Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-14 / 217. szám

i \ ' r é / Tamási gimnazisták Fornádon Dombóvári kollégiumi krónika Megélénkült az élet az isko­lák és kollégiumok környé­kén. A dombóvári Gyenis An­tal Középiskolai Fiúkollégium tanulói is lendületesen, jó hangulatban kezdték az új tan­évet. A munka már augu>tus 29- én megkezdődött, ekkor ér­keztek meg a diáktanács tag­jai. Kíváncsian nyitottuk ki a kollégium kapuját. Örömmel láttuk, az épület környékén a tavaszi parkosítás eredménye­it. A fehér kavicsos sétányok, a zöld fűsávok, a piros szal- viák és sárga bársonykák, az új sportpálya vörös színei jól illeszkednek bele az épület pasztell árnyalataiba. A diáktanács az elmúlt évekhez hasonlóan szabad ke­zet kapott a tanulók elhelye­zésére, a dicséretre és juta­lomra javasolt tanulók névso­rának összeállítására, az elsős tanulók és szüleik fogadására azzal az indoklással, hogy mi ismerjük legjobban egymást, egymás igényeit, hibáit és ér­demeit. Előkészítő munkánkat kellemes „incidens” zavarta meg. Az Apáczai Csere János Szakközépiskola hat csinos lánytanulója érkezett látogató­ba, és kérte, hogy nézhessék meg az épületet. Másnap reggel érkeztek meg az elsős kollégisták szüleik kí­séretében, csomagokkal, bő­röndökkel megrakottan. A di­áktanács fogadó bizottsága ha­marosan feloldotta a feszült perceket. A felsőbb éves cso­portvezetők pártfogásba vették az új lakókat, hogy az első foglalkozásig se érezzék magu­kat egyedül. A tájékoztatón az a gondolat vonult végig, melynek lényegét így foglal­hatnám össze: „A kollégium nevelőtestületének minden igyekezete eredménytelen ma­rad, ha ti, elsős tanulók nem működtök velünk együtt és az aktív közösségi életen keresz­tül nem akarjátok egyénisége­teket modern, azaz szocialista emberré formálni.” Vasárnap este hat órától tíz óráig szól a gitár a Babits Mihály művelődési központ­ban. Az ifjúsági klub tagjai táncolnak. Ami meglepő: alig­hogy felhangzik a zenekar záró szignálja, feloszlik a tár­saság. Pedig tíz előtt mindig telt ház van, talán túlságosan is telt. — Azt hiszem — mondja Abrahám Zsolt, — a Szinkron zenekar vezetője —, hogy jó lenne, ha nemcsak vasárnap tartanánk táncos klubestet. Biztos, hogy lenne érdeklődés — akár szavatolhatom. Érdeklődés valóban lenne, akár a hét minden napján is, de kérdés, mit szólna ehhez a 160 lakásos ház több mint öt­száz lakója, akiket vasárnap is zavar a pihenésben a hangos beat-zene. A zenekar valamennyi tagja vizsgázott zenész. Támogató­juk a művelődési központ. Az értékes felszerelést gyakorlati­lag csak ők használják. Jól felkészülhetnek a szakmai ver­senyekre. Salgótarjánban, Keszthelyen értek el helyezést az amatőr beat-zenekarok ver­senyén, megnyerték a hegyháti beat-fesztivált, valamint beju­tottak a „Ki mit tud”-ra is. Csak egy véletlen baleseten múlott, hogy lemaradtak a te­levíziós szereplésről. Az év eleji program harma­dik napján érkeztek a felsőbb évesek. A régi barátok és is­merősök örömmel üdvözölték egymást, bár voltak olyanok is, akik nem tekintettek túláradó lelkesedéssel a következő tan­év elé. Ezen a napon került sor a kollégiumi tanévnyitóra is. Bár tanulmányi átlagaink minden iskolatípusban maga­sabbak az iskolai átlagoknál, a fizikai dolgozók gyermekei­nek átlaga magasabb a kollé­giumi »átlagnál, mégis sok a közepes tanuló, és többen nem a képességeik szerint várható tanulmányi eredményt produ­kálják. Hatvanhét kollégista részesült jegyzőkönyvi dicsé­retben, huszonhét pedig könyv­Nem az a szándékom, hogy részletes beszámolót írjak az üzemi fiatalok életéről, mun­kájáról, gondjaikról, célom csupán annyi, hogy informá­ciót adjak néhány olyan do­logról, ami a korábbi évekhez viszonyítva talán túlzás nél­kül mondható, üzemi viszony­latban forradalminak tekint­hető. Néhány évvel ezelőtt azt mondták az üzemről, hogy el­öregedik. Kevés volt a fiatal. Ma már fordított az arány. Az üzem létszáma — ipari ta­nulókkal együtt — 1967 fő. Néhány évvel ezelőtt még gond volt a kiöregedett szakmunká­sok pótlása. A régi, a kisiparos módszerű szakmunkásképzés már idejét múlta, hisz a cipő­iparban ma úgyszólván min­den gépesítve van. Az oktatá­si tematika is a nagyüzemi termeléshez igazodik. Az el­méleti képzés messze meg­haladja a régi szakmunkás- képzés színvonalát. Mindezt minden klubtag tudja a zenekarról. Miért tet­szik a zenéjük? — Azért — mondja egy fiú — mert sok saját szerzeményt játszanak és jól ismerik az új slágereket. Lassan — de igazán lassan — eredménnyel jár az a tö­rekvés, hogy fogyjanak a / művelődési otthonokban, szó­rakozóhelyeken vizsga nélkül játszó beat-együttesek. Néhány éve még rengeteg volt belőlük, úgy is mondhatjuk, azok vol­tak kisebbségben, akik leg­alább is egy alapfokú vizsga szerint, megérdemlik a zene­kar nevet A beat-őrület ott lapangott minden harmadik-negyedik fiatalban. Ha szólót nem is — szólt a mondás — de basszust mindenki tud játszani. Csak az erősítők, a drága felszerelés okoztak gondot. Sok művelődési ház, tanács megvá­sárolta a zeneszerszámokat. Amikor a haknibrigád össze­muzsikálta a saját hangszere árát, elkezdődhetett az igazi pénzkereset. A stafétát — a kölcsönfelszerelést — újabb kezdők vették át. Jó üzlet volt sokaknak — de annak az idő­szaknak szerencsére már vé­ge. jutalomban. A korábbi tervek­nek megfelelően, szeptember 2-án megtartották az ismerke­dési estet. A dombóvári Mik- ron-esvüttes biztosította az ebédlőt zsúfolásig megtöltő le­ánykollégisták és más meghí­vottak szórakozását. A diáktanács tanév eleji szervező munkájáról, érdeklő­désemre, a következő nevelő- testületi értékelést kaDtam: „A diáktanács eddig is jól. végez­te munkáját. Fontos, hogy ez megmaradjon, hogy az elért eredményeinket megtartsuk, hogy miden kollégista helyt­álljon a középiskolák osztály- és KlSZ-közösségeiben.” STIER LÁSZLÓ a diáktanács titkára A Bonyhádi Cipőgyár saját ipari tanuló-iskolával rendelke­zik a minisztérium irányítása alatt. Az önálló keretében az elmúlt évek során több száz fiatal kapott szakmunkás­bizonyítványt. Ma igen ered­ményesen állják meg helyüket az üzem valamennyi szektorá­ban. A fiatalok mindenütt ott vannak, ahol dolgozni kell. Ott vannak a gépek mellett, ott vannak a munkaverseny és a brigádmozgalom minden területén, a kultúra, a sport valamennyi ágazatában. A már fent említett 1967-es létszámból 1100 fő a fiatal. Eb­ből 500 fiatal KISZ-tag, szá­zan pedig más KlSZ-alapszer- vezetben tevékenykednek. Az üzemi KISZ-klubnak három­száz tagja van. A KISZ-szervezet a közel­jövőben rendezi meg a „Mini­fórumot”, ahol ' a vállalat gaz­dasági vezetői találkoznak az érdeklődő fiatalokkal. Október Leírta a címet, ],A tél örömei”, azután nem jutott eszébe semmi. Végignézett az osztályon. Min­denki körmölt. — Tót Pali! — szólt rá Mária ta­nító néni. — Miért forgolódsz? Nincs munkád? Füzete fölé hajolt. Felemelte a tollat és leengedte. Megcsa­varta hátul a sziva- tóját, hogy jobban fogjon. Az ablak előtt elment valaki. Cuppogtak a léptek. „A tél, a tél, a tél...” — gondolta Pisti. — ,,Mit lehet­ne írni róla”. Unatko­zott és félt. — Mindig képzel­jétek magatok elé, amiről írtok — mondta a tanító néni múltkorában. „Télen hó esik” — írta Pali a füzetébe. — „A hó fehér és hi­deg. De nekem van egy nagy kék kabá­tom.” — gondolko­dott, félelme elmúlt — „Télen szánkózni szoktam. Meg síelni és korcsohiázni”. — Ez nem volt igaz, de Palit nem zavarta — „Télen benn ülünk a szobában és anyu Szeptember van újra, és or­szágszerte megszólaltak az is­kolák csengői : megkezdődött az új tanév. De nemcsak a ta­nítás kezdődött meg az isko­lákban, hanem itt van a beta­karítások, az őszi munkák ideje is, amelyeknek elvégzése egyre sürgetőbbé válik. így például a fornádi gazdaságban is kevésnek bizonyult a mun­kaerő a komlószürethez, ezért a gazdaság vezetői a tamási gimnáziumtól kértek segítsé­get. Szeptember másodikán reggel fél 8-kor már egy autó­busz és két teherautó sorako­zott a gimnázium előtt, ame­lyek elszállították a diákokat a néhány kilométerre fekvő gazdasághoz. Sokan türelmet­lenül várták már, hogy meg­érkezzünk, ugyanis még nem látott mindenki komlót. Nyolc órakor melegítés diákok vidám lármája szűrődött ki a komló­táblák közül. Mindenki dere­kasan kivette részét a munká­ból, mivel az első helyezett osztály jutalma egy ingyenes hónapban ismét megrendezik a „Szakma ifjú mestere" vetél­kedőt, amikor a fiatalok szak­mai és elméleti felkészültsé­gükről adhatnak számot. Az első díj 1000, a második 700, míg a harmadik díj 500 forint. Itt dől el, hogy a vállalatnál ki a legjobb szakmunkás. A versenyre eddig negyvenötén jelentkeztek. A vállalat vezetői messze­menő támogatást nyújtanak a fiataloknak, csak a KISZ-klub létrehozása több mint 150 ezer forint volt. Az évi támogatás több mint harmincezer forint. A közel kétezer dolgozóból egyetlen sincs aki vitatná, megérdemlik-e a fiatalok ezt a támogatást. Bogos Gizella KISZ-titkár érdeme, hogy köz­vetlen munkatársaival létre­hozott egy olyan KlSZ-szerve- zetet, ahol élővé vált a szer­vezeti munka. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár budapesti kirándulás les?.. A második és harmadik helye­zettek is értékes jutalomban részesülnek. A leszedett kom­ló kilójáért hat forintot kap­tunk. A munka jó kereseti le­hetőség. Reméljük, hogy ezzel az egyheti munkával is elmélyült a kapcsolat gimnáziumunk és a fornádi gazdaság között. LEHR MAGDOLNA Béri Balogh Ádám Gimn. rF'*->vr-> óoí Kádár Péter: Dolgozat az mesél. Én nagyon szeretem a telet”. Átnézte, amit ed­dig irt. Úgy érezte szép, csak kevés. Ennyire hármasnál jobbat aligha kap. — „Télen a fák csu­paszok” — írta — „a füvek a hó alatt alusznak és a búza is”, — Felnézett. A. tábla felén színes krétával írt figyel­meztetés díszelgett: „Vigyázz a külalak­ra!” „Amikor nem já­runk iskolába” —ír­ta —• „akkor még többet szoktam szán­kózni. Esténként át- ismétlem a leckét, hogy el ne felejtsem” — Ez sem volt egé­szen helytálló, de úgy gondolta, hogy csak dicsérhetik, amiért eszébe jutott. — „Télen van a ka­rácsony is. Kará­csonyra sok ajándé­kot kapok. Elsősor­ban villanyvasutat. Gáspár bácsi nagy tábla csokoládét hoz. De én nem szere­5ja-ban tem Gáspár bácsit és a csokoládét sem. Gáspár bácsinak napy bajusza van és mindig azt mondja nekem: kisfiam. Pe­dig nem• is vagyok a kisfia. Anyunak meg k azt mondja: gondolod, hogy a gyerek fog szeretni engem? Nem tu­dom, miért mondja ezt, de nem fogom szeretni soha, mert amikor eljön, akkor legtöbbször azt mond­ja: Pali, most mi el­megyünk anyukával, te már nagy fiú vagy, ugye nem fogsz fél­ni. Nem félek, de nem szeretem, ami­kor anyu elmegy ve­le. Lemászok az ágy­ról és addig csavar­gatom a rádió gomb­ját, amíg letörik. Nem alszom el, vá­rom anyut. Későn jön haza és még mindig vele van Gáspár bácsi. Al­szik, mondja fölém hajolva. Pedig nem is alszom. Aztán fel­fedezik, hogy elron­tottam a rádiót. Ronda kölyök, mond­ja Gáspár bácsi. Sze­rintem ezt direkte csinálja. így mondja: direkte. Anyu meg nem szól semmit. Egyszer csak hal­lom, hogy szipog. Hát ezért nem szeretem Gáspár bácsit. Kará­csonyra nagy tábla mogyorós csokoládét fog hozni. Nem sze­retem és a kutyánk, Fili sem szereti. így hát összetöröm és bedobom a szemét­be”. — Füzeteket ösz- szeszedni! Már két­szer mondtam — — hallja. Nincs már idő, hogy befejezze és átolvassa. így nem jó, valami hiányzik a végéről. A hetes megy végig a padok mellett és minden­kitől kéri a füzetét. „A tél szép!” — ír­ja még le, aztán be­hajtja a füzetet és rá­teszi a tolira kupak­ját. A tanító néni nézi az előtte tornyosuló dolgozatfüzeteket és arra gondol. hogy megőszül mire vé­gigolvassa. Azt a sok butasá­got. A cipőgTári fiatalok életéből Építészettörténet Jókora szünet utdn a könyv­kiadásban is újra rangot kapóit az építészettörténet. Közismert a Tankönyvkiadónak az ókor és a középkor építészettörténetét fel­dolgozó két testes monográfiája. Népszerű a Corvina Az építészet világa című sorozata: épp a mi­nap került a könyvesboltok ki­rakatába B. Szűcs Margit Fran­ciaország építészetét bemutató könyvének első kötete. S most Nikolaus Pevsner: Az európai építészet története (Corvina Ki­adó, 1972.) című összefoglaló munkája is kapható, igaz ne­gyedszázaddal az első angol nyelvű bemutatkozás után. S bár ez a kiadvány csak Nyugat- Európa épületeit és építőművé­szeinek munkásságát ismerteti és kétségtelen a szerző jóhisze­mű elfogultsága nem egy eset­ben, olyon könyvet vesz kezébe az olvasó, mely egyetemesen művelt ember tollából származik. S nemcsak a gazdag adattár és ismeretanyag rokonszenves, de épp a szerző elfogultságának természete. E meglehetősen szá­raz téma épp így válik szemé­lyes üggyé, egy-egy érvelés el­fogadtatása szenvedéllyé. Nem nehéz a fentiek ismeretében ki­következtetni: jó szakmunkák tár­saságában, közérthetősége, élve­zetes stílusa miatt olvassuk, ta­nulmányozzuk szívesen ezt a kö­tetet. Kételkedve a kötet sugallta eszmében, a külön kelet-európai építészettörténet fogalmában, hi­szen a művészetek természetes vérkeringése sosem ismert or­szághatárokat. Pevsner kötetét azért így is haszonnal foraattuk, s bizonyára haszonnal forgat­nánk a közvetlen környezetünk építészettörténetét is hitelesen feldolgozó tudományos és isme­retterjesztő műveket. N. T. Szinkron a klubban

Next

/
Thumbnails
Contents