Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-02 / 207. szám
L upolin. A dallamos nevű, virágporszerű sárga por kétmillió forint hasznot hoz idén is a Szekszárdi Állami Gazdaságnak. Attól lesz sörízű a sör, azért termesztik az országban több helyütt a komlót. Pedig az öt méter magasra felkúszó növény telepítése nem olcsó mulatság. Néhány méterenként betonoszlopokat kell állítani, s közöttük egész dróterdő feszül. A drótokat a komló-folyondárral együtt letépik szüretkor. Jövőre új kell majd. A Szekszárdi Állami Gazdaság húsz éve létesítette komlóültetvényét Pörböly határában. Most már úgy mondják: a termesztésnek náluk nagy hagyományai vannak. Negyven kataszteri holdról kezdődött el augusztus első napjaiban a szüret. Már csak tizenöt hold- nyi van vissza. De egy hét alatt be kellene fejezni a szedést, máskülönben egyre nagyobb lesz a kár. Komlószüret Ügy látszott, olyan gazdag komlótermésre, mint idén, még nem volt példa a gazdaságban. De aztán kiderült, hogy az öt fajta közül a később érők megbámulnák. Megcsípi a komlót a dér, eláztatja az eső. A levélkék tövében rejtőző sárga por, a lupolin tönkremegy. Előzőleg 160 mázsa termésre számítottak, ma már úgy becsülik, hogy jó, ha meglesz a 130 mázsa. Kinft a komlótáblánál 100 asszony kezdi a munkát minden reggel, együtt a nappal. Idénymunkások, teljesítménybérben. Egy kiló termés leszedéséért 4 forintot kapnak. A jó munkások reggel öttől estig az átvevő mérlegére teszik a huszonötödik kilót is. Az állami gazdaságnak korszerű komlószárító berendezése van. A gép egyik oldalán hatalmas ládákba töltik be a frissen szüretelt termést, a másik oldalán szárazon pereg le a kis toboz alakú komló. A zsákok, melyekben a komlót az Országos Söripari Vállalat kőbányai gyárába szállítják, óriásiak. Törpének látszik mellettük az ember. Mégis a 3 méter magas, 2 méter átmérőjű zsákok nem nehezebbek negyven, vagy legfeljebb ötven kilónál. Pedig a komlót présgép gyömöszöli a zsákba. A gyárban azután kifőzik a sörhöz oly fontos anyagot a termésből. A lupolin értékének érzékeltetéséhez elegendő egy hozzávetőleges adat : 36 ezer hektoliter sörhöz 56 kiló komló szükséges. — Magyarországon nagyon kevés komlót termesztenek — mondja a Söripari Vállalat jelenlevő képviselője a szárítóban. — A sörgyártáshoz szükséges mennyiség nagyobb részét külföldről hozzuk. Fontos lenne, hogy többen kössenek szerződést. Igaz viszont, hogy az ültetvény először sokba kerül. De ha jó idő van, biztosan megtérül a befektetett pénz. — A vadon termő komló? Az nem jó a sörhöz. A komló kultúrnövény. (Kádár) Foto: Gottvald. ^ r Szakszervezeti veteránok ötvenéves találkozója A Bonyhádi Cipőgyár szak- szervezeti bizottsága ünnepi ülésen köszöntötte azokat a nyugdíjas veteránokat, akik ötven évvel ezelőtt alapították meg a volt tőkés idejében a mai szakszervezet ősét, a hosz- szú nevű, Cipész- Csizmadiamunkások és Munkásnők Szakegylete Bonyhádi Helyi Csoportját. A volt Pétermann és Gláser is, mint minden más vállalkozás, tőkésüzem volt. Az üzem akkori létszáma 140 fő. Mechanikailag elmaradott, csoportos termelés folyt az üzemben. A munkások harca politikai és bérharc volt. A munkabér, ahogy mondták, a megélhetéshez kevés volt, a meg- haláshoz sok. A bátrabbak szervezkedésre szólították fel a munkásokat. Nem volt könnyű, mert nemcsak a tőkéssel találták magukat szemben, hanem a rendszer törvényeivel, a csendőrökkel is. A szervezkedés mégis sikerrel járt. Igaz, hogy csupán 20 „suszter” fogott ösz- sze, de ez a mag elég volt ahhoz, hogy meginduljon az üzemben a szervezett élet, szerény eredményekkel az érdek- védelmi tevékenység is. 1922. nevezetes dátuma az üzemi szakszervezeti életnek. Akik akkor itt dolgoztak, nagy részük már meghalt. Csak kevesen vannak, akik még ma is élnek: Kovács József, Erdei Antal, Boross Istvánná, Ráz- kovács János, Kérő Imre és Rába József alapítók. Bizony felettük már eljárt az idő. valamennyien a nyolcadik X-ben járnak. . Most, amikor a szakszervezet részükre ünnepi ülést tartott, az ötvenéves jubdsum alkalmából, Antal Géza szb- titkár meleg szavakkal emlékezett meg harcukról. Példaképnek állította kiállásukat a mai fiatalok elé, akik sokat tanulhatnak a régi, veterán szakszervezet-alapítóktól, szakmunkásoktól. Antal Géza a rövid megemlékezés után átadta a szak- szervezet értékes ajándékát — egy-egy szép karórát — továbbá a piros bőrből készült ,,50 év” feliratot viselő szakszervezeti könyvborítót. A jelenlévő párt-, KISZ- és gazdasági vezetők szintén méltatták a veteránok harcát, úttörő tevékenységét, akik megteremtették ötven évvel ezelőtt az üzemi szakszervezeti életet. A találkozó nem volt protokolláris. Egyszerű volt, de ünnepi a hangulat, majd az aktus után a veteránok egymást lic;tálva mondták el emlékeiket, küzdelmeiket, harcukat. Különösen Kovács Józsi bácsi :űnt ki színes, hangulatos élménybeszámolójával. Többel: között elmondta, hogy a régi időben, ha valamilyen céltól a szakszervezeti tagok találkozni akartak, a közeli F.e- regaljára mentek, ki az erdőbe, elbújni a figyelő csendőrszemek elől. Elmondta, hogy a harc bizony sokszor az elbocsátás veszélyével járt, de vállalták, mert ha egy-kettő ki is bukott a sorból, a többi egyre szervezettebb lett. Az alkalmi sztrájkok is sokszor jártak sikerrel, a tőkésnek, ha csak kicsit is, de ki kellett nyitni a bugyellárisát. hogy az egyre viharosabb hangulatot lecsillapítsa. Emlékezik Józsi bácsi, hocv a szérvezeti üzemi harcot mar ebben az időben „felülről” is segítették. Hubay János és Horváth János a „bőrös”-köz- pontból patronálta az üzemi szakszervezeti munkát, hogy létszámuk egyre növekedjen. Ennek lett az eredménye, hogy 1925-ben már majdnem mindenki szervezett munkás volt az üzemben, pedig ekkor a gyár már 250-es létszámmal dolgozott. A veteránok meg elmondlak. hogy szakszervezeti műn- ká.iuk során nemcsak bérharc szerepel: programjuk ,un, hanem a kultúr- és sporttevékenység megteremtése is. Szinte országosan ismertté vált a cipőgyári dalárda, mely sok versenyen szerepelt kimagasló eredménnyel. Ma már közel kétezer ember deigezik a Bonyhádi Cipőgyárban. A veteránokat megbecsülik a szakszervezet és a gazdasági vezetők. Igaz, hogy az ünnepi megemlékezés, a találkozó most véget ért, ,'e a kapcsolat nemcsak velük, hanem a közel kétszáz nyugdíjassal is fennmarad, h.sz sok évtizedes szakmai és mozgalmi tapasztalatukra szüksége van a Bonyhádi Cipőgyár gazdasági és mozgalmi vezetésének eev aránt. HORVÁTH JÓZSEF Bonyhád Tudósítónktól Bátaszéki aktualitások Szeptember 5-én és 7-én lesz a szokásos véradás Bátaszéken. A napokban a Vöröskereszt járási titkára, Rábolt Oszkár összehívta a vállalatok, intézmények megbízottait az előkészítő munkák, a szervezés megbeszélésére. Nem kell külön hangsúlyozni a véradás fontosságát — aki vért ad, életet ad — sok helyen megértik ezt az eme éri kötelességet. Bátaszéken egy idő óta egyre többen kapcsolódnak be. Ezt érdekes statisztikai adat igazolja: I9d5ben az egész községben 35 liter vért, 1970-ben már 150 litert adott a lakosság. Ezt a szintet megtartották, ami azt is jelenti, hogy a járás községei között az első helyre kerültek. Mintegy 500 fős törzsgárda alakult ki. nyitásával megbeszélést tar totl. Elfogadta a versen y fe’.hívást a városok és községek versenyére, és helyi akcióprogramot dolgozott ki a község fejlesztési terve alapján. A verseny feladata, mely 1973. június 30-ig tart: parkosítás, közterek, játékterek karbantartása, fák ültetése, a Tiszta udvar, virágos kert mozgalom keretében a lakóházak, udvarok gondozása, üzemek, intézmények szépítése, gyermekintézmények létesítésének segítése. Az augusztus 23-án tartott megbeszélés gazdag programot tárgyalt. if. I. b.) A Tiszta, virágos Tolna megyéért mozgalom keretében a bátaszéki Hazafias Népfront. Papp János tanácséi, iik xr iNépújság 5 1972. szeptember 2. 1
