Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

.'"Tejfehér hajnali pára gomo­lyog a Sió felett.- És szúnyogok. .Szúnyogok elképesztő tö­megben és olyan méretben, ' hogy egy afrikai vastagbőrűt is megkínoznának. A vízhez nem szokott „szárazföldi pat­kányok” mindkét keze szünte­len mozog az ellenük vívott harcban, akár a cséphadaró és egyik elszívott cigaretta csikk­je a másik után kerül a víz­be, de meddő a remény, hogy a füst. hatásos védekezés. A indulásnál vendégszereplő új­ságíró legőszintébb irigységé­ről. Elképzelni is bajos egész­ségesebb, üdítőbb és test- edzőbb táborozási formát, mint amin a szekszárdi iskolások érdemtelenül keveset emlege­tett víziúttörői évek óta részt vesznek. Ebben az évben — végre — a csapat komolyabb összeghez jutott. A megyei és a városi KISZ, valamint a megyei és városi tanácsok jó­voltából kevés híján hetven­ezer forinthoz, aminek révén már fel lehetett újítani a fel­1 Sűrűn fordul naponta a Sió-toroki mű építéséhez szál­lító komp. * Sió vizének szennyezettségét a cigarettacsikkek egyébként csak elenyésző mértékben növelik. ■'Cjízeresztés van, ami hatal­mas, mennyiségű uszadék és hulladék sodródását is jelenti. Eatörzs és döglött malac, tejes zacskó; villanykörte és vala- piilyen mosogatószer műanyag flakonja egyaránt elúszik mel­lettünk. : Hajnalban indulunk Szek- szárdról a városi víziúttörő- szakkörnek a „döglött Sión” lévő csónakházától. Csónakunk hatalmas alumíniumtest, me­lyét : újdonatúj 500-as Moszk- va-motor hajt előre. Mögöt­tünk drótpányvára fűzve a TL 07-es jelzésű őrsi csónak haiad pokrócokkal, sátorlapok­kal, gumimatracokkal, csoma­gokkal és gázpalackkal meg­rakva. A TL 04-es ugyanígy megterhelve már jóval előt­tünk jár, azt egy kisebb 250-es Móázkva-motor hajtja. A hajó- karaván — vagy, hogy még nagyképűbbek legyünk „con­voy” — úticélja háromszáz­hatvan kilométernyi víziúttal odébb van, Győrben, ahonnan, miré ezek a sorok megjelen­nék, már. útban vannak az út­törők „völgymenetben” evezve hazafelé. Felfelé Bodrogi Ist­ván tanár, táborparancsnok és az őrsvezetők viszik a csóna­kokat. Oda három nap az út, vissza két hét lesz, amit remélhető- lég kevés eső és sok szerencse kísér majd, nem beszélve az szerelést és például új evező­ket vásárolni, méghozzá har­minc darabot, ami egyáltalán nem csekélység, hiszen egyet­len evező ára négyszázhatvan forint. A Városgazdálkodási Vállalat az, amelyik már évek óta műhelymunkákkal patro­nálja az úttörőket és az emlí­tettekkel, meg az MHSZ-szel együtt bőséges része van ab­ban, hofey az idei túrát is nyélbe lehetett ütni. Tulajdon­képpen szinte jelképesnek mondható összegért, fejenkénti háromszáz forintért. — Ebből napi ötszöri étke­zést sikerítünk, — mondja Bodrogi István. — Méghozzá *»-• • . bőségeset, mert az én : gyere­keim úgy esznek, akár a far­kasok. Mi sem érthetőbb, hiszen a vízen még a nap is másképp süt, a visszaverődő fény ki­szívja, a kemény, testedző izommunka pedig fogyasztja az energiát. Arra a’kérdésre, hogy mit tart-a vízi életben a gyerekékre gyakorolt' legfonto­sabb hatásnak, a csapat pa­rancsnoka habozás nélkül vá­laszol: " — Az önfegyelmet és''az egy­másért való felelősségválla­lást. Ezt, ha úgy tetszik, akár közösségi érzésnek is lehet mondani. • Itt nincs egyénieskedés,' hi­szen mindenki felelős minden­kiért. Egyetlen rosszul. össze- hángóit; ‘ if 'pvezőmozdulKt •; á? egéj csónakot felbőhithaíjá. Amikbr'i-háhólihturík ’ 'CW/« ipihdçhki iud’£ kérdésre, igazság szerint még nem érezzük valóban az ala­pos vízijártasság, az idegen elemben nélkülözhetetlen ' íö- köletes biztonság fontosságát. Bármennyire rohan.' is az árasztott Sió piszkossárga vize, ez itt még nem érzékelhető tökéletesen. Bármi,, történjen, elég .egy alapos, rugaszkodj és az ember -máris elérné a há­rom ölnyi szélességű'víz vala­melyik partját. Nem történik semmi, de .— Történhetne! ' A motoros furcsa kacska­ringókat ír le a vízen. A kor­mánynál ülő Bodrogi István gyakorlott szeme a- vízből itt- ott kiálló kétarasznyi' ágból is észreveszi, hogy az valamelyik elsüllyedt törzs része, ami pil­lanatok alatt végighasítaná a huszonöt kilométeres sebes­séggel haladó csónak fenekét. Odakinn, az ugyancsak alapo­san áradó nagy Dunán aztán nagyon hamar leckét kapunk a gyorsan megváltozott hely­zetből. Bal kéz felől elhagy bennünket három hatalmas uszályt maga előtt terelve a Vilnusz nevű szovjet tolóhajó. A teljés gázzal haladó motor­csónak a :nagy hajó verte hul­lámökon olyan táncba kezd, akár egy vízbe vetett gyufás- doboz. Ügyelni kell, hogy a mögöttünk haladó „vonta” drótkötele ki . ne ugorjon a rögzítésből. Az őrsi csónak két utasával néha méternyi ma­gasra emelkedik fölénk a há­tunk mögött. Vízen más az ember látó­szöge. A Sió.t szegélyező zöld erdőfalakon csak itt-ott lehet átlátni, a levelek festői suga­rakban szűrik a nap sugarait. Minden kanyar új és új válto­zatosságot, szépséget kínál azonban. Elhaladunk a gógai rév mellett, majd csapatostól verjük fél a vízimadarakat, gémeket es vadkacsákat. Bár­mennyire védett terület, re­zervátum Gemenc, Szekszárd- tól kezdve mindenütt fel­bukkannak az emberi munka jelei, érzékelhető a termelő tevékenység. Öntözőrendszer vízemelő csövei kúsznak fel a part oldalán. Sódert szállító uszályok mellett motorozunk -el, alább az erdőgazdaság em­berei rakodnak. Keselyűsnél kisebb „flotta” horgonyoz, ‘az csúszunk a drótkötele alatt és csak azután indul terhével. ' A torkolatnál, vagyis pontosan százhuszonhárom kilométer­nyire Siófoktól, horgász ül .a a ladikjában, ügyet se vet ránk, hanem elmerülten figye­li zsinórjait. A Tolna megyei Duna-part eleven, horgász­tanyák, házak tarka színei váltják egymást. A túlsófélen szigorú fal az erdő lombja, csak egyetlen helyen bukkan fel egy partmenti vadászház és magasles. Nem sokkal a „Vilnusz” után elúszik mellet­tünk a hajótörténeti ritkaság­nak tűnő „Radetzky”, lapát­kerekes osztrák kirándulóhajó, amelyik már alighanem I. Fe­renc József idején is a Dunát járta. Aztán felbukkan a tol­nai halászok lefelé tartó kara­vánja, végül ismét uszályok. Sóderrakodás folyik, a faddi hajóállomásnál, ahol elegáns ívben parthoz fordulunk és ki­kötünk a kacér „Liliké” név­re hallgató haj ócska mellett. A parton egy másik víziúttörő­csapat tagjai. Újpestiek, akik a dombori táborba érkeztek. Rövid búcsú, Bodrogi István és őrsvezetői „hegymenetben” ha­. L. í i - í . I Indulás előtt Idegenforgalmi Hivatal kirän- dulóhajöja mellett két másik, kisebb, magánembereké. — Ezekre ’ haragszom” — mondja a tanár. — Van köz­tük, amelyik szinte hagyomá­nyosan hangjelzés- nélkül sze­ret élibénk fordulni. A, Sió-toroki műhöz vezető komp irányítója megvárja amíg fejünket lehajtva át­i j 1 it 1 . , I a holt Sión. ladnak tovább. Jócskán benne járunk a délelőttben és — Estére legalább Érdnél kell lennünk! Foto: Gottvald Károly 1 A „Vilnus” szovjet tolóhajó három uszályával méteres hullámokat kavart. A Bonyhádi Cipőgyárban működő munkahelyi • konyhánkra érettségizett adminisztrátort keresünk. Jelentkezés az üzletvezető­nél: Bonyhád, Cipőgyár ét­terem. Dunavidéki Vendég­látó Vállalat (37)

Next

/
Thumbnails
Contents