Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-04 / 182. szám

i ! & Mïïszereh Szekszârdral fiz év után À bekötőúton száguldozó teherautóktól tele lesz porral a járókelők szeme-szája. A be­kötőút mellől hiányzik a jár­da. Az út is keskeny, csoda, hogy nem történt még súlyos baleset. — A járda kisebb gondunk, akadnak sürgetőbbek is — mondja Véner Lajos, az MMG Szekszárdi Műszergyárának fő­mérnöke. — Bár a tennivalók sorát ugyanúgy, mint az ered­ményekét ezzel a mondattal kell kezdeni: Vidéken va­gyunk... Az MMG Szekszárdi Műszer- gyárának tíz éve kezdődött az építése. Az első munkásgárdá- ból ma már kevesen marad­tak. A szekszárdi gyáregység munkaerő-gazdálkodását is alaposan megviselte a sok, né­hány éve még gombamódra szaporodó termelőszövetkezeti melléküzemág. Az elszívó­hatás az utóbbi időben csök­kent. A szabályozó rendeletek megakadályozzák, hogy a kis tsz-műhelyek magas fizetés ígéretével csábítsák a szak­embereket. — A dolgozók fele nő. Ez sajátos helyzetet teremt. Több­ségükben betánított munká­sok, akik alig várják, hogy le­tegyék a szerszámot. Várja őket a házimunka. Azt szeret­nénk, hogy délutánra, vagy a harmadik- műszakba — hiszen az automata forgácsoló gépek­nél az is van — ne osszunk be nőket. Mindenesetre már most is a tíz Ujjamon meg tudom számolni, hány nő marad a gyárban estéré. Gél: a gazdaságosság Kilen cszázon felül — A gyárnak kilencszáz dol­gozója van — mondja a fő­mérnök. — Hamarosan túllé­pünk ezen a kerek számon is. Egészében nézve nincsenek munkaerőgondjaink. A- -tfelép azonban széles vertikumú, ami azt jelenti, hogy sokféle termé­ket készítünk. Ezért néhány szakmában még tudnánk al­kalmazni szakmunkásokat. — „Leghíresebb” termékünk a tömlőfeszmérő. Minden szek­szárdi tudja, hogy a Zsiguli kocsikhoz készítjük. El kell azonban mondanom, hogy egy tömlőfeszmérő értéke negyven . forintot sem ér el. Az össz- mennyiség a gyár éves terme­lési összegének csupán mint­egy nyolc, százalékát adja. Igaz, ez is .tizenkétmillió forint. Háromszázezret kell ké­szíteni ebben az évben. Ha­sonlóan, a többi, tizenhét Zsiguli-alkatrészhez, amit szin­tén Magyarországon gyárta­nak. Ezekért külön személy­autókat ad a Szovjetunió. A kereskedelmi . szerződésben megszabott mennyiségen felül . ni.ir}tégy tizennégyezer i,kocsit. ' — Eddig 160 ezer feszmérő készült el.’ Júliusban huszon­hatezer, több mint az első fél­év .havi átlaga. — Célunk a gazdaságos ter­melés. Fejlesztési tervekkel nem foglalkozunk.. Ez nem je­Reprezentatíy felmérés az első félév idegenforgalmáról összesítették az első félév idegenforgalmi adatait a Köz­ponti Statisztikai Hivatalban'. Az első ‘ félév statisztikai adatai szerint január 1-től július 30-ig 1 700 000 külföldi lépte át határainkat, ami 3,6 százalékkal több, mint az el­múlt év első felében. A szo­cialista országokból érkezett külföldiek száma változatlan, míg a tőkés országokból 23 százalékkal többen érkeztek, mint tavaly január 1. és jú­nius 30. között. A legjobban az NSZK-beli turisták érdek­lődése nőtt a hazai üdülési lehetőségek iránt, az NSZK-ból 36 százalékkal többen látogat­tak Magyarországra. Az angol vendégek száma 22 százalék­kal, az osztrákoké 18 százalék­kal volt magasabb a korábbi évinél. Bár a külföldi látoga­tók száma 3,6 százalékkal nőtt, a turistáké, tehát azoké, akik 24 óránál több időt töltöttek hazánkban, jelentősen, 20 szá­zalékkal csökkent, 46 százalék­kal nőtt viszont az átutazók és a kirándulók száma. Ebben vezet a szomszédos Ausztria, ahonnan évről évre többen látogatnak a hétvégeken Buda­pestre, vagy a Balaton-partra. Az elmúlt fél évben számuk meghaladta a 700 000-et. A szocialista országokból ér­kező vendégek több mint egy- harmada az idei esztendő első felében is a szomszédos Cseh­szlovákiából jött. Lengyel- országból kétszer annyi, az NDK-ból 21 százalékkal, a Szovjetunióból 17 százalékkal több turista látogatott hazánk­ba. Tovább csökkent viszont a Jugoszláviából és Bulgáriá­ból érkezők száma. Az elmúlt évekhez hason­lóan a Balaton és Budapest képviseli a legfőbb idegen- forgalmi vonzerőt; ' e két táj­egység a turisták 70 százalé­kának úticélja. A kereskedel­mi szálláshelyek forgalma e két területen 13 százalékkal nőtt; ezen belül a szállodai forgalom 11, a fizetőVendég- szolgálat szálláshelyeié 24, a kempingek látogatottsága 18 százalékkal. Ez azt mutatja, hogy a turisták., többsége áz olcsóbb szálláshelyeket, keresi. Míg a korábbi években a kem­pingek 30—40 százaléka, telt meg, addig az idei nyáron ez­rével ütötték fal sátraikat a táborokból kiszorult "■ „vad­kempingezők”. ... A reprezentatív* felmérést kiterjesztették a külföldre uta­zó magyar turistákra is. A felmérés szerint 1972 első fél­évében a külföldre látogató magyarok száma’ 17 száza­lékkal volt magasabb, a tu­risták száma . 3,7 százalék­kal emelkedett. Január. 1-től június végéig 391 000 magyar turista töltött hósszább-rövi- debb időt külföldön, . Érdekes viszont, hogy az elmúlt évhez képest' a magyar turisták át­lagos külföldi tartózkodási ide­je több mint a felére csök­kent. (MTI) lenti azt, hogy szolgaian kö­vetjük a Budapesten bevált technológiai előírásokat. — Három éve kezdtük a bo j ler-hőmérsékletszabályozó készítését. Az első évben harmincnégyezret adtunk át. Idén közel 180 ezer a terv. Korszerűsítettük az alkatrész- gyártást, szalagszerű szerelést vezettünk be. Tizenöt száza­lékos önköltségcsökkenéssel bi­zonyosan számolhatunk. Az utóbbi évben ütemesebb lett a készárutermelés. Jobb a belső kooperáció, az anyag- ellátás. A gyárban ezt tartják a legnagyobb eredménynek. Mindamellett szép számmal akadnak még gondok is. Nőtt a kereset — Mire panaszkodnának a munkások? — Elsősorban a fizetésre. A város többi vállalatához képest nem dicsekedhetünk. Igaz vi­szont az is, hogy az év első felében a keresetek mintegy százhúsz forinttal nőttek a ta­valy első félévihez képest. Ez hét százalék átlagos bérnöve­kedést jelent. Nem lebecsü­lendő szociális juttatásaink vonzó hatása sem. A másik ajtó mögött KISZ- csúcsvezetőségi ülést tartanak a fiatalok. A közelmúltban többször voltak a Balatonnál, hétvégi táborozáson. A szak- szervezet által meghirdetett tanfolyamokra százhúszan je­lentkeztek. Egyharmaddal töb­ben, mint tavaly. Ha össze­számoljuk a bejárókat, akik közül sokan már reggel négy órakor kezdik a napot, és a nődolgozókat, kiket nehéz el­vonni az otthoni munkától, be­látható, hogy a százhúsz szép szám. A gyárban huszonegy szo­cialista brigád van. Közülük kilenc idén először értei el a megtisztelő címet. 1 K. P. Életveszély Az ítélet természetesen a bí­róságra tartozik. A tárgyalás csak most kezdődött, s bizony időre volt szüksége a tárgyaló tanácsnak, amíg a kereken 25 vádlott személyi adatait felvette. Nem kétséges, hogy mindenki megkapja majd a büntetését, szigorúan, de igazságosan, aho­gyan a törvények megszabják. Mégis: Domszky József és hu­szonnégy társának ügye, ame­lyet a napokban kezdett tár­gyalni a Fővárosi Bíróság, ismét egy olyan ügy, amely nemcsak a bíróságra tartozik. Ami a KPM Autóközlekedési Tanintézeténél történt, ismét figyelmeztet arra, hogy némelyek semmi eszköztől nem riadnak vissza, hogy ma­guknak előnyt szerezzenek. A vádirat azzal vádolja Domsz­ky Józsefet, hogy jogtalan előnyt fogadott el. Jogi nyelven így mondják, ha valakit megvásárol­nak azért, hogy hivatali köteles­ségét megszegje, s az őt lefize- tők szája íze szerint cselekedjen. Mert ne kerülgessük a dolgot: Domszky. József, aki a .tanintézet­ben a gépkocsivezetői tanfolya­mok szakfelügyeletét látta el, néhány oktatóval együtt eladta magát ..olyanoknak, akik nem voltak . hajlandók tisztességesen megtanulni a KRESZ-t, s úgy vizsgára menni, hanem úgy vél­ték, hogy pénzzel mindent el le­het intézni. Nos, néhányuknak ez sikerült is. A vizsga előtt szépen megkapták a „puskát”, vagyis a helyesen kitöltött tesztlapokat, s bizonyosak lehettek benne, hogy ha azt átmásolják a vizsga­papírra, nem hibázhatnak. Az ember csak ámul és bá­mul: tulajdonképpen rengeteg energiát fordítottak a megvesz­tegetek az ügyre, hiszen azért egészen nyíltan mégsem csinál­hatták a dolgot a korrumpáltak, s időbe tellett, amíg kapcsolatot találtak hozzájuk a korrumpá­lok. Akinek erre van esze és energiája, talán lett volna arra is, hogy megtanulja a közeleke- dési szabályokat, s megjegyezze, hogy melyik közlekedési tábla, mit jelent. Végtére is ez nem ördöngösség, viszont a szó szo­ros értelmében élet-halál kérdé­se lehet. S aztán csodálkozik a megvesztegetetteken: miként egyeztethették össze a lelkiisme­retükkel ezt a csalást, hiszen a felkészületlen gépkocsivezető a volán mögött nemcsak önmagá­ra, hanem másokra is élet-, veszélyt jelent. Sajnos, leginkább szörnyül« ködni lehet ezen az ügyön. Töb­bek között azon a bátorságon, amelyet az érintettek vettek ma­guknak. Miből gondolták, hogy éppen ők nem fognak lebukni, ők folytathatják büntetlenül hosz- szú ideig az üzelmeket? Mert az igaz, hogy sajnos még létezik korrupció, de az is igaz, hogy a megvesztegetettek azért rend­szerint el szokták nyerni bünte­tésüket. Más kérdés, hogy bár a törvény a megvesztegetőt is bün­tetni rendeli, az eddigi gyakor­lat szerint ez amolyan bocsána­tos bűnnek számít, aminek bün­tetése meglehetősen enyhe. ^ S éppen azoknak a gondolkozása szerint, akik előnyt vásárolnak maguknak, a kockázat nem áll arányban az elérhető eredmény­nyel. Nincs okunk és jogunk, hogy beleavatkozzunk egy folyamat­ban lévő bírósági eljárásba. Ar­ra azonbán kötelességünk fel­hívni a közvélemény figyelmét, hogy Domszky és megvesztege­tett: segítőtársai mindeddig nem kerültek összeütközésbe a tör­vénnyel. Aligha tévedünk, ha súlyos bűnök -indítékát a kísérté­sekben keressük. S a kísértük­ben, akiknek — s ez egyáltalán nem menti őket — nem tudtak ■ ellenállni. Az már egyáltalában • nem biztos, hogy azok, akik ilyen módon vásároltak, könnyű, formális KRESZ-vizsgát maguk­nak, soha életükben nem jutot­tak különböző, sokszor nem is büntetendő módon előnyökhöz. A tapasztalat azt mutatja, hogy akadnak még úgynevezett élet- művészek, akik mindig a kerülő utakat keresik, mindig a kis­kapukat, mert úgy könnyebb oda­jutni, ahova akarnak. S ahová más csak nagy erőfeszítések, ta­nulás. munka után juthat Bizony nem közönséges bűn­ügy, amit most kezdett tárgyalni a Fővárosi Bíróság. Amit Domsz­ky és társai tettek, méltán vál­tott ki nagy felháborodást a közvéleményből. Jó lenne, hogy­ha sikerülne a közvélemény ere­jével is útját állni a hasonló ügyeknek, még akkor is, ha azok nem ilyen súlyosak, vagy éppen­séggel nem ütköznek a büntető törvénykönyvbe. Mert mindannyi­an tudjuk, hogy jóval keveseb­ben állnak bíróság elé jogtalan előnyök elfogadásáért, mint amennyien elfogadják és adni szokták. Pintér István o Alekszej Nyikifo- rovics Nyikitics par­tizán volt Beloru­sziában. Mikor a Vö­rös Hadsereg fel­szabadította hazáját, már velük együtt indult nyugat felé. Hazánk határát a 3. Ukrán-hadsereg egységeivel lépte át, és részt vett Baja, Szekszárd, Dombóvár felszabadításában. Megsebesült, majd a szekszárdi kórház­ba került, ahol 1945. február 7-én meg­halt. A hozzátarto­zók, felesége és négy gyermeke, megkap­ták személyi tárgya­it, melyek közül a régi zsebórát felis­merték, Alakszej Nyikiforovics min­dig magánál hordta. Tegnap reggel két­napos utazás után ér­kezett meg az egyko­ri vöröskatona fele­sége és két lánya Szekszárdra, hogy a Hazafias Népfront Itt estek el szeretteik Hárman Moldavából megyei és városi el­nöksége, valamint a városi tanács vendé­geként egy hetet tölt­sön megyénkben. — Emlékeznek édesapjukra? A kérdésre Nyiki­tics Agafija Pavlov­na, a feleség, sírni kezd. Afanászija, a legidősebb Nyikitics- lány kis gondolkodás után válaszol: — Zömök, erős barna ember volt az apánk. A többiek nem emlékezhetnek rá, akkor ők kicsik voltak még ... * 1 Alekszandra, a kö­zépső lány csak eny- nyit mond: — Csak a fényké­pét ismerem. Afaná­szija hasonlít rá a legjobban négyönk közül. Az édesanya veszi át a szót: — Négy gyerme­kem van. Még egy fiam és egy kislá­nyom maradt otthon. Talán majd ők is el­jönnek egyszer az apjuk sírjához... — Honnan tudta meg, hogy férje Szek- szárdon nyugszik? Afanászija mondja el: — A moszkvai Hadtörténeti Intézet­től írták meg. Irtunk ide Szekszárdra, és kértük, ha lehet, küldjenek egy képet apánk sírjáról. Küld­tek és hívtak ben­nünket. Hát eljöt­tünk. Úgy tervezik, hogy a hét folyamán meg­látogatják a megye­székhely nevezetes­ségeit, s elmennek a szabó ktsz-hez is. — Vonattal jöt­tek? — Igen. Elsején reggel nyolckor indultunk Dubasszá- réből. Ott lakunk. Előtte Belorusziá­ban éltünk, s csak 1959-ben mentünk Moldavába... Tegnap délelőtt fo­gadta a vendégeket Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizott­ságának titkára, majd psászár Jó­zsef, Szekszárd város Tanácsának elnöke is. A vendéglátók mindent megtesznek, hogy ne csak szomo­rú emlékezéssel tel­jen az egy hét.

Next

/
Thumbnails
Contents