Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
Ambarcumjaii akadémikus a csillagászati fizika fejlődéséről Mikor népesedett be as Ural ? V. Ambarcúmjan szovjet akadémikus (az örmény Tudományos Akadémia elnöke) szerint az asztrofizikusokra új, alapvető fontosságú felfedezések várnak. Az utóbbi években az aszt- rofizikusok újabb . adatokat nyertek, amelyek arról, tanúskodnak, hogy milyen nagy jelentőségű a galaktikák magjainak aktivitása. Úgy tűnik, hogy minden galaktika tulajdonképpen magjának aktivitása és a magból kiváló másodlagos aktivitási központok réven'jött létre. A galaktika kialakulása után további fejlődése már a csillagok és a csillaghalmazok kölcsön hatásának és. önálló fejlődésének törvényei szerint mégy végbe, s ilyenkor a galaktika magjának külső befolyása viszonylag gyenge. Ambarcúmjan akadémikus szerint a galaktikák magjai — különlegesen masszív képződmények. A tudósok korábban úgy vélekedtek, hogy a galaktikák magjai — egyszerűen nagy, igen sűrű csillagcsoportok, amelyek gömb alakú csillaghalmazokhoz hasonlítanak. A bjurakani obszervatórium tudósai (ebben az obszervatóriumban végzi kutatómunkáját Ambarcúmjan akadémikus is) a spektrum rendellenesen fényes ibolyántúli részével folytatják a galaktikák tanulmányozását. A vizsgált galaktikákat felfedezőjükről, V. Markarjanról, az örmény Tudományos Akadémia tagjáról nevezték el. Kiderült, hogy kétféle típust képviselő Mar- karjan-galaktikák bocsátanak ki igen nagy mennyiségben ilyen ibolyántúli sugarakat. Az egyik típushoz tartoznak azok a csillaghalmazok, amelyeknek a magjai rendkívül aktívak és amelyek sok tekintetben hasonlítanak a csillag- szerű objektumokhoz, az úgynevezett kvazárokhoz. A másik típushoz azok a galaktikák tartoznak, amelyek igen nagy arányban tartalmaznak forró csillagokat. A két típushoz tartozó képződmények Markarj an felsorolásban kö- ‘ rülbelül egyenlő arányban szerepelnek. Ambarcúmjan akadémikus szerint a Markarjan- galaktikák igen érdekesek a csillagrendszerek fejlődésével kapcsolatos problémák tanulmányozása szempontjából. Az elmúlt két év folyamán felfedezett ilyen galaktikák száma már meghaladta az ötszázat. Most a Szovjetunióban és külföldön egyre több csillagász- igyekszik behatóbban az #1 / /» • • I // gyógyfürdő a várnai tündérvilágban Messze nyúló, megejtő szépségű táj, széles partsávval, sűrű, lombos erdő, bársonyos, sekély, nyugodt tengervíz — ezek a jellemzői a Várna közelében, a Kamcsia torkolatától délre fekvő Skorpilovzinak. Ezen a varázslatos vidéken '„sajátított ki” a bolgár egészségügyi minisztérium 120 hektárnyi területet. A „birtokbavételt” megelőzték a szakemberek kutatásai; az altalaj kutatása közben magas jód, bróm és egyéb értékes gyógyító elemet tartalmazó termál ás'vány- víz-forrásokra bukkantak. Egy- egy ilyen forrás másodpercenként mintegy tíz liter vizet ad, s a hőfoka 60 Celsius fok. Néhány évvel ezelőtt, Várnától keletre, biológiai összetételű nagy mennyiségű gyógy- iszapot leltek 550 hektárnyi területen. Az iszap kitermelhető mennyisége 150 évre elegendő. A széles finom szemcsés fövenypart, a homok, a napsugarak és a légmozgás — mind a gyógyulást segítik elő. A tengervizet természetes hőfokon, vagy melegítve fürdőkádakba vezetik és a termálvízzel, valamint a gyógyiszap- pal keverve használják fel. A Balkán-hegység festői lejtői lenyúlnak egészen a partig. Csodálatos itt a hegyi levegő, hűs az árnyék, és nyugtatóan csöndesek a mezők. Az egészségügyi minisztérium ebben a tündérvilágban építteti fel Bulgária legnagyobb, 5500 ember kezelésére alkalmas gyógyfürdő-komplexumát. A tengerfenéki és a föld alatti fúrások befejeződtek. Az építészek elkészítették az óriási gyógyintézet és az ambulancia tervét. Hatalmas park közepén áll majd a télen-nyáron üzemelő, legkorszerűbb' berendezésekkel ellátott gyógyfürdő. ' A szanatóriumban ■ elsősorban a légzőszervi betegségekben szenvedők kapnak gyógykezelést; érbántalmakat, és szívbetegségeket gyógyítanak. Es gyógyítják majd a magas vérnyomást, az érelmeszesedést, a szívizomszklerózist; a periférikus idegrendszer megbetegedéseit; radikultiszt, ideggyulladást, plexitiszt; a központi idegrendszer megbetegedéseit, az izületi gyulladásokat, a reumát, a cukorbajt, az elhízást és a nőgyógyászat körébe tartozó bajokat. ; li tanulmányozni ezeknek objektumoknak a jellegét. Markarjan galaktika-felsorolásában több, általa felfedezett kvazár is szerepel (ezek rendkívül nagy erejű kisugárzás forrásai). Különösen érdekes a Markarjan—132 elnevezésű csillagrendszer, amely optikai sugarakban észlelhető abszolút fényerejét tekintve a világegyetem minden más, jelenleg ismert objektumát túlszárnyalja. Egy ukrán tudós család Az ukrajnai Vüka falucskában élő kolhozparaszt, Sztye- pan Paraszjuk négy fia az egész köztársaságban ismert matematikus tudós lett. Pásztorkodástól az akadémiai tagságig: ilyen utat tett meg Osztap, a legidősebb fiú. Ezt a minden iránt érdeklődő fiatalembert tudásszomja vezette el a Ivovi állami egyetemre. 35 éves volt, amikor elnyerte a doktori címet. Nemsokára akadémiai tag lett, s Osztap Paraszjuk akadémikus azóta számos olyan elméleti müvet írt a magasabb matematika különböző problémáiról, amely a szovjet és a külföldi szakemberek körében egyaránt elismerést keltett. Két öccse — Lev és Jevszta- fij — docens, s mindketten matematikát tanítanak a Ivovi felsőfokú oktatási intézményekben. Iván, a legfiatalabb testvér, az Ukrán Tudományos Akadémia kibernetikai intézetének tudományos munkatársa. Az Uraiban már körülbelül 70 000 évvel ezelőtt — vagyis 35 évszázaddal korábban, mint ahogy a tudósok eddig feltételezték — laktak emberek. A Szovjet Tudományos Akadémia Régészeti Intézete által kiküldött expedíció munkatársai az első ötéves terv éveiben alapított város, Magnyito- gorszk közeiében ősemberek telephelyére bukkantak. Az itt talált munkaeszközök jellege azt bizonyítja, hogy létrehozóik az akkori indiai Pand- zsábban használatos módszerrel dolgoztak. Hasonló munkaeszközöket. találtak Dél-Ka- zahsztán területén is. így tehát feltételezhető, hogy az Uralt a Közép-Ázsiából és Indiából érkezett jövevények, az emberiség történetében a legősibb kultúrák hordozói népesítették be. Héhány szó ö nyelvérzékróí Szinte mindennapi eset, hogy nyelvi kérdésekről, egy-egy szó vagy kifejezés helyes használatáról vitatkozva a szembenálló felek mindegyike a sajdt nyelvérzékére hivatkozik, mondván; nyelvérzékem szerint ez jó, nyelvérzékem szerint amaz rossz, helytelen. Hogy is állunk hát ezzel a kérdéssel: van-e nyelvérzék, miben áll, s mennyire lehet magunkat rábíznunk? — kérdeztük dr. Lőrincze Lajos Állami-díjas professzort. — Lássunk néhány példát: Több embertől hallottam már, hogy nem tanulták ugyan a helyesírást, ma se forgatják különösképpen a helyesírási szabályzatot és szótárt, és valahogy mégis kifogástalan a helyesírásuk, ösztönösen jól írnak, ha — nyelvérzékükre bízzák magukat, — Nehéz elhinni ezt az érvelést. Hiszen a helyesírás megegyezés kérdése, elvileg többféleképpen lehetne dönteni igen sok esetben. Hogyan lehet hót megérezni, hogy a helyesírási bizottság így vagy úgy döntött?! Régebben például a kevésbé szót két b-vel írtuk: kevésbbé, most pedig eggyel. (Én még Arany János „szabályát" tanultam, azt a mondatot, amelyet nagykőrösi tanár korában írt egyik tanítványa dolgozatára: egy b kevés b.) Aki erről a változtatásról nem hallott, nem olvasott, azt bizony a „nyelvérzéke" aligha igazítja útba. Egy másik példát véve: a d+z-vel írt dz betű kettőzését a Parabola antennák Esztergomból korombeliek még úgy tanulták, hogy a z betűt kettőzzük. Tehát; „azt tanácsolta, hogy rendszeresen edzze magát”. Ma pedig — majd két évtizede — ad betűt kettőzzük: eddze; úgy, ahogy a többi kétjegyű mássalhangzónak is az első tagját kettőzzük; vésszel, áccsal, stb. A „nyelvérzék" nyilván ezt sem nagyoa órulja el, ezt meg kell tanulni valamilyen módon. — De ugyanígy tanuljuk még c szavqk jelentését, pontos hangalakját, egybekapcsolásuk, össze- szerkesztésük módját, stb. .41- V _ A rohamosan fejlődő híradástechnika, a szaporodó te'e íziós adótornyok és közvetítő állomások részére készítenek parabola antennákat a Pcstvidéki Gépgyár .esztergomi gyáregységében. Az ii gyártott antennákat a televíziós közv-títő láncba építik be, de segítségükkel megoldható, hogy egy-egy csatornán lübb ezer ne. j ú/olságú telefonbeszélgetést is lebonyolíthassanak. ____ (MTI Fo.o bajkor József felv, — KS.) —- Ez a „tanulás“ persze nerd jelenti okvetlenül azt, hogy egy nyelvhelyességi könyvet vagy égj nyelvtankönyvet tanulunk meg* Mert hiszen nemcsak így tanul as embec- íMmJí — Vegyünk ismét egy példát! két vitázó közül az egyik azt állítja, hogy a lel szó (elvesztetten» a késemet, de két nap múlva megleltem), az ő nyelvérzéke szerint furcsa, szokatlan, tehát nen» helyeselné a használatát. A másik ellenben úgy véli, hogy lel egyáltalán nem rossz, legfeljebb egy kissé táji színezetű a köz- rryelvibb talál mellett. Nos, az utóbbinak nyilván azért sugallja ezt a véleményt a nyelvérzéke, mert olyan tájon nőtt fel, vagy olyan tájon is élt huzamosabb ideig, ahol a lel a köznyelver» beszélők, a tanultak nyelvhasználatában is általános, vagy legalábbis megszokott, gyakori. Ebben az esetben a nyelvérzék alakítója, gazdagítója a tájnyelv, a ízűkebb haza használata volt, , * — Igen sokan vannak, akiknek a Győrött, Pécsett forma szokatlan, sőt nyelvérzékük szerint — helytelen. Pedig az irodalomban igen gyakran találkozunk ezzel a formával, régebben pedig a mainál Is gyakoribb volt. Akiknek nagyon szokatlan, azoé nyilván nem olvastak olyan műveket, amelyekben általános ez a szóhasználat. Olvasmányaink is tanítanak bennünket, gazdagíthatják — gazdagítják is — nyelvi ismereteinket, tehát finomítják, biztosabbá teszik nyelvérzékünket. — Vannak aztán olyan nyeivS jelenségek is, amelyeknek a pon tos használatát, reális megítélé sét nyelvhelyességi művekből nyelvtankönyvekből tanuljuk meg (Ha aztán ezeket rosszul értei mezzük, vagy elavult ismereteket tanulunk belőlük, akkor inkább romlik nyelvérzékünk, mint javul.) — Nyelvérzék tehát okvetlenül Van, Egyrészt úgy, hogy az egyik ember fogékonyabb a nyelvi ismeretek befogadása, azok felhasználósa, kombinálása iránt, mint a másik. De ami a lényegesebb, főként úgy van nyelvérzék, hogy a családtól, a környezettől* az iskolától, az olvasmányokból, nyelvkönyvekből megtanult nyelvi ismeretek alapján ízinte ösztönösen' tudunk ítélni nyelvhasználati kérdésekben, vó- l’asztani a jó és rossz, helyes és helytelen között, ___