Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-22 / 197. szám
9 I Hétfőn délelőtt épp olyan mozgalmas volt a szekszárdi kiállítás területe, mint az előző két héten keresztül. Csak éppen nem a látogatóközönség tette mozgalmassá, hanem a jövő-menő járművek, a gépeket vontató traktorok és a bontást végző munkások. Vasárnap este bezárta kapuit Baranya, Somogy, fejér és Tolna megye élelmiszergazdasági kiállítása. Bár a naphosszat hulló eső elrontotta az utolsó napot, ha kevesebben is, de érkeztek látogatók, szemlélődtek a pavilonokban, és végigkóstolták a vendéglátó vállalatok „áruit”. Másfél héten keresztül ünnepi külsőbe öltözötten pptn- pázott a város, Verőfényes arculatát mutatva az ország különböző vidékeiről idelátogatóknak és a Televízió jóvoltából az egész országnak. Hétfőn reggel az ünnepnapokra csak a kirakatokban a rendezvényeket hirdető plakátok, meg az auguszusban novemberi széltől lobogtatott zászlók emlékeztettek. A város ismét visszazökkent az egyszerű, dolgos hétköznapokba. Azt tartja a közmondás: „Minden jó, ha a vége jó”. A szekszárdi kiállítás végét alaposan elrontotta az idő, ámde ezúttal mégsem érvényesült a közmondás. Az általános megállapítás egyértelműen sikerről szól. Ha esetleg valahol volt is zökkenő, gond, akkor is azt kell megállapítani, hogy a kiállítás minden rendezője, résztvevője elismerésre méltó munkát végzett. Térjünk csak vissza a múlt év elejére, amikor megszületett a határozat, hogy a magyar mezőgazdaság eredményeiről az ötévenként ismétlődő országos kiállítások között kisebb országrészek mutassák be gazdálkodásuk újabb eredményeit. Zalától Borsodig, Nógrádtól Baranyáig mindé- nütt sok újat produkált a mezőgazdaság, mindenütt tudnak felmutatni országra szóló eredményeket, számunkra mégis az volt az első elismerés, hogy Szekszárdnak adták az első területi — négy megve mező- gazdaságát reprezentáló — kiállítás rendezésének jogát. A négy megye azért léohetett elsőként az ország nyilvánossága elé, mert termelési színvonala magasabb az országos átlagnál. A búza országos vetésterületéből 22,4 százalékban részesül a négy megye, a kukoricáénak 25,7, a napraforgóénak 2*7,2 százalékán termel, áz értékesítésnek viszont búzából 27.5 százalékát. kukoricából és napraforgóból több. mint negyven százalékát adja. Figyelemre méltó volt a részvevők száma; csaknem 250 kiállító, köztük önállóan 127 mezőgazdasági üzem, intézmény, vállalat. Kiállítóként szerepelt a martonvásári, az ireg- szemcsei, a keszthelyi, a kecskeméti, a szegedi kutatóintézet, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár, a Vörös Csillag Traktorgyár. 37 gazdaság mutatta be kertészeti, gyümölcstermesztési eredményeit, 64 gazdaság állattenyésztését, negyvenhárom az élelmiszer-termelést. A kiállítók többsége több terményével, termékével is szerepelt, így a növénytermesztést 214, a kertészetet 89 kiállító mutatta be. Mindezen túl az erdő- és vad- gazdálkodás, a fafeldolgozás, a halászat, a kisállattenyésztés is méltó helyet kapott. A kiállított termékek minősége, termeléstechnikájának színvonala elérte, sőt soké felülmúlta a legutóbbi országos kiállítás szintjét. Elég, ha a Szekszárdi Állami Gazdaság, a Bajai Állami Gazdaság kukoricatermesztő gépsorára utalunk — amelyekről dr. Soós Gábor állapította meg, hogy világszínvonalat képviselnek —, a mezőgazdasági gépgyárak legújabb gépeire, a kutató- intézetek már - köztermeáztésllítas után ben lévő új zöldségfajtáira. A színvonalat fémjelzi a kiadott díjak nagy száma is: száznál több különdíj, száz arany-, 159 ezüst- és 180 bronzérem. A kiállítás módot adott arra is, hogy Szekszárd adjon helyet olyan, az egész ország mezŐga2daságát érintő kérdések megvitatására, mint a szarvasmarha-tenyésztés, a Zöldségtermesztés, a cukorrépatermesztés, amely szakemberek százait hozta ide az ország különböző vidékeiről. De sok Százan vettek részt az olyan, több napon keresztül ismétlődő bemutatókon, mint a szekszárdi szőlővidék rekonstrukciója, a korszerű szőlőművelés, a bonyhádi szafvasmarhatenyésztés bemutatója Majo- son, Bonyhádon, Aparhanton, a korszerű szarvasmarhatartásról, -tenyésztésről Alsótengelicen, a zöldségtermesztésről Mözsön, Tolnán, Bogyiszlón, a szántóföldi komplexbrigádok szervezéséről Bátaszéken, az élelmiszeriparról Pakson. De a kiállítás több tízezer egyszerű érdeklődője között szép számmal fordultak meg külföldiek; kiilönautóbuszokkal sokan jöttek Jugoszláviából, nyugatnémet, angol, francia átutazó turisták, és még az egyik szovjet katonai alakulat tisztjeinek népes csoportja is. Külön kell Szólni à kiállítás megyei napjairól Is, amelyek kivétel nélkül, nagyszámú érdeklődőt vonzottak. A megyei napok módot adtak arra, hogy közelebbről megismerjék Baranya. Fejér, Somogy, Tolría életét, népi művészetét. A szomszédos megyékből sokan elsősorban a kulturális bemutatók kedvéért jöttek, de miután először jártak Szekszár- don, nem mulasztották el, hogy körülnézzenek a városban, összehasonlítva saját városukkal, saját vidékükkel. Egyik kiállító, a Somogy megyéi ságvári termelőszövetkezet elnöke valósággal lelkendezett, hogy a kiállításnak milyen csodálatos hátteret ad a város felett végighúzódó szőlőhegy, a dombok tövében felnövő új házsorok. Ahol ennyi ember megfordul, ott külön gondot jelent az ellátás, hiszen egy-egy ilyen alkalom, mint a kiállítás, egy kicsit népünnepélynek is számít. Nos, a vendéglátásról gondoskodott a négy megye vendéglátó ipara, olyan színvonalon, amely felülmúlta az országos kiállításokét is. Napokon keresztül negyven fok közelében járt a hőmérő higanyszála, mégis minden pavilonban állandóan hideg bort, Sört, tejet, üdítő italt árusítottak. Szombaton délben a rendező irodában Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője okleveleket adott át valamennyi vendéglátó egység képviselőjének. Munkájukról a legteljesebb elismeréssel nyilatkozott, bár a felkészülést nagyon sok körülmény hátráltatta. Az Utasellátónak például csupán egy nap állt rendelkezésre a berendezkedéshez. mégis időre elkészültek. A fővárosi kiállításokhoz képest sokkal mostohább körülmények között dolgoztak, mégis kifogás nélkül. A kiállítás kilenc napja alatt sem a kereskedelmi felügyelőség, sem a sokak által túl szigorúnak tartott KÖJÁL nem talált kifogásolnivalót. Nehéz szavakban kifejezni, mennyi energiát fektetett a kiállítás rendezősége az előkészítés, a lebonyolítás munkájába., A városnak és az érdekelt megyei vezetésnek nem volt még megfelelő gyakorlata ilyen méretű kiállítás rendezésében. Fokozta a gondokat, hogy teljesen üres területen kellett felépíteni, amely hiányában volt mindenféle közművesítésnek. ráadásul a hosz- szú esőzés némelyekben már kétséget keltett: és úgy vélekedtek; célszerűbb lenne talán elhalasztani. Mos, az eredmény azokat igazolta, akik vállalták a nehézségeket. Mint látványosság, emlékezetes volt, eredményei után is az marad, de volt még egy másik nagy eredménye, amelyet ugyan nem lehetett díjjal, oklevéllel honorálni. Az, hogy közelebb hozta a négy megye egész lakosságát, benne a mezőgazdasággal kapcsolatos szerveit, módot adott olyan tapasztalatok cseréjére, amelyek révén további, újabb eredméBorús, ősziesre fordult idővel ért véget a szekszárdi mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállítás* Eseményeiről naponta hírt adtunk lapunkban. Lassan a korábbi hitet- lenkedők is magukhoz tértek a meglepetéstől, egy ilyen, hagyományokkal nem rendelkező, kis városban igenis lehet szép és eredményes kiállítást rendezni. Az e célra kijelölt területből nem lett csónakázótó, sőt mire reggelenként a kapuk megnyíltak, minden esetben frissen gereblyézett utak fogadták a látogatókat. Aki korábban ismerte már ezt a területet, régi, gyomos, hepehupás mivoltában, abban joggal ébredt a kérdés: — mi lesz a kiállítás területének sorsa, ha majd elvontatják a gépeket, lebontják a pavilonokat? Éppen ezeken a hasábokon vetettük fel egy esetleges park létesítésének gondolatát. ötletből még nem bizonyos azonban, hogy tett is lesz, sőt az sem bizonyos, hogy maga az ötlet jó. Éppen ezért fordultühk tegnap „hétfői” kérdésünkkel Szabópál Antalhoz, a megyei tanács elny eket produkálhat Dél-Du+ nántúl élelmiszergazdasága. Ez a kiállítás tulajdonképpen az egész ország mezőgazdaságát érintő kísérlet volt. Most, amikor olyan esőben bontják, mint amilyenben felépítették, elmondhatjuk; ez a kiállítás, ez a kísérlet eredményes volt, elismerés illeti minden részvevőjét, rendezőjét. Nekünk, Tolna megyeieknek pedig külön öröm, hogy először Szekszárdra esett a választás, megyénk székhelye újabb oldaláról mutatkozhatott be az egész ország előtt. BOGNÁR ISTVÁN nőkéhez, aki a következőkben foglalta össze a helyzetet: — Az ötlet nem rossz, a megvalósítás azonban nem ilyen egyszerű, hanem sokkal összetettebb. Országos érvényű rendelkezés van arra. hogy a szanálások mértékét csökkenteni kell és az új építkezéseket Inkább „szabad” területeken végezni. Sokoldalú vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy végérvényesen el- dönthessük, mi gazdaságosabb fejlődő városunk részére, ezt a területet szabadon hagyni, parkosítani, vagy beépíteni. Tény, hogy itt az altalaj laza, de a döntésben nemcsak ez, sok más szempont is közrejátszhat. amelyekkel az építési osztály szakemberei már foglalkoznak. Egyúttal azzal is foglalkoznak azonban, hogy a valóban parkszegény megyeszékhelyen milyen terület kínálkozik nagyobb zöldfelület kialakítására. A mezőgazdasági kiállítás területének sorsával kapcsolatban végleges döntésre majd csak az Összes adatok birtokában és azok mérlegelése után kerülhet sor. (ordas) Hétfői kérdésünk : Mi lesz a mezőgazdasági kiállítás területén? A Kapos Kurdnál. •, Gruber Ferenc gátőr a következőket jegyezte fel a szolgálati naplóba, a kurdi gátőr- ház irodájában: , ■ „1972. Vili. 18. Tereprendezés a kurdi őrháznál. 1972. Vili. 19. Gaztakarítás a Kapos csatorna 43^-200 szelvényénél. 1972. Vili. 20. Munkaszüneti nap. 1972. VIII. 20. Jelentem, az esőzések folytán a Kapos csatorna vízszintje megemelkedett, a vízállás: nyolc órakor: 296 cm kilenc órakor: 319 cm tíz órakor: 336 cm tizenegy órakor: 345 cm tizenkét órákor: 354 cm tizenhárom órakor: 362 cm tizennégy órakor: 364 cm tizenhat órakor: 370 cm tizennyolc órakor: 370 cm húsz órakor: 370 cm 1972. Vili. 21. A víz éjszaka 386 centiméterre emelkedett. Az emelkedés folytán a Lázi-árok jobb partján, töltéskiépítés hiányának folytán a víz mintegy 50 kh-t elöntött, ebből 25 kh kukorica, a többi rét. Reggel 4.30-kor az elárasztott terület vízszintje elérte a Kapos szintjét. Vízállás 06- kor: 386 centiméter Hétfőn reggel hiába keressük Gruber Ferencet az új gátőrházban, valahol a Kapos töltésén van. A felesége az egyedüli informátor, a helyzetről azonban ő nem sokat tud mondani, hisz reggel elmentek az emberek — és ebben az új gátőrházban nincs telefon. A posta késett a felszereléssel, így avián, ha baj, ha jelentenivaló van, loholni kell Grubernek vagy a tanácshoz, vagy a postára ... A gátőrház alagsorában, egy üres szobában két ember cigarettázik. — Most jöttünk Csibrákról, Végig a töltésen. A Halálosi- árok kiöntött. — Rezignáltan mondja Fischer József. Fáradtak, kora reggel óta Erb Györggyel tiporták a sarat... — Nagyon féltem az éjszaka, mert tudja, ha az ember másodmagával megy a gátra, akkor nincs baj, de a férjem egyedül volt a vízen egész éjszaka — Gruberné a kapuig kísér. — „Valahol a csurgói híd körül vannak, úgy hallottam, oda mentek.” A Csurgó-pusztai bejárónál egy tehergépkocsi várakozik. A sofőr volánra hajolva bóbiskol. A hídnál, lehet tán nyolcszáz méterre, emberek mozognak. Gumicsizmát kell húzni. A sár így is lábszárközépig ér. A Dutra hörögve vonszol egy pótkocsit, szemben az állami gazdaság terepjárója, mondhatom kétéltűnek is, úszik a sárban. Talán tízen ügyeskednek a hídfeljárónál. Zsákokba földet töltenek, a feljáró alatti átereszt rekesztik el. A híd alatt zuhog a víz. — Körülbelül százhúsz centis esése van, a szakadás öt méter széles, hogy milyen mély, azt nem tudom, — kapom a szakszerű magyarázatot Grubertól . . . Állunk a tavaly elkészült vasbeton hídon, nézzük a zuhogó vizet. A sárga ié habzik a réten, lassan, szinte szemlátomást önti el a vil- lanypásztoros területre osztott legelőt. — Ifjú Hetesi István háromnegyed hétkor vette észre, hogy átszakadt a gát. — Kovács Vilmos, a kurdi tsz növénytermesztési brigád vezető je mondja ezt. öt a tsz küldte. Én újságolom, hogy a vasúton túl, a Lázi-árok is kiöntött. — Megvert bennünket az isten, — úgy hajol a korlátra, azt hiszem, beleesik. Nagyot köp az alattunk kavargó sárga lébe. Lampék Ferenc műszáki technikus egy brigáddal, terepjáróval — a gépkocsivezető az aszfaltútok állt még, nem volt bátorsága a csúszós útra hajtani —, néhány gerendával érkezik. A tsz adta a vontatót, hátha szükség lesz rá. Ledobálják a szerszámot, gerendát, a traktor elmegy a pusztára, csak ott tud megfordulni.' A töltésszakadás alsó felén, tőlünk legalább hétméteres távolságra négy kubikos ázik. Zsákot húztak fejükre, de csavarni lehetne rajtuk a kék munkásruhát. Száraz zsákot hajítanak át nekik, három közül egy átrepül, kettő a vízbe esik. — Menjenek, — kiált nekik a brigádvezető. Azok ott négyen, túl a habzó vízen hónaljuk alá csapják a zsákot, könnyebben tudnak majd így menni — mert már bekerítette őket a víz. Egészen a falu alá kell menniük, hogy a víz fogságából ki tudjanak törni. Alig mennek ötven lépést, utánuk kiáltanak. Nevetve jönnek vissza. — Mégis áthúzzuk? — a kérdés a brigádvezetőnek szól, mert az előbb azt tervezték, hogy gerendákkal zárják le a szakadást, s azokat kell majd áthúzniok. A brigádvezető most hallgat, a technikussal tanácskozik. A döntés: menjenek vissza, siessenek, a víz nehogy elzárja útjukat. A szakadást nem zárják el, a rétben nem tud sok kárt tenni a víz. Az iszap talán jót is tesz neki. Csak az utat kell magasítani, legalább 40 méter hosszan, fél méter magassággal, hogy az állami gazdaság földjére ne tudjon a víz átszaladni. Ez az olcsóbb védekezés. Ha szádpal- lóznak, tízezrekben lehet a kárt mérni. Az emberek a zsákok megtöltéséhez fognak. A víz lassan szélesíti a szakadást, bömbölve zúdul a rétre. Lejjebb, vagy egy kilométerre is. csillog már a legelő. A tsz szivattyúháza is víz alá került. * A Koppány Tamásinál közepes vízállású. A zuhogó esőben az emberek úgy jönnek- mennek, mint máskor. Nem tudják, hogy tőlük alig 20 kilométernyire bőrig ázott emberek birkóznak az árral. * Pincehelynél a gátőrházban csend fogad. A bejáróban itt is egy bódés teherautó áll. a sofőr itt is alszik. Az embereket Belecskára vezényelték. A Bogaras-patak kiöntött. Több mint húszán kínlódnak a vízzel, sárral. Hagy iák. hadd folyjon a víz, mert kárt nem tesz, legelőre folvik. Az elöntött terület legalább 150 hold. * A Kanos és Koppány találkozásénál talán 20 centi vízémel- kedést hírna még el a töltés. A. Szárazdi-árok kilépett medréből. * Délelőtt 11 órakor Tolnané- mediben kanhm a hírt. Dombóvárnál a Kapós öt óra alatt harminc centit apadt. A gát reggel 7 órakor szakadt ki Csurgó-pusztánál. A Sió és Kapos találkozásánál a sárga áradat lassan keveredik a Balaton zöldesszürke vizével. El kellene zárni a siófoki zsilipet. PÁLKOVÁCS JENŐ
