Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

! 2 Nyitott ajtók mögött A rádió és a televízió műsora Mielőtt bárki azt mondaná: az ideg- és elmebetegek ügye nem tartozik az egészségesek­re, és különben is ez egész­ségügyi-tudományos téma, amihez a „normálisak” társa­dalmának kevés köze van, — elismerjük, hogy hosszú ideig ez volt a hivatalos álláspont is. Az új elmetörvény megje­lenéséig 1968-ig, nem a bete­get védték a társadalomtól, hanem fordítva. Az volt a lé­nyeg: hogyan lehet az ön- és közveszélyesnek nyilvánított ideg- és elmebetegeket minél jobban elszigetelni a zárt osz­tályokon. Magyarországon először Debrecenben, majd — miután az ottani klinika vezetőjét, dr. Juhász Pált a budapesti II. sz. Neurológiai Klinika igazgató­jává nevezték ki — ezen az elmeosztályon próbáltak meg alapvetően szakítani a „zárt osztályok” szemléletével. Sőt, a gyakorlatban is bevezették a „nyitott ajtók” rendszerét. A téma időszerűségét, a neurózi­sod betegek számának növeke­désén túl az is adja, hogy a tapasztalatokról most tárgyalt az Ideg- és Elmeorvosok Tár­saságának Tudományos nagy­gyűlése. Ahhoz, hogy fel tudjuk mér­ni a változást, fel kell idéz­nünk az elmeklinikák zárt : osztályainak már szokványos­sá vált képét: az ablakon rá­csok, az ajtók zárva. A zárt ajtó mögött az ápoló, aki a kulcsot őrzi. A folyosókon áll­dogáló, semmittevő ápoltak, a szobákban magukra hagyott betegek. A zártság, a magárahagyott- ság csak fokozza a betegsé­get, hiszen ilyen körülmény még az egészséges embernek is nagy megpróbáltatást je­lent. A zárt osztályok betegei mindig arról panaszkodnak, hogy ilyen helyzetben ember­ségüktől érzik magukat meg- fosztottnak. A tényékhez tartozik, hogy a zárt ajtók módszere már csak azért sem szolgálhatja a tár­sadalom védelmét, mert jelen­leg még elégtelen az elme­osztályon rendelkezésre álló ágyak száma (Százezer lakosra 70 ágy jut, holott az Egész­ségügyi Világszervezet érté­kelése szerint 200 ágy lenne szükséges.) lyen körülmények között még ma is sokszor nem a betegség dönti el, hogy ki kerül be és ki marad a zárt ajtókon kívül. A szakemberek szerint, de a társadalmi ta- ■ pasztalat is azt bizonyítja; az elmeosztályok zártságának legtragikusabb következmé­nye, hogy az ideggyógyászat­ra szorulók félnek a pszichiát­riai osztályoktól és ezért álta­lában csak kényszerrel lehet őket oda bevinni. A fentiek alapján felmér­hető a jelentősége a „nyitott ajtók” rendszerének. A buda­pesti II. számú Neurológiai Klinikán alapvetően megvál­tozott a helyzet. Az „ajtónyi­tás” nem csak azt jelenti, hogy az elmeosztályon szó szerint nyitva az ajtó, hanem azt is, hogy. az ápoltak látogatót fo­gadhatnak, kimenőt kaphat­nak. A nyitott ajtók mögül ér­kező betegeket szívesebben fogadják otthon, a családban és segítséget nyújtanak mi­előbbi felépülésükhöz. A nyi­tott ajtók rendszeréből követ­kezik, hogy az ápolók nem az ajtóra vigyáznak, hanem a be­tegek foglalkozását szervezik. A betegekben felelősségtudat'- alakul ki önmagukkal és be­tegtársaikkal szemben. Jel­lemző, hogy a kényszerrel be­hozott betegeket is el lehetett engedni és önként visszajöt­tek. Az eredményt bizonyítan­dó ezúttal csak egyetlen adat: amíg 1968-ban, még a zárt rendszer idején a Juhász Pál professzor által vezetett klini­ka elmeosztályán is az egy fő­re eső ápolási napok száma 34 volt, addig 1971-ben a nyílt ajtók mellett ez a szám 23-ra csökkent. Talán nem kisebb jelentőségű a mai szű­kös kórházi „kapacitás” mel­hetővé tette a nappali kórház meghonosítását is az elmeosz­tályon. Minden kísérő nélkül naponta 15—30 beteg mesv be a klinikára és regééitől délutánig ott tölti idejét, megkapja győgvsrereit és részt vesz a foglalkozásokon. Gvógvulásuk gyorsabb és ha­tásosabb. Ahhoz, hoev e néldamntató módszert a klinikák követhes­sék. nemcsak az orvosok és ápolók korszerűbb szemléle­tére van szükség, hanem arra is — és ez teszi az ügyet a legszélesebb értelemben tár­sadalmivá — hogy a betegek közvetlen ■ környezete, csa­ládja, baráti köre, esetenként a munkahelyi közösség is — megértve a nyitott ajtók szel­lemét, segítsen a gyógyulás­ban. PÁLOS MIKLÓS KOSSUTH RADIO 8.18: Heródiás. Részletek. 3.00: •an a kürtszó! 9.35: Zenekari muzsika. *10.05 : Iskólarádió. > 10.30 :- ides anyanyelvűnk. 10.^Q: Zene­kari muzsika. 12.35 : Melódiakoktél. 1.00: Gyermekrádió. 14.49: Ének­lő Ifjúság. 15.10: Rádióiskola. .1.6.05 : Vers. 16-.1Í: Az élő népdal. 10.21: ■ Engedély nélkül... 16.41: Bizet: Az arlesi lány. —1 !.. szvit: ■ 17.05 : Versek. 17.1.9: Uj, Kodály-felvéte- leinkből. VII. 17.45: Hol járt, mit csinált? 18.00: Könnyűzenei Híradó. 0.30: A Szabó-család. 19.25:- Le­mezmúzeum. 19.57 : • Híres zeneka-, rok albuma. 20.46:* Esti beszélge­tés. . . 21.16 : Népdalok. 22.30 : Könnyűzene,. 22.45 : Arak — kérdő- j ellel. II. 23Í05 : Kamarazene. 0.10 :. filmzene. . PETŐFI RADIO 8.05: Zeíiés játékokból. 9.03: Rah- naninov- és Dvorzsák-művek. o.Ofl: -A zene hullámhosszán.,11.53: Könyvek, tájak, emberek. 12.20: Vlezők, falvak éneke. .12.20: Öpe- ■ ókból. 13.03: Törvénykönyv.' 13.20: Orosz muzsika. 14.00 : Kettőtől ha­tig... 18.10: Pszichológia a bünte- • itárásban. 18.35: .Prométheusz . — szimfonikus költemény. 18.50: \ Malom utca. Rádiójáték. 20.25 : . Jj könyvek. 20.?,8 : Iphigenia Tau- •Liban. Opera. Közben: 21.04: A színháztörténész mondja. ' Közben: .21.58: Versek. 23.15: Nóták.­URH 18,10-; .Orosz'. (Ált. isk. 7—8. oszt. és középiskolák I—II. oszt. szá­mára.) 18.25: Schubert-művek. 19.16 : Dzsessz. 19.32: Sámson és Delilá. Részletek. 20,22: Fekete üvegek a világmindenségben,. 20.40 : Balassa S'án^pr: Xéniák. 20.52: Magnósok, figyelem! 21.37: Hang- felvételeik . - '. MAGVAR TV 9.00: Két út a harmadik világ­ba. Politikai tanfolyam a hon­védségnek. 11.55: Számtan-mértan (ált. isk. 7. oszt.) 16.40: Számtan- mértan. 17.30 : Hírek. 17.35 : A téesz- tag és a háztáji jövedelem. 18.05: Tájak, városok, emberek... 18.30: Gondolatok az agyról. III. 19.102 Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Minden ötödik. Tévéfilmsorozat I. 21.05: „Duli-duli...” Operett-ösz- szeállítás. 21.30: Súgó kellene. Té-. véfum. 22.30: Tv-híradó — 2. JUGOSZLÁV TV 17.15: 'Magyar nyélvű kultúráiig panoráma. 17.40 : Távcső. 18.30: Tu­dományos stúdió. 19.15: Tartaléko­sok. 20.30: Fényszóró. 21.15: Mar­cus' Welby. 20.45: A zeneakadémia végzős hallgatóinak hangversenye, OSZTRÁK TV 1. műsor: 18.00 :Walter és Connie. Angol nyelvlecke kezdőknek. 18.25: Jó éjszakát gyerekek. 18.30: Osztrálo képek. 18.55: Az én világom. So­rozat. 19.30: . Tv-híradó. 20.062 Sporthírek. 20.15: Randevú álla­tokkal; és emberekkel. 21.05: Fer- dy és Ferdinánd. Szatirikus tv-filni 22.20 : Tv-híradó — - Sporthírek^' . 2. műsor: i 19.30: Tv-híradó. 20.06: Sporthf-i rek. 20.09: Aktuális események ké­pekben. 20.15: Elvira Madigaru Film. 21.40: Osztrák képek. 22.36» Tv-híradó. MOZI Szeptember 19. BONYHAD: A 22-es csapdája® (Amerikai film. 18). DÓMBÖVAR: Forrőfej. (Juger» Szláv film. 14). PAKS : Egy rendőr-felügyelő vaj-» lbmása az államügyésznek. (01as3 film. 16). szekszARD: az oroszlán télewJ (Angol film.) TAMÄSI: Jefferson utolsó me4 nete. (Amerikai film.) TOLNA: Egy válás meglepetésed (Francia—olasz—román film.) Idelátszanak a szemközti dombhá­tak, szőlők, s közöttük a gyümölcsfák. Bognár György ‘ az egyik legmerede­kebb domb, felé mutat:. — Amott a Kiss Anti szőleje. Én ka­pálom be vagy három esztendeje,’ száz torintért. Egy-másfél nap alatt vég­zek vele. Ülünk a szilvafa alatt. Az öreg szá­jában Kossuth-cigaretta. — Mióta él itt? — Hű, már régen. Harminc eszten­deje? — Több... Több az. Ha netán erre sétálgat valaki, a ma­gányos kályhacsoroi, mely rozsdásan meredez az ég felé, nehezen jöhetne rá, hogy itt egy ember él. Bedig él. Közelebb lépve a csőhöz, látni lehet a műtrágyás műanyag zsákokkal fedett ajtót, ami a méiyoe visz. Mélybe? Csak másfél-két méterre, összesen há­rom lápcsővel. A bunker, ahol az öreg­ember lakik, körülbelül két és fél mé­ter hosszú, egynyolcvan magas, más­fél méter széles. A berendezés? Egy te­jeskanna, literes üveg, egy bádogdo­boz, vén vaskályha, rajta egy fazék, asztalnak pedig egy láda, s a bunker végében az ágy, amit az öregember eszkábált ögsze. — Azt mondják, sok erre a sikló. Nem mennek be a bunkerbe? — Előbb jöttek bemásztak az ágyamba. No, mondom, túljárok az eszeteken. Kiszedtem az ágy bélését, alá jó vastagon vadrózsa ágat tettem. Nesztek, csak gyertek, majd megböki a hasatokat... Rátettem a régi kabá­tokat, s így aztán mondhatom jó he­lyem lett. Azóta se egér, se sikló. Az öreg jót nevet, s kezével ráüt a térdére, szemében huncut fény; — Látja, nehéz túljárni az eszemen. — Hol főz? — Amottan, a nyári fészerben. Egy platnin. A füst a szabadba mén mind­járt. Venyigém van, jó száraz venyige. — És a mosás? ■ — Látja, meredek a part. Mint mostanság voltak ezek a nagy esők, jó kis medret vájtak nekem. Betettem a vasfazekat. így van nekem mindig jó tiszta esővizem. Megiszom, mer jó yíz ez. Kóstolja meg! Ennyi a világ? — Mennyit mos hetente? — Mindig csak annyit, amennyi kell. Egy inget, egy gatyát. A többit meg minek. Hej, tudja, még otthon Ozorán volt nekem szép csizmán, szép nadrágom, szép kabátom, szép kalapom. De ne higy- gye, hogy szerettem. A fene vágjon belé, hazamentem, mindjárt gyerünk átöltözni. így aztán, hogy elkerültem otthonról, vettem én egy barna bár­sonynadrágot, meg egy kabátot, aztán mindegyre csak azt viseltem. — Merre járt életében? — Hű, messze voltam én, mielőtt Kegölybe jöttem volna. Megjártam én Pincehelyét, Nagyszékelyt, Belecskát, Keszőhidegkutat. Mondom messze jártam én akkoriban. — De miért jött ide, így egyedül élni? Nem szereti az embereket? — Affenét! Én ezt kedvelem, ezt a szabadságot. Szeretek én mindenkit. Se haragosom, se irigyem. Míg Bognár György, a hetvenéves napszámos mindezeket elmondja, mo­solyog. — Olyan az élet, mint a kabát. Mi­kor megszülettem, felvettem, mikor meghalok, majd levetem. — Miből él? — Miből? Hát csak nem hiszi,' hogy tolvajkodok? Kérdezze csak meg a falu­ban, mi rengeteget dolgoztam én itt. Napszámba jártam örök életemben, s dolgoztam. Az ötvenes években el­szegődtem az állatforgalmihoz, a ta­nácson most intézték el a nyugdíja­mat. ' — Mit csinálna, ha lenne egymillió. forintja? — Szőlőt vennék és a végibe csinál­nék egy ilyen gunyhót. Nem ám kas­télyt, nekem az hideg. Itten alig fű­tök valamit télen, máris meleg van. A tél a jó, mert a hó nem jön be a bunkerba. — Hallotta-e, hogy emberek jártak a Holdon? Elgondolkodik, hatalmas, kérges te­nyerét tüskésre nyírt haján tartja. Tud’ia mit? Ügy hiszem, mint a mesebeli kiskirályt. — Ahogy elnézem, magának meg­van még minden foga. — Dehoeyis vant Felül egy sincs. — Orvos húzta ki? — Azt ugyan nem. Amikor fájt va­lamelyik, mozgatni kezdtem. Minden­nap mozgattam, aztán egyszercsak kint volt. Igaz is, vagy húsz éve egy hétig feküdtem egy módosabb gazdá­nál. Nem kellett semmi. Mondom az­tán a gazdaasszonynak, szeljen nekem hagymát, rá esencet, hozzá kenyeret. Attul jöttem helyre. — Nem fél? — Ejnye, ne beszéljen ilyeneket! Ki­től félnék? Hanem azért sok mindent álmodok én éjjel. Most éjjel is azt ál­modtam, hogy álltam egy istállóban, és nem mertem kijönni, mert egy nagy kandisznó állt az udvaron. De aztán addig-addig míg kiugrottam, s elkaptam, csavartam kifelé az örmá- nyát, s kiabáltam, hozzátok az öreg kést, leszúrom. Hát ilyeneket álmo­dok. — Kapott-e levelet mostanában? — Nem én. Sohase kaptam:, sohase írtam. — Hívják a szociális otthonba, Máj- sa-pusztára... Az öreg közbevág: — Nem megyek! Amíg bírom ma­gam, ne gyámolítson senki. Elkísér egy darabon. Mutatja a fá­kat, sorolja a füvek nevét, s megjegy­zi, hogy hazafelé jövet két döglött tyúkot látott a szurdikban. Sok a róka az idén. — Boldog ember maga, Gyuri bácsi? — De az ám. Hanem én még ennyit egyfolytában sohase beszéltem, hall­ja. * A regölyiek ismerik az öreget, s jó­szívvel beszélnek róla. — Furcsa ember, — mondják — kevesen győzik úgy a munkát, mint ő. A tanácselnök úgy vélekedett az öregről, hogy bár minden emberrel csak annyi baj lenne, mint veié. Nein árt senkinek, dolgozik, éli a maga vi­lágát. Igen. A gyümölcsfákkal, a négy dombháttal, bunkerrel körülhatárolt tájék már csak az ő világa. , VARGA JÓZSEF ír* Évente négyszer veszélytelen a véradás- tetten a szervezett vérellátás biztosítása: napjainkban ugyanis egyre bővül a gyógyí­tás azon területeinek a körei ahol nagy mennyiségű embert vért használnak' fel. Termé­szetesen nem minden beteg­nek lehet szüksége vérátörrW lesztésre, de a vérből előállt tott speciális gyógyszerekre annál inkább. Az egészségügyi szervek szorgalmazzák, hogy lehetőleg minden egészséges ember évehte legalább egy­szer adjon vért, s egyben fel-» hívják a donorok figyelmét! az ezzel kapcsolatos legfonto­sabb tudnivalókra: a szakorJ vosok szerint véradásra min­den 18 és 65 év közötti ember alkalmas s a hiedelmekkel elJ lentétben, 3—4 deciliter vér le-' vétele nem befolyásolja sem a közérzetet, sem a munkaké­pességet, se az egészségállápo- tot. Sőt — mivel a véradókat gondos vizsgálatnak vetik alá — lappangó betegségek felis­merése is lehetővé válik. Or­vosi tapasztalat szerint a vér­adásnál vesztett folyadékot a szervezet fél óra alatt pótol­ja s a vörös vértestek három hét alatt újratermelődnek. A véradásra azonban — mint az egészségügyi szakemberek hangsúlyozzák — csak teljesen egészséges ember jelentkezzék. A véradó számára fontos az ésszerű. rendszeres táplálko­zás, a testmozgás és a szabad levegőn való tartózkodás. Aki egészséges életmódot folvtat. elejét veheti hűvösebb időben a meghűlésnek, náthának, fo­lyamatosan megőrizheti jó kondícióiét és kellemes köz­érzetét. Ilven körül mén vek kö­zött. ha szükségessé válik, ke­vesebb az akadálya annak, hogy vért adjon, segítsen a rá­szoruló embertársain. Napja­inkban a vérátömlesztés mo­dern módszereivel naevon sok ember r>r,őc-e/„re, élete meg­menthető. (MTI). wseiaBaí --‘.m Népújság 8 1972. szeptember 19U A betegségek megelőzésében és gyógyításában nélkülözhe-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents