Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

Ambarcumjaii akadémikus a csillagászati fizika fejlődéséről Mikor népesedett be as Ural ? V. Ambarcúmjan szovjet akadémikus (az örmény Tu­dományos Akadémia elnöke) szerint az asztrofizikusokra új, alapvető fontosságú felfedezé­sek várnak. Az utóbbi években az aszt- rofizikusok újabb . adatokat nyertek, amelyek arról, tanús­kodnak, hogy milyen nagy je­lentőségű a galaktikák magjai­nak aktivitása. Úgy tűnik, hogy minden galaktika tulaj­donképpen magjának aktivitá­sa és a magból kiváló másod­lagos aktivitási központok ré­ven'jött létre. A galaktika ki­alakulása után további fejlő­dése már a csillagok és a csillaghalmazok kölcsön hatásá­nak és. önálló fejlődésének törvényei szerint mégy végbe, s ilyenkor a galaktika magjá­nak külső befolyása viszonylag gyenge. Ambarcúmjan akadémikus szerint a galaktikák magjai — különlegesen masszív képződ­mények. A tudósok korábban úgy vélekedtek, hogy a galak­tikák magjai — egyszerűen nagy, igen sűrű csillagcsopor­tok, amelyek gömb alakú csil­laghalmazokhoz hasonlítanak. A bjurakani obszervatórium tudósai (ebben az obszervató­riumban végzi kutatómunká­ját Ambarcúmjan akadémi­kus is) a spektrum rendelle­nesen fényes ibolyántúli ré­szével folytatják a galaktikák tanulmányozását. A vizsgált galaktikákat felfedezőjükről, V. Markarjanról, az örmény Tudományos Akadémia tagjá­ról nevezték el. Kiderült, hogy kétféle típust képviselő Mar- karjan-galaktikák bocsátanak ki igen nagy mennyiségben ilyen ibolyántúli sugarakat. Az egyik típushoz tartoznak azok a csillaghalmazok, ame­lyeknek a magjai rendkívül aktívak és amelyek sok tekin­tetben hasonlítanak a csillag- szerű objektumokhoz, az úgy­nevezett kvazárokhoz. A má­sik típushoz azok a galakti­kák tartoznak, amelyek igen nagy arányban tartalmaznak forró csillagokat. A két tí­pushoz tartozó képződmények Markarj an felsorolásban kö- ‘ rülbelül egyenlő arányban sze­repelnek. Ambarcúmjan aka­démikus szerint a Markarjan- galaktikák igen érdekesek a csillagrendszerek fejlődésével kapcsolatos problémák tanul­mányozása szempontjából. Az elmúlt két év folyamán felfedezett ilyen galaktikák száma már meghaladta az öt­százat. Most a Szovjetunióban és külföldön egyre több csil­lagász- igyekszik behatóbban az #1 / /» • • I // gyógyfürdő a várnai tündérvilágban Messze nyúló, megejtő szép­ségű táj, széles partsávval, sű­rű, lombos erdő, bársonyos, se­kély, nyugodt tengervíz — ezek a jellemzői a Várna kö­zelében, a Kamcsia torkolatá­tól délre fekvő Skorpilovzinak. Ezen a varázslatos vidéken '„sajátított ki” a bolgár egész­ségügyi minisztérium 120 hek­tárnyi területet. A „birtokba­vételt” megelőzték a szakem­berek kutatásai; az altalaj ku­tatása közben magas jód, bróm és egyéb értékes gyógyító ele­met tartalmazó termál ás'vány- víz-forrásokra bukkantak. Egy- egy ilyen forrás másodpercen­ként mintegy tíz liter vizet ad, s a hőfoka 60 Celsius fok. Néhány évvel ezelőtt, Vár­nától keletre, biológiai össze­tételű nagy mennyiségű gyógy- iszapot leltek 550 hektárnyi te­rületen. Az iszap kitermelhető mennyisége 150 évre elegendő. A széles finom szemcsés fö­venypart, a homok, a napsu­garak és a légmozgás — mind a gyógyulást segítik elő. A tengervizet természetes hőfo­kon, vagy melegítve fürdőká­dakba vezetik és a termál­vízzel, valamint a gyógyiszap- pal keverve használják fel. A Balkán-hegység festői lej­tői lenyúlnak egészen a partig. Csodálatos itt a hegyi levegő, hűs az árnyék, és nyugtatóan csöndesek a mezők. Az egészségügyi miniszté­rium ebben a tündérvilágban építteti fel Bulgária legna­gyobb, 5500 ember kezelésére alkalmas gyógyfürdő-komple­xumát. A tengerfenéki és a föld alat­ti fúrások befejeződtek. Az építészek elkészítették az óriá­si gyógyintézet és az ambulan­cia tervét. Hatalmas park kö­zepén áll majd a télen-nyáron üzemelő, legkorszerűbb' beren­dezésekkel ellátott gyógy­fürdő. ' A szanatóriumban ■ elsősor­ban a légzőszervi betegségek­ben szenvedők kapnak gyógy­kezelést; érbántalmakat, és szívbetegségeket gyógyítanak. Es gyógyítják majd a magas vérnyomást, az érelmeszese­dést, a szívizomszklerózist; a periférikus idegrendszer meg­betegedéseit; radikultiszt, ideg­gyulladást, plexitiszt; a köz­ponti idegrendszer megbetege­déseit, az izületi gyulladásokat, a reumát, a cukorbajt, az elhí­zást és a nőgyógyászat körébe tartozó bajokat. ; li ­tanulmányozni ezeknek objektumoknak a jellegét. Markarjan galaktika-felso­rolásában több, általa felfede­zett kvazár is szerepel (ezek rendkívül nagy erejű kisugár­zás forrásai). Különösen érde­kes a Markarjan—132 elneve­zésű csillagrendszer, amely optikai sugarakban észlelhető abszolút fényerejét tekintve a világegyetem minden más, jelenleg ismert objektumát túlszárnyalja. Egy ukrán tudós család Az ukrajnai Vüka falucská­ban élő kolhozparaszt, Sztye- pan Paraszjuk négy fia az egész köztársaságban ismert matematikus tudós lett. Pásztorkodástól az akadé­miai tagságig: ilyen utat tett meg Osztap, a legidősebb fiú. Ezt a minden iránt érdeklődő fiatalembert tudásszomja ve­zette el a Ivovi állami egye­temre. 35 éves volt, amikor el­nyerte a doktori címet. Nem­sokára akadémiai tag lett, s Osztap Paraszjuk akadémikus azóta számos olyan elméleti müvet írt a magasabb mate­matika különböző problémái­ról, amely a szovjet és a kül­földi szakemberek körében egyaránt elismerést keltett. Két öccse — Lev és Jevszta- fij — docens, s mindketten matematikát tanítanak a Ivovi felsőfokú oktatási intézmé­nyekben. Iván, a legfiatalabb testvér, az Ukrán Tudományos Akadémia kibernetikai intéze­tének tudományos munkatársa. Az Uraiban már körülbelül 70 000 évvel ezelőtt — vagyis 35 évszázaddal korábban, mint ahogy a tudósok eddig felté­telezték — laktak emberek. A Szovjet Tudományos Akadé­mia Régészeti Intézete által kiküldött expedíció munkatár­sai az első ötéves terv éveiben alapított város, Magnyito- gorszk közeiében ősemberek telephelyére bukkantak. Az itt talált munkaeszközök jellege azt bizonyítja, hogy létreho­zóik az akkori indiai Pand- zsábban használatos módszer­rel dolgoztak. Hasonló munka­eszközöket. találtak Dél-Ka- zahsztán területén is. így tehát feltételezhető, hogy az Uralt a Közép-Ázsiából és Indiából ér­kezett jövevények, az emberi­ség történetében a legősibb kultúrák hordozói népesítették be. Héhány szó ö nyelvérzékróí Szinte mindennapi eset, hogy nyelvi kérdésekről, egy-egy szó vagy kifejezés helyes használatá­ról vitatkozva a szembenálló fe­lek mindegyike a sajdt nyelv­érzékére hivatkozik, mondván; nyelvérzékem szerint ez jó, nyelv­érzékem szerint amaz rossz, hely­telen. Hogy is állunk hát ezzel a kérdéssel: van-e nyelvérzék, mi­ben áll, s mennyire lehet ma­gunkat rábíznunk? — kérdeztük dr. Lőrincze Lajos Állami-díjas professzort. — Lássunk néhány példát: Több embertől hallottam már, hogy nem tanulták ugyan a he­lyesírást, ma se forgatják külö­nösképpen a helyesírási szabály­zatot és szótárt, és valahogy mégis kifogástalan a helyesírá­suk, ösztönösen jól írnak, ha — nyelvérzékükre bízzák magukat, — Nehéz elhinni ezt az érve­lést. Hiszen a helyesírás meg­egyezés kérdése, elvileg többféle­képpen lehetne dönteni igen sok esetben. Hogyan lehet hót meg­érezni, hogy a helyesírási bizott­ság így vagy úgy döntött?! Ré­gebben például a kevésbé szót két b-vel írtuk: kevésbbé, most pedig eggyel. (Én még Arany János „szabályát" tanultam, azt a mondatot, amelyet nagykőrösi tanár korában írt egyik tanítvá­nya dolgozatára: egy b kevés b.) Aki erről a változtatásról nem hallott, nem olvasott, azt bizony a „nyelvérzéke" aligha igazítja útba. Egy másik példát véve: a d+z-vel írt dz betű kettőzését a Parabola antennák Esztergomból korombeliek még úgy tanulták, hogy a z betűt kettőzzük. Tehát; „azt tanácsolta, hogy rendszere­sen edzze magát”. Ma pedig — majd két évtizede — ad betűt kettőzzük: eddze; úgy, ahogy a többi kétjegyű mássalhangzónak is az első tagját kettőzzük; vésszel, áccsal, stb. A „nyelv­érzék" nyilván ezt sem nagyoa órulja el, ezt meg kell tanulni valamilyen módon. — De ugyanígy tanuljuk még c szavqk jelentését, pontos hang­alakját, egybekapcsolásuk, össze- szerkesztésük módját, stb. .41- V _ A rohamosan fejlődő híradástechnika, a szaporodó te'e íziós adótornyok és közvetí­tő állomások részére készítenek parabola antennákat a Pcstvidéki Gépgyár .esztergomi gyáregységében. Az ii gyártott antennákat a televíziós közv-títő láncba építik be, de segít­ségükkel megoldható, hogy egy-egy csatornán lübb ezer ne. j ú/olságú telefonbeszélgetést is lebonyolíthassanak. ____ (MTI Fo.o bajkor József felv, — KS.) —- Ez a „tanulás“ persze nerd jelenti okvetlenül azt, hogy egy nyelvhelyességi könyvet vagy égj nyelvtankönyvet tanulunk meg* Mert hiszen nemcsak így tanul as embec- íMmJí — Vegyünk ismét egy példát! két vitázó közül az egyik azt ál­lítja, hogy a lel szó (elvesztetten» a késemet, de két nap múlva megleltem), az ő nyelvérzéke sze­rint furcsa, szokatlan, tehát nen» helyeselné a használatát. A má­sik ellenben úgy véli, hogy lel egyáltalán nem rossz, legfeljebb egy kissé táji színezetű a köz- rryelvibb talál mellett. Nos, az utóbbinak nyilván azért sugallja ezt a véleményt a nyelvérzéke, mert olyan tájon nőtt fel, vagy olyan tájon is élt huzamosabb ideig, ahol a lel a köznyelver» beszélők, a tanultak nyelvhaszná­latában is általános, vagy leg­alábbis megszokott, gyakori. Eb­ben az esetben a nyelvérzék ala­kítója, gazdagítója a tájnyelv, a ízűkebb haza használata volt, , * — Igen sokan vannak, akik­nek a Győrött, Pécsett forma szo­katlan, sőt nyelvérzékük szerint — helytelen. Pedig az irodalom­ban igen gyakran találkozunk ezzel a formával, régebben pe­dig a mainál Is gyakoribb volt. Akiknek nagyon szokatlan, azoé nyilván nem olvastak olyan mű­veket, amelyekben általános ez a szóhasználat. Olvasmányaink is tanítanak bennünket, gazda­gíthatják — gazdagítják is — nyelvi ismereteinket, tehát fino­mítják, biztosabbá teszik nyelv­érzékünket. — Vannak aztán olyan nyeivS jelenségek is, amelyeknek a pon tos használatát, reális megítélé sét nyelvhelyességi művekből nyelvtankönyvekből tanuljuk meg (Ha aztán ezeket rosszul értei mezzük, vagy elavult ismereteket tanulunk belőlük, akkor inkább romlik nyelvérzékünk, mint javul.) — Nyelvérzék tehát okvetlenül Van, Egyrészt úgy, hogy az egyik ember fogékonyabb a nyelvi is­meretek befogadása, azok fel­használósa, kombinálása iránt, mint a másik. De ami a lénye­gesebb, főként úgy van nyelv­érzék, hogy a családtól, a kör­nyezettől* az iskolától, az olvas­mányokból, nyelvkönyvekből meg­tanult nyelvi ismeretek alapján ízinte ösztönösen' tudunk ítélni nyelvhasználati kérdésekben, vó- l’asztani a jó és rossz, helyes és helytelen között, ___

Next

/
Thumbnails
Contents