Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-15 / 218. szám

I Í Chile Chilében most tavaszodik. Az egyenlítőtől délre fordított sorrendben követik egymást az évszakok, s amikor a láto­gató az európai nyárból au­gusztusban érkezik a távoli Santiagóba... fázósan húzza össze magán a felöltőt. De csak a felöltőt. A chilei fővá­ros tele afféle szubtrópusi tél, s a parlament épülete előtt ál­ló két hatalmas pálmafa ko­ronáját legfeljebb az eső mos­sa. A hó azonban mégis meg­jelenik a városban — ám csak annak a számára, aki felmegy valamelyik új épület 6—7. emeletére. Ott. a santia­gói belváros eléggé kopott és teljesen a századforduló bér- házstílusában épített házren­getege fölött már benéznek az ablakon az Andesek hóval bo­rított hegy vonulatai. A gazda­goknak könnyebb dolguk van. A santiagói belvárost hatal­mas, amerikai stílusú és szín­vonalú nagypolgári elővárosok gyűrűje veszi körül. Itt a vil­lák kertjét díszítő délszaki növényzet állándó s varázs­latos ellentétben van a hava­sok díszleteivel. Még kijjebb:' már csak a díszletek maradnak. Ez -a ..poblaciones”, a nyomorne­gyedek világa, ahol a tél le- hellete csak átázott viskókat, didergést és betegséget jelent. Santiago egyetlen és nem is Jellegzetes pontja egy hatal­mas országnak, amely ezer ki­lométereken keresztül húzódik Bolívia és Peru trópusi ős­erdeitől jóformán az Antark- tiszig. Santiago kerületei és díszletei mégis megtanítják az utazót néhány sorsdöntő ta­pasztalatra. Az Andesek hófödte vonu­lata mindenekelőtt arra fi­gyelmezteti,- hogy ez az or­szág valósággal szigetnek szá­mít Dél-Amerikában. A pol­gári parlamenti demokrácia hazáia ez a latin-amerikai földrészen, ahol sorsdöntő sze­repe van a törvényességnek, a legalitásnak. S ahhoz, hogy ez a sajátos hagyomány így kibontakozhatot, abban igen HARKÁNYBAN ÉPÜLŐ TÁRSASÜDÜLŐBEN lakrészek előjegyezhetek a pécsi 2. sz. ügyvédi Munkaközösségnél. [ Pécs, Kossuth u. 22. Kérjen díjtalan tájékoztatót! (14) Az „AGROKER” Válla­lat azonnali belépéssel felvesz D-kategóriájú vezetői iagositvány­nyai fsntSsIkezö tJarakszeSöt. Fizetés kollektív szerint. Jelentkezni a vállalat te­lephelyén lehet, Szek- szárd, Mátyás kir. u. 63— 65. sz. • (247) harc kozhen > A tömegek páncélja nagy szerepe van az ország földrajzi helyzetének. Annak, hogy az Andesek hegylánca el­zárja szomszédaitól. A másik lecke, amellyel Santiago ke­rületei szolgálnak: az, hogy a keserű szegénység és az úri negyedek egymással szemben­álló kontrasztját megtöri egy latin-amerikai méretekben pá­ratlanul széles kis- és közép­polgári réteg jelenléte. Ez azt jelenti, hogy minden politikai erőnek, amely megkísérli po­litikai változások végrehaj­tását, mindenképpen meg kell nyernie és szövetségesként a maga oldalára állítania ezt a Chilében számszerűen is erős és hangadó középréteget. Nehéz tél volt Chilében — és az események azt mutatják, hogy nehéz lesz a tavasz is. Szeptember 4-én volt két esztendeje, hogy a chilei vá­lasztásokon Allende szemé­lyében olyan szocialista elnök győzött, aki a rendkívül ta­pasztalt, erős és befolyásos chilei KP támogatását élvez­te. E két pártnak a szövetsé­ge lett a népi egység, az Uni- dad Popular kormányának az alapja. Ehhez a szövetséghez két esztendővel ezelőtt más erők is csatlakoztak. Az Unidad Popular kor­mányzásának első szakasza (amely a chilei kommunisták szerint 1970. szeptemberétől 1971. márciusáig tartott) olyan eredményeket hozott, ame­lyek döntően megváltoztatták az ország gazdasági és noliti- kai képét. Olvan csanásokat zúdított az Unidad Popular ezekben a hónapokban az oli­garchiára, és a'gazdasáai éle­tet kézben tartó legfontosabb mononóliumokra. amelyek visszavonhatatlanok marad­nak — hórmilven leaven is a harc további kimenetele. A legfontosabb döntés a rézbányák államosítása volt. Ez az amerikai trösztök kezé­ből kivette az ország legna­gyobb természeti kincsét, amely a rézáraktól függően átlagban 800 millió dolláros évi jövedelmet biztosított az országnak. Az alapvető ipar­ágak és a magánbankok álla­mosítása megerősítette a népi egység kormányának stratégiai pozícióit a gazdagságban; a 80 hektárnál nagyobb birtokok kisajátítása pedig összezúzta a földbirtokos oligarchiát. Különösen figyelemremél­tó, hogy ebben a harci sza­kaszban az ellenzék még nem volt egységes. Chile legfonto­sabb és legnagyobb polgári pártja, a kereszténydemokra­ta párt nyugat-európai mércé­vel mérve ugyanis reformok­ra hajlamos és elég erős ha­ladó balszárnnyal rendelkező politikai alakulat. A keresz­ténydemokraták a maguk fe­lemás módján Allende előd­je, Frei elnöksége alatt ma­guk is kísérleteztek különböző gazdasági és társadalmi refor­mokkal. így nem voltak ab­ban a helyzetben, hogy az Unidad Popular hatalomraju- tása után nyíltan ellenezzék akár a rézbányák államosítá­sát, akár a határozott földre­formot. Ennek következtében az oligarchia érdekeit leghatá­rozottabban képviselő jobbol­dali nacionalisták elszigetelőd­tek. Ennek igen nagy jelentősé­ge volt, hiszen az Unidad Po­pular pártjai csak a szavaza­tok 36 százalékát kapták meg az elnökválasztásokon, a par­lament legnagyobb pártja a kereszténydemokrata párt ma­radt, amely a nacionalistákkal együtt feltétlen többséggel rendelkezett (és rendelkezik ma is) a törvényhozásban. Az Unidad Popular kor­mányzásának ebben az első, sikerekkel teljes időszakában a legalitás, a törvényesség tiszteletének szellemében ne­velt chilei hadsereg is szi­lárdan és egyértelműen kitar­tott a kormány politikája mellett. Ez is hozzájárult ah­hoz, hogy egyes szélsőjobbol­dali kalandorcsoportok terror- kísérletei teljesen eredmény­telenek maradjanak. Sőt, ah­hoz is, hogy a telefonhálóza­tot kézben tartó nagy ameri­kai tröszt, az ITT és az ame­rikai titkosszolgálat együttes akciója is lepattanjon az Unidad Popular mögött egyre növekvő tömegtámogatás • pán­cél) áróL ff. e. (Folytatjuk). Szeptember világszerte az írástudatlanság elleni küzdelem hónapja Szeptember világszerte az írástudatlanság elleni küzde­lem hónapja. 1965-ben, az UNESCO teheráni világkong­resszusán született ez a dön­tés, s időszerűségét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a legfrissebb statisztikai ada­tok szerint földünkön 783 mil­lió — fele arányban felnőtt — írástudatlan ember él. A becs­lések szerint az elmúlt 20 esz­tendőben világszerte mintegy 10 százalékkal csökkent az analfabéták száma: 1950-ben a földkerekség lakosságának még 44,3 százaléka tartozott ide, jelenlegi arányuk 34,2 százalék. , Hazánkban a felszabadulás­sal egyidőben — a szocialista kultúrpolitika egyik legfonto­sabb célkitűzéseként — kez­dődött meg az írástudatlanság felszámolása. 1941-ben még nem kevesebb, mint 600 000 analfabétát tartottak számon Magyarországon. Tíz- és tízez­rek ültek iskolapadba a fel- szabadulás utáni esztendők­ben már meglett korban, hogy anyanyelvűnk alapjait — az írást és az olvasást — elsajá­títsák. A következetes munka eredményeként jelenleg — a legutóbbi népszámlálás adatai szerint — nem egészen 50 000 analfabétát, illetve félanalfa­bétát tartanak nyilván. Ha azonban az úgynevezett „ké­pezhető korú” — vagyis az 55 év alatti — lakosokat vesszük alapul, akkor a felmérések adatai szerint mintegy 140 000- re tehető még az arányuk.. Szakemberek egybehangzó vé­leménye szerint a hazai anal­fabetizmus — csekély számuk és szórványos előfordulásuk miatt — nem számottevő. A kulturális forradalom eredmé­nyeként napjainkban már in­kább az alapműveltség meg­szerzése vált korunk művelő­dési alapkövetelményévé. A művelődéspolitikusok aláhúz­zák: jelenleg 14 éves korig a fiatalok 20 százaléka nem fe­jezi be általános iskolai ta­nulmányait. és a 16 évesek so­rában is minden tizedik gye­rek teljes általános iskolai végzettség nélkül lép az élet­be. Nyolc tanév alatt még mindig 35—38 ezer fiatal morzsolódik le, s ez a kisdiá­kok 18—20 százalékát jelenti. Az említett jelenségek együttvéve arra figyelmeztet­nek, hogy az analfabetizmus és a félanalfabétizmus elleni küzdelem, továbbá az alapmű­veltség elsajátítására irányuló törekvés még mindig idő­szerű hazánkban. (MTI). Megjelent a Jelenkor szeptemberi száma A folyóirat hagyományos interjú-sorozatában ezúttal Vas Istvánhoz látogatott el Bertha Bulcsu. A beszélge­téshez kapcsolódik Vas Ist­ván: Hát nem furcsa? c. köl­teménye. A lírai rovatban emellett többek között Berták László, Dalos György, Káldi János. Or­sóval Emil és Pákolitz István verseit olvashatjuk. A költemények jelentős ré­sze a Dózsa-évforduló ihleté­sében született. Figyelmet érdemelt Várko- nyi Nándor: Pergő évek 'című önéletrajzi írásának részlete, valamint Granasztói Pál „Vá­rosok, álmok, zene” című írá­sa. „A föltámadt magyar kö­zépkor” címen Juhász Fe­renc írását olvashatjuk Móser Zoltán esztergomi fotókiállítá­sa kapcsán. A szám illusztrá­ciói bemutatják a fiatal mű­vész középkori műemlékekről készült fotóinak jelentős da­rabjait. Az irodalmi tanulmányok sorában érdeklődésre tarthat számot Loránd Imre „Köny­vek, könyvterjesztők és olva­sók” c. írása, valamint Pomo- gáts Béla összefoglalása a de­rékhad prózaíróiról. A szám kritikai rovatából kiemelkedik Futaky Hajna Költészet és megismerés c. írása, melyben Devecseri Gá­bor, Somlyó György és Szécsi Margit új versesköteteit elem­zi. Nemes György : Dávid és Klotild 4. Az ftb’akből láttam, ahogy Dávid búsan bandukol elfelé. Persze, engem keresett. Az üvegbetét csak ürügy volt. En­gem pedig nem talált. Vártam egy darabig. Mikor eltűnt a kanyarban, utána­eredtem. Előbb még beszóltam anyucinak. Zöldbabot tisztított. — Nem, nem kell segítened, — mondta, pedig még ki se nyitottam a számat. — Megyek ugrálni egyet — mondtam és átöleltem. — Menjél csak — mondta. — Csak ide megyek a hegy­oldalba — mondtam, — Vigyázz magadra, Klotild — mondta. — Természetesen' — mond­tam és már csattogott a tal­pam alatt a szandál, ahogy szökelltem. Az első emelkedő után ér­tem utol Dávidot. — Szervusz, Dávid — mond­tam. — Szervusz, Klotild — mondta, és ment tovább, előre. — Már nem nyújtogatod a nyelved? — Már nem — mondtatn. — Elkísérhetlek? — Ha nincs jobb dolgod. — Nincs. Szeretnélek elkí­sérni. — Kísérj. A második emelkedő után van egy tisztás. Rengeteg a vadvirág. — Itt üljünk le — mondtam. Dávid körülnézett. — Lehet. Leültünk a tisztás szélén egy fa alá. Törökülésben. Megmu­tattam, hogy kell igazán tö­rökülésbe menni. És könnyen felállni. Megcsinálta. Nagyon tanulékony. És izmos a lába. — Ezt te honnan tudod? — kérdezte. — Tudom. Jobban még, mint a klarinétot. — Ne csúfolódj — mondta, — Nem csúfolódok. — Pedig azt hittem. Te tény­leg tudod, mi a klarinét? — Tudom. — A felnőttek nagyrésze se tudja, mire való. — Én tudom. — Honnan tudod? — SoKat járok az Operába. — Tényleg? — Balett-táncosnő leszek. Olyan, mint Fanny Elssler, meg Anna Pavlova, meg Nagy G ért rúd. — Az ki? — Anna Pavlova? * — Ne hülyéskedj. Nagy Gertrud. — A nővérem. — ö is táncosnő? — Külföldön táncol. Apuci menedzseli. Tudod, mi az, me­nedzselni? — Ne hülyéskedj. A nővéred biztosan varieté-táncosnő. — Nagyon tévedsz. Itthon csörgős szólót táncolt a Bahcsi- szerájiban. De odakint még több Odette-Odiliát is táncol­ta már, mit szólsz. És a tün­dért A fából faragottban. Az valami. — És te? — Én már vilii voltam a Giselle-ban. Ismered? — Nem. , — Kár. Majd ha hazame­gyünk, szólok, mikor nézhetsz meg. — Az jó lesz. Most nem tán­colnál valamit? — Szívesen. Ledobtam a szandálomat. Jobban ment a forgás, mint tegnap, meg tegnapelőtt. Kár, hogy spiccelést nem tudtam bemutatni Dávidnak. Csak fo­rogtam, forogtam, forogtam. A bő szoknyám lebegett körülöt­tem. Nem bántam. Dávid csak nézett. Szép fekete szeme nagyra nyílt és fénylett. Hát­radőlt, fejét a fa kilátszó gyö­kerének támasztotta. Letépett egy fűszálat, azt rágcsálta. És nézett, nézett. Végre megálltam előtte egy forgás után. Lihegtem. A ru­hámat a combomnál lefogtam. Dávid halkan megszólalt: — Szép vagy. Mosolyognom kellett az örömtől. — Igazán? — kérdeztem. — Szép vagy — mondta új­ra Leguggoltam mellé. Foga közül kivettem a fűszálat. így jobban látni a száját. Úgy kértem: — Mondd még egyszer. Innen , a tisztástól vezet fel­felé egy ösvény. Nem igazi ös­vény, egy-két bátor turista ta­poshatta ki. A fű itt már kiko­pott, az agyagos sár mindig nedves, mert a sűrű lomb alatt nem tud megszáradni. Csúszik is fenemód. Én egyszer ka­paszkodtam itt fel, háromszor csúsztam vissza, míg feljutot­tam a tetőre. De ott szép a ki­látás, érdemes. — Neked izmos lehet a lá- Jpad — mondtam Klotildnak. — Azt meghiszem! — felel­te, és feltartotta büszkén az orrát. — Mondani persze könnyű. De bebizonyítani nehezebb. — Add fel a ictKét — mond­ta, és egyik lábfejét kifordítva, balettalapállásba vágta ma­gát. — Ez nem lecke. Csak kí­váncsi vagyok, fel tudsz-e ka­paszkodni ezen az ösvényen, Klót. Szemét tágra nyitotta, majd hirtelen a nyakamba ugrott. — Klót? Ezt, ugye, most ta­láltad ki? így még soha senki nem szólított. Szólíts mindig így. Csak te. (Folytatjuk) I

Next

/
Thumbnails
Contents