Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-11 / 188. szám
I f V Országos ügy Soktényezős útkeresés Zsűrizték a vörös borokat IL Sorozatunk első részében beszéltünk arról, hogy hazánkban a tehénlétszám csökkent és emiatt veszélybe került a hazai ellátás, valamint a létfontosságú export. Láttuk azt is, hogy a gond szerteágazó, a szarvasmarha-tenyésztési kedv csökkenése komplex probléma. A július végén született kormányhatározat több irányú intézkedéssel segíteni igyekszik a gondon. Mi a cél? Nem kisebb, mint hogy 1985-ig 200 ezer darabbal növeljük az elmúlt hat esztendőben 40 ezerrel csökkent tehénlétszámot. 1980-ig biztosítanunk kell 750 ezer korszerű férőhelyet, ebből 610 ezret már 1975-ig. El kell érnünk, hogy a specializált tehenészetekben a tejhozam évi 4—5 ezer liter, a többiekben legalább 2600 liter legyen. A hazai tej- és tejtermékfogyasztást európai színvonalúra kívánjuk emelni, miközben megteremtjük a biztonságos és növekvő tendenciájú húsexport feltételeit is. (A szarvasmarhát jelenleg szívesen és jó áron veszik tőlünk, a külpiac többet is fogadni tudna.) A szakemberek tudják igazán, hogy milyen nagy célkitűzés ez, még akkor Is, ha a most következő esztendőkben elsősorban a tartalékok feltárása, az üres férőhelyek kihasználása, a takarmánykezelési és takarmányozási figyelmetlenségek, lazaságok megszüntetése csupán a cél. A nagyobb és drágább beruházások, fejlesztések inkább a kővetkező ötéves terv során történnek majd. Jó dolog, ha nem a mezőgazdasági foglalkozású újságolvasók is tudják, milyen főbb lépésekből áll majd ez a „hadjárat”. Először is tudomásul kell venni, hogy derék tehénkénk, a magyartarka, amely évszázadokon át szolgált bennünket, nagyobb méretű fejlesztési célra már nem alkalmas. Mai vagy feljavított formájában csupán a kisüzemekben, kisembereknél marad meg, mint kettős hasznosítású, tehát tejet és húst is termelő fajta. A nagyüzemek pedig fokozatosan szakosodnak, vagy hús-, vagy tejtermelésre. Hústermelés céljára a magyartarkát erőteljesen szelektálni és keresztezni kell, vagy pedig külföldi fajtákat kell tenyésztésbe állítani. (Ez utóbbi egyébként rendkívül drága dolog.) Nagyüzemi tejtermelésre elsősorban külföldi fajtákat kell meghonosítani. A távlati elképzelések szerint 1985-ben tehénállományunk fele a tejtermelést, harminc százaléka a hústermelést szolgálja majd. 20 százaléka lesz a kettős hasznosítású a kisgazdaságokban. Ebből az is kiderül, hogy a következő Népújság 3 1973. augusztus XL évtizedben a kisüzemi tartás szerepe lényegesen csökken, hiszen ma még az összes állomány közel 50 százaléka a háztájiban található. Meg kell teremtenünk a szilárd takarmánybázist. A termőterületeket növelni nem lehet, tehát mai rétjeinket és legelőinket kell jobban, szakszerűbben kihasználnunk, valamint nem szabad eltűrnünk azt, hogy a szántóföldön megtermett, takarmányozásra alkalmas tápanyag egy része tönkremenjen. Ezért új feldolgozási formára lesz szükség. Olyan ipari bázist fogunk teremteni, amely képes ezeket a takarmányokat helyben tartósítani és feldolgozni úgy, hogy távolabbi üzemekbe vagy a háztáji gazdaságokba is elszál- lithatók legyenek. Megbízható állategészségügy nélkül nincs szarvasmarha- tenyésztés. Ezért már 1978-ra be akarjuk fejezni az ország állományának gümőkórmente- sítését, a távlati cél pedig az, hogy az állatorvos feladata inkább a megelőzés, mint a gyógyítás lenne. Közben pedig magát a szarvasmarha-tenyésztést is anyagilag és erkölcsileg elismert szakmává kell fejlesztenünk, igen sok, külön e célra képzett szakemberrel. A munka 1985-ben is nehéz lesz, ezért a dolgozók különös megbecsülést érdemelnek, de azt is, hogy legyen egy héten legalább két szabadnapjuk. Egyébként a hústermelő gazdaságok viszonylag egyszerű épületeket alkalmaznak majd, de jó gépesítéssel, a tejtermelők viszont igazán belterjes körülmények között végzik munkájukat. A tejtermelő gazdaságok elsősorban a városok közelében lesznek. A feladat megoldása nem olcsó dolog, mert a korszerű szarvasmarhatelep legalább háromszor annyiba kerül, mint a modem baromfifarmok. A nagy befektetésnek pedig meg is kell térülnie. Erre is gondolt a kormány. A lényeg: a kormány célja az, hogy a szarvasmarha-ágazat legalább annyi hasznot hozzon, mint a sertéstenyésztés. Tehát a tiszta jövedelem kétféle számítási mód — az eszközarányos és az önköltségarányos szerint átlagosan legalább nyolc, illetve tizenöt százalék legyen. A marhahús átvételi árát kilónként 5,70 forinttal emelik, persze fajták és minőségek szerint differenciáltan. Ez a jövedelmezőségi problémát meg Is oldja. A tej átvételi ára literenként 1,30 forinttal emelkedik, azonban még így is kevés lesz. Ezért a kormány a jövedelmezőséget különböző közvetett juttatásokkal biztosítja. Ilyen például, hogy a nagyüzemek minden megszületett borjú után kapnak háromezer forintot, vagy ha ezt nem igénylik, akkor kaphatnak az értékesített tejért literenként még további egy forint 10 fülért. Ha a tehénállományt a nagyüzemekben növelik, akkor támogatásként kapnak tehenenként 20 ezer forint forgóalap-kiegészítést. A háztáji és egyéb kisgazdaságokban az eddigi nyolcezer forintos üszővásárlási támogatás megszűnik, viszont a kisember, aki tehenet tart; minden évben, minden tehén után kap az államtól 1500 forintot (így ugyanis az az érdeke, hogy a tehenet minél tovább tenyésztésben tartsa). Megszűnik a kivágási keretszám, vagyis a tehenek levágásának adminisztratív korlátozása. Az állam fokozza az üszőborjak intervenciós felvásárlását. Az a kisember, aki tehenet akar venni, 25 ezer forint OTP-kölcsönt kaphat. A nagyüzemek az istállóépítéshez továbbra is kapják az ötven százalékos vissza nem térítendő állami támogatást, de 50 százalékos dotációt kapnak a korszerűsítésre (a régi istállók átalakítására), valamint a takarmánytermesztés és ipar- szerű feldolgozás fejlesztésére is. A kedvezőtlen adottságú gazdaságok, amennyiben adottságaik a szarvasmarha-tenyésztésre alkalmasak, ennél magasabb arányú támogatást is kaphatnak. Amit most elmondtunk, az főként a mezőgazdaság ügye. Legfeljebb még az iparé, mert nem lenne helyes dolog, ha a korszerűsítéshez szükséges összes gépeket külföldről kellene hoznunk. A legszélesebb közvéleményt is érdekli azonban, hogy milyenek a kilátásaink a határozat végrehajtására és honnan teremtjük meg a fokozott támogatás anyagi eszközeit. Erről lesz szó sorozatunk befejező részében. FÖLDEÁKI BÉLA (Folytatás az 1. oldalról.) báljuk. A bezosztája is — pedig az állt legjobban . helyt szó szerint is az esők ideje alatt — szemetes, nedves tapintású. — Ez a legnagyobb bajunk — mondja Klein Gábor — a nedvesség. 1300 vagon gabona érkezett be eddig. Ha érdeklik a számok: egy vagon nálunk száz mázsát jelent. 2200 vagon felvásárlását terveztük. A várhatót mi 1900 vagonra becsüljük most. A termelőszövetkezetek 1700 vagonra szerződtek velünk. A szekszárdi mezőgazdasági kiállítás keretében nagyszabású vörösbor-fesztiválra is sor kerül. A szőlészeti-borászati napok részeként, melyeket augusztus 16-án és 17-én rendeznek. A vörös borok előzetes zsűrizése azonban már megtörtént. Az ország minden számottevő vörösbor-vidékéről érkezett minta a fesztiválra, kivéve a sopronit. Képviselve volt az egri, villányi, alföldi borvidék, és természetesen a szekszárdi, összesen 34 borminta érkezett, 12 nagyüzemből és két szekszárdi kistermelőtől. A zsűrit tekintélyes szakemberekből állították össze. Elnöke Katona József, az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet főigazgatója volt, tagjai pedig dr. Diófási Lajos kandidátus, az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet pécsi telepének igazgatója, Németh László, a Fajtaminősítő Intézet munkatársa, Leidinger Pál, a Villány—Siklósi Állami Gazdaság kerületvezetője, Horváth József, a Szekszárdi Állami Gazdaság főkertész- helyettese, Vidor György, az Országos Borminősítő Intézet igazgatója, és Tóth Mihály, az OBI igazgatóhelyettese. Mivel a borminták már eleve megfelelő kiválasztás, kezelés után kerültek a zsűri elé — kritérium volt, hogy a ta— Rekordtermésre számítottunk, s még így is, a holdanként három mázsányi veszteség ellenére is rekordtermésről beszélhetünk. A legtöbb tsz túlteljesíti a szerződésben vállalt mennyiséget. A meny- nyiséggel tehát nincs baj. Annál több a minőségi kifogásunk. — Nézze csak meg. A gabona még mindig nedves. Csupa nedves gabonát kapunk az eső óta. A szárítónk nem bírja a versenyt a szállítókkal, szüntelenül telve van. Sokkal előbbre járnának a szövetkevalyi országos borversenyen szereplő borokból küldjenek —, csaknem minden bor megállta a helyét. Mindössze kettő nem ért el érmes szintet, A zsűri a 34-ből tizet arany-, 16-ot ezüst-, és 6-ot bronzérmesnek talált. A részletes eredményeket a szőlészeti-borászati napok alkalmából, augusztus 17-én délelőtt teszik közzé. A szőlészeti-borászati napok szakmai ankéttal kezdődnek augusztus 16-án délelőtt fél 10-kor. Ezt dr. Tompa Béla, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium zöldség-, gyümölcs- és borgazdasági osztályának vezetője nyitja meg. A vitaindító előadást négyen — dr. Diófási Lajos, Bakonyi József, Heiner László és Leidinger Pál — dolgozták ki, és dr. Diófási Lajos terjeszti elő. A felkért hozzászólók: dr. Zilál János egyetemi docens, dr. Baranyi József, a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének főkertésze és Ceglédi János, a Kúnbaiai Állami Gazdaság igazgatója. Az ankét résztvevői megtekintik a szekszárdi szőlővidék rekonstrukcióiát, és természetesen megízlelik a díjazott borokat. A kiállítás keretében a nagyközönség is megkóstolhatja a díjazott borok egy részét. B. F. zetek az aratással, ha nagyobb lenne a szárítókapacitás, — A szárítónk éjjel nappal működik. Mi igazán minden ’tőlünk telhetőt megteszünk. A búza azonban az eső hatására sikértartalmának egy részét elveszítette. Egy hektoliter gabona száraz időben 79—82 kilogramm. Eső után, szárítva 63 —74 kiló. A szabvány szerint bizonyos hektolitersúly alatt étkezési helyett takarmánybúzaként kell továbbküldenünk a szállítmányt. Eddig százötven vagon takarmánybúza van. A következő néhány napban csak emelkedik ez a mennyiség, 106 vagon őszi árpa érkezett. Naponta 30—40 vagon gabonát kapunk a bonyhádi járásból. A holdankénti átlagtermés a járásban 19 mázsa körüli. A búza azonban csak 15 százalék nedvességtartalmon alul tárolható szárítás nélkül. Ilyen búza az esőzések után gyakorlatilag nem létezik. Mint mindig, idén is kiderült a csúcsidőben, hogy kevés a szállítókaoacitás. Csupán a bonyhádi Petőfi és a kisvej- kei Szabadság Szövetkezet rendelkezik saját járművekkel. A bonyhádi 1-es számú gabonafelvásárló telep sok segítséget kap az Alföldről. A nedves gabona egy részét közvetlenül vagonokba rakják és irány az Alföld. Debrecenből, Balmazújvárosból azután száraz gabonát kapnak cserébe. Tegnan meg is érkezett az első szállítmány. A kapott búzát, a szárított, alacsonyabb sikértartalmú búzával keverik, így nem kell félni attól, hogy a jövőben mindennapi kenyerünk minősége romlik. — Abban a régi világban — mondja befejezésül Klein Gábor — 8—9 mázsa búza holdanként már rekordnak számított. Most a több mint kétszer annyit is keveselljük. A búza szemetes : tisztítjuk. Nedves is: szárítjuk. Egészében véve mégis elégedettek lehetnénk. Ma már mondhatunk végleges időpontot is: a bonyhádi járásban augusztus 16-án befejeződik az aratás. KADAR PÉTER A bonyhádi gabonafelvásárlóban
