Tolna Megyei Népújság, 1972. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

' ' I 1 » > 1 I \ > Az egészség törvénye Irta ; Dr. Pesta László, az országgyűlés szociális-egészségügyi bizottságának elnöke A tolnai új textilgyár építésének második ütemeként megkezdték a fonalfestő üzemrész építését. A tervek szerint a próbaüzemelés 1973 első negyedében lesz. Foto: Gottvald Le kell állítani a hatósági engedély nélküli építkezéseket . 1 Ülést tartott a Mecsekvidéki Intéző Bizottság Múlt századi honatyák 1876- ban törvényt hoztak az egész­ség ügyében és ezzel sok fejlet­tebb, gazdagabb országot meg­előztek, mégsem lett Magyar- ország a viruló egészség ho­nává, sokáig írott malaszt ma­radt a nemes jogalkotás, nem voltak meg a gyökeres válto­zás, az alapvető javulás szak­mai, gazdasági és társadalmi feltételei. Sokkal később, a polgári Ma­gyarország fellendülésének idején, mikor már megvoltak a közegészségügyi intézkedé­sek és a betegek ellátásának elemi intézményei, nagy tudó­sok és kiváló gyakorló orvo­sok, majd midőn a munkás- osztály nehéz harcokban ki­vívta magának a betegbiztosí­tás kezdeti rendszerét, akkor már megvalósultak az 1876. XIV. te. egyes szakaszai, de a valódi egészségvédelem, a dol­gozó nép teljességére kiterjedő korszerű betegellátás csak a felszabadulás utáni években megindult gyors fejlődés ered­ményeként vált valósággá. Csak most érkezett el az ide­je új, magas igényű, szocialista egészségügyi törvény megalko­tásának, melyet a magyar or­szággyűlés az újonnan módo­sított alkotmánytörvénnyel egy ülésszakon és azzal teljes össz­hangban, ez év április havá­ban fogadott el. „A Magyar Népköztársaság­ban az egészségügy állami fel­adat.’’ E mondattal kezdődik az 1972. évi II. törvény és az utána következő 91 paragrafus oly magas követelményeket, annyira széles körű tevékeny­séget, humánus szellemet so­rol és áraszt, hogy önkéntele­nül tolul ajkunkra a kérdés: mi a garanciája annak, hogy az állam meg is felel ennek a feladatnak és ha igen, mikor valósulnak meg e szakaszokba foglalt ígéretek? Erre a kérdésre alkotmá­nyunk egyes szakaszaiból ösz- szeállított szöveggel válaszol­hatunk: „A Magyar Népköz­társaság szocialista állam, melyben minden hatalom a dolgozó népé, védi az állam­polgárok életét, testi épségét, egészségét, és ezt a védelmet, melyhez tehát az állampolgá­roknak joguk van, a munka- védelem, az egészségügyi in­tézmények és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg.’’ Az egészségügyi törvény az alkotmány szövegének és szel­lemének megfelelően ezt a deklarált állampolgári jogot a 25. §-ban a következőképpen ülteti át a gyakorlatba: „Az állampolgárok a gyógyító megelőző ellátás keretében in­gyen jogosultak orvosi vizs­gálatra, a szükséges orvosi gyógykezelésre — ideértve a kórházban történő gyógykeze­lést is — valamint a szülészeti ellátásra és a mentőszállítás­ra.” Tehát a jövőben minden ma­gyar állampolgár jogosult az ingyen ellátásra, hiszen gya­korlatilag már úgyszólván mindenki dolgozó; az lesz, vagy az volt, nincs már értel­me a régen még indokolt meg­különböztetésnek. Népújság 3 1972. július 1. Olvassuk tovább a törvény 74. és 75. szakaszát is, me­lyekből a következőket idézem: „Az egészségügyi képesítéshez kötött munkakörben dolgo­zó személynek a munkaköré­vel kapcsolatos tevékenységét a szocialista erkölcs követel­ményeinek, hivatásából folyó felelősségének tudatában, e törvény és végrehajtására vo­natkozó jogszabályok megtar­tásával kell végeznie. — Az orvos az állami egészségügyi ellátás keretében köteles az ál­lampolgárt egészségi állapotá­nak megfelelően, lelkiismerete­sen, a rendelkezésére álló leg­korszerűbb módon, ellenszol­gáltatás nélkül ellátni. Tuda­tosítania kell az állampolgárt, hogy mindez őt megilleti. Olyan magatartást kell tanú­sítania, amely méltó az orvosi hivatáshoz, esküjéhez és érde­messé teszi az állampolgár bizalmára. ,Az állampolgár megkülönböztetett egészségügyi ellátás érdekében az orvos­nak anyagi, vagy egyéb előnyt nem nyújthat és az orvos azt nem fogadhatja el.” Világos beszéd, mindenki megérti. Az a beteg, vagy hoz­zátartozó, aki egy sikeres, vagy bonyolult kezelés végén nem elégszik meg a hála őszinte ki­fejezésével és meg akarja aján­dékozni valamivel az orvost, még nem szegi meg e törvény- szakaszt, bár teljesen felesle­gesen cselekszik, hiszen őt a lehető legkorszerűbb kezelés is megilleti, teljességgel in­gyenesen. De ha valaki előre, vagy kezelés közben akar fi­zetni, az beleesik a gyanúba, hogy ezt megkülönböztetés, előnyök kedvéért teszi. Az or­vos pedig nyilvánvalóan sem előre, sem közben, sem utólag nem kérhet semmit az ingye­nes vizsgálatra és kezelésre jogosult személytől. Az egészségügy irányítását a kormány az egészségügyi miniszter útján látja el, aki e szakigazgatás legfelsőbb szer­ve. A minisztérium számos tu­dományos és gyógyító intézetet közvetlenül igazgat, de az egészségvédelem állami felada­tának nagyobb részét a ta­nácsok irányításában működő kórházak, rendelőintézetek, gondozók, szociális betegottho­nok s a bennük dolgozó orvo­sok és segítő munkatársaik lát­ják eL, \ A tanácsokra nagy feladatot ró az egészségügyi intézmények jelentős összegekbe kerülő fenntartása, még drágább kor­szerűsítése s bennük a szín­vonalas, zavartalanul működő betegellátás megszervezése. Még ennél is nagyobb gond új intézmények — kórházak, bölcsődék és más intézetek — létesítése, az építési kapacitás elégtelensége és a magas költ­ségek miatt. Tetézi a gondokat az a jól ismert jelenség, hogy az intézményekben szegény területeken telepszik le legne­hezebben az orvos, s ugyan­ott a legnagyobb az elmara­dottság. A megyei tanácsokra vár e súlyos problémák meg­oldása, hiszen életünk csak egy van, egészségünk a leg­fontosabb, mindenki megkí­vánhatja az új egészségügyi törvény szellemében, hogy az ország bármely táján hozzá­juthasson a gyógyulás korszerű lehetőségeihez. „Az egészségügyi feladatok ellátásában az egész társada­lom hatékonyan közreműkö­dik" — mondja a törvény és valóban, mindig és mindenütt találunk okos, szíves és áldo­zatkész embereket, akik a szo­lidaritás jegyében összefogva képesek néha nagy feladatokat is megoldani. A megyék, a vá­rosok és a falvak nagy részé­ben a meglevő feltételekkel, a felelősök munkájának össze­fogásával, a jól példát mutató orvosok és munkatársak tuda­tos és kiemelt megbecsülésé­vel kiváló eredményeket lehet elérni a nép egészségének vé­delmében. Az intézményekben s a gazdasági feltételekben szűkölködő községeket, váro­sokat a megyéknek, az ilyen megyét pedig a kormánynak kell mindaddig támogatnia, míg megfelelően be nem hoz­zák elmaradásukat. Az országgyűlés szociális­egészségügyi bizottsága úgy­szólván permanensen foglalko­zik az egészségügyi beruházá­sok, felújítások, lemaradások és más nehézségek .összes kér­déseivel, le nem veszi ezeket a napirendről, amíg megoldást nem nyernek, anélkül, hogy a kormányt soviniszta módon kívánná eltéríteni a lehetősé­gek igazságos elosztásának gyakorlatától. Ritkábban, de akkor nagyon eredményesen tehetünk látogatásokat megyei képviselőcsoportok meghívásá­ra, az utóbbi években a Zala, Szolnok, Pest, Komárom-Esz- tergom és Békés megyei, va­lamint a budapesti képviselő- csoportok meghívásainak te­hettünk eleget, s ezzel egy­ben reflektorfénybe került az említett területek néhány eredménye, vagy kívánsága. Egyik legeredményesebb vizsgálója az egészségügy spe­ciális problémáinak a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, mely helyi bizottságaival és szakértőkkel rendszeresen el­lenőrzés alá veszi az egészség- ügyi beruházások, a műszerel­látás és más nehézségekkel já­ró tevékenység gyakorlatát és nagyon hatásosan mutat rá a problémákra, keresve azok megoldását. Reméljük, az új egészség- ügyi törvény — ami ma, július 1-én, a Semmelweis-évforduló napján lép életbe —, s a kép­viselők helyi tapasztalatai minden megyében az érdeklő­dés homlokterébe állítják a nép egészségvédelmének fon­tos kérdéseit és létrejön az a társadalmi összefogás, mely mindenütt a jelenkor legma­gasabb szintjére helyezi az egészség szolgálatát. Együttes ülést tartott tegnap délelőtt Dombóvár Város Ta­nácsa és a KISZ városi bi­zottsága. Az első két napi­rendi pontban Vidóczy László tanácselnök tájékoztatta a ta­nácsot a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtá­sáról és a végrehajtó • bizott­ságnak a két tanácsülés között végzett munkájáról. A harmadik napirendi pont a KISZ és a tanács közötti együttműködési szerződés volt. A tanácselnök előterjesztésé­ben beszélt az ifjúsági törvény­ből adódó tánácsi feladatokról, az ifjúságpolitikai irányelvek dombóvári érvényesüléséről, valamint a dombóvári tanács és a városi KISZ-bizottság ed­digi együttműködésének ered­ményeiről, tapasztalatairól. Tegnap délelőtt Pécsett tar­totta ülését a Mecsekvidéki Intéző Bizottság. A napirendi pontok között szerepelt a Ba­ranya és Tolna megye 1971. évi idegenforgalmának alaku­lásáról szóló jelentés, az in­téző bizottság elmúlt évi mun­kájának értékelése és az idei munkaterv ismertetése. Az ülés központi témája a Duna menti üdülőtelepek ki­alakításának problémája volt. A helyi rendezési tervek hiá­nya miatt nem alakult ki egy­séges szemlélet, hogyan fej­lesszék és rendezzék az üdülő­telepeket. A felszólalók között volt Korsós’ István a Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője, aki ar­ról adott tájékoztatást, hogy Tolna megyében is megszapo­rodott a hatósági engedély Május 30-i ülésén a végre­hajtó bizottság már tárgyalta ezt a napirendet, mint erről annak idején beszámoltunk. Az együttműködési terv tartal­mazza, hogy fokozottabban kell — az ifjúsági szervezeten keresztül bevonni a fiatalokat a városfejlesztési tervek elő­készítésébe és megvalósításá­ba. A tanács a jövőben na­gyobb jelentőséget tulajdonít a fiatalok társadalmi munkájá­nak, az arra irányuló szerve­zésnek és a végzett munka el­ismerésének. Ennek egyik for­mája lesz a „Társadalmi mun­káért” jelvény és oklevél meg­alapítása. A tanácsi költség- vetés egyébként minden év­ben 118 ezer forintot biztosít ifjúságpolitikai feladatok tá­mogatására, Ezen felül a ba­nélküli építők száma. Például említette, hogy Pakstól északi ra, szinte Dunaföldvárig hú­zódik a Duna partján épült víkendtelep, ahol az üdülni vágyók kizárólag a Duna part­ján, egy sorban építették fel nyaralóikat. Kérte, az intéző bizottság javasolja a két me­gye tanácselnökének, hogy a regionális rendezési tervek el­készüléséig, amely a jövő hé­ten kezdődik Tolna megyében és három hétig tart, rendelje­nek el építési tilalmat a Duna menti területeken. Indítvá­nyozta, hogy a lakosság által kedvelt kirándulóhelyeket fej­lesszék ki korszerű üdülő­telepekké. Ilyenek a paksi szi­get, a gemenci Duna-part, a veránkai Duna-ág, Karaszi-fok és a bajai üdülőtelep. ROZSA GYÖRGY latonfenyvesi úttörőtábor üze­meltetési költségét 116 ezer forintot is, a városi tanács biztosítja. A napirend hozzászólásaiban a tanácstagok foglalkozásuk és az általuk ismert terület szem­pontjából mérlegelték a ter­vet. Más-más nézőpontból ta­lálta jónak a tanárnő, a gyári munkásnő és a KISZ-titkár. A napirend után bejelenté­sek következtek. Az egyik be­jelentés tárgya szintén együtt­működési szerződéstervezet volt, ami a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács között jött létre. A tanácsülés interpellációk­kal ért véget Ülést tartott a dombóvári fanées Elfogadták a tanács és a KISZ együttműködési szerződését

Next

/
Thumbnails
Contents