Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-14 / 217. szám
i \ ' r é / Tamási gimnazisták Fornádon Dombóvári kollégiumi krónika Megélénkült az élet az iskolák és kollégiumok környékén. A dombóvári Gyenis Antal Középiskolai Fiúkollégium tanulói is lendületesen, jó hangulatban kezdték az új tanévet. A munka már augu>tus 29- én megkezdődött, ekkor érkeztek meg a diáktanács tagjai. Kíváncsian nyitottuk ki a kollégium kapuját. Örömmel láttuk, az épület környékén a tavaszi parkosítás eredményeit. A fehér kavicsos sétányok, a zöld fűsávok, a piros szal- viák és sárga bársonykák, az új sportpálya vörös színei jól illeszkednek bele az épület pasztell árnyalataiba. A diáktanács az elmúlt évekhez hasonlóan szabad kezet kapott a tanulók elhelyezésére, a dicséretre és jutalomra javasolt tanulók névsorának összeállítására, az elsős tanulók és szüleik fogadására azzal az indoklással, hogy mi ismerjük legjobban egymást, egymás igényeit, hibáit és érdemeit. Előkészítő munkánkat kellemes „incidens” zavarta meg. Az Apáczai Csere János Szakközépiskola hat csinos lánytanulója érkezett látogatóba, és kérte, hogy nézhessék meg az épületet. Másnap reggel érkeztek meg az elsős kollégisták szüleik kíséretében, csomagokkal, bőröndökkel megrakottan. A diáktanács fogadó bizottsága hamarosan feloldotta a feszült perceket. A felsőbb éves csoportvezetők pártfogásba vették az új lakókat, hogy az első foglalkozásig se érezzék magukat egyedül. A tájékoztatón az a gondolat vonult végig, melynek lényegét így foglalhatnám össze: „A kollégium nevelőtestületének minden igyekezete eredménytelen marad, ha ti, elsős tanulók nem működtök velünk együtt és az aktív közösségi életen keresztül nem akarjátok egyéniségeteket modern, azaz szocialista emberré formálni.” Vasárnap este hat órától tíz óráig szól a gitár a Babits Mihály művelődési központban. Az ifjúsági klub tagjai táncolnak. Ami meglepő: alighogy felhangzik a zenekar záró szignálja, feloszlik a társaság. Pedig tíz előtt mindig telt ház van, talán túlságosan is telt. — Azt hiszem — mondja Abrahám Zsolt, — a Szinkron zenekar vezetője —, hogy jó lenne, ha nemcsak vasárnap tartanánk táncos klubestet. Biztos, hogy lenne érdeklődés — akár szavatolhatom. Érdeklődés valóban lenne, akár a hét minden napján is, de kérdés, mit szólna ehhez a 160 lakásos ház több mint ötszáz lakója, akiket vasárnap is zavar a pihenésben a hangos beat-zene. A zenekar valamennyi tagja vizsgázott zenész. Támogatójuk a művelődési központ. Az értékes felszerelést gyakorlatilag csak ők használják. Jól felkészülhetnek a szakmai versenyekre. Salgótarjánban, Keszthelyen értek el helyezést az amatőr beat-zenekarok versenyén, megnyerték a hegyháti beat-fesztivált, valamint bejutottak a „Ki mit tud”-ra is. Csak egy véletlen baleseten múlott, hogy lemaradtak a televíziós szereplésről. Az év eleji program harmadik napján érkeztek a felsőbb évesek. A régi barátok és ismerősök örömmel üdvözölték egymást, bár voltak olyanok is, akik nem tekintettek túláradó lelkesedéssel a következő tanév elé. Ezen a napon került sor a kollégiumi tanévnyitóra is. Bár tanulmányi átlagaink minden iskolatípusban magasabbak az iskolai átlagoknál, a fizikai dolgozók gyermekeinek átlaga magasabb a kollégiumi »átlagnál, mégis sok a közepes tanuló, és többen nem a képességeik szerint várható tanulmányi eredményt produkálják. Hatvanhét kollégista részesült jegyzőkönyvi dicséretben, huszonhét pedig könyvNem az a szándékom, hogy részletes beszámolót írjak az üzemi fiatalok életéről, munkájáról, gondjaikról, célom csupán annyi, hogy információt adjak néhány olyan dologról, ami a korábbi évekhez viszonyítva talán túlzás nélkül mondható, üzemi viszonylatban forradalminak tekinthető. Néhány évvel ezelőtt azt mondták az üzemről, hogy elöregedik. Kevés volt a fiatal. Ma már fordított az arány. Az üzem létszáma — ipari tanulókkal együtt — 1967 fő. Néhány évvel ezelőtt még gond volt a kiöregedett szakmunkások pótlása. A régi, a kisiparos módszerű szakmunkásképzés már idejét múlta, hisz a cipőiparban ma úgyszólván minden gépesítve van. Az oktatási tematika is a nagyüzemi termeléshez igazodik. Az elméleti képzés messze meghaladja a régi szakmunkás- képzés színvonalát. Mindezt minden klubtag tudja a zenekarról. Miért tetszik a zenéjük? — Azért — mondja egy fiú — mert sok saját szerzeményt játszanak és jól ismerik az új slágereket. Lassan — de igazán lassan — eredménnyel jár az a törekvés, hogy fogyjanak a / művelődési otthonokban, szórakozóhelyeken vizsga nélkül játszó beat-együttesek. Néhány éve még rengeteg volt belőlük, úgy is mondhatjuk, azok voltak kisebbségben, akik legalább is egy alapfokú vizsga szerint, megérdemlik a zenekar nevet A beat-őrület ott lapangott minden harmadik-negyedik fiatalban. Ha szólót nem is — szólt a mondás — de basszust mindenki tud játszani. Csak az erősítők, a drága felszerelés okoztak gondot. Sok művelődési ház, tanács megvásárolta a zeneszerszámokat. Amikor a haknibrigád összemuzsikálta a saját hangszere árát, elkezdődhetett az igazi pénzkereset. A stafétát — a kölcsönfelszerelést — újabb kezdők vették át. Jó üzlet volt sokaknak — de annak az időszaknak szerencsére már vége. jutalomban. A korábbi terveknek megfelelően, szeptember 2-án megtartották az ismerkedési estet. A dombóvári Mik- ron-esvüttes biztosította az ebédlőt zsúfolásig megtöltő leánykollégisták és más meghívottak szórakozását. A diáktanács tanév eleji szervező munkájáról, érdeklődésemre, a következő nevelő- testületi értékelést kaDtam: „A diáktanács eddig is jól. végezte munkáját. Fontos, hogy ez megmaradjon, hogy az elért eredményeinket megtartsuk, hogy miden kollégista helytálljon a középiskolák osztály- és KlSZ-közösségeiben.” STIER LÁSZLÓ a diáktanács titkára A Bonyhádi Cipőgyár saját ipari tanuló-iskolával rendelkezik a minisztérium irányítása alatt. Az önálló keretében az elmúlt évek során több száz fiatal kapott szakmunkásbizonyítványt. Ma igen eredményesen állják meg helyüket az üzem valamennyi szektorában. A fiatalok mindenütt ott vannak, ahol dolgozni kell. Ott vannak a gépek mellett, ott vannak a munkaverseny és a brigádmozgalom minden területén, a kultúra, a sport valamennyi ágazatában. A már fent említett 1967-es létszámból 1100 fő a fiatal. Ebből 500 fiatal KISZ-tag, százan pedig más KlSZ-alapszer- vezetben tevékenykednek. Az üzemi KISZ-klubnak háromszáz tagja van. A KISZ-szervezet a közeljövőben rendezi meg a „Minifórumot”, ahol ' a vállalat gazdasági vezetői találkoznak az érdeklődő fiatalokkal. Október Leírta a címet, ],A tél örömei”, azután nem jutott eszébe semmi. Végignézett az osztályon. Mindenki körmölt. — Tót Pali! — szólt rá Mária tanító néni. — Miért forgolódsz? Nincs munkád? Füzete fölé hajolt. Felemelte a tollat és leengedte. Megcsavarta hátul a sziva- tóját, hogy jobban fogjon. Az ablak előtt elment valaki. Cuppogtak a léptek. „A tél, a tél, a tél...” — gondolta Pisti. — ,,Mit lehetne írni róla”. Unatkozott és félt. — Mindig képzeljétek magatok elé, amiről írtok — mondta a tanító néni múltkorában. „Télen hó esik” — írta Pali a füzetébe. — „A hó fehér és hideg. De nekem van egy nagy kék kabátom.” — gondolkodott, félelme elmúlt — „Télen szánkózni szoktam. Meg síelni és korcsohiázni”. — Ez nem volt igaz, de Palit nem zavarta — „Télen benn ülünk a szobában és anyu Szeptember van újra, és országszerte megszólaltak az iskolák csengői : megkezdődött az új tanév. De nemcsak a tanítás kezdődött meg az iskolákban, hanem itt van a betakarítások, az őszi munkák ideje is, amelyeknek elvégzése egyre sürgetőbbé válik. így például a fornádi gazdaságban is kevésnek bizonyult a munkaerő a komlószürethez, ezért a gazdaság vezetői a tamási gimnáziumtól kértek segítséget. Szeptember másodikán reggel fél 8-kor már egy autóbusz és két teherautó sorakozott a gimnázium előtt, amelyek elszállították a diákokat a néhány kilométerre fekvő gazdasághoz. Sokan türelmetlenül várták már, hogy megérkezzünk, ugyanis még nem látott mindenki komlót. Nyolc órakor melegítés diákok vidám lármája szűrődött ki a komlótáblák közül. Mindenki derekasan kivette részét a munkából, mivel az első helyezett osztály jutalma egy ingyenes hónapban ismét megrendezik a „Szakma ifjú mestere" vetélkedőt, amikor a fiatalok szakmai és elméleti felkészültségükről adhatnak számot. Az első díj 1000, a második 700, míg a harmadik díj 500 forint. Itt dől el, hogy a vállalatnál ki a legjobb szakmunkás. A versenyre eddig negyvenötén jelentkeztek. A vállalat vezetői messzemenő támogatást nyújtanak a fiataloknak, csak a KISZ-klub létrehozása több mint 150 ezer forint volt. Az évi támogatás több mint harmincezer forint. A közel kétezer dolgozóból egyetlen sincs aki vitatná, megérdemlik-e a fiatalok ezt a támogatást. Bogos Gizella KISZ-titkár érdeme, hogy közvetlen munkatársaival létrehozott egy olyan KlSZ-szerve- zetet, ahol élővé vált a szervezeti munka. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár budapesti kirándulás les?.. A második és harmadik helyezettek is értékes jutalomban részesülnek. A leszedett komló kilójáért hat forintot kaptunk. A munka jó kereseti lehetőség. Reméljük, hogy ezzel az egyheti munkával is elmélyült a kapcsolat gimnáziumunk és a fornádi gazdaság között. LEHR MAGDOLNA Béri Balogh Ádám Gimn. rF'*->vr-> óoí Kádár Péter: Dolgozat az mesél. Én nagyon szeretem a telet”. Átnézte, amit eddig irt. Úgy érezte szép, csak kevés. Ennyire hármasnál jobbat aligha kap. — „Télen a fák csupaszok” — írta — „a füvek a hó alatt alusznak és a búza is”, — Felnézett. A. tábla felén színes krétával írt figyelmeztetés díszelgett: „Vigyázz a külalakra!” „Amikor nem járunk iskolába” —írta —• „akkor még többet szoktam szánkózni. Esténként át- ismétlem a leckét, hogy el ne felejtsem” — Ez sem volt egészen helytálló, de úgy gondolta, hogy csak dicsérhetik, amiért eszébe jutott. — „Télen van a karácsony is. Karácsonyra sok ajándékot kapok. Elsősorban villanyvasutat. Gáspár bácsi nagy tábla csokoládét hoz. De én nem szere5ja-ban tem Gáspár bácsit és a csokoládét sem. Gáspár bácsinak napy bajusza van és mindig azt mondja nekem: kisfiam. Pedig nem• is vagyok a kisfia. Anyunak meg k azt mondja: gondolod, hogy a gyerek fog szeretni engem? Nem tudom, miért mondja ezt, de nem fogom szeretni soha, mert amikor eljön, akkor legtöbbször azt mondja: Pali, most mi elmegyünk anyukával, te már nagy fiú vagy, ugye nem fogsz félni. Nem félek, de nem szeretem, amikor anyu elmegy vele. Lemászok az ágyról és addig csavargatom a rádió gombját, amíg letörik. Nem alszom el, várom anyut. Későn jön haza és még mindig vele van Gáspár bácsi. Alszik, mondja fölém hajolva. Pedig nem is alszom. Aztán felfedezik, hogy elrontottam a rádiót. Ronda kölyök, mondja Gáspár bácsi. Szerintem ezt direkte csinálja. így mondja: direkte. Anyu meg nem szól semmit. Egyszer csak hallom, hogy szipog. Hát ezért nem szeretem Gáspár bácsit. Karácsonyra nagy tábla mogyorós csokoládét fog hozni. Nem szeretem és a kutyánk, Fili sem szereti. így hát összetöröm és bedobom a szemétbe”. — Füzeteket ösz- szeszedni! Már kétszer mondtam — — hallja. Nincs már idő, hogy befejezze és átolvassa. így nem jó, valami hiányzik a végéről. A hetes megy végig a padok mellett és mindenkitől kéri a füzetét. „A tél szép!” — írja még le, aztán behajtja a füzetet és ráteszi a tolira kupakját. A tanító néni nézi az előtte tornyosuló dolgozatfüzeteket és arra gondol. hogy megőszül mire végigolvassa. Azt a sok butaságot. A cipőgTári fiatalok életéből Építészettörténet Jókora szünet utdn a könyvkiadásban is újra rangot kapóit az építészettörténet. Közismert a Tankönyvkiadónak az ókor és a középkor építészettörténetét feldolgozó két testes monográfiája. Népszerű a Corvina Az építészet világa című sorozata: épp a minap került a könyvesboltok kirakatába B. Szűcs Margit Franciaország építészetét bemutató könyvének első kötete. S most Nikolaus Pevsner: Az európai építészet története (Corvina Kiadó, 1972.) című összefoglaló munkája is kapható, igaz negyedszázaddal az első angol nyelvű bemutatkozás után. S bár ez a kiadvány csak Nyugat- Európa épületeit és építőművészeinek munkásságát ismerteti és kétségtelen a szerző jóhiszemű elfogultsága nem egy esetben, olyon könyvet vesz kezébe az olvasó, mely egyetemesen művelt ember tollából származik. S nemcsak a gazdag adattár és ismeretanyag rokonszenves, de épp a szerző elfogultságának természete. E meglehetősen száraz téma épp így válik személyes üggyé, egy-egy érvelés elfogadtatása szenvedéllyé. Nem nehéz a fentiek ismeretében kikövetkeztetni: jó szakmunkák társaságában, közérthetősége, élvezetes stílusa miatt olvassuk, tanulmányozzuk szívesen ezt a kötetet. Kételkedve a kötet sugallta eszmében, a külön kelet-európai építészettörténet fogalmában, hiszen a művészetek természetes vérkeringése sosem ismert országhatárokat. Pevsner kötetét azért így is haszonnal foraattuk, s bizonyára haszonnal forgatnánk a közvetlen környezetünk építészettörténetét is hitelesen feldolgozó tudományos és ismeretterjesztő műveket. N. T. Szinkron a klubban
