Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-17 / 193. szám

Várkonyi Nándor: A MANDALA-JELKÉP Mennyei birodalmak, városok, épületek 4. SZENTHEGYEK A kozmikus-paradicsomi, az­az mandala-jelképek közt bi­zonyára igen régi, mert világ­szerte elterjedt, népközi tisz­telet tárgya a Szenthegy, Világ­hegy, Istenhegy, Éghegy, ős­atyák hegye, Világ köldöke. Egyszerű, de szintétikus elkép­zelés: a Földön áll és az Égbe nyúlik fel, tehát a Mindenség, a Kozmosz képmása. Rajta székelnek az istenek, rajta született, s élt boldogan az emberiség, rajta laknak az üd­vözöltek. Jelképezi az erede­tet: a teremtést, és formázza az eredményt: a létrejött vi­lágot. Néha magába foglalja a hét felső és a hét alsó szfé­rát, a Zenitet és Nadirt, a Mennyet és a Poklot. Gyakran elrendezi a négy világtájat a rajta eredő négy folyóvíz ál­tal. A legtöbbször földrajzilag lokalizált, valóságos hegy, oly­kor csak szimbolikus értelmű, s valamely hegységhez, tájhoz kötött, de megesik, hogy egy nép többet is tisztel, valósá­gosat és mitikus, jelképes je­lentésűt. Máskor fa nő a tete­jén: Világfa, s ez kozmikus értelmű, minthogy gyökere a Földbe mélyed, koronája az Égbe ér; vagy pedig Életfa mely a boldogság, a tudás gyü­mölcsét érleli. Vár is állhat a csúcsán, nemes anyagból épült, vagy madárlábon (a magyar mesében kacsalábon), azaz vi­lágtengelyen forog, „ JVLegltq^e-. ütését akadályok, veszedel­mek nehezítik, kapuját sár­kány őrzi. Előfopdwl^üflgy^ne- ; ve sincs, csak általában jel­zik: Magas hegy, a Legmaga­sabb hegy, Szent hegy, Isten hegye, vagy a Világ köldöke. Néha összeolvad a vízözön- hagyománnyal, s a bárka ki­kötőhelye lesz. Rituális célok­ra alkalmilag választanak ki egy-egy hegyet, vagy dombot hordanak össze. Síkon lakó nép mesterségesen pótolja, he­gyet rak, hegytemplomot, pi­ramist emel, tornyot épít. (Egyiptomban gúlát, Mezopo­támiában zikkuratot, Indiában sikarát, kailászt, vimánát, Kí­nában pagodát, Amerikában teokallit.) De a mandala- eszme hatása az építészetre igen nagy, szinte vezető sza­bállyá válik, Keleten máig él, Európában a gótikával zárul. Úgyszólván minden népnek van szenthegye, néha több is. Ilyenek a kínai Tien-san, Ku- en-lun, Szúrni (szimbolikus); Tibet: Könlu (azaz Kuen-lun), Kailász; Japán: Fuzsijama; türk-tatár: Altai, Kinsan, Kao; kalmük: Altai-Arszlan: szogd: Ektag; kamcsadál: Kutka­hegye ; lapp : Paasszevare (szimbolikus); vogul: Szent Uralbérc; magyar: Havas, Ég- magas, Üveghegy (szimbóli- kusi, országdomb (rituális); indus: Meru, vagy Szumeru (szimbolikus), Govardhana (szimbolikus), Kailász, Parváti, Pamir; iráni-perzsa: Hara, Al- bordzs, Albursz, Demavend, Ararát; zsidó: (bibliai): Szent­hegy, Istenhegye Édenben; arab: Kaf (szimbolikus, vagy talán a Kaukázus eredetileg) ; Dolgozókat felvesz A Lőrinci Fonó felvételt hirdet 15 éven felüli lányok részére! A betanulási idő 1 hónap. Kereset: 1700—2100 Ft a betanu­lás után. Vidéki lányok részé­re szállást biztosítunk. Cím: PIV. Lőrinci Gyár Budapest, XVIII. Gyömrői út 85—91. U7) germán : Asgard (Asengarten, szimbolikus); litván: Magas hegy; görög: Atlasz, Olüm­posz; aszték: Tlalok hegye, (szimbolikus) teokalli (rituá­lis). Ma is „élő” szenthegy, tö­kéletes minta a „világ leg­szebb hegye”, „az istenek tró­nusa”: a transzhimalájai Kai­lász; szakadatlan és buzgó kultuszok tárgya, kegyes za­rándoklatok célja. Tiltott te­rületen fekszik, idegen hitű­nek, s főként európainak nem szabad megközelítenie, de August Gansser, a fiatal sváj­ci geológus szerét ejtette, hogy indiai zarándok álruhájában, tibeti kísérővel körüljárta, (1936-ban), s így hiteles le­írásunk van róla. (Amold Heim und August Gansser: Thron der Götter. 1938.) — A szenthegyek száma végtelen, csak néhány bemutatására szo­rítkozhatok. MERU Nevezetes a hindu szent­hegy: Meru (Szumeru). Le­írását megtaláljuk a Maháb- háratában, az Agni, Brahmá, Vaju, Bhagavata, Padma, Lin- ga, Vamana, Matszja és Visnu Puránában. Ez utóbbit ismer­tetem, mert egész világleírást nyújt, itt persze be kell érnem legfőbb részei idézésével. Maitreja, a tanítvány szól: „Elbeszélted nekem, Brahmán, Szvájambhuvá teremtését; most hallani kívánom tőled a Föld leírását, megtudni, mek­kora a száma óceánjainak és szigeteinek, országainak és hegységeinek, erdeinek, is­merni vágyom folyóit, kiterje­dését, természetét és alakját". Parászara, a mester feleli: „Elmondom tehát neked, Ma­itreja, mindazt, ami a Földet illeti, röviden, mert egy év­század sem volna elegendő, hogy részletesen leírjam". „A hét nagy sziget-földrész [dvipa] neve: Dzsambu, Plak- sa, Szalmali, Kusza, Krauncsa, Szaka és Puskára. Hét nagy tenger veszi körül: a Sósten­ger [Havana], a Cukornád- nedv-tenger [Iksii], a Borten­ger [Szura], a Vájt enger [Szarpi/, az Aludtcj-tcnger ipadhil). a Tejtenger [Dughda] és az Édesvízit tenger [Dzsala], ,A tengerek anyag jelképesen értendő’. „A Dzsambu dvipa a külön­böző tengerek középpontjában fekszik, és a földrész közepén emelkedik az aranyhegység, neve Meru. Magassága nyolc­vannégyezer jozana, mélysége a Föld felszíne alatt tizenhat- ezer jozana, csúcsának átmé­rője harminckétezer jozana, a talpáé tizenhatezer jozana, minélfogva ez a hegység olyan, mint a földi lótusz kelyhe. (Fölfelé szélesedik: a Mindenség mintája.] (Folytatjuk.) B ffm-. f _ JOUW Micro «.».«B«™ Mini irt iÿ • IHXti N «I« «à*:» HI1M» 15 évvel ezelőtt? Tizenöt évvel ezelőtt a ta­mási, a gyönki és a dombóvá­ri járásból, mintegy 170 mező- gazdasági szakember, tsz-elnök és egyéni paraszt látogatott el az Iregszemcsei Kísérleti Gaz­daságba. E látogatásról számol be a tudósító a 17-1 szám első oldalán. A látogatóknak meg­mutatták a kukoricával, szó­jával és a napraforgóval foly­tatott kísérleteket és eközben elmondták: milyen eredménye­ket értek el. Kiss Béla az egyik szójatáblánál elmondotta: a szója nem igényes növény és különösen hasznos takarmány a szarvasmarháknak. Várga András, a dombóvári Vörös Sugár Tsz elnöke ott a szója- tábla szélén kijelentette: szö­vetkezetüknek az a terve, hogy fő üzemágként a szarvas­marha-tenyésztést fejlesztik és a legközelebbi jövőben — ha magot kapnak — termelnek kukoricával szóját silónak, mert ez nagyon jó takarmány és olcsó. Rajta kívül még so­kan elmondták: ők is termel­nek szóját, ha kapnak vető­magot. Az iregi kukorica és napraforgó is igen megtetszett a látogatóknak és nagy figye­lemmel hallgatták a 11 holdas komlótábla szélén Kaszás Győző magyarázatát: a komló­telepítés most négyéves és a vesződséget, fáradságot most honorálja — magyarázta. — Jó termést ígér, s mindjárt hozzátette, hogy Tolna mégyé- ben a termelőszövetkezetekben is érdemes volna komlóter­mesztéssel foglalkozni, mert a talajviszonyok erre megfelel­nek, s a komló jól jövedelmez. Tizenöt évvel ezelőtt új pasztőröző gépet vásárolt a Kölesdi Sajtüzem. A pasztőrö­ző gépet a Német Demokrati­kus Köztársaságból importál­ták. A régebbi gépen a tej­üzemben 2200 liter tejet tudtak pasztőrözni óránként, az új 5000 litert pasztőröz óránként. E lapszámban olvasható a zombaiak kezdeményezése. „Tiszta és takaros faluért” — jelszóval indította el a moz­galmat a község egészségügyi állandó bizottsága, amelynek munkáját harminc vöröske­resztes aktíva segíti. Elhatá­rozták, hogy a rendszeres el­lenőrzés mellett felvilágosító munkát is végeznek. „Havonta egyszer a község orvosa, dr. Ákos József az iskolákban, a szülői értekezletek alkalmával egészségügyi előadást tart a különféle fertőzések .elleni vé­dekezésről. A tisztaság és a tisztálkodás propagálására fel­használják a mozielőadásokat is. Havonta egyszer, a film­vetítés szünetében egészség- ügyi tízperc címen rövid tájé­koztatást adnak a fertőző be­tegségekről.” A lap hírül adja ebben a számban, hogy a színházlátoga­tó közönség nagy örömére a szekszárdi városi kultúrház az 1957—58-as színházi évadra bérletet bocsát ki. A bérlet havi négy színházi előadás megtekintésére jogosít. Fülöp János : FÜLEMÜLE Miska áll odalenn, a szája tátva, néz rám propán és bu­tán... Lassan fölemelem a ka­rom, mintha el akarnék száll­ni, látom, hogy elhiszi, akkor szamárfület mutatok neki és elkezdek laholni, de úgy, hogy hányát vágódok a hóban. Él­vezet esni. Sose hagyom abba, ha nem tér magához és nem szól fel: — Jó lesz, ha lejössz és in­dulunk. Hallod? Világosban kell átérni. Ismerem Miskát, ez soha meg nem kérdi, hogy kerül­tem ide, s már előre gondol. Leszállók a tetőről. — Atérni?! Csak int. A túlsó part felé, — A jégen akarsz átmenni,? — Egy napot takarítunk meg vele, ha nem kell a vá­rosig kerülni. A hídhoz. Nézegetem a Dunát, hó alatt van, nem látni semmit. Rá le­het írva a képemre, amit gon­dolok, megkérdi: — Félsz? — Na, ne hülyéskedj! — Mindig a nyomomba lépj. Ha engem elbír, téged is elbír. Ebben van valami. De azért nem bánnám, ha valaki hir­telen ránk kiabálna, hogy „áll­janak meg, a vesztükbe ro­hannak. vitéz urak!” Alig teszünk néhány lépést, kapaszkodni kell. — Ez mi itt? A gát? — Nem. — Hanem? — A jég, Ahogy a víz föl- tólja egymásra • a táblákat. Ez a Miska nem hiába itt született, itt élt a szigeten, ez itt ismer minden bokrot. Nem egyszer említetté, hogy át szoktak járni a jégen. Hogy ezen a szakaszon sok ágra szakad a folyam, zátonyos, könnyebben megáll rajta a jég, meg effélék. Lehet, lehet, nekem azért nem tetszik. Semmit sem lehet látni, vas­tagon áll a hó és Miska megy, megy, gondolom, szag után, mert semmi rendszer nincs abban, ahogy jobbra, vagy balra elkanyarodik. — Te! Honnan tudod, hogy merre kell menni? Nem felel, csak megy. — Hallod? Honnan...? Abban a pillanatban meg­csúszik, nagyot kell dobban­tania a másik lábával, s én megérzem, hogy megreszket alattam minden. Ha nem ije­dek meg annyira, elüvöltöm magam, de így hang se jön ki a torkomon, csak állok der­medtem ö meg föláll, lecsapkodja a havat a köpenyéről, s indul tovább. Menjen. De nélkülem. Én ugyan nem mozdulok. De — menjek vissza? Egye­dül? Hátranéz. S int, de a szeme szúrós. Csak-csak jobb lesz utána menni, ö mégis jobban tudja. De a pofámat befogom. A vil­lamoson is ki van ■ írva, hogy a vezetővel tilos szövegelni, pedig ott sínek vannak. Azért — mire átérünk — csuromvíz vagyok. Már a fák közt battyogunk, még mindig nem vagyok biztos a dolgom­ban: — Te, ez már a part? — Az. — Phü, de jó! — Ne állj meg, hideg lesz. ■“T' < r •. is ..jüi.u.i. Nem állok meg. Örülök, hogy szilárd a talaj alattam. Hanem — itt aztán van hó meg hó. Erre senki nem járt, se ember, se állat. Térdig gá­zolunk a szűz hóban. Miska a szokott módján, gépszerűen emelgeti a lábát, én meg a nyomában, az a baj, akkorá­kat lép, hogy nem tudok üte­met tartani, aprózni kell. Akárhol volt serdülő futó­verseny az otthonok közt, azt mind én nyertem, de amikor egyszer a balcsin nyaraltunk és tréfás vízifutás volt, az utolsó lettem. Ahová erő kell, ott én farok Vagyok. Gondo­lom. azért, mert kicsi vagyok és kicsi a tüdőm is, meg vé­konyabbak az izmaim. Sehol semmi élet errefelé, csak a fekete fák meg a hó. Mögöttünk a ronda nyomaink a szép fehér havon. Egyszer olvastam valamit, hogy ahol az ember megjelenik, belé- rondít a természetbe, nem hülyeség, pont igy van. — Direkt kár széttaposni ezt a szép szőnyeget, mi? — mon­dom Miskának. A háta se fe­lel, megy mint valami igásló. Jó volna megállni, rágyújta­ni, kifújni magunkat, de ez úgy beindult... Már benn le­hetünk a szigetben, dombokat látok, de csak úgy hullám­formán, ahogy egy bolha lát­hatja a redőnyt. Jó a bolhá­nak, állítólag negyven- vagy hányszorosára tudja elrúgni magát saját testhosszának... Vagy a Holdon, egy ugrással fönn az ember a kráter olda­lában, egyszer láttam egy trükkfilmet... ...lemaradtam, s ez a trak­tor csak megy. - -, — Miska! Hailod? Szívjunk el egy staubot! Meg se áll, úgy szól vissza: — Nem, — Miért? — Mindjárt sötét van. Az igaz. Alkonyodik. Ha el találunk tévedni... — Félsz, hogy eltévedsz? Érre mégint a hátával vá­laszol. Megadom magam, s megyek. Már legalább száz méter óta nem második lépésre veszek levegőt, hanem duplázom. Az én távom mindig a száz méter volt, nem a tízezer. A megyei serdülő-spartakiádon is azt mondta az a pesti ürge, aki a szövetségből volt lenn, hogy ha nem olyan nagyok a füleim, én nyerem a döntőt. Kár volt abbahagyni a sprintelést. Min­denről Tuba tehet, az a gané. Meg Szomolnok. Miért is he­lyeztek át oda!... Kárognak a varjak. Sivatagi film jut eszembe. Mennek a palik, hol egyik, hol másik bukik el, s lomhán szárnyalnak oda azok a ronda, kopasz nyakú madarak. Hor­gas csőr. horgas karmok, álla­ti rusnya népség, ha ezek be- léeresztik az ember húsába a... Hülye vagyok. De a fáradt­ságtól! Ez a tulok úgy megy előttem, mint a megszállott. Az agyában semmi más nem pislákol, csak az, hogy „haza”. Hát igen haza... Ez azért va­lami. Végtére én is azért va­gyok itt, hátha... Kuss. Még gondolatban sem lőjük le a dolgokat. Nem em­legetjük, kisfiam. Babonásak vagyunk. A kihirdetés előtt nagy mellényed volt. Véneken. Hogy te már tudod, hova kerülsz: Pestre. Kijött a gyufán, mond­tad, közben két hete nem is láttál gyufát. S erre Szomol- nokra küldtek, abba a kivégző- táborba. Tuba úrhoz. Micsoda érzék­kel szúrt ki már az első perc­ben! Elkezdett szórakozni a rovásomra. S kiabált, hogy ő már nagyobb legényeknek is letörte a szarvát! Meg hogy ő látja, kiben mi lakik! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents