Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-25 / 200. szám
i % I Tanévnyitó előtt Százharmincezer kisdiák, több mint ezer új első osztály a középiskolákban Miért megy a munkásember ' a gyárba? Előzetes adatok szerint szeptember 1-én az általános iskolák első osztályaiba 130 ezer kisdiák „vonul be”. Különböző típusú középiskolák első évfolyamaira több mint 55 ezren iratkoztak be. A gimnáziumokban 26 862, a szakközép- iskolákban 28 279 fiatal folytatja majd tanulmányait. A középiskolákba felvett tanulók soraiban a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya több mint 56 százalék. A középiskolákban a tervek szerint szeptember 1-én 1069 új első osztály nyílik, ebből 808 a gimnáziumokban, 861 pedig a szakmai jellegű középiskolákban. A középiskolai kollégiumokban egyébként 10 339 diákDEGYZET Ezerkétszáz bőrgyári dolgozó szeme előtt kidobnak ablakra közel félmillió forintot. A növényi cseres műhely dolgozói — akik leginkább érdekeltek az ügyben — már azt ígérték az üzemvezetőnek, hogy kihívják a televízió riportereit: tárják ország-világ elé, hogyan dobják ki Simontomyán fölöslegesen a gyár pénzét... —Több mint tíz éve fejezték be a növényi cseres üzem épületének rekonstrukcióját, ennek során korszerű, világos, nagy munkatermeket alakítottak ki. A tervező — nyilván abból a meggondolásból, hogy a műhelyben sok gőz, vízpára keletkezik, vegyszer párolog — az ablakokat betonkeretesre tervezte, így is készítették el. A 4x2,5 méteres ablakok — valójában nem ablakok, hanem üvegfalak, hiszen az igazi ablakot ki lehet nyitni *— mind ez ideig jól szolgáltak: kellő világosságot bocsátottak át, amennyiben az üveget rendszeresen takarították... Az ablaküvegek kitörésével még a szellőzést is kielégítő módon megoldották. Most ezeket az óriási ablakokat kiverik — nem lehet másként kivenni a* falból — a keretet összetörik, és helyére vésik, faragják az új vaskereteset. Egy ilyen vaskeretes ablak tizenhétezer forintba kerül. Nem kevesebb mint húsz ilyen ablakot kell beszerelni — egy ma már nehezen kideríthető rendelés miatt. Amikor a dolgozók szóvá tették, hogy fölösleges pénzpocséko- lás ekkora összegért ablakokat cserélni, a gyár vezetői keresni kezdték, honnan is ered az ablakcserék gondolata. A cseres műhely vezetője mondotta, hogy ő javasolta, a szellőzés javítása érdekében cseréljék ki az ablakokat, — de nem így — vagy valami más megoldást találjanak. A gyár beruházási osztályán azt mondják, hogy még a régi igazgató rendelte meg az ablakcserét, amit egyébként a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportja is javasolt. Végeredményben még a mai napig sem találták meg azt a személyt, vagy osztályt, ahonnan eredt az ablakcsere ötlete, ahol elrendelték e munka kivitelezését. A gyár igazgatási osztályának Vezetője már azt javasolta, hogy a kecskeméti tsz-szel legyártatott óriási ablakokat inkább adják el, de ne verjék szét a jó, a műhely falában lévő betonkere- teset — így is kevesebbe kerülne a gyárnak, amely napjainkban nem éppen rózsás anyagi körülmények között van. Azonban ezt a munkát úgy tűnik, nincs olyan hatalom, amelyik le tudná állítani — bár mindenki azt mondja, s bizonyítja, hogy fölösleges ez a félmillió nak jutott hely. Az első osztályos kollégisták 71,4 százaléka munkásszülők gyermeke. Az idén is voltak diákok, akik nem tölthették teljesen zavartalanul a nyári vakációt, mert egy vagy két tantárgyból javítóvizsgát kell tenniük. Augusztus eleje óta korrepetálnak az iskolákban azok a pedagógusok, akiknek tantárgyaiból a diákok nem feleltek meg a követelményeknek. A javító- és osztályozóvizsgákat az általános és középiskolákban egyaránt augusztus utolsó hetében bonyolítják le. A javítóvizsgákat követően, a tanévnyitó ünnepség előtti napon, augusztus 31-én pótbeiratások lesznek. forintba kerülő ablakcsere. (Húsz új ablakkeret á. 17 000 forinttal, plusz a Kecskemétről Simontor- nyára szállítás fuvardíja, és az ablakok szétverésének, és az új beépítésének költsége.) Persze, a problémát megoldhatták volna lényegesen kevesebb költséggel is: néhány betonkeretes ablakfiókba, ahol a szellőzés érdekében a dolgozók már kitörték az üveget, egy-egy ablakventillátort kellett volna csupán felszerelni. Még olcsóbb lett volna, ha nyáron a nagy melegben a betonkeretes ablak üvegezését teljesen kitörik és ősszel az egész műhelyt újból üvegezik... És mondani sem kell, hogy a most beépítésre kerülő ablak nem lesz hosszú életű: a műhelyben olyan gőzök, gázok ter- jengenek, amelyek a vaskeretes ablakokat két-három év alatt valósággal felfalják. Ezt alátámasztja egyébként az a sok-sok évtizedes tapasztalat a növényi cseres műhelyben, amelyről minden tímár,* segédmunkás tud: ugyanis a kádakról és meghajtószerkezetekről zsilettpenge vastagságú oxidréteget lehet minden évben eltávolítani. A tizenhétezer forintos ablakokért tehát kidobtak potom félmillió forintot. Ritkán találkozni a pénzkidobás ilyen módszeré_ Augusztus utolsó hetében véget ér a pedagógusok nyári vakációja is. A nevelőtestületek kollektíváinak tagjai egy héttel tanévkezdés előtt hozzálátnak az oktatási előkészületekhez. Az igazgatók döntése alapján a következő napokban megtartják a tanév-előkészítő értekezleteket, amelyeken a pedagógusok megtárgyalják a tanulók túlterhelésének, enyhítését célzó irányelveket. A szeptember 1-i tanévnyitó ünnepre pékét követően, 2-án lesz az első tanítási’ nap. Az altalános iskolák első osztályos növendékei a tanévkezdést követő heteket jórészt azzal töltik majd, hogy megismerkednek az iskolai élettel, a magatartásbeli követelményekkel. A „második lépcsőben”, szeptember első felében benépesülnek a főiskolák, az egyetemek is. Az új tanév nappali tagozatain mintegy 14 500 első éves kezdi meg tanulmányait. Az egyes karok felvételi bizottságai döntöttek arról, hányán és kik kezdhetik meg tanulmányaikat az 1972/73-as tanév elején, továbbá, hogy kik nyernek előfelvételi az 1973/74-es tanévre. A műszaki egyetemek nappali tagozataira például 4907-en adták be pályázatukat : összesen 2085 diákot vehetnek fel. Az orvostudományi egyetemekre együttvéve 3710-en felvételiztek, 1240 lesz az első évfolyam végleges létszáma. Többszörös volt a túljelentkezés a tudományegyetemek különböző fakultásaira: a nappali tagozatokon együttvéve 7408-an adtak számot tudásukról a felvételi bizottságok előtt, közülük az idén 2165-en lehetnek majd első évesek. Két héttel ezelőtt megkezdték az egyetemi,^.főiskolai fellebbezések elbírálását az ország felsőoktatási intézményeiben, illetve a felügyeletet gyakorló minisztériumokban. Az egyetemi, főiskolai fellebbezések elbírálásával kapcsolatban a Művelődésügyi Minisztérium illetékesei felhívják a figyelmet arra, hogy a fellebbezési keretszám az idén is 6 százalék, ami azt jelenti, hogy az adott felsőoktatási intézménybe fölvehető első évesek számának 6 százalékát még nem töltötték be; ezeknek a helyeknek a sorsa az augusztus végi minisztériumi döntésektől függ. (MTI) Mindennapos eset: az esztergályos, vagy a lakatos reggel 6-kor munkába kezd és aztán másfél órát szaladgál szerszámért, anyagért, TMK- ért, rajzokért, miegyébért. Aztán egy idő múlva ráun a dologra és felteszi magában a jogos kérdést: „miért jövök én a gyárba és miért kapom a fizetést? Azért, hogy 8 órán át a gép mellett dolgozzam, vagy azért, hogy ebből a 8 órából jó esetben másfél-két órát olyasmivel töltsék, ami mások feladata, amiért mások kapják a fizetést?” Az esztergályos nemcsak kérdez, válaszol is önmagának, s ezt a választ aligha kell idézni. Megkocká?tatnám: az esztergályost nehéz lenne minden további nélkül elmarasztalni, még akkor is, ha egy idő után a műszak felét ellógja anyag, alkatrész, rajz stb. utáni futkosás ürügyén. Néha talán még megszólal a lelkiismerete, ám dörzsöltebb kollégái gyorsan megnyugtatják: „ne törd magad, imitáld a munkát, mások is ezt teszik, különben nem állnánk nap, mint nap jó néhány órát...” Aztán előfordul, hogy egy ilyen csoportban megjelenik a munkapszichológus, aki arra kíváncsi, hogy milyen a munkahelyi légkör? Az emberek elmondják; keresetlen egyszerűséggel, nem éppen a tudományos szakszótárba illő szavakkal. A pszichológus roppant értelmes tanulmányt ír a vállalat vezetői számára, s mivel ezek -a vezetők ősidők óta „ismerik a problémát”, a dolgozat odakerül a többi mellé, valamelyik fiókba, s minden marad a régiben. Lehet, hogy borúlátó a kép, ám a lényegen mit sem változtat. Találkoztam már neves nagyüzem speciálisan képzett szakmunkásával, aki csak azért hagyta ott a munkahelyét, s állt be egy ablakszigetelő kisiparoshoz alkalmazottnak, mert nem bírta, hogy éveken át úgy játszottak vele, mint macska az egérrel. Felszerszá- mozták a hatalmas karusszelesztergát, majd két óra múlva átszerszámozták; elkezdették vele az egyik munkát, s mire a felénél tartott, jött az utasítás, hogy kezdjen másikhoz. így ment éveken át, s bár e kapkodást nem érezte meg a fizetésén, mégis megunta a dolgot. „Itt, a maszeknál legalább tudom azt, hogyha valamit elkezdek, azt be ÎS fejezem...” mondotta, s hinnem kellett ennek az ember* nek. Aki nem próbálta,’ nem^ tudja, hogy milyen idegőrlő, ha valaki láthatóan cél és értelem nélkül dolgozik, ha része egy olyan szervezetnek, amely sokszor maga sem tudja, hogy mit akar, amelyből hiányzik az átgondolt, világos koncepció. A jó munkahelyi légkör kritériumaként sok mindent szoktak felsorolni: a vezetők és beosztottak jó kapcsolatait, a látványosan beharangozott igazgatói fogadónapokat, a megfelelő szociális létesítményeket, a kellemes és célszerű munkahelyet, a színdinamika elvei szerint kipingált műhelyeket, s az ergonómia tudósai által megálmodott munkaeszközöket. Mindez fontos,’ egyik-másik pedig elengedhetetlen motívum. Jártam modern külföldi gyárakban, ahol mint a patika ragyogott minden, automatákból fröccsent a jeges üdítő, vagy a forró kávé, s még a munkások ruhája is speciális elvek szerint volt tervezve. De nemcsak a munkaruha ... a munka is. Nem túlhajtva, nem „látástól va- kulásig” módra, hanem tempó-1 san, folyamatosan, s ami a lényeg: az emberek többnyire tudták — mert megmagyarázták nekik — miért kell a le^ hető legjobban dolgozniuk.’ Nemcsak a bérért, vagy azért, hogy ne kerüljenek az utcára, hanem mert fontos részei egy nagy szervezetnek, s ha ők hibáznak, akkor társaik isszák meg annak a levét. Ha most konkrét példát idéznék, teszem azt egy nyugat-európai gyárból — mert bőven idézhetnék — akkor lehetne vitázni, ideológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, de lehet gondolkozni és lehet tanulni is. Elsősorban módszereket. S aztán gondolkodni kell azon,' hogy ezeket a módszereket hogyan állítjuk a saját céljaink szolgálatába. Persze a legegyszerűbb, a legkézenfekvőbb dolgokért nem kell külföldre — sem keletre, sem nyugatra — menni. Egyszerűen az alapigazságot kell tudomásul venni. A munkásember azért megy a gyárba, hogy dolgozzon, s aztán munkája után — és annak arányában — rendesen megkapja a fizetését. Egyszerű recept, amely egyúttal a jó munkahelyi légkör titka is. Minden más csak eszköz e cél eléréséhez. Nálunk azonban sok helyen még csak a célt látják és megfeledkeznek mindarról, ami annak eléréséhez vezet. Vértes Csaba ’ A kölesdi TÜZÉP-telep értesíti a közületi vásárlókat és magánvásárlókat, hogy a TÜZÉP-telepen korlátlan mennyiségben kapható kisméretű tégla, B 30-as blokktégla, különböző méretű betongerendák, 20—60 cm-es betonátereszek, bitumen, tetőfedő cserép, mozaik-cementlap, különböző méretű ajtók, ablakok, mindenféle méretű ablakredőny. (423) Este, egy hőközpontban — Valamikor fűtőnek neveztek volna.„ — Most? ■ — Mióta ez megvan, hőközpontkeze- lőnek. Változnak az idők. A nyitott ajtó előtt, a járdán férfiak, nők sietnek a mozi felé, jó a műsor, érdemes sietni. Kovács Béla hetven évével birkózva teljesít szolgálatot, alig pár méterre tőlük. O látja a moziba igyekvőket, de azok nem fordulnak feléje. Könnyebb a sötétből a fénybe, mint fényből a sötétbe látni. — Kiismeri itt magát? — Ki. Látja, az ott a kapcsolószekrény. Ha indítani kell, csak megnyomom a gombot. Olyan ez a helyiség a Babits Mihály megyei művelődési központ alatt, a bőrdíszmű felőli oldalon, mint egy betonbunker. Az öreg meg is jegyzi: „ ____ — A. háborúban láttam ilyeneket. Csövek futnak párhuzamosan a falak mentén, számolni éppen elég lenne. Csend van, csak az egyik vasajtó felől hallatszik tompa moraj. — A gépek, — mutat arrafelé Kovács Béla. Megy elöl, hátát meghajlítja, alacsony az ajtó, szűk a lejárat. — Fogja a kalapját, mert leviszi a cug. Ez a szíve ennek a háznak. Hatalmas fémdobok, bennük ventillátorok pörögnek. A föld alatt vagyunk, mélyen. — Látja itt ezt? Ez a mozinézőtér elszívója, ez meg emitt a befúvó. Ha jön a parancs, hogy nagy a meleg, beindítom az elszívótj az kihúzza a fülledt levegőt, és ráindítok a befúvóval is, mert az meg a frisset viszi. Ez itt a színházé, a kisteremé, szóval áz egész házé. — A fűtés? — Most nincs. Majd télen. A Beloiannisz utcai höközpontból jön ide a forró víz, aztán itt meg egy nagy boyler van, abban a szekunder víz. A Beloiannisz utcai víz felmelegíti, s ez megy fel a radiátorokba. így jut házhoz a meleg, — mondja s kezével végigsimít ütött-kopott munkáskabátján. — Szakmája? — Nem. Asztalos voltam. De, hogy nyugdíjba mentem, gondoltam, kell a pénz az öregembernek is. így kerültem ide. De ezen kívül van ám még több Hőközpontom. A százhatvan lakásosé, a KPM-é, a Korzóé, a B/l-es meg a B/5-ös panelé. Szóval, van elég. Ilyenkor nyáron csak hetente kétszer- háromszor járom végig őket. Nézem a víz hőfokát, a berendezést, hogy nincs-e valami hiba... — Ha van? — Intézkedek, jelentem a vállalatomnak. A Városgazdálkodási Vállalatnál dolgozom. — Otthon mivel fűt? — Szénnel. Jobban szeretem én azt. A betonfalon színes magazinok, divatlapok, — nők. Színes fegyvertár az egyhangúság elűzésére. Az öreg nevet s kikísér az ajtóig. Túl a bőrdíszmű gépei zakatolnak, látni lehet a nők színes blúzait. Itt a hőközpontban meg lassan felbúg a ventillátor. Ügy látszik, meleg van a moziban. — vj — I Egy ablak tizenhétezer forint — kidobtak rajta félmilliót
