Tolna Megyei Népújság, 1972. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-12 / 189. szám

Országos ügy. Ki látja hasznát ? in. Megbeszéltük tehát, hogy a magyar szarvasmarha-tenyész­tés csökkenő irányzatát meg kell fordítani. Ezt a célt szol­gálja a július végén nyilvános­ságra került kormányhatáro­zat. Ennek szellemében fej­lesztjük az állományt, külön szakosítjuk a gazdaságokat tej-, illetve hústermelésre. ' Cé­lunk, hogy fokozzuk a hazai tej- és tejtermék-fogyasztást, feleslegessé tegyük a vaj-im­portot, viszont több marha­húst értékesítsünk jó áron a nyugati piacokon. A kormány- határozat lehetővé teszi, hogy az eddig ráfizetéses, vagy csu­pán minimális haszonnal járó szarvasmarha-tenyésztés a jö­vőben legalább annyi hasznot hozzon, mint most a sertés. Az áremelés, illetve a külön­böző állami juttatások száz­millió forintokkal emelik a szarvasmarha-tenyésztő nagy gazdaságok, vagy kisemberek bevételeit. Kifizetődő lesz te­hát ezzel az üzemággal fog­lalkozni. De miből fizetjük ezeket a százmilliókat? A magyar népgazdaság mű­ködésének és fejlődésének ará­nyait törvényerejű ötéves ter­vek írják elő. Ezekben meg­tervezzük az életszínvonalat; tehát a lakossághoz jutó pénz- jövedelmeket és az ezek fede­zetéül szolgáló árualapokat is. A kormány úgy találta, hogy ha a szarvasmarha-tenyésztés fellendítéséhez szükséges -ösz- szeget túlnyomórészt az álla­mi költségvetésből fedeznék, akkor a mezőgazdasági üze­mek jövedelme meghaladná a tervezett színvonalat, tehát sok áttétellel bár, de a forint szilárdsága kerülne veszélybe. Ezért úgy döntötték, hogy a fedezet négyötöd részét a me­zőgazdaságnak saját erejéből kell kigazdálkodni,"csupán "az egyötöd részt — mintegy 500 millió forintot — adja a költ­ségvetés, az állam. A mérleg még így is a parasztság javá­ra billen, de nem egyértel­műen, és nem mindenütt. A juttatásokat tehát „ellen­tételezik”. Miből áll ez? Közismert, hogy az ipari árak évek óta lassan, de szí­vósan emelkednek, ez már maga is egyike az ellentételek­nek. Lesznek azonban konk­rétabb intézkedések is. A tée­szek által fizetett SZTK-járu- lékot például egységesen 10 százalékra emelik. A mesterséges termékenyí­tés és a törzskönyvezés a. jö­vőben nem lesz ingyenes, te­hát ez a gazdaságoknak ki­adást jelent. Az idén október elsejével hét százalékkal fel­emelik a - fehérjetakarmányok és 36 százalékkal a takarmány- tejpor árát. Tíz förifittal emel­kedik a' kistenyésztőknek jut­tatott tápok forgalmazási költ­sége is. Ezek olyan tételek, amelyek főleg az állattenyész­tésre vonatkoznak, tehát a megkapott többletbevételből valamit1 Vissza- kell adni. Mindenkit érint viszont az az intézkedés, hogy a .nagy­üzemek aranykorona alapján számított földádöját 15 száza­lékkal, « -a termelőszövetkeze­tek jövedelemadóját .27 száza­lékkal, à mezőgazdasági lakos­ság jövédelemádóját pedig 30 százalékkal emelik fel. Ezek lesznek . a nyomós tételek, amelyek a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztésére jutta­tott súlyos összegeket „ellen­tételezik’.’,.* j yr Nem szakemberek'' részére ez így kevéssé érthető. Pró­báljunk egyszerűbben beszél­ni. A kormányhatározat egyér­telműen előnyös lesz azoknak az úgynevezett „gyenge” tée- szeknek, amelyek adottságai a szarvasmarha-tenyésztésre egyébként alkalmasak. Ha ugyanis ezek komolyan, foglal­koznak a tenyésztés fellendí­tésével, akkor bevételeik lé­nyegesen növekednek. Viszont ők gyenge termőkéoességű földjeik után adót továbbra is keveset fizetnek, tehát :a ter- heknek kisebj} részét viselik. Nekik : tehát egyértelműen ér­demes fokozni a szarvasmar­ha-tenyésztést.. Előnyt jelent a kormányhatározat azoknak a gazdaságoknak is. amelyeknek üresen álló férőhelyeik van­nak. ök ugyanis minden újon­nan., beálUtotfe jjehénNTUtá» ■30 ezer- fortrít támogatást kannak. Könnyen és ügyesen hasz- * nálhayjj. ÿi^ehetùiéôeteet:' a kisember . is. A , falusi .portán ugyanis ótt áll az .istálló, ‘többnyire megvan minden szükséges felszérelés. Az idén, december' 31-íg .még jár az üszőbeállítás után a nyolcezer forint, aZútáh* pedig évenként •minden áíhért után áz 1500 'forint. A kisember is megkap­ja a felehnelt árakat: Viszont mivel nála a beruházás mini­mális, nyugodtan' számolhat az önköltségarányos 15 százalékos tiszta haszonnal. Ez nem ke­vés, különösen ha árra gon­dolunk, hogy a saját munká­jának bére még a 15 százalé­kon felül jelentkezik. . Nehezebb a ' helyzet a szarvasmarha-tenyésztéssel csak mellékesen foglalkozó üzemeknél', és, kedvező adottsá­gok között működő jó gazda­ságoknál. .Aki ugyanis kevés szarvasmarhát tart, az a Jut­tatásokból is kevéssé részesül. Viszont a jó, tehát sokat ter­melő gazdaságoknál, jó földe­ken a földadó és a jövedelem- adó emelése igen érzékeny té­tel lehet. Esetleg negatív irányba billentheti a mérleget. A nem paraszti, nem mező- gazdasági közvéleménynek a bejelentett intézkedések miatt tehát nincs oka felzúdulásra. Továbbra sem fenyeget az a veszély, hogy a parasztnak a „bőre alatt is pénz lesz”. A küszködő gazdaságok joggal várhatják, hogv most egy kis „különbözeti földjáradékot” át­csoportosít hozzájuk az ál­lam. A kisemberek, ha szeret­nek és akarnak tehénnel fog­lalkozni, most hasznát láthat­ják. A jó gazdaságoknak pedig nagyon alapos számvetést kell készíteni, hogy végül ők is a nyertesek oldalán maradhas­sanak. Az össz-cél, az országos ügy pedig, hogy mindenki, akinek valami köze is van hoz­zá az előre vezető utat keres­se, azon fáradozzék, hogy a kormányhatározatot megvaló­sítsuk, megoldjuk mezőgazda- sági termelésünk egyetlen iga­zán nagy problémáját. földeAki bêla Keserű aratás Mostanában valahogy megijedünk a nagy szavaktól. Nem véletlenül. Agyonkoptattuk őket, s éppen ezért ezek a szavak, szókapcsolatok megfakultak, s jelentéstartalmuk lassan-lassan elhomályosult. Pedig a mostani oratást nem lehet úgy jellemez­ni, hogy ne beszéljünk a dolgozók, tsz-tagok, tsz-vezetők hősies helytállásáról. Az aratási beszámolók mögött átvirrasztott éjszakák, gyötrő­dések, későre nyúló tanácskozások vannak. Nem egy termelő­szövetkezeti vezetőnek lett őszebb a haja idén. Sokszor úgy érzi az ember, hogy egyikük-másiküknak sírni támad kedve, ha sorolja az adatokat: hány hold aratnivaló van, s milyen a búza minő­sége. Volt közöttük olyan, aki dühében a tudományt szidta. Mi a csudának megy az ember' a Holdra? Minek? Nem inkább azon kéne lenni, hogy itt a Földön próbáljuk valamiképpen el­hárítani a pusztító természeti csapásokat? Hiába a panasz is. Kinek lehet itt egyáltalán panaszkodni. A gyulaji-termelőszövetkezet elnöke keserű humorral jegyezte meg: nem ledőlt a gabona, hanem lefeküdt, mégpedig hasra. A búza feje a földön, de lefelé néz a mi fejünk is. Úgy van ez, hogy az ember vagy sír, és önként elmegy az orvoshoz, vagy nevet és akkor mások szállítják oda. ötszáz hold gabona volt aratatlan hét közepén Gyulajon. Még belegondolni is borzalmas: mi minden ment veszendő­be idén. A mőcsényiek dédelgetett mákvetését elverte a jég. A főagronómusból úgy kell kihúzni a szavakat. Kelletlenül, nehezen hogyjók el a száját: még beszélni sem szívesen beszél az idei aratásról. „A mi bajunk ez, higgye el, nem a megyéé" — mondja. Nincs igaza. Éppúgy fáj minden földön maradó búzászem a szekszárdi munkásnak, a bátaszéki vasutasnak, a banktisztviselő­nek, mindenkinek, mint a mőcsényi tsz tagjának. Fáj még akkor is, ha nem tudunk róla. ötven évben ha egyszer fordul elő a mostanihoz hasonló időjárás. Elkerülni egyelőre nem tudjuk. Enyhíteni a gondokat némileg igen: helytállással, egymás segítésével. Egyet azonban biztosan tudunk: voltak már az ideihez hasonló aratások, s ha időlegesen kedvét is vette a földműves embernek, a következő esztendő tavaszán ugyanúgy sorolt a búza, mint máskor. V. M. megyei D/EB ülése Másodállások, mellékfoglalkozások vizsgálata JNapirenden marad a téma — Jelentés a tanács számára Tegnap — pénteken — dél­előtt vitatta meg a Tolna me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság annak à széles Körű vizs­gálatnak megállapításait, amelyben megyénk valameny- ,nyi. járási, járási és városi né­pi ellenőrzési bizottsága részt vett. Ennek keretében a népi ellenőrök arra kerestek vá­laszt, hogy a gazdálkodó egy­ségeknél miként alakult a fő­álláson kívüli foglalkoztatott­ság helyzete; mennyire hasz­nos a több irányú foglalkozta­tottság a társadalom részére. A vizsgált időszak a múlt esz­tendő első kilenc hónapja, to­vábbá a tavalyi év utolsó há­rom és az idei év első három hónapja volt. A szükséges ada­tokat 11 ktsz-nél, 4 ÁFÉSZ- nél, 7 vállalatnál, 7 termelő- szövetkezetnél, továbbá 10 költségvetési és egyéb szerv­nél gyűjtötte össze a népi el­lenőrzés. Az említett egységek­nél főállásban 14 000 személy dolgozik. A vizsgált időszak második A műkereskedelem bevonulása új színfoltja városunk életének Tegnap délután megnyílt a Képcsarnok Vállalat szekszárdi bemutatóterme Pénteken délelőtt — órák­kal megelőzve a hivatalos nyi­tást — Köteles István igazga­tó adta át megyénk, városunk állami, párt- és művelődésügyi vezetőinek a Képcsarnok Vál­lalat szekszárdi bemutató- termét, mely országos viszony­latban a 25. ilyen létesítmé­nyünk. A szűk körű fogadá­son — többek között — jelen volt dr. Gyugyi János, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettese, és a szekszárdi városi tanács képviseletében Mátyás István elnökhelyettes is. Lapunk egy korábbi számá­ban hírt adtunk már arról, hogy a kis galéria egymilliós költséggel készült el. Képző- és iparművészeti alkotásokból álló bemutató anyaga — nyi­táskor — közel ugyanekkora értéket képvisel. Köteles ' Ist­ván igazgató — aki a Kép­csarnok Vállalat vezetőinek egy csoportja kíséretében ér­kezett Székszárdra — elmon­dotta, .hogy ä vállalat ma — fővárosi és vidéki' berfiutató- ,termeivel '— az ország egyik legnagyobb kiállítója, mert például á-'Műcsarnok is sokkal kisebb falfelülettel, '■ kiállítási hasznos ; térrel rendelkezik, mint az említett 26 bemutató- terem, mely egyrészt lehetővé teszi a fővárosi képző- és ipar­művészek vidéki bemutatko­zását, másrészt a vidéken élő alkotókat-juttatja közönséghez, illetve a vásárlások révén me­cénásokhoz. Délután -ötkor került sor — széff számú . érdeklődő közön­ség jelenlétében — a bemutató- terem hivatalos '.nyitására. Itt Lencsés László, a városi tanács művelődéáügyi osztályának ve­zetője mondott ünnepinek mél­tán számító-.beszédet a 160 la­kásos bér ház A-épülete alatti galéria kapunyitása, alkalmából. — Örömteli pillanat ez — mondotta többek között —, hogy milyen örömteli csak azok tudják, akik hosszú idő óta azon fáradoztak, hogy Szekszárdon is állítsunk a kortárs művészeteknek ilyen otthont. Nem titkoljuk, sokat várunk a Képcsarnok Vállalat szekszárdi tevékenységétől, s azt kérjük, hogy a bemutató- terem építsen ki eleven kap­csolatokat a társadalmi és tö­megszervezetekkel, kulturális intézményekkel, de legfőkép­pen ’a dolgozó emberekkel. Váljon a bemutatóterem váro­sunk egyik kisugárzó hatású kulturális centrumává, legyen patrónusa a megyénkben élő képzőművészeknek, a szocia­lista képző- és iparművészet legjobb alkotásait terjesztve pedig harcoljon sikeresen a lakáskultúra széles körű fejlő­dését gátló giccs-forgalmazás ellen. szakaszában 17,5 százalékkal kevesebb volt a főálláson kí­vüli munkavállalás, mint az ‘elsőben. A változás a Munka­ügyi Minisztérium 17/1971. MüM. számú rendelet^,, yégce- 1 hajtásának eredménye. Mel­lék- és másodállásban végzett munkáért majdnem 10 száza­lékkal kevesebb bért fizettek ki a rendelet megjelenése után; ugyanakkor a főfoglal­kozásból származó jövedelmek csak 5 százalékkal növekedtek. Az eredményesebb gazdálko­dás — és a helyes bérezés ki­alakítása — érdekében muta­tott rá a népi ellenőrzés az egyes anomáliákra. Többek kö­zött helytelenítették, hogy a paksi járás egyik költségveté­si üzeménél havi négy napi munkát 1250 forinttal honorál­nak. Ez havonta megközelítő­en nyolcezer forint, — az üzemvezető havi fizetése pedig csak 3800 forint. Egy szolgál­tató szövetkezetnél a mellék- foglalkozásban dolgozók, gyak­ran többet kaptak ugyanarra az időre, mint a főfoglalkozá­súak. Akadt olyan szövetkeze­ti szerv, mely a sokszorosító­gép mellékfoglalkozású keze­lőjének, havi 100 óra teljesí­tésért 2300 forintot fizet, ugyanennek a dolgozónak a fő­foglalkozású munkahelyén ha­vi díjazása 2600 forint. Túl­zottan gavallérnak tűnik az a termelőszövetkezet, amelyik egy bányamérnök heti egyna­pos tevékenységét havi 1650 forinttal díjazza. Egy másik tsz-ben a munkaszerződésben kikötött feladat elvégzéséért a kialkudott bér több mint két­szeresét fizették ki. Másod- és mellékállásban a mérnök és az orvos bizonyult a legkeresettebbnek. A vizsgá­lat idején 39 egység 43 mérnök­kel, 20 orvossal, — de csak 4 jogásszal és 2 közgazdásszal tartott fenn főfoglalkozáson kí­vüli munkaviszonyt. Fontos megállapítása a me­gyei NEB vizsgálatának, hogy a főálláson kívül végzett mun­kák döntő többsége hasznos a társadalom számára. A főálláson kívüli munka­végzés engedélyezésénél — úgy tűnik — néhány munkáltató valóságos Herkulesnek képzeli dolgozóját... A paksi járás egyik termelőszövetkezete, például, főkönyvelőjének ha­sonló munkakörben két má­sodállást engedélyezett. Hason­lóan : egy költségvetési üzem egyik dolgozóját mellékállás­ban egy termelőszövetkezet -fgglalkoztáttá, s ugyanennek a személynek iparengedélye is volt. A mohóságból adott rossz példát egy beruházási vállalat­nak az a dolgozója, aki főál­lásán kívül egyhelyütt mel­lék-, máshelyütt másodállás­ban dolgozott engedéllyel, ;— de engedély nélkül is végzett tervezői, szakértői tevékenysé­get. Itt már többről van szó, mint arról, hogy visszaél-e valaki saját munkabírásával, vagy sem. Az ilyen esetek azt sejtetik, hogy a megszámlálha­tatlan helyen végzett munkák közül vajmi kevés a teljes értékű. Jogszabály rögzíti, hogy a másodállásban betöltött mun­kakör díjazása maximum fe­le lehet annak, ami azért fő­állásban jár. Nem ritka a jo­gászok túldíjazása heti négy és nyolc órára havi 1000—1200 fo­rinttal. Néhány furcsaságra” a mellékfoglalkozások díjazásá­nak vizsgálatánál is bukkant a néoi ellenőrzés. Egy válla­latnál például, az üzemorvos napi kétórai munkáért 1970. végéig havi ezer forintot ka­pott. Munkaideje a múlt év elejétől felére csökkent, de javadalmazása változatlan ma­radt. Egyedülálló annak a még csak most alakuló közös vál­lalatnak az esete, amely va­lójában még nem funkcionál, de budapesti árubeszerzőt már fizet. A megyei NEB a megállapí­tásokon alapuló közérdekű ja­vaslatait ismerteti a vizsgált szervek vezetőivel. A népi el­lenőrzés az idei év utolsó ne­gyedében ismét tájékozódik a másodállások és mellékfoglal­kozások területéről. A munka termelékenységé­nek növelésére és a műszaki színvonal emelésére a tanácsi iparban tett vállalati intézke­dések hatékonyságáról szóló vizsgálat megállapításait a megyei NEB a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé ter­jeszti. Harmadik napirendi pont­ként a bizottság a szekszárdi Háry borozóban megtartott vizsgálat eredményével, foglal­kozott. 'B. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents