Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-29 / 203. szám

* I Racionális szociálpolitika * A kezdet elején Horváth Sándor életrajza most még egy oldalt sem ten­ne ki. Az életrajzok azonban csak adatokat rögzítenek: ne­ve, foglalkozása, életkora, is­kolái, családi állapota. Szürke, sovány kép ez egy emberről, mert minek is írná be valaki, hogy mennyit szenvedett, iz­gult valamiért, mit akar, ki­ről, miről mi a véleménye. Horváth Sándornál azt pró­bálom nyomon követni, hogyan, milyen áron lehet valakiből kutató. Csak mert Iregszem- csén lakik, s itt helyben az egyik munkalehetőség a ta­karmánytermesztési kutató- intézet. Vagy ez csak véletlen találkozás? Hogy adhatja fel valaki a gyakoribb örömöket, sikereket azért, aminek az eredménye talán csak évtize­dek múlva mérhető. A beszél­getés során rádöbbenek, a munkahely és az ember talál­kozása nem véletlen. A most huszonöt esztendős fiatalember útja minden bizonnyal vala­melyik kutatóintézetbe veze­tett volna. Tizennégy esztendős korában az állatok, az állattenyésztés érdekelte, s a tamási gimná­zium sertéstenyésztő szakára iratkozott. 1966-ban érettségi­zett, s akkor még Délkelet- Dunántúl Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézetben helyezkedett el. Fizikai munkásnak vették fel, egyhónapos próbaidőre. Később a termelésfejlesztési osztályra került, s jelenleg a növénytermesztési osztályon dolgozik. 1968-ban jelentkezett a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári karára, s ez év szeotemberé- ben kezdi a negyedik évet. — Mivel foglalkozik itt az intézetben? — Az intézet külső megbí­zásból számos munkát vállal. Az egyik megbízást a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem növénytermesztési tan­széke adta; az országos trá- gyázási kísérletek egy részét itt. Iregszemcsén végezzük. A trágyázási kísérletekkel fog­lalkozom, s ezenkívül takar­mánytermesztési kísérleteken is dolgozom. — Mit jelent ez gyakorlati szempontból ? — Magyarországon a mű­trágya-felhasználás -nem egy­séges, azaz az adagolt műtrá­gyák minősége és mennyisége legtöbbször nem felel meg az adott talaj állapotának. Kü­lönböző talajtípusokon dolgoz­zuk ki az optimális műtrágya- kombinációkat, a Magyarorszá­gon termesztett jelentősebb növények számára. Ezeket a kísérleteket az országban hu­szonhat helyen végzik, ennek egyik állomása Iregszemcse. A kísérleteket hat hektáron, összesen hétszázhúsz parcellán végezzük. Egy részkísérlet négy esztendeig tart, s utána újabb növényen végezzük ugyanazt a kísérletet, a vetés­forgónak megfelelően. Az eredmények értékelése beta­karítás után történik; értékel­jük a terméseredményeket, fel­jegyezzük a fenológiai adato­kat, s a tenyészidőszakban többször végzett bírálatokat. A nyers adatokat Keszthelyre küldjük, ott számítógépekkel kidolgozzák, s mi az ered­ményt megkapjuk. A kísérlet célja: az egyetem teljes ga­ranciával tudjon szaktanácsot adni a gazdaságoknak, hogy az adott talaj milyen tápanyag­utánpótlást igényel. — Ezek szerint a papír­munka sem kevés. — Munkám 40—45 százalé­kát teszi ki. A másik 50 szá­zalékban a megfigyeléseket végzem, helyszíni szemléket tartok. — Hogyan értékeli munkája jelentőségét? — Jelenleg a mezőgazdaság­ban kiugró eredményeket két­féleképpen lehet elérni, ne­mesítéssel és műtrágyázással. Az agrotechnika lényege hosz- szú idő óta nem változott, ugyanazt csináljuk most is, mint például 1904-ben. Akkor is volt szántás, hengerezés, bo- ronázás, betakarítás, ha más módon is. A műtrágyázás gya­korlata a legtöbb üzemben rossz, elfelejtik, hogy a péti- són és a szuperfoszfáton kívül más műtrágya is létezik. Pél­dául kálisó. Mindenki azt hi­szi,. hogy a talaj tele van ká­liummal, ami igaz is, csunán nagy része felvehetetlen álla­potban. Kevesebb műtrágyá­val és jobb kombinációval lé­nyegesen szebb eredményeket lehetne elérni. Olykor kétszáz forint plusz ráfordítással J mindössze ötven forint hasz­not érnek el. Külföldi szak- irodalmat olvasva azt látom, hogy bármilyen témáról le­gyen is szó, a műtrágyázás problémaköre jelentős helyet kap. Az oka az, hogy ebben a vonatkozásban nincs kialakult koncepció. Kísérletek nálunk 6—8 éve folynak, de a terme­lő üzemek, ahelyett, hogy a már meglévő eredményeket felhasználnák, költséges ön­álló kísérletezgetéseket végez­nek. — Az emberek többsége úgy tartja, a kutatómunka egyhangú babramunka. — Ez nem így van. Az em­ber állandóan izgul, hogy mi lesz a kísérletével. Izgul, hogy milyen lesz az eredmény, s ha akár jó, akár kedvezőtlen, rajta keresztül új felismeré­sekhez juthatunk, amit később hasznosítani lehet. Egyébként a munkám nagyon változatos, sokirányú. — Mennyire érvényesülhet­nek egy kezdő kutató elképze­lései? — Nincsenek korlátok, az elképzeléseit mindenki meg­valósíthatja, ha az az intézet profiljába vág. Az egvetem befejezése után is szívesen maradok Iregszemcsén és to­vábbra is a műtrágyázással szeretnék foglalkozni. — S később? Gondolt-e ar­ra, hogy megszerzi a doktori címet? — Aki kutatóintézetben dol­gozik, erre feltétlenül gondol. Végig kell járnom az utat. Diploma, tudományos segéd­munkatárs, tudományos mun­katárs, doktori disszertáció, publikációk, s ha jó csillagzat alatt születtem, valamikor majd tudományos főmunka- t'árs. Amíg a kísérleti parcellá­kon bizonyított eredméhvek a helyükre kerülnek, évek telnek el. Az eredményeket csodálva legtöbbször nem gondolunk azokra a nanszámosokra, akik hosszú-hosszú évek kitartó munkájával bebizonyították önmaguknak is, másoknak is: munkájukkal egy lépéssel előbbre jutottunk. D. VARGA MARTA M Ünnep Tengelicen Nem másutt, hanem a köz­ség ládáján, s nem mással, mint a falu pennájával írta meg A. D. 1972., első István királyunk havában Tengelic bírája, Rudolf István, közér­deklődésre számító rendeletét arról, hogy vasárnapi napon délután kettőtől hétfőn hajna­lig — kivirradatig — szüreti mulatságot rendez a művelő­dési otthonban. Erre az ér­demleges falu fiatalságának mindazon tagjai hivatalosak valónak, akikben csak szusz találtatott. Amint bíró uram előre jelzé, ott szívélyeskedett hitvese, született ^Károlyi Ka­talin is. jós jegyzőné — Balázs Erzsé­bet — földig érő lila ruhá­ban, fátyolos fehér kalapban simult Sebestyén Jánoshoz. A notabilitások sorába került ezen a napon Dombi Ida is, mint a csőszgazdának, Feifer Jánosnak párja. Szegény sza- maras, Csóka Márton, aggle­gényként kocogott hosszú fülű jószágán. Érthető, hogy fehéreseiért magáért az egész téeszért sem tette volna magát olyan csúf­fá, aminővé a rozoga szeké­ren felvonuló cigáúypere- putty: Osztermayer Csaba, Dóra Zoltán, Haaz Imre és Kőműves Gyula. Ketten közü­lük asszonyt módira emlékez­tető rongyot ráztak. S ha már a textíliánál tar­tunk, hadd említsünk meg egy csipkés zsebkendőcskét. Ezzel Adám Miklósné, n köz­ségi KlSZ-szervezet titkára, a ragyogóan sikerült mulatság lelke törölgette szaporán hom­lokát. A lótenyésztési ágazat vezetője, Geiger Illés helyett is drukkolt a lovasoknak, leg­inkább az aprajának: a tizen­négy esztendős Károly Jan­csinak, s a három évvel fia­talabb Hollósi Lacinak. Kemény munka végeztével ünnepeltek szombaton és va­sárnap a tengeliciek. A pihe­nő napot megelőző délutánon Pintér András föagronómus kísérte el a KtSZ-eseket Bor- jádra, a Petőfi méheshez, majd Sárszentlőrincre, ahol 1832—33-ban volt gimnazista Petrovics Sándor. Az egykori iskola lakói, SzücS Jánosék mutatták meg a fiataloknak az ódon gerendákat, amelyek alatt hajdan a világhírűvé lett szabadsághős költő kezdte megszerezni kora műveltségé­nek alapjait. Valamivel később a szö­vetkezetben Martos István el­nök emelte poharát idősb. Neudert Imre komplexbri­gádjára. Jórészt ennek a bri­gádnak köszönhető, hogy az évszázad legnehezebb aratá­sát minimális veszteséggel vé­gezték el a gazdák. A két őz­ből készült ízes ételek és bor mellett újabb — vidámabb — élmény volt visszaemlékezni­ük azokra a napokra, amikor bicskával szaggatták le a kombájn csigájára tekeredett folyondárt, amikor nagy ne- kifohászkodások közepette lánctalpassal vonszolták ki a táblában megsüllyedt arató­cséplő gépeket. — borváró — Nem keltett belpolitikai iz­galmat, váratlan meglepetést, amikor a közelmúltban a szo­cialista államélet fejlesztésé­nek aktuális tennivalóit vitat­va, közéletünk Jegilletékesebb fórumain került szóba: helyes munkamegosztással, hivatás- szerű elhatárolással kell ren­dezni néhány kusza munka- területet. Korábbi elképzelé­sek ugyanis társadalmi szer­vekre, mozgalmakra bíztak fontos állami tennivalókat, ar­ra gondolván, az ilyenfajta társadalmasításnak megértek már az előfeltételei. Tömegszervezeti kezelésbe került például annak idején a szociálpolitika legfontosabb in­tézményrendszere, a társada­lom biztosítása. Ez ellen a szakszervezet sem tiltakozott. Ám kiderült, hogy a korábban helyesnek tűnő intézkedés nem váltotta be a hozzáfűzött re­ményeket, s a szorosan vett állami feladat nem társadal- masodott egy lényegében ad­minisztratív intézkedés hatá­sára. A helyzet inkább bonyo­lultabbá vált. Sajátos kettős­ség alakult ki, amely nem vált javára sem az állami irányí­tásnak, sem a formális gazdá­nak, a szakszervezetnek, de nem használt a társadalom- biztosításnak sem. Az eltelt néhány esztendő tapasztalatai nemcsak a szakembereket, ha­nem a laikusokat is erre a felismerésre vezették. A közvélemény elégedetten nyugtázta tehát a korrekcióra tett javaslatot, kerüljön min­den a legilletékesebb kezébe. A módosítás elhatározásának té­nyét is Örömmel fogadta, mçrt újra bizohyítékot látott arra, hogy le tudjuk vonni egy hely­telennek bizonyult korábbi in- té2:kedés konzekvenciáit, nem igyekszünk csalhatatlannak mutatkozni. Túl az intézkedés eme elvi-politikai és morális rezonanciáján, a szociálpoliti­kai tennivalók állami irányí­tásának rendezése rendkívül fontos és aktuális feladat. Abból kell kiindulni, hogy az életszínvonal alakulása szempontjából a munka alap­ján járó díjazás és a szociál­politikai keretek között bizto­sított általános ellátás a leg­fontosabb. Ha ez így igaz — márpedig érvényéhez nem fér­het kétség — akkor rendkívül fontos a két terület összehan­golt fejlesztési koncepciójának kidolgozása, a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek leg­...TŰBE ...... ..in. ..........mm,mm, i élu A z új tanácstörvény szerint ritkábban tartanak tanácsülé­seket. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy ez nem is baj. Korábban a havonta megtar­tott tanácsülésekre az egy­hangúság, a viszolygás nyomta rá a bélyegét. A mostaniak pe­dig egyre élénkebbek. A ta­nácstagoknak több idejük ma­rad a felkészülésre. Ez volt tapasztalható Bátaszék nagy­község közös tanácsának ülé­sén is. Három napirendi pontot tárgyaltak : a jelölő bizottságok­ban elhangzott javaslatok, az ifjúság helyzetével kapcsolatos rendelet végrehajtását, har­madik napirendi pontként a község megyei tanácstagjainak beszámolóját hallgatta meg a tanácsülés. Az aktivitásra jellemző, hogy minden napirendi pont tárgyalásakor tíz-tizenkét kér­dés, hozzászólás hangzott el. Az ifjúság helyzetével kapcso­latban például eredményes eszmecsere folyt a gimnázium eddigi hasznos működéséről, hatékonyabb felhasználása. A jellegi munkamegosztás, amely döntő állami feladato­kat bíz tömegszervezetre, nem biztosíthatja az összehangolt fejlesztést és a hatékony fel­használást. Ez az érem egyik oldala. Ami pedig az eredeti szakszervezeti feladatot jelen­tené, mármint a megfelelő tár­sadalmi ellenőrzés megvalósí­tását, a dolgozók érdekeinek képviseletét, hogyan funkcio- náUKjtna, amikor a szakszer­vezetnek saját magát kellene vétóznia és ellenőriznie? A kettőségnek csak egyetlen kö­vetkezménye lehet: a terjedő bürokrácia. A szociálpolitika egységes állami irányításának helyre- állításával fontos rendező el­vek érvényesülhetnek és az el­vek kitűnő gyakorlatokban ka­matozhatnak valamennyiünk javára. Mód nyílik a szociálpolitika! egységes irányítása feltételei­nek biztosítására. Létre lehet hozni azokat az előfeltételeket, amelyeknek áldásos hatására hasznosabban, termékenyeb­ben lehet felhasználni a ren­delkezésre álló pénzt, energiát és kapacitást, egyszerűbbé és gyorsabbá lehet tenni a szo­ciálpolitikai ellátást, a társa­dalombiztosítást. Magyarország felnőtt és serdülő lakosságá­nak jelentős része tudja saját keserű tapasztalatai alapján, hogy mily tekervényes útjai vannak mindannak, amit a köznyelv SZTK-ügvnek nevez, talán maga sem hiszi, hogy másként is lehet. Bizonyára lehet. A szociálpolitikai irányítás korszerű és halaszthatatlan re­formja sikerének egyik bizto­sítéka éppen az, hogy a szak- szervezet, mint tömegszervezet, mint a dolgozók szervezett érdekképviselete a jövőben valóban eredeti funkcióját gya­korolhatja. A dolgozók érde­keit képviselheti, megfelelő befolyással rendelkezve a szo- ciáloolitikai fejlesztésre vonat­kozó elgondolások kialakításá­ban, végrehajtásában. Egyszóval az ügy a helyére kerül. Ez a bölcs, de olykor elfeledett józan és racionális rendezési elv érvényesül ak­kor, amikor majd a szociál­politikai, munkavédelmi tenni­valók a megfelelő állami szer­vek hatáskörébé kerülnek. ' SOLTÉSZ ISTVÁN további fejlődésének lehetősé­géről, mint a városiasodás fon­tos tényezőjéről, az építendő tornateremről, az ösztöndíjak­ról, az ifjúsági klubok létesí­tésének szükségességéről. A megjelent megyei tanács­tagok közül Béres Sándorné figyelmet lekötően számolt be a megyei tanácsban végzett munkájáról és különösen ér­dekes volt beszámolójának az a része, amelyben a megyei távlati fejlesztési terv Báta- székre vonatkozó részét ismer­tette. Az egyéb bejelentések után a tanácselnök közölte az ülés részvevőivel, hogy az általános iskolától különvált, önálló gimnázium igazgatójává Ku­nos Ferencet nevezték ki, majd javasolta, hogy a tanácsülés az első és második számú ál­talános iskolából összevont nagy általános iskola igazgató­jává Micsky Lajost válassza meg. A javaslatot a tanácsülés elfogadta. (f.—1.—b.) Persze, a bíró alkalmi nó­táriusának — Patai János uramnak — eladó sorú szép­séges leánykái: Márta és Ka­tika sem maradtak távol Tol­na megye idei első szüreti felvonulásáról, mulatságáról. Egyikük, Katika, a csikós gaz­dának: Papp Jóskának olda­lán feszített, Mártának erre az alkalomra Molnár Sanyi jutott párul. A két esküdt — Papp Jóska és Haraszti Gyuri — keménykalapja alól racs- csolt roppant előkelőén. A bá­IVépújság 1978. augusztus 89. Tudósítónktól t Beszámoló Bátaszék jövőjéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents