Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-16 / 219. szám
> î Bevált a dunai old vári kezdeményezés A kertészkedés, a zöldség- és gyümölcsellátás olyannyira elmaradt a kívánalmaktól, hogy ez évben már kormány- szinten, pártfórumokon kellett vele foglalkozni. Valósággal mozgalom indult annak érdekében, hogy ki-ki a maga területén keresse, használja ki a lehetőségeket, mert ez nagyon fontos közellátási, nép- gazdasági érdek. Tolna megye fogyasztási szövetkezetei körében is napirendre került e téma. A legtöbb helyen belátták, hogy a tagság, a lakosság nemcsak a viszonylag kevesebb gonddal forgalmazható iparcikkeket keresi a boltokban, hanem a zöldség-gyümölcsféleségeket is. Márpedig ezek olyan árucikkek, amelyeket nem lehet semmi egyébbel helyettesíteni, sőt, az sem megnyugtató a háziasszony részére, ha a boltos azt mondja neki: „Most nincs, de talán két hét múlva lesz, nézzen be akkor”. Ennek kapcsán felmerült a következő kérdés: Elég-e csupán az ellátás felvásárlási, azaz kereskedelmi oldalával törődni ? — Az elemzések, viták közben a szövetkezeti tagok, vezetők nagy része — helyesen — úgy vélte, hogy azzal még nem lesz több áru, ha az ÁFÉSZ elmegy mondjuk az ország másik sarkába primőr zöldségért, mert ezáltal legfeljebb a pillanatnyi helyzeten tud javítani, itt pedig perspektivikus feladatokról van szó. A leglényegesebb mindenütt a termelési bázis minden lehető eszközzel való erősítése. Az ellátáson tartósan csak így lehet javítani. A fogyasztási szövetkezetek pedig sajátos helyzetüknél fogva egyes területeken kedvezően befolyásolhatják a termelést. Természetesen önmagában már az is hatékony befolyásolás, ha gondoskodnak az áru felvásárlásáról, forgalmazásáról, de ennél többet is tehetnek, illetve kell tenniök. A módszerek keresése közepette a szövetkezeti közvélemény figyelme a dunaföldvári ÁFÉSZ felé fordult. E szövetkezet a következő intézkedéseket tette ez év elején a termelőbázis erősítése érdekében; mivel sok a kihasználatlan háztáji tartalék, elhatározta, hogy fóliasátrakat vásárol és ad a háztáji termelőknek, mégpedig szakcsoporti keretek közt. Olyan sátrakat, amelyek a nagyüzemekben már beváltak és elterjedőben vannak. Egy-egy Ilyen aluminium vázas és 120 négyzetméter alapterületű sátor ára közel hatezer forint. A feltételek: a sátor annak a tulajdonába megy át, akivel megállapodást köt a szövetkezet, és az árát termékben, négy év alatt fizeti vissza a termelő. A sátor kifizetetlen része után nem számít fel a szövetkezet kamatot. A termelő ezzel szemben kötelezi magát arra, hogv minden termékét az ÁFÉSZ-on keresztül értékesíti, méghozzá a mindenkori budapesti hivatalos áron, abból levonva 25 százalékot. A 25- ből 5 százalék a szakcsoport közös alapiába megy át, 20 pedig a szövetkezeti árrés. Tíz háztáji termelőnek ki is adtak 12 ilyen fóliasátrat, s azokat ez év kora tavaszától használták. — Milyenek az első idény tapasztalatai? — kérdeztem Révész Istvánt, a szövetkezet felvásárlási főosztályvezetőjét. — A szakcsoport tagjai a legkülönbözőbb foglalkozásúak. Például jómagam is tagja vagyok. Tehát úgy is ismerem a témát, mint háztáji termelő, és úgy is, mint szövetkezeti tisztségviselő. — Válasszuk ketté a tapasztalatokat! Először nézzük a termelők oldaláról: bevált-e, elégedettek-e a termelők? — Bár kissé későn tudtunk indulni, de ennek ellenére jól jártunk valamennyien. Hogy úgy mondjam, megfelelően tudtuk hasznosítani a szabad időnket. Valamennyien visszaPályaválasxtáa A kezdet itt is nehéz Már írtunk a Tolna megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet megalakításáról, terveiről, az intézet célkitűzéseiről. Kos. az intézet most már működik, természetesen úgy, ahogy e rövid idő után várni lehet. — Van-e érdeklődés az intézet munkája iránt? — kérdeztük Rókus Jánostól, az intézet vezetőjét M. — Egyelőre természetesen nincs különösebb érdeklődés, de ez várható volt, nem érdektelenség az okozója. Tanév kezdete van; a pápaválasztással kapcsolatos gondok pedig később kerülnek felszínre tanulóifjúságunknál. Ettől függetlenül máris kaptunk egy kétségbeesett hangú levelet, melyben egy dombóvári fiú panaszolta, hogy jelentkezett az egyetemre, nem vették fel, mit tegyen, hova mehetne dolgozni? A fiú levelére válaszoltunk, s kértük, keressen fel bennünket, majd közösen, együtt mérlegelve helyzetét, pályaalkalmasságát, megpróbálunk segíteni neki. — A pályaválasztás előtt álló fiatalok körében máris tapasztalható egy téves nézet, miszerint a tanácsadó intézetet munkaközvetítőnek vélik. — Valóban, mi is hallottunk ilyent. Igaz, nem munkaközvetítők vagyunk. Mi pszichikai, és egyéb képességvizsgáló módszerekkel megvizsgáljuk a problémás gyerek pályaalkal- rnasságát. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden megyenkbeli tanulót, hanem a problémásakat, tehát akik a maguk erejéből nem tudr "** dönteni az iskola utáni megindul ásókról. Közgazdász kollégám október 1-tűt kezdi meg munkáját, s majd ezután jönnek dolgozni más szakemberek ide. Jelen pillanatban azon dolgozunk, hogy az egész megye területen kapcsolatokat teremtsünk az iskolák pályaválasztási felelőseivel, megismerjük egymást. Munkánk természetesen nem arra irányul, hogy a pedagógusok válláról levegyük a gyerekek pályaválasztási problémáiból adódó nehézségeket. Mi elsősorban őket fogjuk segíteni ilyen irányú tevékenységükben. S célunk elsődlegesen a fokozat együttműködés — a gyér tkok érdekében. Ennyit mondhatok talán a keidet kezdetéről, mely nálunk is rc-héz. A pályaválasztási tanácsadó intézet jelenleg a megyei tanács alagsorának egy szobájában van. A jelenlegi igényeknek megfelel a helyiség, de — ahogy várható — a későbbiek folyamán gondot jelent majd a megfelelő termek biztosítása. fizettük az ÁFÉSZ-nek az esedékes részt, és egy-egy fóliasátor után általában 4—6000 forint volt a bevételünk. Ha figyelembe vesszük, hogy minimális anyagi befektetést igényelt részünkről a termelés, és egy-egy család 2—3 sátrat is könnyen megmunkálhat, annál is inkább, mert azokat a ház melletti kertben állítottuk fel, jól jártunk, jó jövedelemkiegészítést jelentett a fóliás kertészkedés. Ugyanezt kérdeztük két másik termelőtől Is. Kelemen János: — Megtaláltuk a számításunkat. Kövics Sándor: — Bevált... Jó ez a módszer. Nézzük a szövetkezet oldaláról! Dunaföldvár környékéről mindig sok zöldség- és gyümölcsféle került a piacra, nem utolsó sorban a nagyvárosiakra. Az utóbbi évtizedben azonban itt is, több tekintetben csökkenés következett be. Egyes becslések szerint az 50 százalékot is elérte a termelő- bázis csökkenése. A fóliás szakcsoport persze kicsi ahhoz, hogy a környéken tapasztalható visszaesést ellensúlyozza, de mindenképpen több termék előállítását jelentette. E tizenkét sátor után eddig ösz- szesen 70 000 forint értékű zöldségfélét adtak át az ÁFÉSZ-nak. Ez elsősorban a helyi ellátást javította — ezt is várták tőle. A termékek nagy részét nem a felvásárlóhelyre vitték, hanem közvetlenül a boltba, tehát a vásárlóhoz a lehető legrövidebb úton jutott el a primőr retek, saláta, paprika. Mivel a kezdeményezés bevált, az ÁFÉSZ a következő évben tovább kívánja bővíteni a fóliás háztáji kertészkedést. A fóliaár ez évben visszatérített részletét átadja a szakcsoport közös alapjára, s azért újabb sátrakat vásárolnak, újabb termelőket vesznek fel a szakcsoportba. BODA FERENC A jobb ellátásér! Új vállalat A sok éves tapasztalat szc rint gyakran nehézségekbe ü! közik a megyei fogyasztási szövetkezetek árubeszerzése. A nagy vállalatok olykor „szóba sen> állnak” a kis tételben rendelő APESZ-ekkel. Az áruválaszték bővítése azonban csak úgy lehetséges, ha minél szélesebb körből jutnak ipari, mezőgazdasági termékek a megye boltjaiba. A beszerzés sok gondot okoz Tolna megyében is. Ezért kap különös jelentőséget az az alakuló ülés, melyet szeptember 20-án tartanak a MÉSZÖV tanácstermében. Az új vállalat — a Tolna megyei ÁFÉSZ-ek árubeszerzési, értékesítési, ipari és szolgáltató közös vállalata — célja, hogy központosítsa a beszerzést és értékesítést. A vállalkozás eddig 18 megyei fogyasztási szövetkezetét képvisel, de további AFÉSZ-ek, sőt Vállalatok csatlakozását várják, akár a megyehatáron túlról is. Népújság 5 1972, szeptember 16. Lucernaliszt exportra A Tamási Állami Gazdaság hatmillió forintos beruházással lucernaliszt és granulátumkészítő üzemet épített. A tavalyi próbaév után az üzem az idén teljes kapacitással dolgozik. Nyolcvan vagon lisztet és granulátumot exportálnak az NSZK-ba, Olaszországba és Hollandiába. Belföldre 150 vagonnal gyártanak, ezenkívül kielégítik a gazdaság szükségleteit is, ami évi 60 vagon. Tolólapos erőgéppel tolják a zöld lucernát a szállítószaI-------Z sákokba eresztik a lucernalisztet. Az LKB szárítóberendezés a Mosonmagyaróvári Gépgyár gyártmánya. Foto; Gottvalá
