Tolna Megyei Népújság, 1972. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-12 / 215. szám
Javíttassuk? Dobjuk ki? Egy korszerű osztrák gyártmányú FROBANA cipőjavító gépsor körülbelül háromszáz- ezer forintba kerül. De ezt csak kemény valutáért lehet kapni, vidéki cipőjavító szövetkezet a legritkább esetben tud ilyen gépet vásárolni. A javításra adott cipők száma, a javítási érték évről évre csökken. Az emberek hozzászoktak, ha egy cipőt meg- únnak, bevágják a szekrény aljába, hadd porosodjon, érje utol a divat enyészete — nem viszik a javítóba. A foltozol;, stoppolt cipő rangon alulinak tűnik. Számokat hívok segítségül, S majd később az érveket. A cipőjavításokból a következő bevételek voltak a Kö- vendi Sándor Tolna megyei Cipész Szövetkezet műhelyeiben. A javítás értéke: 1968- ban 6 371 000 forint 1969- ben 5 838 000 forint 1970- ben 4 77LOOO forint 1971- ben 3 440 000 forint A talpalások száma: 1968-ban 31 859 1939-ben 27 474 1970- ben 20 747 1971- ben 13 248 Á javítások közül a tálpalás, a féltalpa- lás kerül legtöbbe. A foltozás, sarokvas felverése, stoppolás néhány forintba kerül. Tavaly csak 146 pár cipőt, csizmát fe- jeltettek a megyében. Ha a javítási munka â következő években ebben a mértékben csökken, akkor négy év múlva a megyében már nem lesz munkájuk az iparosoknak. Igaz, négy év múlva számuk is legalább a felére csökken, annyian mennek nyugdíjba. Most például legalább két tucat községben tart a szövetkezet javítóiparost azért, mert a szövetkezeti erkölcs, becsület nem engedi utcára dobni azokat, akik évtizedekig à közösből éltek, sokan alapították. Más: cipők javítására nem kapnak fiatal munkást, mindenki gépre, szériagyártásra akar ktrüini Csempe sarkú, lyukas talpú cipővel nem szívesen bajlódnak a fiatal szakemberek, ugyanakkor .a szövetkezet vezetői sem szíveden bízzák az egy-két éves fiatal segédekre az önálló munkát, mert a cipőjavítás lényegében a kispénzű emberek „új cipő vásárlása”. így aztán nem csodálkozunk, hogy â szakemberek leginkább erős, nagy igénybevételre készített félcipőket, hosszú szárú cipőket — hol van olyan városi ember, aki az utóbbi öt évben hosszú szárú boxcipőt vásárolt — bakancsokat, gumi lábbeliket, gyermekcipőket kapnak, hogy tegyék további használóira alkalmassá. Az árhatósági^™ kihír, hogy rövidesen — egy-két éven belül — a cipőjavító iparban is a reális árakhoz térnek. Magyarul ez annyit jelent, hogy a cipők javítása többe kerül majd. Most például 38 százalék dotációt kap a javítóipar az államtól. Tehát, ha én Száz forintot fizettem az őszi-téli cipők „felújításáért”, Népújság 5 1972. szeptember 12. akkor az állam ezt harminc- nyolc forinttal megtoldotta, helyettem még ennyit adott- a szövetkezetnek. A cipők javítása már nem egészen úgy történik, mint évtizedekkel ezelőtt. Akkor a lábbelit olyan kemény kapli- val készítették, mint most a munkavédelmi csizmákat a „Földvár” Gumiipari Szövetkézéiben. Nyugodtan rá lehetett ejteni fejmagasságból kétkilós súlyt, nem sértette meg a lábat. A cipő „békebeli idején”, tehát amikor kemény kaplival, kéreggel, és bőrből készítették, — a felújítás után valósággal új cipőt kapott a rendelő. Most, a műanyag, különféle fröccsöntött cipők világában nem is lehet a talpra-rá- mára újabb talpat ragasztani, mert a felsőrész sem bírja el. A „jobb” minőségű félcipők is például fél évig, egyetlen télen használhatók. Hol van már az az idő, amikor egy cipőt például négyszer-ötször féltal- paltak, s a vőlegényi cipőben még el lehetett temetni a nagypapát... A viseletre és anyagfelhasználás tekintetében, könnyű cipők, szandálok iránt óriási az igény. Megszólítottam az utcán öt hölgyet, hány cipőt tartanak, eldobásra, javításra valót? A válaszok meglepők: nyolc pár is előfordult, ötnél egy sem mondott kevesebbet. A megszólított tövábbi Öt férfi viszont egy-két párat, de legalább két szandált, nyári cipőt tudna javítóba küldeni.., Ha! — Fizessek harmincöt forintot à szandál javításáért? *- kérdezte az egyik hölgy — megtoldom egy százassal és szép, divatos, kényelmes lábbelim lesz. Ipari szinten A ílivíif gyorsabban fohan. UlTdl az idő. Ha például most év végén bemutatják a gyárak a jövő évre tervezett lábbelit, biztos, hogy a bemutatott és elfogadott kollekció negyed része már nem lesz divatos. Tehát a divat is oka, hogy ne javíttassák a cipőt. A minőségről, mint okról, is szóltunk már. A könnyű lábbeliket azonban azért sem lehet javítani, mert némelyik nem is úgy készül, hogy javítani lehessen. Talpfelsőrész együtt nyüvódik, egyszerre kell eldobni. Leginkább tűzbe kerül a használaton kívüli státuszba helyezett Soksok Cipő. Más kérdés, hogy ennek nyomán mennyi érték megy a szemétbe! Ugyanis — ez is egy vizsgálat tapasztalata — az eldobásra ítélt lábbelik hetven százalékát még lehetne használni, néhány forintos javítás után. Miért csökken a javítások értéke, a leadott lábbelik száma? Még azért is, mert eljuttatásának a javító bázisokra, meglehetősen körülményes. Van egy rendszer, amely már eddig is jól bevált: az ÁFÉSZ- ek gyűjtik össze a falvakban a lakosságtól a cipőt, és a hét bizonyos napján viszlk-hozzák a ktsz emberei. Ez a módszer most agonizál : az ÁFÉSZ-ek kevésnek tartják a 3—4 százalékot, mint jutalékot a munkáért. Próbálkoztak úgy. legutóbb például Bogyiszlón, hogy több ipari szövetkezet részére gyűjt az ÁFÉSZ megbízottja. Például háztartási gépet, cipőt, tisztítandó ruhát stb. Ez talán meghosszabbítja a begyűjtő hozom-viszem rendszer életét, de á kérdést nem oldja meg. Szóba kerülhet a cipőjavítá- sok kapcsán a csináld magad mozgalom is. Nagyobb községekben mái vásárolható apró jaiító eszköz: sarokvas, szeg, ragasztó, műanyag stb. Azonban e tekintetben még nem sok „eligazítást” kapott a lakosság például a szaksajtótól _ (Ezermester), rádiótól, tv-től. így aztán aki hozzáfogna is a javításhoz, és megvásárolná a drága „alapanyagot” egy-két sikertelen kísérlet után a sarokba vágja a cipőt. Mert például nem tudja, hogy a műanyagot csak úgy lehet ragasztani, hogy „műanyagtisztára” kell először mindkét darabot csiszolni, aztán megfelelő préssel bizonyos ideig nyomatni, akkor várható a tökéletes tapadás. Meg akkor kiváltképp, ta a műanyaghoz jó ragasztót használunk. „nem cikk” lábbeli-javítással foglalkozni. Nehéz áthidalni az uborkaszezont, a javítással foglalkozó embereket nem lehet egyenletesen leterhelni munkával. Ezért aztán a Kövendi Sándor Cipész Szövetkezet esetében is, mint másutt, a javító-szolgáltató részleg több gondot okoz a vezetőknek — bár ez az összár- bevétel alig több, mint hat százalékát teszi ki — mint az áru termelés. így, Ősz táján minden háztartásban körülnéznek: mit érdemes javíttatni, mit kell kidobni. A szemrevételezés sokszor kárt okoz, a családi költségvetést felborítja, mert csak szemrevételeznek, és nem számolnak. Számolni pedig a házi költségvetésben is illik ... Az egyik kollégám a hét végén vásárolt fiának egy pár iskolá- bajáró-cipőt, háromszázötven forintot fizetett érte. A tavalyi kopottas, még a fél telet kiszolgálná. Felújítása hatvan forintba kerülne. De! — Pont az én fiam járjon javítóit cipőben? PÄLKOVÄCS JENŐ Villáminterjú a rákról — Téves nézetek — À kutatások mai állása — Á legfontosabb a megelőzés A XV. országos biológusnapok egyik előadója dr. Rodé Iván, egyetemi tanar, az Orvostovábbképző Intézet onkorodiológiai tanszékének vezetője, az orvos- tudományok doktora volt. Interjút kértünk dr. Rodé Ivántól. — Valóban ai a helyiét, profeiiszor úr, hogy a rákos megbetegedések száma világszerte növekszik? — Az emberek általában a hírközlő szervek útján értesülnek a rákkutatás eredményeiről, de sajnos, magáról a betegségről sok téves nézet alakult ki a laikusok körében. Elsősorban orvosok továbbképzésével foglalkozom, de TIT-előadásaim során nagy súlyt fektetek arra, hogy a helyes felfogás kialakításához segítséget nyújtsak. A rákos esetek száma a mindenkori népesség — függetlenül a földrajzi adottságoktól, sajátos életmódtól — 1—2 ezreléke. Ez Magyar- országon azt jelenti, hogy tízmillió lakosból 15—20 ezer ilyen rhégbetegedés várható évente. Ez a szív- és érrendszeri megbetegedések számához mérve nem magas, mert hiszen az utóbbiak többszörösei az előzőnek. Tehát nem indokolt a félelem, mely a rákkal kapcsolatban az utóbbi időben kialakult. Más népeknél is ez a gydkoriság érvényes, eltolódás legfeljebb az egyes, a szervi rákok számában van. Nálunk például orvosi ritkaságnak számít a májrák, ugyanez viszont Afrikában igen gyakori. — Mi a helyzet jelen pillanatban á rák okának felderítésében? — Szeretném leszögezni, hogyha rákot mondunk, ezen ötvenháromféle rosszindulatú daganatos betegséget értünk, Ennek következtében azonnal rá kell jönnünk, hogy túlzott eqyszerűsí- tés a rák okáról, egyetlen, vagy egységes betegségről beszélni. A rosszindulatú daganatok keletkezésében manapság számos okot, behatást ismerünk. A rákkutatásban előtérben áll a rák vírusos és immunológiai eredetének kutatása, értve ezen a szervezet védőerőinek szerepét a rák keletkezésében. A daganatkeletkezés vírusos elmélete abból indul ki, hogy számos természeti és házi környezetben élő állatnál a rosszindulatú daganatban vírust mutattak ki, és ez oki összefüggésben áll a daganat keletkezésével. Az állatot ilyen vírusokból készült oltásokkal meg lehet védeni. Érthető tehát a törekvés, hogy az emberben is megtaláljanak egy ilyen daganatkeltő vírust, mert akkor megnyílna a lehetőség, hogy ezt is oltásokkal gyógyítsuk. A rák immunológiai eredeténél csaknem hasonló a helyzet, mert tudjuk, hogy az élő szervezetben a daganattal szemben ellenanyagok keletkeznek. Ha sikerülne ezeket az ellenanyagokat megfelelő töménységben előállítani, akkor ugyancsak hatékony daganatgyógyító eljáráshoz jutnánk. =-* Végftietüí nrra kérjük prof-rí- s*or urat, besiélisn arról, hogyan áll a rosszindulatú daganatok gyógyítása Magyarországon? — Az előbbiek alapján az úgynevezett specifikus gyógykezelések még további kutatást igényelnek. Addiq is továbbra alkalmazzuk a műtét, a besugárzás és a gyógyszeres kezelés lehetőleg kombinált módszereit, melyekkel már most is, a korai stádiumban kezelésre került betegek 40 százalékát tudjuk gyógyítani. A hangsúly tehát a korai felismerésen van. Jó tanácsként adhatom, mindenkinek, hogy egyrészt az időszakos rákszűréseken vegyen részt és ügyeljen arra, hogy mindennapi életében ne tegye ki magát krónikus ingereknek — túlzott alkohol- fogyasztást, túl fűszerezett étkezést értek ezen — melyek gyulladásokat idézhetnek elő és ezek daganatképződéshez vezethetnek. Bármilyen káros jelenséget észlelnek magukon, ne késlekedjenek, forduljanak orvoshoz. — vj — Ifjúság brigád Legjobbak az Orionban Szóéi álistá brigádban dolgozni, vagy a szocialista brigád címért küzdeni nem ritkaság. Minden harmadik ipari munkás részt vesz a mozgalomban. A gazdasági vezetés a legtöbb helyen segíti a jó bri- gádélet kialakítását. A termelési eredmények javítása, a feladatokra való mozgósítás sokkal könnyebben képzelhető el a brigádok segítségével, sőt sokszor csak velük képzelhető el. A nagy számok törvénye azonban a brigádmozgalomban is érvényes. A lelkes közösségek hitelét olykor csökkenti egy-egy disszonáns hang. Amikor kiderül, hogy a brigádtag nem is tudja, miiven brigádban dolgozik, vagy fogalma sincs a vállalásokról. Előfordult már. hogv a főmérnök által legjobbnak titulált brigád egy tania — melv többször Is pénzlutalmat kapott — megfogta a távozó újságíró karját: , — Tudia mit. ne hazudoz- zunk, ne írión rólunk semrmt. A munkánkat elvégezzük, semmi többet. Azt mindenképpen meg kellene csinálni, ma is sok a túlóra. A kulturális vállalásokra úev gyűjtjük össze a mozijegyeket. Nincs itt semmi, csak e"v Szépen vezetett brigádnapló. Pék Etelkáék brigádja nem ilyen, * Az Orion-gyáregység Ifjúság brigádja 16 ta«ot számlál. Tizenhat iánvt. fiatalasszonyt. A Vezetőt, Pék Etelkát idén januárban választották meg. Nem tehették régebben, mert a brigád idén januárban alakult. De a legutóbbi értékelés szerint 14 brigád közül az első helyet szerezte meg, s az azzal járó négyezer forint jutalmat. — Nem volt elhamarkodott a jutalmazás? Fél év alatt jóformán egymást sem ismerik meg az emberek, nemhogy jó kollektíva kialakulhatna. — Lehet, hogy az Ifjúság brigád nem minden szempontból kiváló — mondja az Igazgató. — Mi azonban úgy véljük, hogy csak az a munkacsoport tekinthető szocialista brigádnak, mely neftt a tervet hozza, hanem annál többet. Termelési adatok bizonyítják. hogy az ifjúság brigád volt a legjobb. Egyébként még nem szocialista brigád. De jövőre biztosan megkapják a tagok à címet. Helyesebb lett volna, ha másik brigádnak adjuk a jutalom- összéaet csak azért, mert ott régebben dolgoznak egy csoportban? — Hogyan kezdték? — A bemutatkozással. — mondja Pék Etelka — A januári átszervezés után kéritl- tünk össze különböző műhelyekből. Uj munkafolyamatokat keUett vécéin!. Gyorsan összebarátkozti’uk. A dobvál- tnsávot 'készítjük, Már egykét hónap után látszott, hogy megg minden, mint a karikacsapás. Tgaz, nem túl bonyolultak itt a munkafolyamatok. — Mit csinálnak munkaidő után? — Nem járunk állandóan moziba közösen, az biztos! Sokunk vidéki. Egy tizennyolc éves lánynak van bőven dolga odahaza, nemcsak kiöltözni és. irány a szórakozéhely. A legidősebb tagunk is 26 éves. Az átlag tizenyolc év. A beszélgetésből azután kiderült. - hogy nem olyan fehér-fekete a kép. A KISZ gazdaságpolitikai tanfolyamnak a hallgatóságát — nem valami hízelgő a többiekre nézve — egyedül az Ifjúság’ brigád alkotja. öten járnak középiskolába. Közös kirándulást szerveztek, s nemrégiben, amikor megbetegedett égy társuk, ha nem is egyszerre, de szinte valamennyien meglátogatták. Ha már a jó kollektíváról, közösségi szellemről van szó, érdemes megemlíteni, hogy a jutalmul kapott négyezer forintot bizonv nem egyenlő részre osztották fel. Közösen döntöttek, hogy munkájával ki mennvlt érdemelt ki belőle. Sikerült eldönteni. — Ha panaszkodni kellene; tnivel kezdenék? — Azzal, bogv rossz á tájékoztatás. Előfordult már, hogy szerveztünk Volna közös szórakozást, de nem találtunk Semmi olyat Tamásiban, amit érdemes lett volna megnézni. A múltkor olvastuk a Népúiságban, _ hogy Tamásiban tó pinceklub működik, s a műsoros estekre mindenkit várnak. Titkolódzó klub lehet, mert mi itt még soha nem hallottunk róla. m :
