Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

t * H Parasztasszonyok reflektorfényben Tolna megyeiek — a Balatonnál Sok százan töltik ezekben a napokban szabadságukat, vagy az iskolai szünidő egy-két hetét megyénkből is a magyar tenger partján, ahol ma már jónéhány Tolna megyei üzemnek, intéz­ménynek is van üdülője. Hármat kerestünk fel ezek közül. Bala- tonszabadi-Sóstón a tamási járás és a paksi járás úttörőtáborát — az előbbiben most száztíz pári, nagyszokolyi, szakályi és be- lecskai úttörő üdül, az utóbbiban 42 nagydorogi kisdiák. A bony­hádi „BONY" Cipőipari Szövetkezet balatonszéplaki üdülőjében — amit három évvel ezelőtt vásároltak és évről évre bővítenék — szövetkezeti dolgozók és családtagok. A strandra „vonulnak" a gyerekek a tamási járás úttörőtáborából. A paksi járás tábora csaknem üres, az úttörők a vízben lubie« kolnak, csak néhányuk maradt itt, hogy a vacsorához halat fog­jon, a fürdésre nem, de horgászásra kitűnően alkalmas Sóstóból. Elvonult a zivatar, „BONY"-ék a jó időre várnak. r X párt Központi Bizottságá­nak határozata is, kormány- határozat is kötelez a nők gaz­dasági és szociális helyzetének javítására. Megyénk járási né­pi ellenőrzési bizottságai kö­zül elsőként a tamási járási NEB vállalkozott arra, hogy mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben vizsgálja meg, há­nyadán áll e közérdekű hatá­rozatok végrehajtása. A népi ellenőrzés vizsgálata Tamási­ban a Vörös Szikra, a Szé­chényi és az Uj Élet, Magyar- kesziben és Gyönkön a Petőfi, Nagyszokolyban a Béke, Ireg- szemcsén az Uj Élet, Kop- pányszántón a Március 15., Értényben a Búzakalász, Nagykónyiban a Haladás, Tol- nanémediben a Kossuth Tsz- re terjedt ki. A megállapítá­sok a tavalyi és az idei esz­tendőre vonatkoznak. A vizsgálódás ráirányította a figyelmet arra, hogy a nők érdekében hozott határozatok megvalósulását helytelen len­ne optimista spontaneitással „az életre” bízni; mert bár ez a kényelmes, kevés sikerrel kecsegtet. A gyönki, a nagy- kónyi és iregszemcsei tsz in­tézkedési tervét, valamint a tamási Vörös Szikra Tsz párt- szervezete és vezetősége által meghatározott teendőket már elfogadta a közgyűlés. Az anyai hivatás megbecsü­lése szövetkezetenként más­más mértékű. A tamási Vö­rös Szikra Tsz-ben — például — a gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevő kismamá­kat elvárják a gyűlésekre; ki­rándulásokra. Egy másik szö­vetkezet ellenben eléggé szűk­markú a kisgyermekes anyák­kal; ahhoz, hogy három nap szabadságban részesítse őket, évente legalább 2300 munka­óra teljesítését várja el tőlük. A szabadsághoz való jog megilleti a nőket, ám a vizs­gált szövetkezetek többségé­ben vajmi kevesen élhetnek ezzel a joggal —, leginkább csak azok, akik az állatte­nyésztésben és az irodán dol­goznak. A tamási Széchenyi  palánki Csapó Dániel Mezőgazdaságii Szakközépisko­la levelező tagozatán befeje­ződtek a vizsgák. Háromszáz- húszán vizsgáztak; kertészek, növénytfermesztőki, állatte­nyésztők, gépészek. Az össz- eredmény jó közepes, megfe­lelő alapot ad tehát ahhoz, hogy a hallgatók gyakorlat­ban is hasznosítsák a szer­zett ismereteket. Néhány ki­váló eredményt elért hallgató mindegyik szakmában volt Újdonság volt, hogy a vizs­gák megosztottan folytak lej Minden osztály négy-négy tantárgyból vizsgázott bizott­ság előtt, a többi tantárgyak­ból pedig a szaktanárok előtt. A kihelyezett osztályokkal — Tamásiban, Dunaföldvárott, Zombán — mindvégig jó volt az iskola kapcsolata, így az ott tanulók eredményei sem­miben nem maradtak el a központi osztályok mögött. A gépészek nagyon szép vizsgamunkákat készítettek, amelyek közül jónéhányat be. mutat majd az iskola az au­gusztusi mezőgazdasági kiál­lításon is. A vizsgákat követő ban­ketteken, fehér asztal mellett elmondották a tanulók, munkahelyükön hogyan kap­csolódnak be az aratásba, il­letve^ hogyan folytatják a munkát a többi ágazatban: A tantestület viszont egy érdekes tervvel foglalkozik; a végzett palánk! levelező hall­gatók hozzájárulásával, közre­működésével — egy-egy fával, cserjével — „levelező-parkot”, Sió-parti arborétumot hozná­nak létre. ígv örökítve meg az ütőkor számára a mezőgazda­sági szakemberképzés e formá­ját, Az iskola kertész-szakta­és Vörös Szikra,' valamint a gyönki Petőfi Tsz-ben úgy látják, hogy a nők kisebb számú munkaóra teljesítése esetén is kaphatnak szabadsá­got, mint a férfiak. Az „azonos munkáért azo­nos bért” elv helyesen érvé­nyesül a tsz-ekben. A népi el­lenőrzés arról is érdeklődött, milyen a nők munkájának er­kölcsi megbecsülése. Az ér- tényi, a koppányszántói, a gyönki, a nagykónyi, az ireg­szemcsei és az egyik tamási tsz-ben — a vizsgált időszak­ban — 17 nő és 35 férfi ka­pott kitüntetést. Messzire ve­zetett volna egyértelmű választ találni arra, hogy miért éppen így alakult a kitüntetettek számaránya. A különféle bizottságokban szembeszökően kisebb a nők részvételi aránya, mint a fér­fiaké: a vizsgált tsz-ek veze­tőségi bizottságaiban 23:114; döntőbizottságaiban 11:46; el­lenőrző bizottságaiban 9:44; háztáji bizottságaiban 5:27 ; szociális bizottságaiban 15:23. A nők szervezettebb politikai és szakmai képzésétől részint Szőke Sándor, az MTI mun­katársa írja: A most zárult tanév jellem­ző adatait összegezték a szak­emberek. A számszerű elem­zésekből kiderült, hogy ha­zánkban a nappali, esti és le­velező tagozatokon együttvéve 2 millió 23 ezer diák tanult a különböző iskolatípusokban. Ez azt jelenti, hogy az előző tan­évhez képest mintegy 30 ezer az apadás. Legtöbben — szám szerint 1 millió 70 ezren — az általános iskolák nappali ta­gozataira jártak. A korábbi nárai vállalnák a szakszerű telepítés kidolgozását, a fák megfelelő csoportosítását. Ez az elképzelés még csak terv, viszont a leendő hall­gatók szakmai felkészítése már gyakorlat. Az elmúlt tan­év eredményei igazolták, hogy a Palánkon szervezett nyári előkészítő tanfolyamok hatékonyan növelték a tanul­mányi színvonalat, a tárgyak­kal a hallgatók már a tanév kezdete előtt megismerkedhet­nek. Ezt az előkészítő tanfo­lyami formát a múlt évben a TIT, és a művelődési házon keresztül az Országos Népmű­velési Intézet is támogatta és országos kísérletté nyíl vám tót­tá. Most kibővül ez a munka; az emelt szintű (B. szintű) szakmunkás-bizonyítvánnyal beiratkozok átmenő, áthan­goló képzését 5s programjába vette, megindítja a levelező tagozat. Az új tanévre a beiskolá­zás eredményesen folyik — főleg a gépészszakon —, de minden I—II—III. osztályba jelentkezhetnek a szakmunká­sok. A jelentkezés határide­jét a tagozat meghosszabítot- ta, így július hónapban is le­het még felvételt kérni. Az új kedvezmények szerint gyermek gondozási szabadsá­gon levő nők felvétele is le­hetséges. akik ígv az otthoni szabad időt továbbképzésre is felhasználhatják. A tagozat egész nyár folyamán bárki­nek felvilágosítással szolgál, de a területi tsz-szövetségek. tői, a Hazafias Népfronttól, a társadalmi szervektől, a helyi pedagógusoktól is lehet a je­lentkezéssel kapcsolatban tá­jékoztatást kérni« ..-•-L .Ú;* : ..... . JT­a bizottsági munkára való al­kalmasságuk, részint aktivitá­suk növekedése várható. A paraszti világot, a szö­vetkezeti életformát jól isme­rő jogászokra, közgazdászokra vár, hogy — a népi ellenőr­zés feltárta tények ismereté­ben — kedvezőbb feltételeket teremtsenek a nők számára a nyugdíj megállapításához. Az erre vonatkozó javaslatok kö­zött szerejpel, hogy a nyugdíj mértékét ne csupán a kereset, hanem a háztájiban termelt, de a szövetkezet útján érté­kesített termények, termékek értéke is befolyásolja. Természetes, hogy a mező- gazdasági üzemekben dolgozó nők valamennyi problémájá­nak megoldására nem adha­tott tanácsot a tévedhetetlen­ség igényével tegnapi ülésén a Tamási Járási Népi Ellen­őrzési Bizottság. Javaslatainak azonban — tartalmukon túl is — értéke, hogy azokkal a se­rény szövetkezeti asszonyok világára irányította az érdek­lődést, ! B. Z. évekhez képest azonban még szembetűnőbb a létszámapa­dás: 1965-ben még 2 millió 381 ezer volt a diákösszlétszám Magyarországon. Igaz, hogy ek­kor 1 millió 413 ezren jártak az általános iskolák nappali ta­gozataira, a létszámcsökkenés tehát lényegében a demográ­fiai hullámvölggyel magyaráz­ható. A fizikai foglalkozású szülök gyermekei az összes tanulók több mint 80 százalékát tették ki az általános iskola nyolca­dik osztályában. Lényegében ugyanennyi az arányuk a szak­munkásképző intézmények el­ső évfolyamán, a középiskolák első osztályaiban 55,3 száza­lék, a középiskolák negyedik évfolyamain 48,9 százalék, a felsőoktatási intézmények ne­gyedik évfolyamain 48,9 száza­lék, a felsőoktatási intézmé­nyek első évfolyamain ugyan­akkor 38,8 százalék volt az el­telt időszakban. Az óvodában elhelyezett gyerekek száma megközelítet­te a 247 ezret, s a korábbi év­hez képest ez mintegy 20 ezres emelkedést jelent. Ma már 219 ezer óvodai hely van az or­szágban, ami azt jelenti, hogy ezer óvodáskorú gyermekre 508 hely jut. Tizenöt esztendővel ezelőtt még csupán 129 ezer óvodásgyereknek jutott hely az országban, minden ezer óvo­dáskorú kisgyermek közül 248 juthatott akkor az intézmé­nyekbe. A különböző felsőoktatási in­tézmények nappali tagozatain tanuló diákoknak 83—84 szá­zaléka részesült rendszeres ál­lami támogatásban. Az összes hallgatók 48,8 százaléka már diákotthonban lakott, s csak­nem 70 százalékuk vette rend­szeresen igénybe a kedvezmé­nyes menzai étkeztetést. Európában is rangos, előke­lő helyet foglal el hazánk az alsó- és középfokú iskolai ok­tatásban részesülők arányát te­kintve. A megfelelő korú né­pesség százalékában kifejezve a legutóbbi adatok szerint ha­zánkban 85,9 az alsó- és közép­fokon iskolázói aránya, ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy 18 éves korig 100 fiatal közül 86 járt, illetve jár általános, vagy középiskolába. Ezzel az ered­ménnyel egyebek között meg­előzzük Európában Svédorszá­got, Norvégiát, a Német Szö­vetségi Köztársaságot, Belgiu­mot, Franciaországot, Olasz­országot, Spanyolországot és Portugáliát, A demográfiai tényezők a következő években is rapszodi­kusan alakítják a különböző iskolatípusok tanulólétszámát. Jelenleg, például 156 100 a ti­zennégy évesek létszáma. 1969- ben még meghaladta a 205 ez­ret is. A legkevesebb 1977-ben lesz: a 123 ezret sem éri el. Ezután fokozatosan növekszik majd és 1983-ban várhatóan 147—148 ezer lesz. Ugyanígy váltakozik majd a 15—19 évesek népességszáma is. Ebben az esztendőben össz­létszámúk meghaladja a 935 ezret — ez az utóbbi évek ma­ximumát jelenti. Mostantól kezdve azonban folyamatosan csökken, s legkevesebb 1982- ben lesz, amikor is alig halad­ja meg a 630 ezret. Az apadás tehát igen jelentős mértékű; mintegy 300 ezer. (MTI) Vizsga után — tapév előtt Több mint kétmillió diák Adatok a most befejeződött tanévről

Next

/
Thumbnails
Contents