Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

r

f

V

4

Hétfői kérdéseink

Hol tart a felvásárlás?

Milyen lesz jövő évi kenyerünk ?

Történt-e intézkedés a minőség javítására ?

Tegnap Farkas Lászlót, a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat igazgatóját kerestük föl, aki készségesen állt rendelkezésünkre és a következőket válaszolta fent leírt és a napjainkban sokakat foglalkoztató kérdésekre:

— Megyénkben a betakarítás állása kenyérgabonából 70, takarmánygabonából pedig 90 százalékos a mai napig. Vasárnap estig bezárólag a vállalat a megye gazdaságaitól 9300 vagon kenyérgabonát vett át. Ez a mennyiség sajnos elmarad a tervezett 16 000 vagonos átvétel mögött, az időjárás okozta kiesések, illetve minőségromlás miatt 13 500—14 000 vagon kenyérgabona felvásárlása látszik az idén reálisnak. Takarmány- búzából és árpából viszont a tervezettnél többet veszünk át.

A Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat igazgatója a továbbiakban elmondotta, hogy az aratás időszakában beköszöntött esőzések miatt az ösz- szes learatott gabonafélét szárítani kell, de ehhez nincs elegendő szárítókapacitása sem a vállalatnak, sem pedig a termelőszövetkezeteknek. Illetve, a meglevő kapacitással nem győzik a betakarított gabona szárítását. Ismeretes, hogy Szabolcsból vasárnap több kombájn érkezett a segítségünkre. E segítség egyfelől alig értékelhető, olyan sokat ér. Másfelől megnöveli a szárítási gondokat. De nem váratlanul. Intézkedés történt ugyanis, és az alföldi megyékből három darab mobil szárítógép érkezett. Nagyon nagy segítséget jelentett még az előbb említett intézkedéseket megelőzően áz, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi üzemegységének nagy teljesítőképességű szárítógépét a bonyhádi járás termelőszövetkezeteinek rendelkezésére bocsátotta. Ezek a közös gazdaságok nem rendelkeznek szárítókapacitással, noha ez a rendkívüli év arra figyelmeztet, hogy a technikai fölszereltség nem teljes szárítógépek nélkül.

Közbevetett kérdésünkre a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat igazgatója elmondotta, hogy a vállalat szárító- kapacitása az optimális 4 százalékos vízelvonás mellett napi 250 vagon. Az elmúlt hetekben e kapacitásnak egy- harmadát tudták csak hasznosítani, mivel a gabona kivonandó nedvességtartalma 10— 12 százalékos volt. Ha az idő javul és megszűnik az esőzés — amiben fölöttébb sok részünk volt ezen a nyáron — csökken várhatóan a kenyér- gabona víztartalma is, így az átvétel, majd a feldolgozás is kevesebb gondot okoz. Normális körülmények között a gabonafelvásárló és a termelő- szövetkezetek szárítókapacitása ugyanis napi 500 vagon gabona szárítására alkalmas, és ez a mennyiség körülbelül megfelel az aratás napi meny- nyiségének.

Arra a kérdésünkre, hogy milyen lesz jövő évi kenyerünk, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy az esőzések beállta előtt learatott gabona mi-, nősége nagyon jó volt, mert hektolitersúlya 79—82 között mozgott, míg jelenleg 69—76 kilogramm között van. Már jelentkezett a csírás gabona is, ami természetesen csak takarmányozásra használható föl.

Itt tett említést Farkas László arról, hogy a vállalatnak, több mint ezer vagonos úgynevezett átmenő készlete volt, s a már említett esőzések' előtt több mint háromezer vagon kitűnő minőségű kenyérgabonát vásárolt föl. Tehát, adottak a lehetőségek ahhoz, hogy a jövő évi kenyerünket alkotó 13 500-^14 000 vagon körüli gabonából a vállalat ki tudjon hozni annyit, amennyi az őrléshez szükséges. Megyénkben átlag 8000 vagon kenyérgabonát őrölnek meg egy év leforgása alatt.

De mi történik akkor, ha ez a „kihozás’’ saját erőből nem sikerül ?

Az aggodalmaskodók meg-, nyugtatására közvetítjük, a Gabona Tröszt minden intézkedést megtett arra vonatkozóan, hogy az ország nyugati felén élők kenyere minőségében ugyanolyan legyen, mint a keleti országrészeken élőké. A tröszt mindenekelőtt embargót rendelt el. aminek értelmében -tilos az alföldi társvállalatoknál a jó minőségű kenyérgabona takarmányozási célokra történő fölhasználása. Ugyanakkor úgy intézkedett, hogy a dunántúli megyék gabonafelvásárlói - megfelelő mennyiségű és a minőség feljavítására alkalmas keverőbúzát kapjanak szükség esetén.

Mindez persze előre nem látott .többletköltségeket, jelent, de föltétlenül megnyugtató, hogy. országos viszonylatban van annyi jó minőségű, kenyérgabonánk, amennyire mindennapi kenyerünkhöz szükségünk van.

Nincs helye tehát — mondotta befejezésül Farkas László — a lehangoltságnak. Az országos készletgazdálkodás és az a tény,, hogy elemi csapások idején egyik országrész a másik segítségére siet, nagyon stabil biztosítéka annak, hogy megoldhatatlan problémák nem támadnak a jövő évi kenyerünkkel. Ezeket a napokat egyébként sokan használják föl valamiféle pánikkeltésre. Időhiány miatt nem minősítem ezt a fajta törekvést, a józan ítélőképességű emberek anélkül is tüdják, hova kell utalni a károgó kishitűségét, de azért figyelmeztetek itt arra, hogy 1970-ben az ideinél sokkal rosszabb volt a gabona minősége, a gond akkor országosan jelentkezett és a minőséget javító keverőbúzát külföldről kellett importálnunk.

Végül; a betakarítási, szárítási, feldolgozási gondok ellenére jó minőségű lesz jövő évi kenyerünk, amit azzal a tudattal szeghetünk majd meg, hogy mezőgazdaságunk mellett az országos összefogás példásan tette meg a magáét 1972 nyarán! — íi —

 jövő hét közepére befejeződhet az aratás

(Folytatás az 1. oldalról.)

dombóvári járásban

3187 hektár — 67 százalék — a learatott búza, itt a gy.ulaji, a naki, a kocsoiai tsz-ekben a legtöbb a még lábon álló. Az aratás idegen segítség nélkül folyik, járáson belüli gépátcsoportosítással, a számítások szerint így augusztus 15-re befejezhetik.

A tamási járásban

8 055 hektár —■. 70 százalék ,a learatott terület, az aratallan gabona nagy része az értényi, a fürgedi, a miszlai, a kisszé- kelyi szövetkezetekben van. A más megyékből érkezett hét vendég-kombájn segítségével a hét végére végeznek az aratással. A ,

paksi járásban

a helyieket tizenhat vendégkombájn segíti, így a 10 293 hektárnyi búzából eddig sikerült learatni 9 218 hektárról. A

szekszárdi járásban

a búzának eddig 82 százalékát takarították be, 10 250 hektáron. Viszonylag • a legtöbb az aratnivaló Bátán, Bátaszéken, Bogyiszlón, a mély fekvésű területeken. A járásban négy vendég-kombájn dolgozik, így a hét végére, a jövő hét elejére itt is végezhetnek.

Dombóvárott

háromszáz hektár búza vár még aratásra, a termelőszövetkezetnek a Városföldi Állami Gazdaság három kombájnja segít.

Szekszárdon

a termelőszövetkezetek lényegében végeztek — csupán három százaléknyi van még visz- sza.

A munkákat a felázott talaj mellett az is nehezíti, hogy az esőtől, vihartól megdöntött búzákat sok helyütt felverte a gyom, emiatt lényegesen kisebb a kombájnok teljesítménye.

Kialakult termésátlagokról még korai beszélni, mert a veszteségek eléggé ingadozók — a becslések 32—35 mázsáról szólnak hektáronként —, ráadásul a sok eső miatt a minőség igen leromlott: a hektolitersúly 69—74 között váltó-; zik.

A kenyér hadserege

(Folytatás az 1. oldalról.) ,

Ebben maradunk.

Megyünk a vonat elé, a sínek között.

A négyhuszonnégyes fújtat-' va megáll, most már kedvünkre nézegethetjük a barna kombájn-oriásokat, a szovjet SZK—4-eseket.

Fogadás a sínek között. Lakos elvtárs levett kalappal üdvözli a szabolcsiakat.

— Nagy segítség ez nekünk, elvtársak« bogy eljöttek hozzánk, — mondja,

Ä kombájnokat szállító kocsi mögé utolsónak egy személyvagon is csatlakozik. Páran még bent alszanak, nem riadtak fel a vonatfüttyre, meg arra sem, hogy megállt a szerelvény.

Kovács Endre, cégénydá- nyádi kombájnos magyarázó- lag mutat az alvókra:

— Nagy út volt ám, tudja mióta jövünk? Szombat reggel óta. Most meg vasárnap délután van...

Biró Ferenc, ilki kombájnos közbeszól :

— De a péntekről szombatra virradó éjszakát meg végigrakodtuk, nappal is dolgozni kellett.

— Mikor tudták meg, hogy jönni kell?

— Ki péntek délelőtt, ki

péntek délután, — mondja

Király Sándor, a szamostatár- falvai kombájnos. — így aztán csak mondtuk az asszonynak, pakolj, sietni kell. Jöttünk.

— Veszekedés nem volt belőle? »

■ — Higgye el, nem. Én egy zúgolódó szó nem sok, annyit nem hallottam. Igaz, útközben fogyatékán voltunk az eledelnek. .. .

— Majd itt kipótolják. .

Irány á váróterem. Az ■ asztalokon , vagdalthús, szalámi, túró. jó puha kenyér. Étvágy is van. ■ ■ 'i

Egyik asztalnál nasyecsedi- ek, a másiknál mátvusiak. a harmadiknál fábiánháziak ülnek. * ■

— Hány faluból jöttek?

— Vagy tízből.

— Számoljuk össze. Ilk, Nagyecsed, Nagydobos, Má- tyus, Kisar, Cégénydányád, Fábiánháza, 'Tyúkod’ Géber- jén, " Számossátyi, " Hermánszeg, Szamosújlak, Nagyar, Számostatárfalva, az annyi mint tizennégy község, tizennégy termelőszövetkezet,-r-v Aztán hány félé megyünk? — kérdeznek vissza.

■— ötfelé — mondja Szakái László, a megyei’ pártbizottság szövetkezetpolitikai munkatársa.

A szövetség gépkocsivezetője Pepsi-Colát hoz be, egyszerre két ládát is cipel.

— Igyanak, csak tessék — bíztatja a szabolcsiakat.

Az öreg, kopaszodó kombájnos megjegyzi:

— Nem köhögünk biztosan mert,ez olyan, mint a köhögési orvosság.

Á többiek nevetnek az öregen, a falubeliek hozzáteszik;

— Mindig viccel.

Evés után a bicskák zsebbe kerülnek, megyünk a komr bájnokhoz. Kis idő múltán felberregnek a motorok, vezényszavak, kiáltások hallatszanak.

— Óvatosan, csak óvatosan — hallatszik innen is, onnan is a figyelmeztetés. — Vigyáz^ ni a meredek rámpánál, magúk sík vidékhez szoktak!

És egymás után gördülnek le a kombájnok. A dolog nem veszélytelen. Le kell vezetni a hatalmas gépeket a késkeny vagonokról. Az SZK—4-esek első kerekei mindkét oldalon néey-öt centit lógnak ki.

Csak baj ne legyen.

Telik áz idő, s ezalatt az állomás mögötti területen egyre több kombájn sorol.

A rampa túlsó végén a Volán darus kocsija a vágószerkezeteket emeli le, s rakja teherautókra.

— Vihetne a kombájn is.

— Áz igaz, de ha ez nincs rajta, akkor gyorsabban halad.

Tényleg, gondolni kell erre, mert ezek a gépek ma még továbbindulnak és nem is közeíi községek felé.

Jóval elmúlik hat óra, mire lepakolják a szerelvényeket. A kombájn-konvojok már összeálltak, ötösével indulnak el Pálfára, Bátára, Mőcsény- be, Paksra, Nagydorogra, Kis- vejkére.

A huszonnyolc ~ kombájn

hétfőn munkába állt. Ahogy a sínek között állva számolgattuk, a huszonnyolc gép tíz nap alatt négyezerötszáz-öt- ezer holdat “vág le körülbelül, ha jó idő lesz.

— Nagy dolog, — állapítja meg a bátai agronómus — mert a megye gabonatermésének több mint öt százalékát aratják le.

•

Végül a kombájnosok érkezésének előzményeiről... A közelmúltban értekezlet volt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsánál, ahol a szekszárdi szövetség csoportvezetője a helyi gondokról beszélgetett a mátészalkai szövetség gi titkár helyetteséveL

Ezután már csak engedélyt! pénzt kellett szerezni, s jöhettek a kombájnok. Megyénkben à Kapós-Koppány vidéki Tsz-szövetség már kapott a nyár folyamán ilyen segítséget, összesen tíz kombájnt.

Ezekben a napokban az Alföldről mintegy hatszáz aratócséplő gépet csoportosítottak át a Dunántúlra. A mozgósított erők nagysága hadseregre emlékeztet. S valóban hadseregről, a magyar mezőgazdaság egyik hadseregéről van szó, mely a kenyérért, — mind-; nyájunk kenyeréért harcol.

VARGA JÓZSEF

Társadalmi munka kirándulással egybekötve

A Pamuttextilművek tolnai gyára B műszakos KISZ-fia- taljai az MSZH-szel közösen augusztus 5—6-án kétnapos kirándulással egybekötött társadalmi munkaakciót szerveztek Fadd-Domboriban a gyár új üdülőtelepén.'

Szombaton délelőtt tereprendezési munkát végzett a 30 fős gárda.

. Vasárnap reggel a sporthorgászok ébresztették a táborlakókat, ugyanis az előzetes terv alapján horgászversenyt is rendeztek.

A délelőtti programból sem maradt ki a társadalmi munka. Nagy István vezetésével az egyik csoport füvet kaszált, a lányok pedig az ebédfőzésnél segítettek.

11 órakor került sor a horgászverseny eredményhirdetésére. Marosi József lett a győztes. A 2. helyezett Klemm Károly, a harmadik pedig Rubold Gyula lett.

Az esti órákban úgy búcsúztak el egymástól a résztvevők, hogy a legközelebbi szabad szombaton találkoznak ugyanitt

Rövidesen megjelenik a „Marx és Engels művei“ 46. kötete

Marx írásai közül az 1857. és 1859. között készült gazdasági témájú kéziratokat tartalmazza a Kossuth Kiadó „A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai” című kétkötetes új könyve, amely a napokban került a boltokba, s máris á legkeresettebb kiadványok közé tartozik. A mű a „Marx és Engels művei” sorozat 46. köteteként jelent meg, s egyidejűleg külön- — sorozaton kívüli, más küllemű — kiadásban is napvilágot látott.

A szóban forgó kéziratokba — amelyekkel Marx hozzáfogott az 1848-as forradalmak veresége után újrakezdett elméleti kutatásainak összefoglaló feldolgozásához — csaknem minden olyan fő téma előkerül, amelyekkel később „A politikai gazdaságtan bírálatához” és „A tőke” foglalkozik.

Egyébként Marxot az 1857- ben kitört gazdasági válság előjelei és ezekkel kapcsolatban egy újabb forradalmi fellendülés reményei késztették arra, hogy áttekintse és rendszerbe foglalja a felgyülemlett anyagot.