégítették ki a tűzrendészeti hatóságokat, (TOP). A magyar szavány az egyedi lakásépítést úgy is vizsgálja, hogy a faépületet például elégetik, és az égetés eredménye alapián döntenek arról, hogy a ház tűz- állósága megfelel-e a kívánalmaknak. Az akadályok közé tartozik az is, hogy a városépítészeti hatóságok — első-, másodfokú építési hatóság — még nem találkoztak olyan gyakorlattal, hogy lakás céljára, emberi tartózkodási célra házat fából építettek. Mert a külföldi tapasztalatok bár kedvezők, nálunk az ottani szisztémákat nem lehet hasznosítani éppen a szigorú szabványok, szabályok miatt. Amennyiben a házakat hagyományosan fából, tehát gerendából építenék, nem szendvicspanelből. talán könnyebb lenne családi házat fából építeni. Sőt a külföldi tapasztalatok is kedvezőek. Francia- országban, Olaszországban,: és Ausztriában most divat a faházak építése. Svédországban pedig a miénkhez . hasonló műanyag-fa-farostlemez szendvicsekből szállodákat építenek, de a szállodák vázát betonból készítik. Azonban a mi rendeleteink — építési, .. tűzhatósági, és • egészség-ügyi.— korszerűsítés-' re szorulnának, ' amennyiben családi házakat akarnánk fából építeni. Az út nem rövid és nem sima. Az Építési Tudományos Iptézet,, az Építés- . minőség Vizsgáló ' Intézet jóváhagyása kell ahhoz, hogy családi,-házat fából lehessen építeni. Hogy-, az engedélyt, megadhassák, ahhoz szükség volna . legalább három c.saládi ■ házra, amelyeket . vizsgálni, ,,fárasz.tani”> lehetne. De ki .építse fel ezeket a vizsgálatra kiállított házakat, ki ’ viselje ezek költségét?. Nem lehet elvárni az ipari szövetkezettől, de még egy anyagiakban erősebb állami ‘ vállalattól sgm, hogy'-. félmillió férintőt ; kétes kimenetelű kísérletbe fektessen. Mert ház az előbb említett intézetek véleménye kedvező is lenne, még nem biztos, hogy az építési hatóságok községben, vagy városban hozzájárulnának ilyen házak építéséhez. Tanácsi vezetőkkel is beszélgettünk a témáról. A gondolatot jónak tartják, hisz újabb lakásokhoz jutnának, talán az országos programnál előbb, és olcsóbban. Tehát enyhítené egy-egy község, város lakásgondját, ha több tucat fiatal házas, lakásigénylő szövetkezne ilyen házak építésére. Azt is meg kellene ér- ; ni természetesen, hogy egy város vezetősége hozzájáruljon, hogy valamely lakótelep egy utcáját ilven faházakból építsék fel. Tehát, ha az építési hatóság engedélyezné is a faházak építését, " akkor még az is gond lenne, hogy hol helyezzék el úgy, hogy ne ront- i sa a városképet. Például Szek- szárdon a Kálvária-hegy oldalán, a Palánki hegyen, vagy ■Pakson el lehetne képzelni egv-egv domboldali utcasort faházakból. De az igazság az, hogy egyelőre a konzervatív kő. és téglaházak jutnak az eszükbe az építési hatóságok azo'n embereinek, akik jóvá- hagviák a terveket, nem pedig á faházak. Milyenek ezek a faházak? Hogyan szolgálnák a lakókat? Nincs, erre példa. Következtetni a hétvégi házaknál szerzett tapasztalatokból lehet. (Folytatjuk) PALKOVÁCS JENŐ Ilyennel* látja, mondja Duzst Apáti Gyuláné tanítónő — Dúzs nagyközségnek látszik. — Udvariasságból mondja? — Egy olyan településnek nézem, amely nagyközségnek indult, aztán váratlanul meg.- állt a növekedésben. Úgy tűnik, valamikor utol akarta- érni Hőgyészt. Széles főutca, komoly középületek. Jó módra valló parasztházak. — Dúzs mindössze néhány- száz lelkes kis település pedig, semmi több. Tanácskirendeltséggel, alsótagozatos iskolával. Bolt, művelődési ház, mozi, vasútállomás. Nekem azért ez a világ közepe. De nemcsak' nekem. Lakóinak többsége kizárólag itt, és feltétlenül . itt szeret élni. A munkaképes emberek többsége, férfiak, nők Hőgyészen, Kurdon, Dombó- várott dolgoznak, de minden este hazajárnak. Nem akarnak, nem tudnak elszakadni a falujuktól. Néhány fiatal házat épít, és ez félreérthetetlenül bizonyítja, hogy hosszabb távon itt fog berendezkedni. Tudja, rendszeresen vissza, hazajárnak azok is, akik egyetemi, főiskolai végzettséggel Budapestre, vagy más városba kerültek. Igen, vannak azért néhányan. László Mátyás közgazdász, Máté László katonatiszt, szóval vannak néhányan. — Tanító néni, érzem a hangján, szeretettel beszél erről a községről. — Csoda? Itt születtem. Ma- , gam is dúzsi vagyok, s a felszabadulás óta újból itt tanítok, ebben az iskolában. Ismerek mindenkit, és engem is ismer mindenki. Hétköznap kihaltnak látszik a község. Fa körülnézett, maga is láthatta, hogy legfeljebb néhány udvaron van mozgás. Az asszonyok a babot verik. És szinte biztos vagyok abban, hogy ez idő tájt a legidősebb dúzsi asszonv ül a ház előtt és újságot olvas. . Nyolcvan esztendős elmúlt, de ■ még nem használ szemüveget, szemüveg nélkül fűzi be a tűbe, a. cérnát. — Szívesen. Nagy érdeklődéssel hallgatom. Kérdéseket felténni felesleges. ■. — Dúzs ' telépes község.. A régiek, azok akik à felszabadulás után kerültek ide, otthon érzik magukat. Hőst az a nagyon -érdekes tudja, hogy pár évvel ezelőtt jöttek a cigányok. Hát ők is szépen beleilleszkedtek a normális, itteni életrendbe. Semmi rosszat nem lehet rájuk mondani, összességében,, igényes, dolgos emberek élnek' ebben a parányi községben. Élnek? . Főleg feludni járnak haza: A fCISZ- korosztálybeliek mind vidéken dolgoznak. A lányok inkább Dombóvárott,r a fiúk szétszóródva az üzemekben, A harminc és a negyven, közötti ko- ' rú asszonyok pedig Hőgyészen *aláltak munkát. Tüdja, ha én most sürgősen össze szaretnék hívni szülői értekezletét', három’-szülőt 'sem találnánk otthon. A mekőgazdáságban nagyon kevesen dolgoznak. — A felsőtagozatosok szintén eljárnak. — Igen. A többiek meg középiskolákba. szakiskolák. ba. Sok az érettségizett gyerek. A műveltség meglátszik a falun: Tessék- csak (körülnézni. Megmutatják az udvarok, a kiskertek, az igényességet, az érdeklődést a tévéantennák. Én-a, községi kocsmává!,szemközt lakom. Éhből sok minden következik. 'Mégjöbban' belelátok az emberek komolyságába, erkölcsi felfogásába. Nem azért montjom*,. hogy szépítsem a dolgokat,1 f de azt '-íátom, a kocsma' forgataga -ríem ..nagy. Biztosra vészemé' Hogy * a' környező községekhez képest teljesen elfogadható.- Nincs pénz- pocséltolás,';meggondolatlan költekezés és .ezt már úgy mondom. mint*-" ■ tanácstag. hosszú évek óta tanácstag vagyok és a betétállomány összegéből is lemérhetem a Iskosság szorgalmát, jó beosztó, gazdálkodási készségét. Még a gyerekek is. Takarékosság tekintetében a mi iskolánk helyezést ért el. Huszonhárom alsótagozatosom van, nézze, •most éppen játszanak. Szép, egészséges gyerkőcök. Igaz? — Igaz. — Ja és még valamit, nem szeretném, ha esetleg azt mondanák rám, hogy a tanító néni túlságosan elfogultnak mutatkozott. Említettem a házakat, az udvarokat. Igazság szerint most kezdődik a kívánatos és általános karbantartás, renoválás, mert jobban lehet anyagot kapni a bevakoláshoz. — Dúzs szép község. Miért szép? — A fekvése miatt. Tessék •körülnézni. A táj, az erdő. Minden megvan itt ahhoz, hogy jól érezze magát az ember. Jó a közlekedés, az autóbusz-közlekedés ugyanúgy, mint a Vohatközlekedés. — És hallom, olcsók a há-„ zak. — Amelyik ház eladó. Természetesen ez viszonyítás dolga. A hasonló minőségű lakóépület nagyközségben, városban mindig drágább, mint kisközségben, vagy valahol távoli, félreeső településen. Ez nemcsak most van így, ez mindig így volt. — Igaza van tanító néni, ebből Dúzsra vonatkozóan speciális következtetésekre jutni nem lehet. Végül megkérdezném: leginkább mire büszke? — A mi gyerekeink a rádióban is szerepelnek. Tavaly szavalóversenyen vettek részt. A dúzsi gyerekek. Ez nem kis dolog, elhiheti. — Sx. P. — Rohanás hősben Nem értem, miért tartják meglepetésnek, hogy Monspart Sarolta lett a világbajnok. Hát persze, hogy egy magyar nő tud a világon a legjobban futva tájékozódni. És. nincs igazuk azoknak, akik annak idején azt magyarázták: a tájékozódási futás soha nem fog meghonosodni nálunk, mert ehhez hegyek kellenek, s ráadásul tájékozódni és futni kell hozzá, márpedig nálunk inkább csak dombocskák vannak, s általában lassan haladunk és lassan tájékozódunk. A világbajnok cím élénk cáfolata a kishitűségnek. No, meg az, hogy ma már tízezer szervezett futva tájékozódó van szerte a hazában. Akik versenyre is indulnak. A tájékozódási futás, mint sport, nagyon csalafinta valami. A futó a rajtnál térképre berajzolva megkapja az ellenőrzőpontok helyét. A pontok közötti szakaszokon a versenyző határozza meg, hogy milyen útvonalon fut. A változatok közül a lehető legmegfelelőbbet kell választania, gondolván saját erőnlétére, a pálya nehézségére, s nem utolsó sorban az ellenfelekre is. S mit csinálunk mi, nem tájékozódási futók? Körülbelül ugyanezt. Megadatik nekünk az a néhány fix pont, amit okvetlenül el kell érnünk. Biztos egzisztencia, lakás, gépkocsivásárlás, stb. Aztán elkezdünk futni utána. Ki így, ki úgy, ki ilyen, ki olyan iramban. Térkép ugyan nincs a kezünkben, de valamennyien kezünkbe hordjuk a marsallbotot. S mondjuk, nekiindulunk toronyiránt. A meredeknek. S mire majdnem felérünk a csúcsra, kiderül, hogy a meredek időközben még meredekebb lett. A versenyző ilyenkor kifulladton megáll, de nem úgy az, aki helyesen, tájékozódott. S szépen megkerülte a magaslatot, s úgy ért fel a csúcsra, hogy sokak szerint folyton lefelé ment. .. Akik sportszerűen hódolnak a tájékozódási futásnak, a verseny egész ideje alatt tisztában kell legyenek szellemi teljesítőképességükkel. Rohanás közben senki sem tud olyan értékű és minőségű szellemi tevékenységet végezni, amit a terepen való tájékozódás megkíván. Nos, ami a mi kis műkedvelő tájékozódási futásunkban nem baj, ha valaki túlbecsüli szellemi képességeit, a fontos csak az, hogy mások is túlbecsüljék az övét. Ezért nem árt közben rohanni, mert egy kis megállás, s kiderülhet a valóság. Ez, persze, előbb-utóbb úgyis kiderül, de vigyázni kell rá, hogy lehetőleg utólag történjék... A legnagyobb veszély a tájékozódási futásban az, hogy a versenyző műhibát vét és így esetleg hosszú ideig teljesen rossz irányban fut. ezáltal hibáját is megkétszerezi. Kifulladva fordulhat vissza, kimerültén keresheti a helyes utat, amelyen már nincs ereje megfelelő sebességgel és ambícióval végigmenni. Ilyesmi is megtörtént velünk már nem egyszer, jóllehet akkor még nem is ismerték Magyarországon a tájékozódási futást, sőt a megbízható tájolót sem. Sajnos. manapság sem vagyunk mentesek mindig a rossz tájékozódástól. Előfordul, hogy rossz irányba haladunk, mert eltájoljuk magunkat. Ilyenkor még mindig jobb visszafordulni, jobb később célba érni, mint soha. A tájékozódási futó — erről Monspart Sarolta nyilatkozatai is meggyőzhettek bennünket — sok edzés és sok. kudarc után jut el odáig, hogy másoknál jobban tájékozódva, erejét jól beosztva idejében ér az ellenőrző pontokhoz. Nagyon fontos az is, hogy bízzon sajátmagában, s ha mások rosszul tájékozódnak, akkor ne kövesse el ugyanazt a hibát, hanem magabiztosan haladjon tovább a maga útján. Lehet, hogy a közönség egy része felhördül, mondván, hogy itt a végzetes tévedés, de egy verseny mindig a célnál dől eU Az idén, a tájékozódási futás világbajnokságán egy magyar nő ért először célba. Egyik kezében térkép volt, másik kezében tájoló. Úgy tűnik, hogy a példa máris követésre talált. Számos honasszony követi a példát, egyelőre ismét csak hétköznapi módon. Egyik kezükben szatyor, másik kezükben a gyerek, miközben futnak hazafelé, S ők érnek először oda. Megelőzve nagy versenytársukat, a férjet, akinek kezében nincs semmi. Hát persze, hogy nincs. Most tette le a fröccsös- poharat a pultra. Az igaz persze, hogy egy-egy ilyen beszélgetés a haverokkal jobban tájékoztat az üzem helyzetéről, mint egy termelési értekezlet. PINTÉR ISTVÁN Űj kísérleteket kezdeményez a Népművelési Intézet A Népművelési Intézet az ősszel új kísérleteket kezdeményez a felnőttoktatás eredményes módszereinek feltárására, új eszközök, lehetőségek kiválasztására. Mint Ács Mik- lósné igazgató elmondta az MTI munkatársának a közeljövőben Tolna és Heves megyében, az Országos Pedagógiai Intézettel és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal közösen arról készítenek felmérést, hogyan lehetne megtanítani — az embereket tanulni, vagyis hogyan lehetne beépíteni — nem iskolás módszerek ‘felhasználásával a szerzett tapasztalatokat, személyes ismeretanyagot az oktatás folyamatába. Ugyancsak a folyamatos nevelés problémáit vizsgálja egy másik — előreláthatóan két éven át tartó — kísérlet Tolna megyében. Itt arra kíváncsiak a népművelés szakemberei, milyen segédeszközök könnyítik meg, teszik színesebbé a tanulást,
