Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

Legkeresettebb a Zsiguli — Trabantra Wartburgra nem Tesznek fel előjegyzést Mi újság a Merkúrnál ? Kiss Manyi végrendeletéről döntött a Fővárosi Bíróság Mintegy 60 ezer új személy- gépkocsit hoz forgalomba az idén a Merkur. Mennyi ér­kezett az első hat hónapban, mennyiségben és típusokban mi várható a második félév­ben? — erről érdeklődött ár. Oroszi Jánostól, a személygép­kocsi-értékesítő vállalat áru­forgalmi főosztályvezetőjétől az MTI tudósítója. Az 1972-es beszerzések zö­me szovjet import (Zsiguli, Moszkvics, Volga) összesen, mintegy 30 ezer, az NDK-ból 14 500, Csehszlovákiából 6 és fél ezer, Lengyelországból 5 ezer kocsit küldenek, tőkés országokból viszont jóval ki­sebb szállítmányok érkeznek, mint az előző években. Típus szerint a legnagyobb tételt a mind népszerűbb Zsiguli je­lenti: 21 500 érkezik a Szov­jetunióból (8 és fél ezerrel több, mint 1971-ben). A „det- ronizálhatatlan” Trabantból, a legolcsóbb kiskocsiból a tava­lyi 6 ezerrel szemben az idén 9 ezerre számíthatunk. Sajnos azonban erre a keresett típus­ra, ugyanúgy, mint a Wart­burgra nem fogadhat el újabb előjegyzést a Merkur, mert már az egészet „lekötötték” a vevők. Június végéig 28 ezres autószállítmány érkezett, tehát az idei importnak csaknem a fele. Tíz és fél ezer új autó- tulajdonos vehette át Zsiguli­ját a Merkur-tól, ahova egyéb­ként erre a típusra fut be naponta a rendelések körül­belül 70 százaléka. Jelenleg mintegy 21 ezer — előleggel megerősített — Zsiguli-igényt tartanak számon. Budapesten a 14 ezres, vidéken a 8 ezres ki­adási sorszámhoz érkeztek. Az új előjegyzések és a napi Zsi- guli-átadások most nagyjából egyensúlyban vannak. Ez art jelenti, hogy a frissen érkező rendelésekre körülbelül egy cs negyedév múlva (1973 végén) tudnak kiadni ilyen szovjet kocsit, amelynek egyébként pestiesen beceneve is van: „Zsiga”. Jó hír, hogy Zsiguliból fo­lyamatos lesz a szállítás a következő hetekben, hónapok­ban is, — a többi kocsitípus­nál ugyanis érzékelhetően „nyári szünet” következik, a gyárak szabadságra engedik embereiket, márcsak az üze­mek, a gyártószalagok szoká­sos évi karbantartása miatt is. Szeptembertől indítják is­mét Magyarországra is a na­gyobb szállítmányokat: Tra­bantot, Wartburgot, Skodát. A Polski Fiat értékesítésében nem tudta a Merkúr az utóbbi időben teljesíteni azt a koráb­bi ígéretét, hogy az 1500-as tí­pusból néhány hét alatt szál­lít vevőinek, ugyanis a lengyel partnerek valamelyest lema­radtak a magyarországi szállí­tásokkal. Friss információ sze­rint azonban már augusztus­ban megérkeznek a hiányzó Polski Fiatok. Azt is elmondták a Merkur személygépkocsi-értékesítő vál­lalatnál, hogy alaposan fel­készültek a második félévtől esedékes nagy feladatra: a közületi személygépkocsi­állomány kötelező csökkenté­séből adódóan a használt sze­mélyautók adásvételének nagybani lebonyolítására. Bu­dapesten, Győrött, Pécsett, Szombathelyen, Székesfehérváf rótt, Debrecenben és Szegeden működnek használtkocsi-tele- pek —, s tárolóterületüket kibővítették. Egyidejűleg — a bizományos vagy készpénzes ügyletek minél gyorsabb le­bonyolítása érdekében — a Merkur kéri, hogy a közüle- tek, mielőtt bevinnék a „le­adásra” szánt személyautókat a telepekre, előzetesen közöl­jék szándékukat a gépkocsi­értékesítő vállalattal. (MTI) 25. műsorát tartotta meg az elmúlt hét szombati napján a március elején megalakult és azóta rendszeresen működő bonyhádi művelődési központ magnós klubja. A klub elsőd­leges feladatának tekinti az alacsony költségvetéssel dol­gozó járási művelődési házak, klubok, KlSZ-szervezetek ze­nei műsorral való ellátását. Az alig féléves múltra visz- szatekintő klub szép sikert ért el Dombóváron, Högyészen, Majoson, Cikón, Felsönánán, Fadd-Domboriban, Mőcsény- ben — hogy csak néhány hely­séget említsünk, ahol a magnó­sok az elmúlt időszakban meg­fordultak. Műsoraik belépődíjmentesek, a klub tagjai nagy lelkesedés­Kiss Manyi, a tavaly el­hunyt kiváló művész hagyaté- ikának ügyében ítélkezett fel­lebbezés folytán a Fővárosi Bíróság dr. Ijjas Lajos taná­csa. A művésznői néhány nap­pal halála előtt a budapesti II. számú nőgyógyászati kli­nikán végrendeletét saját ke­zűleg írta. s abban minden vagyonát élettársára hagyta. Oldalági rokonai megtámad­ták az írásbeli magánvégren­deletet: úgynevezett alaki okra hivatkoztak, mondván, hogy a szövegből nem tűnik ki a végrendelet keltjének he­lye, hivatkoztak arra is, hogy az örökhagyó előrehaladt sú­lyos betegsége miatt a vég­rendelet alkotásával kapcso­latban nem rendelkezett be­számítható képességgel. sei, társadalmi munkában lát­ják el feladataikat. Szeptember elejétől érdekes színfolttal gazdagodik a mag­nósok műsora; színes diaképek vetítésével teszik vonzóbbá, ér­dekesebbé előadásaikat. Ter­veik között szerepel műsoraik hang játékokkal való gazdagí­tása is, magnetofonszalagról közvetítettt, saját szerkesztésű vitaindító dialógusok készítése, jórészt a fiatalokat érdeklő kérdésekről, problémákról. Balta István, Wugri László, Tímár Vince, Marsi József, a „stáb” tagjai, és a többiek, már most szorgalmasan készülnek az első, nemcsak zenét köz­vetítő műsor megtartására. HORVÁTH TAMÁS módszertani ea., klubvezető A Fővárosi Bíróság egyik) indokot sem találta megala­pozottnak. Megállapította, hogy amikor a művésznő ha­gyatkozott, betegsége ellenére is, végrendelkezésre és akarat- nyilvánításra képes állapotban volt. Az alakiság kérdését il­letően a bíróság ítéletében rá­mutatott: a Polgári Törvény- könyv szerint az írásbeli ma­gánvégrendelet érvényességi kelléke, hogy keltének helye magából az okiratból kitűnjék. Az állandó bírói gyakorlat szerint nem feltétlenül szük­séges hogy pontosan megje­löljék a földrajzi helyet, dön­tő azonban, hogy magából a végrendeletből meg lehessen állapítani alkotásának helyét. Erre utal, hogy a művésznő azzal kezdte a végakaratát ki­fejező írását, hogy ezeket a sorokat a klinikán írja, ope­ráció előtt: ugyanakkor ponto­san megjelölte a végrendeleti örökös nevét és lakcímét, var lamint a sajátját. Bár a saját­kezűig írt és aláírt végrende­lethez tanú nem szükséges,! mégis megkérte két barátját, akik a kórházban meglátogat­ták, hogy tanúként írják alá a végrendeletét. Mindebből azt a következ­tetést vonta le a bíróság, hogy a végrendelkezés Budapesten történt. A legszélsőségesebb értelmezés mellett is csak ar­ra lehet következtetni, hogy az örökhagyó a végrendeletet a szóban forgó klinikán írta, ahol gyógykezelés alatt állt.' így a végrendelkezés helye magából az okiratból megálla­pítható, ezért a végrendeletet érvényesnek mondta ki a Fővárosi Bíróság. (MTI) A 25. műsor... • • ta-M :S s v> a Kiszili itnban o XXXIX. — Hogyan került oda a lá­nya? Hiszen már évek óta különváltan éltek. Nem? A bárónő észrevette, hogy elszólta magát. Sietett á hibát helyrehozni. — Véletlenül találkoztunk a Gellértben és Balátai dicseke­dett, ha akarná, rengeteg pén­ze lehetne. Alice-zal voltunk. Később együtt is mentek ők el. Alice későn jött haza. Na­gyon megviselte férjének a makacssága. Szeme kisírva, arca beesett, sápadt volt, egész testében reszketett... Az a csökönyös szamár apósod ak­kora csalódást okozott a párt­fogóinak (értsd, a nácibarát trösztvezetőknek), hogy rám is neheztelni kezdtek. Ezt anyagiakban is súlyosan meg- éreztem. Szász a homlokára csapott. Pont e fölött a nagyon fontos megjegyzés fölött akart ő el- siklani. Hiszen ez annyit je­lent, hogy Ehrenburgi Bayer Olgát bízták meg az ajánlat megtételével. Meg voltak győ­ződve arról, hogy az anyagi­lag gyenge lábon álló, kiéhe­zett mérnök kapva kap a 3 millió pengőn. Szász Balátai helyébe képzelte magát. Mi­lyen nagyfokú önuralomra volt szüksége apósának, hogy nemet mondjon! Ha elfogadja a pénzt, nem árverezik el zártkutatmányait. Felesége a mellére borulva kér bocsána­tot és újra a szerelmi kapcso­lat néma és sötét, de boldog , mennyországában élhetnek. Az új tröszt állandó munkát, el­nökségi tagságot kínál neki. Mindenbe beleegyeznek, csak ruházza rájuk a lelőhelyek kiaknázás!, értékesítési jogát. Bizonyára szerette a pénzt, is, hiszen feleségének a márvány villa ajánlat és a többi ígé-; rét azt bizonyítja, hogy Balá­tai Jenő gazdag ember akart lenni. De Balátai emellett ha­zafi is volt. Inkább szakított az asszonnyal, inkább elment albérletbe, inkább vállalta az újabb adósságokat, csak ne kelljen átadnia a németeknek a bauxittelepeket. Ám, amire Balátai biztosan nem számí­tott, az az árverezés volt. A németek átlátszó trükkel a magyar állammal vetették el egy magyar ember felfedezé­seit. Balátai azt hitte, a tele­pek maradnak és azoknak a birtokában könnyen dacolhat a német zsarolással és anyó­sával is. Clodiusék az ajánlat vissza.- utasítására iszonyú dühbe gu­rultak. Még a bárónőnek is megmoshatták a fejét. De a németek nem ejtették a báró­nőt, szükségük lehetett még rá. A kormányt sikerült rá­venni az árverezésre és az új Bauxit RT megalakítására, sőt arra is, hogy abban a primet a német megbízottak játsz- szák. Annyira azonban nem voltak biztosak a dolgukban, hogy Balátait is teljesen el­felejtsék. A németek világ­uralomra törtek és a világura­lomhoz nem volt elegendő a magyar bauxit. Az csak a vil­lámháborúhoz kellett. Baláta­it később be akarták fogni újabb kutatásokra, ha kell erőszak árán is. Európában számtalan tudóst dolgoztattak életveszélyes fenyegetésekkel, zsarolással, pénzzel, s módsze­reik szerint ehhez mindig fel­használták a családi adottsá­gokat. Elrabolták az illető tu­dós lányát, bebörtönözték fe­leségét vagy fiát, és úgy kény­szerítették munkára. Balátai- nál is végigpróbálták az ösz- szes elképzelhető eszközt és nem rajtuk múlott, hogy cső­döt mondtak. Balátait fel akarták használni, voltak vele elképzeléseik. Ahhoz tehát, hogy eltegyék láb alól, még valaminek történnie kellett. Ebben az időben csak anya­gilag akarták tönkretenni. A fizikai megsemmisítés gondo­lata még nem érett meg. És abban, hogy ez később felme­rült, nem tudni, volt-e szere­pe a Bauxit Tröszt vezetőinek. Miért követelt pénzt a bá­rónő a kölni gyógyszerésztől, Alfred Flessburgertől? Ki ez az ember? Volt-e ennek vala­mi köze akkor a magyarorszá­gi ügyekhez? ... Export—im­port-céget vezetett. Melyiket? Jó lenne beszélni vele. Hátha tud valamit? Szász idegesen felnevetett. Agyongyötri agyát és már kényszerképzetei vannak. Flessburger és a Dédi bizto­san érdekelt volt valamelyik üzleti tranzakcióban a sok kö­zül. Onnan származik az is­meretségük. Az ügy szempont­jából ez most lényegtelen. A megoldás kulcsa Balátai- nál van, azt kell megkeresnie. Dániel biztos volt a dolgában és tudta, jó nyomon jár. A következő kérdés, amire vá­laszt kell adnia, Balátai lelki- állapota az árverezés után. El­keseredhetett-e a mérnök any- nyira, hogy véget vessen éle­tének? Ha elkeseredett volna, s hiábavalónak tart minden közbeavatkozást, akkor nem megy el dr. Dénes György ügyvédhez, nem harcol a zártkutatmányok visszaszerzé­séért. Balátai azonban —mint ezt az ügyvéd számtalanszor kijelentette — elszánt akarat­tal küzdött. Az első fokon ugyan elutasították a kérvé­nyét, de a második tárgyalás még hátra volt. Sőt a Kúria döntése is ... Miért lett volna öngyilkos a végső döntés előtt? Szász dr. Áryainak, a Mű­szaki Élet című lap főszer­kesztőjének, egyik Balátairól írt cikkére emlékezett. Dr. Ár­vái Balátairól Így írt: „Pénz­telenül, nyakig adósságokban tengődött, nyomorgott, îÿukas cipókban, rongyos téiikabátbon járt. Egy havas délután talál­koztam vele. Nagy, fekete sze­me lázasan égett arcában. Le­fogyott, keserű vonásai meg­keményedtek. Olyan ember be­nyomását keltette, aki bár­mely pillanatban ütni, ölni, valamint felrobbani képes. — Mit tehetek érted, Jenő? — állítottam meg. — Semmit! — kiáltott dühösen és igaztalan vádakkal támadt rám, mintha mi, a mérnöki kamara, tud­tunk volna valamit is tenni érte. Sajnáltam...” Balátai tehát a főszerkesztő szerint nyomorgott, emiatt dü­hös volt, ütni, ölni lett volna képes. De nem saját magát! Bár az események 1938-ban felgyorsultak. Hónapok alatt is sok minden történhetett Szász órájára nézett. — Lassan éjfél lesz — és elfoj­tott egy ásítást. Hogy eljárt az idő! De hol lehet Éva?... Szász utálta a féltékeny át- kozódásokat, nyöszörgéseket. Tűrhetetlennek tartotta volna Éva ügyeibe avatkozni, idejét számon kérni. Éva sem kéri számon az övét. Ez kapcsola­tuk kezdetén már így alakult. Megállapodtak ebben és áll­ták a szavukat. Legalábbis Szász így képzelte. Egyik pil­lanatban abszolút idegenek, a másikban olyan bizalmasak voltak, hogy annál közelebb két ember nem is kerülhet egymáshoz. így alakult sze­relmük, s ez megszabta továb­bi sebességük mutatóit, egy­mással szembeni lehetőségei­ket 2 Mindegyikünk független, de tisztességesen független — mondta neki Éva, és neki nagy kő esett le a szívéről. Nem szeretett volna külön energiát fordítani a szerelmi hűség körüli bonyodalmak bo­gozására. — De mindegyikünk szól, ha valaki közbejön, ha az a harmadik jobban érdekel ben­nünket — tette hozzá még az asszony. Szász örömmel egye­zett bele, hogy ilyen szép és tiszta emberi elvekkel éljeneis egymás mellett. Megtartotta a szavát. Éva bánxú&ar za,' nem szólt egy szót sem! Az asszony maga kínálta a fnagyarázatot : Szikszai, a bá­nyaüzem vezetője külön pré­miumot osztott, a geológia pincebulit csinált. Ő sem von­hatta magát ki alóla. Vagy: Mártáékhoz ugrottam be, tár­saságra akadtam, jó volt ki­csit ott lenni és eldumálni a nőkkel. Esetleg: az őrlő raj­zait el kellett készítenem, bentmaradtam. A szerelemben az a legiz­galmasabb, amit általa önma­gunkban felfedezünk — ju­tott Szász eszébe egy filozó­fus író megállapítása. Ö mit fedezett fel saját magában? Kezdetben jóságot, humani­tást, a mások dolgaival való törődést, életükért való aggó­dást, csupa nagyszerű tulaj­donságot, aztán mindennek csaknem a visszáját: naivi­tást, érzelgősséget, tétovázást. Szerepét ebben a házasság­ban, ebben a szerelemben jól elkülöníthető szakaszokra bonthatja fel, felvonásokra oszthatja. Az elsőben felvett egy magatartás-kapcsolatot Évával és azon később sem akart változtatni. Ebből adód­tak problémái. A szerény, ki­csi Éva, a Kutató-Fúró Válla­lat beosztott geológusa az el­ső segítségre hálával, ragasz­kodással felelt. Az iskolai él­mények és Dédi harcából min­den jel szerint az élet került ki győztesen, mert Dédit a tiltott határátlépés megkísér­lése miatt egy időre „kivonták a forgalomból”. Egyébként is unhatta a gyerekekkel való foglalkozást. Vallás, erkölcs, hit? ... Évára sem az idealis­ta, sem a materialista tanok nem voltak meggyőző hatás­sal. Hol ennek, hol amannak adhatott igazat. Apját, Balá­tai Jenőt, meg-megemlítették az újságok, s elismeréssel adóztak munkásságának. Az intézetben — nyilván Vadász professzor hatására'— a mun­katársak, tanárok is tisztelet- > tel említették apja nevét.-«ar * {Folytatjuk}

Next

/
Thumbnails
Contents